Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-26 / 13. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (13. sz.) 1893. márczius 26. a kezdeményező lépéseket. A „Mária-Dorottya-egye- sület“-et a legnagyobb elismerés illeti e kezdeményezésért: óhajtandó volna, bogy e humánus egylet az egész országra kiterjesztené szervezeteit, folyton ébren tartva az emberbaráti érzelmeket és tervszerűen szolgálva a humanizmus czéljait, melyek érdekében, sajnos, aránylag oly kevés történik hazánkban. — Ösztöndijak a m. k. Operaházban. A magas kormány hazafias bőkezűségéből a m. kir. Operaház intendánsa azon helyzetbe jutott, hogy kitűzött pro- graramjának, a magyar nemzeti opera fejlesztésének czóljából énekesek képzésére ösztöndíj állomásokat létesíthessen, a mely álomásokra a hazai mindkét nembeli fiatalságból mindazok, a kik a megkivántató követelményekkel birnak. E követelmények mindenekelőtt kiváló hanganyag, tökéletes zenei hallás és megfelelő színpadi alak. A pályázni kívánóknak első sorban a vidéki dal- és zeneegyesületeknél kell jelentkezniük, az alkalmasaknak ítélt pályázókat azután lehetőleg maga az intendáns fogja az egyes nagyobb városokban személyeden meghallgatni. A további. eljárásra nézve az intendáns körlevelet intézett az egyesületekhez. SZÍNÉSZET. Balog Árpád színtársulatától szombaton, e . hó l8-án uj darabot hallottunk. A »próbaházasság« itt is, mint Pesten, megtette hatását, a karzati és az álló publikum legnagyobb része együtt énekelte Ágotáival (Szikora Márton) a Kossuth nótát. A darab maga nagyon mulattató, fordulatokban gazdag és már az első jelenetében érdekes, később az érdekesség csak fokozódik. A szereplőknek pedig dicséretére legyen mondva, hamar betanulták és áttanulmányozták szerepüket. Mindegyike szép alakítást mutatott be. V á r a d i n é (Kanócz Biri) nagyon kedvesen és kifogástalanul játszott; ő volt a próba-feleség. Több ízben tapsot aratott, leginkább azonban ama daláért, melynek refrénje »setéiben.« A próbaférjet (Hajdú Bokor Bérezi) Iványi igyekezettel adta. Orgánuma jó; kár, hogy az érzelgések kifejezésénél nem tud színezni és szerepében némelykor akadozó. E kettőből a darab végén igazi házaspár lesz, mit Hajdú Bokor Istvánnak és Zsuzsánna feleségének köszönhetnek. Előbbit H a v y utóbbit Borsitzki Ilona személyesitette. Mindketten tökéletesen megfeleltek feladatuknak. Havynak még szép tánczát is ki kell emelnem. Ágotáinak nem igen volt szerepe, de ezt a keveset is érvényre emelte s nagyot tudott belőle csinálni. Havyné (Szikoráné, 51 éves) a fiatal 28 éves férjét folyton féltő és a szerelem hatása alatt álló feleség szerepében jóknak bizonyultak. Külön dicséret illeti még Hrubost (Pa- tonai, mészáros,) Mihályfyt (Sághy Julcsa) és Tűkor a i t (Rákóczy, ezupringer). A színház telve volt. A próbaházasság vasárnap este is adatott, délután pedig Madarász immár harmadszor. Hétfőre a »Falu rossza« volt kitűzve, de az előadást, mivel csak néhányan voltak, megtartani nem lehetett. Kedden Tukorai Lorán jutalomjátékául és 20 éves színpadi működéséül Mohernek »A fösvény« czimü remek vigjátéka került színre. Igazán jól esett az embernek már egy klasszikus színdarabot is meghallgatni. E darabban az emberi lélek egy'k tulajdonsága játszik a külvilággal: a fösvénység, ez a darab rugója s ez köti le mindvégig a hallgatóság figyelmét. Tukorai Harpagon szerepéből észrevehettük, hogy a legkisebbre is kiterjedt figyelme és a nehezen alakítható fösvényt könnyedséggel játszotta Sok tapsot aratott az est folyamán. Másodsorban Borsitzkit (Fruzsina) illeti a dicséret. Ágotái (Jakab mester), Mihál y f y (Marianna) és Berkes Etel (La Fless) játékok szintén elismerést érdemelnek. Közönség szép számmal. Szerdán »Amit a mama akar« kevés hallgatóságra talált. Balog többszörösen szép alakítást mutatott be, a midőn nagybátyját színészi talentumáról akarja meggyőzni. Havy, Ágotái, Mihályfi Juliska és Borsitzki Ilona közreműködésökkel élvezetes estét nyújtottak. Csütörtökön Havy Lajosnak, a színtársulat egyik érdemes tagjának jutalmául és bucsufellépteül »Próbaházasság« került színre 3-szor. A jutal- mazandót élénk taps fogadta megjelenésekor. Havy játékáról ma este is, mint máskor meggyőződhettünk, hogy kifogástalan, hogy használható erő a színjáték minden nemében. F. Színészet Tolnán. Nálunk még mindig nagyban folynak a szini- előadások és pedig mindinkább fokozott sikerrel és látogatottsággal. Legutóbb »Magdolna«, »Deborah«, »Őrült és Prókátor« s »Megboldogult« ez. darabok kerültek szinre. E darabok többnyire jól sikerültek, különösen »Deborah« — Szigethiné jutalomjátéka, — nagyszerű hatást keltett. Minden önzetlen embernek el kell ismernie, hogy Szigethyné és Réthy István — kik e darab hősei voltak — kifogástalanul játszottak. Réthy fiatal 25 éves ember s máris jeles színész, ki szerepét mindég jól tudja s szép^ kiejtése, csengő hangja, helyes gesztikulátiója és kitűnő modora — kedvelt színpadi alakká teszik. Nemkülönben Szigethiné, ki a legnehezebb drámai alakításokban, érzéssel telt kifejezésekben teljesen jártas és méltó elismerést érdemel. Fekete M. színtársulatának — a hogy azt már egyszer emlitém, — minden egyes tagja buzgóan megfelel hivatásának s a tolnainál nagyobb színpadon is megállná helyét. % Tartsa együtt ezen compact kis társulatát s jöjjön máskor is Tolnára, hol szívesen látjuk és kellő pártolásban részesül. Ezután még csak két előadás lesz, (szombaton és vasárnap) amikor aztán ejbucsuznak tőlünk színészeink, — hihetőleg deficit nélkül, — kik nekünk a böjtben oly sok élvezetes estét szereztek. Klió. EGYLETEK, TÁRSULATOK. Gróf Zichy Géza intendáns felhívása. Tekintetes Elnökség! A magyar nemzeti opera fejlesztésére irányzott törekvésemben azon meggyőződésre jutottam, hogy az adott viszonyok közt a természetes fejlődéstől nem várhatunk kellő számú kiválóbb képzettségű énekest, a kiknek szélesebb körű működése azután nagyobb lendületet adhatna a magyar operai művészetnek. Sajátságos viszonyaink mellett az énekeseknek ez a hiánya egyik oka annak, hogy a m. kir. Operaháznak eddig nem sikerült személyzetét tisztán magyar erőkből szervezni s hogy a vidéki színházaknál sem indulhatott meg az operafij művelése. E hiányon csak úgy lehet segíteni, ha tervszerű rendkívüli intézkedéseket teszünk énekesek képzésére s szaporítására. A m. kir. operaház e czólból a cselekvés terére lépett. Előterjesztésemre a magas kormány felkarolta az ügyet s hazafias bőkezűséggel biztosította a szükséges anyagi eszközöket. Ezzel a megvalósulásra ju!ott az a tervem, mely szerint a hazában található kiváló hangú fiatal tehetségek közül azok, kik hivatással birnak az operai énekművészetre, a m. kir. Op^raháznál elméleti és gyakorlati kiképzésben része ülhetnek. A növendékek oly ösztöndíjat nyernek, mely nekik a fővárosban való megélhetést teljesen biztosítja s őket minden anyagi gondtól fe'menti s egyszersmind pedig a hivatottak művészi jövője is biztosítva lesz, mert mint a m. kir. Öperaház tagjai, hosszabb időre szerződést nyerhetnek emelkedő fizetés biztosítása mellett. A gyakorlati kiképzés folyamán egyesek ösztöndíjuk fentartása mellett a vidéki színházaknál is foglalkoztatandók lesznek, miáltala vidéki színházak anyagi áldozatok nélkül könnyebben juthatnak majd azon helyzetbe, hogy operaelőadásokat is tarthassanak. Az első teendő már most a hazai mindkét nembeli fiatalság közt található kiváló hangok felkutatása. Hogy ez megtörténhessék, arra szélesebb körű mozgalmat kell indítanunk Meg lévén győződve arról, hogy a magyar énekművészet fejlesztésére irányzott ezen törekvésem a vidéki dal- és zeneegyesületeknól élénk visszhangra talál, s mivel éppen ez egyesületek vannak leginkább azon helyzetben, hogy a hangok felkutatásában az ügynek kiváló szolgálatokat tehessenek, bátorkodom czélom eléréséhez a tekintetes elnökség hazafias közreműködését és hathatós támogatását kérni. Az ösztöndíj állomásokra pályázatot hirdettem s a pályázni kívánókat hangjuk és tehetségük elő- leges megbirálása czéljából a legközelebbi városban vagy községben működő dalegyesületekhez utasi- tottám. Arra kérem tehát a tek. elnökséget, méltóz- tassék oly irányban intézkedni, hogy az esetleg jelentkezőket a dalegyesület karnagya meghallgatni,, s azokat, a kiknek kiváló hangjuk, tökéletes zenei hallásuk és kellő színpadi alakjuk van, jegyzékbe foglalni szíveskedjék. S az ügy érdekében különösen arra is bátorkodom kérni a tek. Elnökséget, hogy ne csak az önként jelentkezők meghallgattatására szorítkozzék, hanem mőltóztassók a jóhangu fiatal egyének felkutatására saját részéről is intézkedést tenni, s e működésükbe a szomszéd helységek kántorait és tanítóit belevonni s az igy feltalált egyéneket szintén meghallgattatni; s mindazokat, a kik a fentebb jelzett hármas követelménynek megfelelnek, jegyzékbe foglaltatni. Kérem a tek. elnökséget, szíveskedjék az esetleg alkalmasaknak ítéltek jegyzékét (név, állás, kor, lakhely) hozzám beküldeni. Egyszersmind értesítem a tek. elnökséget, bogy a levelezés költségeit a m. kir. Operaház fogja viselni, illetve a tek. elnökségnek megtéríteni. Tudatában lévén annak, hogy a magyar dal- művészet fejlesztését ezélzó törekvésemet a magyar dalművészet vidéki apostolai hathatósan támogathatják, ismételve kérem az ügy részére meleg érdeklődésüket és hazafiui buzgalmukat. Fogadják kiváló tiszteletem őszinte nyilvánulását Budapest, 1893. márczius hó. Gróf Zichy Géza, intendáns. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Tekintetetes Szerkesztő Ur! A „Tolnamegyei Közlöny,, ez évi 12. számában valami Majsai András nevű decsi lakos, ki mint vő, szolgai szerepet visel s maga lábán még csak még sem tud állani, ki a társadalom terén egy nulla azt írja, hogy a „Veszünk, pusztulunk“ írója „Más szemében a szálkát meglelte, de magáéban a gerendát feledte“. Hogy mily szemüvegen szemlélte Majsai e czik- ket és mily szemüvegen át vizsgája a czikk íróját, kit csak látásból ismer s kinek házában sohasem volt, könnyen, minden erőlködés nélkül megmondhatom. Azt azonban nem tudtam, hogy Majsai, kit nullának tartottam egy kétszínű s sötét szemüvegen néző farágó fele embert, a ki a gerendát más szemében keresi, holott nem kelletett volna neki oly messze fáradnia, hogy a közelben, még tán saját portáján is megtelálja azt. A példa azt tartja: „Az jajgat legjobban, akinek a háza ég.“ És én, mint a féle rövidlátó, nem gondoltam meg, hogy Majsai tán azért keres gerendát, mert a háza ég. Amit a „Veszünk, pusztulunk “-fele czikkben Írtam, azt fentartom, és ha Majsai A. kívánja, 24 ívnyi jegyzékemen — illetőleg jegyzékemből, a melyet nyolez év óta készítek, egyenként és részletesen is kitüntetem. Hogy Majsai koponyája ily gerenda féle"-- faanyaggal van kibőlelve, hogy azt sem tudja a „Veszünk, pusztulunk “-féle czikkekből megkülömböztetni; vájjon kit illet ezen nyilatkozat, egy községet-e vagy egy vidéket, azt nem tudtam, csak most látom, amidőn a „Veszünk, pusztulunk “-féle czik írója szemében keresi a gerendát. Bizony mondhatom, hogy szép a páva, de rút a hangja. Csak vizsgálja Majsai tisztább s szelidebb szemüvegen nevezett czikkeket, nem fogja azokat oly sötét színben festetteknek látni, ha tán ez sértené is ő kigyeimét. Ha Majsainak a háza nem ég, miért jajgat? Kinek nem inge, ne vegye magára. Ha Majsai magára vette, úgy bizonyosan inge is?! Vagy kiványa Majsai András, hogy gyertya helyett fáklyával világítsam meg a czikkekben foglaltakat ? A ki a czikkeket józan észszel elolvassa, az nem találhat abban sem nagyítást, sem hazugságot. Ajánlom tehát Majsainak, minek előtt a méreg nyilait másnak a szivébe mártaná és a polémiát tovább folytatná, olvassa át a „Veszünk, pusztulunk“-féle czikkeket szelidebb szemüvegen, úgy meg fog győződni, hogy a decsiekről nincs más kitüntetve, mint a születtek és halottak száma. Az egész pedig Sárközről szól. Vagy nem tudja Majsai, mi történt itt a szomszéd községben, a hol a bábát, az anyát és anyóst elcsukták manipuláczió miatt.? Egy szóval, kinek nem inge, ne vegye magára! És ha Majsai a gerendát tovább is találná keresni, mit közelebb meglelhet, úgy az öreg ágyút, mely még hátra van, fogom használatba venni s ki fogok állani nyílt homlokkal a csata mezejére. Mert mint tanító, ki missiót teljesítek a népnevelés terén* nem fogok retirálni, de bátran szembe nézek az ellenséggel és az igazat mindenkor kimondom. Adjon Isten jobb erkölcsöket s szent a béke. Maradok a tekintetes Szerkesztő urnák alázatos szolgája: Bozsolik Ferencz, tanító. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. E. Báttaszék. Fordulj a budapesti »Magyar Egyesület« -bez. (Haris-bazár I emelet.) Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő': BODA VILMOS.
