Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-30 / 18. szám

2 1893. április 30. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (18. sz.) A szegzárdi fogyasztási és italadó bérbeadása a parlamentben. A szegzárdi fogyasztási és italadó bérbeadása oly sajátságos körülmények közt ment végbe, hogy lapunk szerkesztője, mint a kerület képviselője, szük­ségesnek tartotta ez ügyben a ministerelnök úrhoz interpellátiót intézni. A ministerelnök a múlt szerdai ülésen válaszolt az interpellatióra, de minthogy a lapok a vitáról igen hézagos tudósításokat közölnek, szükségesnek tartjuk a beszédeket a gyorsírói feljegyzés alapján egész terjedelmében itt közölni. Elnök: T. ház: A ministerelnök ur fog vála­szolni Boda Vilmos t. képviselő ur által az országos kiállítás és ezredéves ünnepély tárgyában hozzá in­tézett interpellatióra. (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselő­ház ! Boda Vilmos képviselő ur még múlt évi szep­tember 20-án interpellátiót intézett a volt minister­elnök úrhoz és általa az egész kormányhoz, melyben az iránt tesz kérdést, hogy hajlandó-e a kormány a lehető legrövidebb idő alatt az országos kiállítás je­lenlegi állapotáról a képviselőháznak tájékozást nyúj­tani és hajlandó-e az ezredéves fennállás egész ün­nepi sorozatát szintén rövid idő alatt a Jcépviselőház elé terjeszteni ? Miután egy időközben letárgyalt tör­vényjavaslat által, a mely már törvényerőre is emel­kedett, a kiállítás első szükségleteinek fedezésére hitelt kértünk a t. háztól s ezen alkalommal a kiál­lítás rendezésének mikéntje iránt s a kiállítás jelen­legi állapota iránt is tüzetes felvilágositással szolgál­tunk ; másrészt, mivel ezen alkalommal már volt szerencsém itt a tárgyalás során kinyilatkoztatni, hogy az ezredéves ünnepély iránt az 1894. évi költségvetés előterjesztésével egyidejűleg lesz szeren­csém részletes programmunkat a t. háznak bemutatni, kérem ezen interpellátiót tárgytalannak tekinteni és ebbeli válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Boda Vilmos képviselő urat illeti a szó. Boda Vilmos: T. ház! Interpellatiómnak, me­lyet annak idején a 48-as és függetlenségi párt nevé­ben és megbízásából volt szerencsém előterjeszteni, az volt a czélja, hogy felhívjam az igen t. kormány figyelmét arra nézve, hogy mennyire fontos, hogy mindazon ünnepségek, melyek az ezredév megünnep­lésére vonatkoznak, idejekorán a közönség tudomá­sára jussanak, mert csak így lesz az az ünnepély úgy a nemzethez, mint ezeréves múltúnkhoz méltó. Miután az igen t. ministerelnök ur válaszában az 1893. évi költségvetés előterjesztése alkalmával, leszámítva a kiállítást, az ünnepségek egyéb soroza­tára nézve is felvilágosítást helyezett kilátásba, én részemről a választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló ur a választ tudomásul vevén, azt hiszem, a t. ház is méltóztatik azt tudo­másul venni. (Felkiáltások: Igen!) Elnök: Következik a ministerelnök ur, mint pénzügyminiszter válasza Boda Vilmos képviselő ur­nák a szegzárdi fogyasztási- és italadók bérlete tár- gáában hozzá intézett interpellatiójára. (Halljuk! Halluk!) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Boda Vilmos t. képviselő ur a szegzárdi fogyasztási adók hasznosítása ügyében interpellátiót intézett hoz­zám, a melyben azt mondja, hogy miután a pénzügy- ministeriumnak és közegeinek általam akkor vázolt eljárása ellenkezik a gyakorlattal, £ az általam több Ízben tett Ígéretekkel, sőt magával a törvénynyel is, kérdi tőlem, hajlandó vagyok-e a szegzárdi fogyasz­tási- és italadó bérbeadására vonatkozó körülmények­ről magamat tájékoztatni s annak eredményéhez ké­pest, az esetleg elrendelendő vizsgálat utján a szük­séges megtorló intézkedéseket megtenni. Az ügy bővebb ismertetése végett bátor vagyok megjegyezni azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy a Szeg­zárd városi italmérési jövedék egész a múlt év vé­géig Szegzárd városának, illetőleg a város utján va­lami Freid Dávid nevezetű ottani bérlőnek volt bérbeadva 52,290 írtért és 80 krért. Miután 1893-tól kezdve újabb bérbeadás, illetőleg biztosítás vált szük­ségessé, újabb puhatolózások eszközöltettek és körül­belül a múlt esztendőben fizetett bérösszeggel meg- egyezőleg 53,849 írtra puhatoltatott ki a fogyasztási adók értéke. A várossal még 1892. évi október 4-én meg­tartott egyezkedési tárgyalás eredményre nem veze­tett, mert a város egyszerűen sokalta az összeget s a korábban fizetett 52,290 írttal szemben csak 35,000 irtot ajánlott meg. Ennek következtében október 27-én, majd 28-án és 29-én árverések tartattak a fogyasztási adókra nézve, a melyek azonban eredménytelenek maradtak,, mert mindenkor csak a város ajánlotta meg a korábbi 35 ezer forintot. Újabb árverés tar­tatott november hó 10-én, ekkor ajánlott a korábbi bérlő, ha jól emlékszem, 41,500 frtot és november 30-án, ekkor megint csak a város ajánlott, daczára annak, hogy 41,500 frt már korábban ajánltatott a bérlő által, 35,000 frtot. Miután ezen öt Ízben tartott árverés eredményre nem vezetett, a fogyasztási adók más utón való biztosítása iránt kellett intézkednem és deczember 27-én, ha jól emlékszem, akként intéz­kedtem, hogy az időközben beérkezett kedvezőbb ajánlat, t. i. Rosenfeld Mór ajánlata fogadtatott el 43,000 írttal. Midőn ez az ajánlat már elfogadtatott, (Hall­juk ! Halljuk!) deczember 29-én utólag a város is megajánlotta ez összeget, de akkor 1111 bocsánatot kérek — már kötelezőleg meg lévén kötve a szer­ződés, miután erről a bérlő értesittetett, vele kellett a bérleti szerződési viszonyt fentartani, (Élénk helyes­lés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon) úgy t. ház, hogy a fennálló törvények értelmében itt semminemű törvényellenesség nem fordult elő, mert ha a város azon összeget, melyet utóbb ajánlott meg, csak vala­mennyire megajánlotta volna korábban, merem mon­dani, hogy a kiadott általános utasításomnál fogva vele köttetett volna meg a szerződés még kisebb ösz- szeggel is; miután azonban a város a 43,000 frtot csak akkor ajánlotta meg, midőn -a pénzügyminis- terium már más arányban angageálva volt, nagyon természetesen a várossal a szerződést megkötni nem lehetett. Ennyit az eljárás törvényességére vonatko­zólag. Megjegyzem, hogy a t. képviselő urnák az a Rosenfeld Mór azért részesült volna a szegzárdi fo­gyasztási adó bérletében, mert a dunaföldvári fogyasz­tási adó bérletére vonatkozólag vele törvényellenes szerződés köttetett, a mely azonban felbontatott és ezért compensatióképen kapta volna a szegzárdi fo­gyasztási adóbérletet; egyszerűen nem áll, mert igaz ugyan, hogy a dunaföldvári fogyasztási adó bérbe­adása körül szabálytalanságok követtetvén el, én a jóváhagyásom •föntartása mellett kötött szerződést jóvá nem hagytam, de semmi szükségem sem volt a bérlőnek compensationális objectumot adni, mert ha a jóváhagyás fentartásával kötött szerződést jóvá nem hagyom, ezért a bérlőt ugyan kártalanítanom semmi­képen sem kell, mert ez neki erre semmi jogczimet nem ad. Az igaz, hogy ugyanezen bérlőnek adták a szegzárdi fogyasztási adóbérletet, nagyon természete­sen azért, mert újabb bérleti objektumot keresett és Mikor megelégelték itt a mulatságot, mentek tovább a mezőre, mely közel feküdt, virágot szedni. Néha-néha fészket szedni mentek, kiszedték a meleg fészekből a szép pettyes tojásokat, a csiripelő ma- dárfiakat, melyek még egész tollatlanok voltak s örökké tátogatták a szájukat. A déli harangszóra — mert rendesen délelőtt szoktak volt elkalandozni — szépen — re bene £esta — hazatértek. Otthon persze volt szidás s nem egyszer hoz­ták a kedves szülők a nádpálczát. Hogyisne ? Kálh&án urfi elvesztette a szalmakalapjáról a szallagot. Eltépte a reklijőt s a ludas tónál nyakig összesározta magát. x Dali pedig felhajtotta az uj harisnyáját, a me­lyet Pestről hozott a papácska, az egyik czipőjének elvesztette a szalagját, s a fehér ruháján ott van a zöld fűnek a lenyomata egészen. A bokrokban meg össze-vissza vórezte, karczolta az orczácskáit és a kezét. Becsukták mindakettőt a sötét szobába, vagy óda térdepeltettók a sarokba, a hol elmélkedhettek az .ilyen kirándulások fölösleges voltáról .... . /. . Teltek az esztendők. Meg-megujuitak az esztendők, feledésbe ment az ó év. A. gyerekek iskolába kerültek. Az elemi iskolai tanulmányok szirtes, zátonyos tengerén keresztül hajókáztak szerencsében. ____ ___ ______ Kálmánt beíratták a gimnáziumba. Dalit pedig beíratták a leányiskolába. Hej be elszorult mindkettejük szive, mikor a vakáczió után vitték élőkét iskolázni. Dali felkerült a szomszéd mezővárosba, Emma nénihez kosztba. Szegény Kálmánt meg fölvitte a papája Pestre. Utolsó nap voltak otthon. Megczirókálták utol-' jára az öreg Bismarkot, a hű kutyát, mely annyi in­cselkedősüket állotta ki egy morgás nélkül; elmen­tek utoljára a ludas tóhoz. Haza jöttek. Dali is, meg Kálmán is — kiki otthon — rendbe szedték a holmijukat. Összepakoltak. Másnap reppel búcsút vettek a papától, mamá­tól, meg a sok nénitől, bácsitól. Ők ketten össze- csókolóztak utoljára .... és azután könnyes szemek­kel búcsút vettek a szülői háztól .... A vén János elhajtotta a szürkéket. Sokáig tartott az iskola esztendő. Mintha nem is egy, hanem száz év lett volna! Végre mégis csak vége szakadt. Kálmán — jó bizouyitványnyal a zsebében — vigan ült a vasútra. Szive repesett már az örömtől! Ismét viszontlátja a papát, mamát, Dalit. A sok kedves bácsit, meg nénit, a kiktől annyi sok süteményt, meg czukrot kapott. Ült a robogó vonaton. Elábrándozott már előre is a boldog napokról, erre ajánlatot tett és miután megbízható bérlőnek volt midősitve. Úgy hiszem egyébként, hogy a t. képviselő ur is megfelelőleg tájékozva van az iránt, hogy a szegzárdi közvélemény felháborodott a város azon eljárásán, hogy az által, hogy makacsul ra­gaszkodott a 35,000 írthoz s e korábbi bérösszeget meg sem közelitő ajánlatot tett, a város elesett a bérlettől. | Egyébként, bocsánatot kérek, az, hogy ez el­járás törvénytelen, a t. képviselő ur indokolásában foglaltatik. A hozzám intézett kérdés oda tendál, hogy hajlandó vagyok-e magamnak e bérbeadásról alapos felvilágosítást szerezni s az eredményhez ké­pest intézkedni. Igenis t. ház, én alapos tájékozást igyekeztem magamnak ez ügyben szerezni. A törvényesség szem­pontjából egyátalában nem kifogásolható a pénzügyi közegek eljárása, minthogy azonban utólag már az interpelláló megtétele után e hó folyamán éppen a t. képviselő ur szives közvetítése mellett tudomásomra hozatott azon, szerintem nem tűrhető körülmény, (Halljuk! Halljuk!) hogy akadt egy pénzügyi közeg, a ki arra biztatta a várost, hogy ne adjon többet, mert mérsékeltebb összegért is meg fogja kapni a bérletet, miután ily meg nem engedett eljárással ál­lok szemben: ezen pénzügyi közeg ellen a vizsgálatot folyamatba tettem és azt a legnagyobb szigorral ke­resztül is fogom vinni. Kérem a t. házat, hogy vála­szomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyes­lés jobb felől.) Boda Vilmos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A mi a t. minister ur válaszának legutóbbi részét illeti, t. i., hogy a pénzügyigazgatóság egyik közege ellen, ki nem járt el szabályszerűen, a vizsgálatot meg fogja indítani, ezt részemről tudomásul veszem, mert ha e ' # , B . vizsgálat a maga rendje és módja szerint vitetik ke­resztül, ez meg fogja oldani azt a másik kérdést is, a mely ezt megelőzte ; (Helyeslés' a szélső baloldalon) mert vannak oly körülmények, a melyeket én most már, miután a t. ministerelnök ur ezekre is kiterjesz­kedett, válasz nélkül nem hagyhatok. Szegzárdon tudvalevőleg a phylloxera-vész az összes szőllő-hegyeket kipusztitotta s most már azt, hogy a városi elöljáróság, mely ily körülményekkel számolni köteles, helyesen járt-e el, midőn 35,000 frtot ajánlott a pénzügyi közegeknek a bérletért, természetes dolog, bizonyítani kellene, de itt csak ál­lítani lehet, én részemről állítom is. De daczára en­nek, hogy a szegzárdi városi elöljáróság a 35,000 írthoz ragaszkodott és ezen túl nem ment, ez nem azért történt, mintha egyátalán nem akart volna többet adni, mert esetleg, hogy a bérlet kellemetlen­ségeitől szabaduljon, hajlandó lett volna még ezen összegen is felül ajánlani, a mint megtette akkor, mikor tudomására jutott, hogy magasabb ajánlat nyujtatott be. De akkor, a mikor az egyik pénzügyi közeg nyílt és nem nyilt módon folyton lebeszélte az elöljáróságot, hogy ne ígérjen többet — s azt merem állítani, hogy nem tiszta indokból tette és ezt be is fogom bizonyítani, — akkor nem lehet a városi elöl­járóságot avval vádolni, hogy oly dolgot müveit, a mely nem helyeselhető s a mely miatt a közvélemény ellene felzudult volna. Most már ha benne vagyok, t. képviselőház, kénytelen vagyok még egyéb körülményekre is ki­terjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) Én itt a ház színe előtt nyíltan állitom s szükség esetén be is fogom bizonyítani, hogy ugyanazon pénzügyi közeg, a ki ezen ügyben teljhatalommal eljárt .... Wekerle Sándor ministerelnök: Ez tévedés! Boda Vilmos; Mint a pénzügyigazgató helyet­tese s mint ezen szakmának kezelője, mikor a vá­melyeket majd Dali körében tölteni fog . .. Mintha az idő nem akarna múlni! — Ez a prüszkölő, zakatoló vas óriás olyan lassan mozog. Az ő vizhordó kocsijuk is gyorsabban üget.... Ez a sok stáczió .... minden lópten-nyo- mon megáll a vonat.... Nem akar múlni az idő s nem akar közelóbb érni a szülői otthonhoz .... No végre! még egy stáczió és otthon van. Nagyot fütyül a vonat, berobog a pályaházba. No csakhogy végre megérkeztek. Ott van a papa, mama, meg a kis bebé, a ki azalatt született, mig Kálmán az iskolában volt oda Pesten. Nem tudja, hogy kit öleljen, kit csókoljon előbb. A papát? a mamát? vagy a kis bebét, a ki olyan aranyos és mindig gőgicsél. A nagy dilemmá­ban végre is sírva fakad. Csak úgy hullnak a könnyei. Sir ő is, sir a papa is, a mama is, végül a kis bebé is sirni kezd. Ez a sirás úgy tetszik Kálmánnak, hogy nem állja ki, hogy nevetésre ne fakadjon. A papa is, a mama is nevetnek, végül a kis bebé is elkezd hahotázni, hogy Kálmán majd megszakad nevettóben. Fölülnek a kocsira. Az öreg János a szürkék közé csap. Vigan repül a kocsi hazafelé. Útközben megindul a kérdések záporözöne. Kálmán alig győz válaszolni a temérdek kér­désre. Alig hagyja el mama a kórdezgetést, már is a papa kezdi. Végre is Kálmán szóhoz jut.

Next

/
Oldalképek
Tartalom