Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-19 / 3. szám

X . 1_/I

teljess

égtől a gyümölcsözendő fáknak rügyei. Erezni, ábrándozni, szeretni az ifjú szív jogaihoz tartozik s ez érzelem természetéből foly, hogy ez jelentőségét s igazi éleiét úgy nyeri, hogy rokonulni, társakozni óhajt, a tiszta láng méltó oltárt keres, melyen elégjen, — a szeretni vágyó szív, más forró szivet óhajt, alig figyelve egyébre, mint érzelmeinek boldogító sürgetéseire; s legyen áldott ama felsőbb intézkedés, mely gyöngéden lopja be ezáltal a szívbe a szerelemmel a kötelességet, az élvezettel a tartozást! S mint Ádimnak álomban adatott társ: mosolygó álmokban veti meg a komoly család-élet alapját ! E szerint, valamint nem lehet szentebb jog, mint a szív joga, szeretni,! midőn ideje van a szeretésnek: úgy j a legnagyobb gyöngédtelenség beavatkozni a szív jogaiba. Pedig ezt műveli az utálatos házasságszerzés, mely gátolja az érzelmek szabad folyását, durva kezekkel veri le a himport a virágról, veszélyeztetvén egyszersmind a leendő gyümölcsöt is. Semmivé teszi az ismerkedés, a kölcsönös nyilatkoza- | tok, szóval a lelkek egymáshoz közelítésének I költői alkalmát. Elrabolja, mint a lopó, a ha- ! landó életéből ezen soha többé elő nem jövő szép időt, melynek emlékezete a késő vénsé- gig kisér és boldogít bennünket!«

De a mily gyöngédtelen, épp oly embertelen is ezen eljárás, — mondja T. M. — »Mert a házasságszerző úgy bánik az emberrel, mint bánnak a rabszolgával, méltóságát sértőleg lealázza, midőn reá, mint árura alkuszik, személyiségéből kivelköztelve, lelketlen dolog gyanánt, egyezkedés, nyerekedés tárgyává teszi az okos lélekkel felruházott valóságot!«

»Ezek mellett még vakmerő is a házasságszerző, mert eljárásával azon örök alapokon épített oszlopokat mozgatja, melyeknek leomlásával az emberiség fejére szakadna a mindenség. Azon alap, melyen a jó istentől — ki maga is csupa szeretet, — a világ teremtetett és tennáll: a szeretet, ennek világos jelei látszanak a menytől a földig, az embertől a féregig; jóltevő melegét érezzük mindenütt, bennünk és kívülünk. Mozgatja, áthatja, megeleveníti minden részeiben az erkölcsi világot, melynek a szeretettel levegője fogyna el s létezés, termékenység helyett szomorú dermedés és halál állana be. Minden emberi intézményeink, nagyságunk, erényünk

. I becsét és mértékét a bennök lakozó szeretet szabja meg.

A tiszta szeretet az örök alapkő a házasságban is, mit vakmerő kezekkel bolygatni I iparkodik a házasságszerző, ki ingatag ala- I pokon kívánja, sőt erőszakolja építtetni a I családiság házát s az erőtelen ember lelké- ben érvényre emelni erőködik gonoszul és vakmerőén az árnyékot a fény, a mulandót az örök, az emberit az isteni felett.

Majd aztán az igy — szeretet nélkül — — összetákolt összeboronált házasság káros következményeit tárja elénk s bölcs költő meg- I kapó szavak, szép képek és találó hasonla- I tokban, mondván a többek között:

»A mindenható szeretet melege a határozó lépés fontosságának komoly meggondolása nélkül, könyelmüen vagy elcsábítva kötött szövetség láncza, felelte lazán tartja össze a feleket, pedig e láncz a kénvtelenség vasbé- kója rózsafüzér helyeit! Az a csendesség, mely a boldog házasság első óráit jellemzi, itt a hidegidegesség hallgatagsága, melyet a kölcsönös csalatkozás zokogása, vagy epés kitörései szakasztanak később félbe: igen, a csalatkozásé, mert hiába, a pók hálójából nem leszen ruha! a hiú kép- zelgésből boldogító valóság, a hamis alap ingadozni kezd, a hazudott légvárak összeom- | lanak; a gazdagnak és szerénynek hiresztelt asszony alig bir egyébbel fennhéjázó, fényűző hajlamoknál; a műveltnek, deréknek mondott férfi tudatlan, rendetlen, jellemtelen! !)e ha nem igy volna is, — nincs az egymás gondolatát is kilaláni vágyó készség, egymásért meghalni tudó hűség, az a lelki odaadás, mely egymásban: házastársat, testvért, barátot egyesit, — hiányzik azon bűvös erő, mely százszorozza a boldogságot s a szenvedéssel éjjelét is csillagokkal hipti be. A legártatlanabb szó' félreértésre -ad okot, mert nincs bizalom; szemeik a sas szemének élességével bírnak egymás hibáinak felfedezésében, mert hiányzik a szeretet fátyola; a házi gondok, az élet apró bajai elviselhetleneknek tetszenek, összeköttetésük kínos nyűggé változik hovatovább s minden áron szabadulni vágynak abból; majd idegen és bűnös örömekben keresnek és találnak, kárpótlást a gondolat tetté érik, a botlás bukásra vezet s az erköl- csiséggel mindennek vége!

Van ugyan ez általános szabály alól kivétel — folytatja T. M. — de ritka: megesik, I

I hogy némelyik ember magát e nehéz visi nyok hatalmából kiragadja, nemes czél0J törekvő szellemi munkásság által keble B I begyógyítja, sőt mint honpolgár, mint arJj mint emberbarát, fényes érdemeket is szere megesik, hogy a szerencsétlenség nagysága lesz szülőanyja, — de mégis legtöbb esetbe ily megrázkódtatások után, az ember sarkáb "kiültetik s el van veszve. Az élet sok kárva lását kiheverhetjük, de ha a szív oltára romín dől, nehezen épül fel újra, — ha a keblí puszta lesz, semmi sem tölti be többé. Hi nyadik bir ugyanis oly szellemi magassági emelkedni, hogy szivét a csüggedés vasm; I kából kiszabadítván, tisztán, nyugalommal, | mondással Ítélje meg az életet s felületűd kedjék annak minden válloMsatíT? Ki hä e| vesztette vitorláit a tengeri viharban evezőivl is úgy haladjon, mint azelőtt; ki egy karri még ne tekintse magát bénának: ki a n^ut galom eltűnésével a küzdésben találja öröméi — az elvesztett boldogságért az erkölcsbe! találjon kárpótlást? — A madár, mely szá| nyon, az ember, ki szivén van találva, élheP de nehezen repül magasra többé!« |

Így rajzolja a lánglelkü költő a szeret* nélkül összetákolt divatos házasság mondhat lan káros következményeit, magukra a házal társakra nézve; majd alaposan kifejté, hog|< mily káros áz emberiségre s legfőkép a csal Iádra nézve. — »Lehetünk nagyok és di| csők a világon, de sem a tudomány, sem a|, élet ki nem pótolja azon csorbát, melyet raji tunk s bennünk a családi hiányos vagy rossl nevelés hagyott, — s örökre felismerheti marad rajtunk azon bélyeg, melyet öntudat» lanul nyerénk annak befolyása alatt, ki kebléij melengetett és szerető térdein hintázott. Bif zonyára, felette fontos az emberiségre nézvt a család! Ez adja a lélekben-testben é| férfiút, — a feddhetlen, szerető és- serén| asszonyt, — a gyöngéd érzelmekben gazda! lelkű jó édes anyát, melynél szentebb nevef zet nem lehet a földön, — a törvényt tisztelőt rendet és igazságot szerelő polgárokat, az isii tenfélő, kötelességbetöltő, szentül élni kivánf keresztényeket, — a hajthatlan bírót, bátol hőst, nagy fejedelmet! íme a családnak vi| lágraható felséges rendeltetése! Minden emj béri nagyságunk, erkölcsi szépségünk, dicső] ségúnk, a helyesen szerkesztett é| bölcsen vezetett családból sarjadzik fel, mini a melegágyból a plánta! — — — Fájdalom

■L1""1 1 1^—————

Tudja? Egytől egyig! Tudom, ha nem mondanám elő, mit írjon, akkor az egész referádában tulipiros ar- czokról, rubin ajkakról s karbunkulus vagy nefelejts szemekről fecsegne.

Nem szólana arról a szép asszonyról, a ki a róla közzétett szombati aggasztó buletint az atillás Marsfiakkal megczáfolt, s aki oly szép és kedves volt, mint leánykorában sem . . .

Nem szólana a pezsgőző szépekről, akik kedvéért bármelyik frakkos Plútó nem bánta volna, hogy hát »Orpheus a pokolba ment.« . . .

Nem szólana a környék szépeiről, a kik erősen versenyeztek a szegzárdiakkal szépségben, tánczban s szeretetreméltóságban egyaránt. Nem szólana, hogy a vidék egyik legszebb menyecskéjével és legkitűnőbb tánczosnőjével képviselve volt.

De bocsánat nagysád, épen akartam mondani, hogy úgy tánczolni, különösen a körtánczokat, mint Fadd vagy Bonyhád olyan szellemesnek lenni mint Zomba és olyan vénusi szépséggel bírni, mint Tolna.

— Kedvesem maga nem tudja mit beszél. Láttam különben az első négyes alatt, hogy milyen sokat beszélt annak a kis leánynak, a kitől úgyse kopik a foga:

— Oh nagysád! Szerencsétlen flótás vagyok én. Dr. Mihálik, volt pesti lutri mathematicus, kit a rendőrség csupa irigységből üldözött agyon — megjósolta nekem még anno 1882-ben, hogy nem kellek senkinek.

— Azt mondta 1 De okosan mondta!

Oh okos ember volt az kérem, akár csak egy oláh pap.

De mit szól nagysád a karzathoz? Jézuskám, mennyi szép leány volt ott, hogy miért nem jöttek azok inkább tánczolni ?

Onnan szépítették a báli szép világot: Módly Ida, Sarolta, Flóra, Abaffy Gyuláné, Bedő Sámuelné stb.

— Vettem észre, hogy sokat kacsingatott oda fel. De hiába 1 Úgy kell magának, miért nem jött el a sylvesteri estélyre ?!

Hja, ilyen az én szerencsém, lássa. Hogy is mondta egy rettenetesen nagy bölcs ama halhatatlan mii vében, melynek czime: »A szerelem«? »Sorsát senki el nem kerülheti . . .«

Ne tracsoljon, hanem írja, hogy a Garay nagyszerűen játszott a kredenczben. A kredencz ezúttal is tele volt füsttel, zűrzavarral és kellnerrel.

Igaz nagysád avval még nem is dicsekedtem magának, hogy a szünóra alatt, egyik szépkétől egy szál v rágot kaptam. Ibolyának néztem mert kék volt, hanem aztán menten kisütöttem, hogy az a szál virág eredetileg tulajdonképen fehér lehetett s csak az én zöld beszédeim fölött kékült meg haragjából.

A soupercsárdásban az első négyes 38 párjának épen a fele volt egymással elfoglalva. Ezekről a szerelmesekről nincs mit mondanom. Amit azok beszéltek, susogtak, intettek, azon már túlesett nagysád, I

minek mondanám, úgy sem érdekli. A kik pedig nem voltak szerelmesek, azokról úgy sem érdemel beszélni. En bennem ekkor ébredt fel ismét a hirlapl iró s egy sarokba húzódva a jelenlevő hölgykoszonj névsorát állítottam össze, melyet nagysád saját felelősi ségére lesz kegyes kiegészíteni.

Asszonyok: Simontsits Béláné, Döry Gézám Tost Gyuláné, Steiner Lajosné, Tekus Vilmosné Oszoly Károlyné, Walter Károlyné, Döry Lászlóné Meiszner Károlyné (Apáthi), Gengné, (Tolna), Szene rödy Károlyné, Özv. Ellmann Miklósné, Szellené (Pi lis), Özv. Molnárné, özv. Törökné, Láng Frigyesn (Zomba.)

Leányok: Angyal Ilka, Arlow Mariska, Dör1 Olga és Margit (Paks), Ellmann Elvira és Anna, E’ Valéria, Forster Melanie és Giziké (Tabód), Gara Jolánka (Tolna), Gőzsy Irénke, Herczeg Mili, Hoff mann Irma, Jasek Etelka (Himesháza), Láng Margi (Zomba), Laky Eugenia (Kölesd), Perczel Crescencz (Bonyhád), Perényi Janka, Parti Laura (Tolna), Szend rödy Sarolta, Széllé Sarolta (Pilis), Tost Ilonki (Pécsvárad), Török Erzsiké, Vetter Mariska (Paks).

Hajnali félhétkor zsebünk üres, de a sziviin tele lett!

Hogy ki volt a bálkirályné, azt nem irom ki de e tekintetben szóbeli referádával bárkinek szol] gálhat :

Rigoletto. í