Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-01 / 1. szám
XXI. évfolyam. ÍL szám. Szegzárd, 1893. január I. IOLNAMEGYBI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP/á^^ || orszag°s selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzár^küzuonfeil \ _____________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. \*-* "^* *1 ^ J * Előfizetési ár: Egésa évre.................. 6 frt _ t. Fé l fps ........ 3 Z k Negated évre ....... I ” 50 ” Egyes szám a kiadóhivatalban \2 kr. ” Szerkesztőség: Kiadóhivatal: —--------------- vfc. M e Bezerédj István-útcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkint egyszeri“»1 <*»áítT5p. lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások Nyilttér 3 hasábos pelitsor 15 kr, — hirdetézendök. küldendők. tések jutányosán számíttatnak. Előfizetési felhivás a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1893. évi XXI. évfolyamára. Egész évre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr = 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Lapunk legalább féléves előfizetői Lévai Dezső munkatársunk „Otthon“ cziinii könyvét, mely 16 válogatott beszélyt tartalmaz, ingyen és bérmentve kapják. Hogy a lap szétkiihLjjjy^n fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az ellfizetési pénzek haladéktalan beküldésre tiszteletéi felkéretnek. APkiadóhivatal. 1893. A Nehéz, súlyos küzdelmek lánczolatát hozta magával az elmúlt esztendő s az uj, mely magát mai napon bemutalja, vajmi kevés vigasztalót helyez kilátásba. A nagy gazdasági válság, mely eiső rendben Szegzárd, de nem kevésbé a vármegye egyéb bortermelő helyeini^lllokszera pusztítása folytán végig' viharzott, még haránt sem tombolta ki magát, sőt ellenkezőlég pusztító hatása még éveken keresztül érezhető lelte és közel egy évtized fáradhallan munkássága és ernyedetlen kitartás* szükséges ahho^nogy annak nyomait végkép eletíyésztesse. Hozzájárul az amúgy ismlfyofréSIzhető pénzhiány folytán beállott kedvezőtlen helyzet súlyosbításához az olasz borok áldatlan versenye, mely axulán még attól a kevés segéd-/ es/köztől is megfosztja a végkimerülés szélén! álló borlermelő gazdaközönséget, mely meglevői borkészletének tisztességes áron való értéke-' sithetésével rendelkezésére állhatott volna. De maga a? állam is hadat látszik üzenni az amúgy is eléggé szorongatott gazdaközönségnek, mert nem véve tekintetbe a megváltozott helyzetet, bor-, ezukor-, sör és hus- fogyasztási, úgy iteladó czimén milsem akar engedni korábbi magas követeléseiből s minthogy a község ily méltánytalan terhek viselésére képtelen; a szorongatott közönség a legnagyobb valószínűség szerint még ki lesz téve az esetleges bérlő önfenntartási ösztöne által sugalt zaklatásainak és zsarolásainak is. S az ily módon alakult kedvezőtlen gazdasági helyzetnek már is megvannak a maga áldozatai. A hordóiparj mely a korábbi évek kedvező hatása folytán oly lendületet vett Szeg- I zárdon, már teljesen elpusztult. A pintérek egytől-egyig tönkrementek s ez az iparág megszűnt létezni. Nem kevésbé kedvezőtlenebb sors érte a borügynökök osztályát. Tagjai közül már csak a vagyonosabbak tartják magukat, a többi az, mint a vándor madár, elköltözött boldogabb vidékre. A vihar ezek után a kereskedő osztályt fogja leginkább érinteni s bizonyára ezen a téren is lesznek áldozatok. S a puszlulás az eladósodott bortermelő osztályon is végig fog száguldani, adja Isten, hogy minél kevesebb nyomokat hagyjon maga után! A nagy szerencsétlenség, a sok baj közepette csak egy vigasztaló kép tárul a sors csapásaitól meglátogatott közönség szemei elé s ez a kép egy régi vágyának: a kebelében létesítendő főgymnasiumnak varázsló képe, melyből kulturális fejlődésének s gazdasági viszonyának részbeni jobbra fordulását reményű. De ez a kép is hol fényes világításban jelenik meg előtte, hol meg foltok homályo- sitják el. A mint a küzdelem közepette, mely, ne legyen aziránt senki kétségben, bár leplezetten, de a legnagyobb elkeseredéssel egyre foly, vagy az igazság kerekedik felül, vagy pedig az érdekhajhászatnak sikerűi pillanatnyi sikereket biztosítani. De ha minden elveszett, ha gazdasági alapunk, a virágzó szőlőmivelés tönkrement, ha jobbjaink közül annyian elpusztullak, ha a I zaklatás minden nemén kefesz.ti’il. TQcjini Teszünk is kénytelenek, azért egybqn nem engedünk s törhetlen reménynyel, változhatatlan kitartással fogunk ebben az évben is küzdeni kulturális érdekeinkért; azért az ügyért, mely kizárólag a miénk volt, mig politikai események szülte küzdelmek másokban is reményt kelteni megkísérelték; mely éppen ezen viszonyokból kifolyólag bár arra semmi indok fenn nem forgott, keresztülhajtatéit mindazon fórumokon, melyek, ha vitássá tétetik a kérdés, illetékes véleményt mondani hivalvák. TÁRCZA. Boldog uj esztendötJ __ jr 'J~/£ Boldog uj esztendőt, de sokat kívánnakv Gyermeknek, öregnek, legénynek és lánynak. Alázatos szolgák nagyságos uraknak; Juczák, Pannák, Erzsik tens- nagyasszonyoknak. Bőség szarujából hullik az ajándék; Lappang is alatta ezerféle szándék. Javítás, tisztelet, szeretet, hízelgés Szolgálat jutalma, hatalom szenvelgés. Nekem ajándékra nincs semmi szükségem. (Hála az Istennek, van jó egészségem.) De nem állom meg, hogy én is ne kívánjak: Boldog uj esztendőt szeretett hazámnak 1 Tóth István. Töviskoszoru. A ki figyelemmel kiséri hazai irodalmunkat, az römmel tapasztalhatja annak rohamos haladását. E aladás különösen nagy arányokat öltött azóta, hogy nemzeti géniusz összetörte a lenyűgöző lánczokat. I szabadsajtó égisze alatt fejlődhetett, emelkedhetett lazánk annyi kiváló tehetséges Írója, poétája arra a •iedesztálra, honnan fényt, dicsőséget áraszthatnak lemzetünkre. Sokáig kellett nehéz küzdelmet folytatni z irodalom munkásainak, mig megszüntetve az elfogultságot és közönyt, elismertté és tiszteltté tudták enni az írói pályát. Hány jeles írónk és költőnk van ma már, akik ervadhatatlan érdemeket szereztek maguknak és nemzetünknek az által, hogy fáklyát gyújtva, világosságot és fényt terjesztenek. A szellemi góczpont az ország szivében, a fő- és székvárosban fekszik s innen indulnak ki a kulturális haladást vezető sodronyok, melyek az egész országot behálózzák. E hálózat keretében működnek a vidéki városok írói és poétái, kik a nemzeti érdekek mellett a lokális érdekeket is képviselik. Az iró tehetségének fejlődésére, magasabb szárnyalására tagad- hatlanul kedvezőbb a nagy város légköre, mint a góczponttól távoleső vidéké. S innen van az, hogy a vidéki tehetségek izmosodás és erősödés végett az ország szellemi emporiumába igyekeznek. Ezzel azonban korán sem akarom azt mondani, mintha vidéken nem volnának elismert Íróink; mert ime itt van Szegzárd, mely minden igénytelensége mellett arról nevezetes, hogy a hirlapirást leszámítva, olyan irodalmi munkásságot fejt ki, melyre valóban büszke lehet. Csak a letűnt évben, nem kevesebb, mint négy kiváló művel gazdagították szegzárdi íróink hazai irodalmunkat. Egy nagy szabású munka pedig most készül, mely ha napvilágot lát — a mit nincs okom kétségbevonni — úgy ez újabb bizonyítéka lesz a szegzárdi irodalom fejlettségének. A megjelent művek közül Borzsák Endre szegzárdi ev. ref. lelkész s a »Tolnamegyei Közlöny* belmunkatársának »T ö v i s k 0 s zo r u«-járói akarok néhány sorban megemlékezni, mivel erről az érdemes könyvről még nem emlékeztek meg a helyi lapok úgy, a mint az megérdemelte volna. Borzsák a könyvéhez irt előszóban azt mondja, hogy az olvasó ne alkalmazza műve olvasásakor a kritika sötét és kicsinyítő szemüvegét; mert akkor a világ legnagyobb írójának művében is fog felfedezni, vagy legalább vél felfedezni sok gyarlóságot. Ezt nem tettem; de az elnézés nagyitó, rózsaszínben látó pápaszemét sem alkalmaztam szememre, mert bizony őszintén mondom, akár az egyiket, akár a másikat teszem is, mind a két esetben egyforma véleményt kellett volna alkotnom. Tehát nem vezet sem rokon-, sem ellenszenv, midőn *Töviskoszoru«-járól azt kell Írnom, hogy oly sikerült humoros szellemi termék az, mely csak az ő zseniális tollából kerülhetett ki. Meglátszik a >Töviskoszoru«-n, hogy Borzsák az irodalom terén nem járni kezdő gyermek, s nem most próbálgatja először szárnyait. A régi írói gárdához tartozó, megizmosodott tehetség ő, kinek minden gondolata, minden alkotása sikerült. E lapnak évek óta ő a t. közönség legkedveltebb írója, ki mindenről tud írni érdekesen, vonzóan s mindig humorosan. Ügyes tolla alatt a közönséges tárgy is kiszínesedik s oly hű és eleven képeket fest tollal, milyenek csak a legügyesebb festő ecsetje alól kerülhetnek ki. A milyen ügyes prózairó, épp olyan poéta is. Prózájában van elevenség, élénkség s költemé- I nyeiben pedig valódi poézis.
