Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-20 / 29. szám
egy hajóácshoz szegődött. Ez volt első lépése az Óceán felé, melyhez annyira vonzódott. Jóképű fiú volt, és amint néha megesik, egy gazdag özvegyasszonynak megnyerte a tetszését. Ő sem idegenkedett a nőtől, mert a gazdag házasság utján szegény testvérein remélt segíthetni. De hát 25 testvére volt és az özvegy nő nem törődött velük, mert úgy gondolkozott, hogy eleget tesz azzal, ha önállóságra emeli férjét és gazdává avatja azon műhelyben, a hol munkásként dolgozott Phipps. Megadta magát és várt. Egy szép napon Boston rakpartján két matróz beszélgetése üté meg füleit. Egy spanyol hajóról beszélgettek, mely hir szerint tengeri kalózok gazdag rakodmánytól fosztatott meg. Phipps szótlanul leste szavukat és megjegyezve, a mit tudnia érdemes volt, gondolkozva távozott haza. Azonnal eltökélte, hogy elsülyedt hajót fog keresni. Nejét nagynehezen megnyerte tervének, eladta műhelyét, hajót vett, felszerelte és egy csomó kalandorral, kiknek részt ígért a zsákmányból, útnak indult. Részint a véletlen, részint ügyessége segélyével elérte czélját. Phippsünk talált elsüledt hajót, mely anyagi kincset foglalt magában, hogy mérsékelt vágyu embert kielégíthetett, de nem annyit, hogy magasabb röptű vágyakat lecsillapíthatott volna. Visszatért Bostonba, zsákmányán kívül egy más hajó hírével, mely ötven-hatvan év előtt Post-de-la- Plata közelében arany és ezüst kincsekkel terhelten elsüledt. Értesülései a sülyedés helyére nézve különböztek, de a tényre és rakodmány értékére vonatkozólag megegyeztek. Ez elég volt arra, hogy felkorbácsolja egy oly férfiú képzeletét, a ki iránt a szerencse kegyesnek mutatkozott s a ki oly kincsesei tért haza, melynek értékét növelte szerzés módjának hires volta. De ezen eset komolyabb volt: anyagi ereje nem felelt meg oly vállalkozásnak, mely hosszabb ideig tartónak mutatkozott. De ő előbbi sikere és azon segélyével, mely nevét körülvette, kieszközölte az angol kormány támogatását. A kalandorok általában kedvező fogadtatásban részesültek V. Károly angol király udvarában, a ki folytonos pénzszükségben lévén, szívesen hallgatta meg azokat, kik könnyű szerrel való pénzszerzéssel kecsegtették. A király elragadtatva Phipps vakmerősége és és bizalma által egy 20 ágyúval és 100 hajóslegény- nyel ellátott hadihajót bocsátott rendelkezésére és ezzel indult útnak a déli tengeren, folyton kutatva és tudakozódva. A tapogatózások, melyek bizonytalanságra vallottak, elcsüggesztették matrózait, a kik nem látták be, hogy miért szenvedjenek szükséget, mihez szokva nem voltak, mikor kereskedelmi hajókon bő keresethez juthatnak és miért kutassanak ők félszázaddal előbb eltűnt kincsek után. Ha máskép nem, elhatározták úgy fognak megszabadulni, hogy vezérüket megfogják és egyszerűen beledobják a tengerbe. Phipps mihelyt az iránta hiven ragaszkodó hajóácstól értesült az összeesküvésről, röviden végzett; a forrongókat 1 >artra szállttá és folytatta útját. De készlete fogyni, a hajó rongálódni kezdett, a szükségesnek látszó javítások nem engedték már, hogy nagyon soká folytassa útját, szóval közel állt ahhoz, hogy eredmény nélkül vissza kell térnie Angolországba. Az ő bizalma nem változott; jóllehet közelebb állott a hazatéréshez, mint az ut folytatásához, ő nem kételkedett a sikerben s ennek megfelelően az angol tengerészeti kormányhoz küldött jelentésében újabb erőt kért vállalatához. Kérése kereken megtagadtatott. Anglia háború előtt állott, szüksége volt minden hajójára. Ekkor vette Phippsre nézve kezdetét a fáradozások, küzdelmek, nyomorúság korszaka, melyeket ő csak páratlan kitartás által volt képes legyőzni. Nagy nehezen sikerült egy angol herczeget fognia, akinek védnöksége alatt egy újabb csapat szervezkedett és egy uj hajó szerelteit fel, melyen Phipps a déli tengerre vitorlázott ismét. Most már nagyobb tapasztalással fogott tervei kiviteléhez és az indiai partokon ügyes gyöngyhalászokat fogadva fel, ott folytatta kutatásait, a hol négy év előtt elhagyta. Heteken át kutatott azon szilárd elhatározással hogy az újabb kudarezot nem éli túl és inkább a tengerbe temeti testét, mely a kincset, vágyainak tárgyát rejti magában. Még akkor is az öngyilkosság eszméje uralkodott rajta, a midőn a szerencse már engedni kezdett kitartójának. Egy reggel a midőn gondolataiba merülve sétált a hajó fedélzetén, valami különös formájú, általa tengeri kagylónak vélt alakot vett észre; úgy lebegett a viz színén, mintha egy szikla hasadékaiban akadt volna meg. Kutatni kezdett; az újság hire elterjedt az egész hajón és a legénység izgatottan gyűlt össze a fedélzeten. Phipps azonnal egyik legügyesebb indiai gyöngyhalászát ültette a harangba s lebocsátotta. Néhány perez múlva kezében nehéz ezüst rudat tartva tért vissza. Az üröm általános lett, mindenki tűzzel fogott a munkához. Tisztek, matrózok, indiánusok megkettőzték igyekezetüket és néhány nap múlva 300,000 font ster- ling jött fel a tenger fenekéről a hajó fedélzetére. Három hónap múlva Phipps diadalmasan tért vissza Londonba, zászlók lengettek a palotáról, a nép ujj°ng°lt, és el volt ragadtatva sikerével. Ámde még egy próbán kellett keresztül mennie. Sikerének hire felkölté a királyi udvar vágyait is. II. Károlynak pénzre volt szüksége, hogy háborút folytathasson és kegyencz- nőit tarthassa; ezért tanácsosai, akik tetszelegni akartak a királynak és különben sem idegenkedtek az olyan kin(.stől, melybe valamennyi nekik is juthatott, azt állították, hogy a talált kincs a koronát illeti. (Vége következik.) ______ TÖVISEK._____________ Kó nyszer-kéjutazás. Az Alliquander úrtól legközelebb igen jutányosán megvásároltam pompás fürdő kádban már hivo- gatólag himbálódzott a friss kutviz s a kánikulai hőségben elbágyadt tagjaim szinte áhítoztak már a für- déses felüdülésre, mikor szemeim megpillantván a szintén izzadó családot 1 ellesve az „anyjuk“ meg a „kicsinyek“ hasonló, fürdési vágyát: egyet gondoltam s magamhoz telefonozván udvari fogatomat, Grósz Ferencz uram legkónyélmesebb fiaklier-bárká- ját, beletelepitém az egész „csalárd ot“ azon czél- zattal, hogy nagyobb vízre megyünk s fel- üdülüuk a bájos Csörgetőg lágyan ringató hullám-ölében, egyszerre mind! . . . Útközben eszembe jutott, hogy a Csörgetég most egy kissé nem éppen hideg; — no meg, hogy örök-mosolgú Pepi barátom is Dunaföldvárott időz ős üdül; - végre, hogy most a hajóutazás is zóna szerint esik, tehát olcsón: uj terv szoritá ki forró agyamból a régi tervet s a fiákkor lova pár rugaszkodással keselyűsön termett. „E1- D u n a-F ö 1 d v á r r a! . ..“ Ez lett a jelszó, melynek a család — természetesen — ujjongva örült, csak bugyellárisóm kutyabőre vonyitott ellene bizonyos alig hallható vétót, hivatkozással sovány tartalmára. Mindegy, most már benne vagyunk az utazásban, gyerünk! ... És mentünk. De ime, nagy bámulatunkra, Pepi komám mosolygó arczát nem tükrözők vissza a duna-földvári habok, — ő már ekkor haza rugaszkodott onnan röpülő táltosain. Busan sirt a jó czigányzene a „kis mama“ dunaparti hote- léten, a fürdős-gazda távozása miatt s mi — szomorúan — újra tervet másitónk, — felzónáztunk Budapestre! Alliquander fürdő-kád helyett: Csörgetég; — Csörgetég helyett: Dunafürdő; — Dunafürdő helyett: pesti „Rudas;“ — innen meg talán Oszteu- débe megyünk, ha tárczánk engedi, no meg, ha nem veszem a leverő hirt, hogy — mint már oly sokszor éneklém „szegény édes anyám beteg! .. így lett tervezett kójutazásom szomorú kónyszeruta- zássá szülőföldemre, Monorra. No de, elvégre aztán, hogy szegény édes anyám jobban lett, megfürödtünk Monoron porban — — és borban!... Az ón szülővárosom nemcsak a fekete-sárga honvéd-zászló máig is titokzatos letipésének bravour- járól, hanem arról is nevezetes, hogy annyi akáczfa és oly rettentő homok talán a nyírségen sincs, mint ott. Mi természetesebb, mint hogy a ki sok port nyel: sok bort is kell rá nyelnie! Velem szemben pedig az ott lakozó testvéri koszom és a megszámlálhatatlan rokon-sereg ugyancsak éreztető agyonetetni és itatni törekvő szeretedének nyilatkozvá- nyait! . . . A gőlisz-por is velem volt, mégis sokai« nyögni fogom azt a gyomor-tulherhelős miatti fel- puffaszkodás következtében előállott emésztési zavarok szülte belső rendetlenségek kórosan káros, kellemetlen, beteges utóhatását, mit a naponkénti duó duó, (töltött káposzta!) a sok sült és pörkölt baromfi no meg az a filloxerának sem kellő homoki bor kény szer élvezete okozott! A testvéri és rokoni szerete vonzott, de a nagy szívesség majdnem megölt, ali{ vártam, hogy haza menekülhessek az agyon gyötn igaz szeretet eme ragyogó bűv-köréből, itthon kellő leg kikoplalni magamat, egy kis lindewiesei — há zilag alkalmazott — szerény kúra mellett. No de czélomat elértem!. . . Először is, szegén : 80 éves édes anyám egy pár rögtönzött tövisei áldott behatása alatt teljesen felépült súlyos beteg i ségóből, elannyira, hogy most már biztosítva van | 1 ő özvegysége és az ón fél-árvaságom további 20 évig 5 Másodszor, leróttam a testvéri vizitet. (Igaz, hog I k következnének engem meglátogatni már rége I dehát I k azt tartják, hogy ő k ott sokan lévén, ii i kább az egy menjen a sokhoz, mint a sok 1 egyhez; tehát én — szerintük — mindig vizittartozásban vagyok. (Mintha nem volna elég a másféle adósság?. . .) Most ez az adósságom egy jó darab időre: kvitt! — — Vajha szintén igy volna itt! . . . Harmadszor — a mi fő! — alaposan meg: szabadultam e kéjutazás alatt ama szerény 112 forintomtól, mely bugyellárisöm oldalait kiszakadásig túlfeszíti (lévén a hőségnek — köztudomásúlag — a testeket kiterjesztő hatása!) s melynek birtokában már kezdém magamat nem jól érezni eme romlott korunkban, mikor mindennapi dolog, hogy valakit pár hitvány forintért is főbe kommintanak, — hát még ily rengeteg summáért! . . . Mondom tehát: e hármas czélomat szerencsésen elértem. Fürdeni ugyan nem fürödtem, miként szándékomban vala, dehát az se baj, türelmesen várt itthon a pompás Alliquander- kád (melynek ezennel szabad legyen reklámot csinálnom ! megérdemli jósága, csinossága és olcsósága által!. . .) s rám mosolygott fényes bádog-szemével, mikor haza értem, mintha mondta volna: „Ugy-e csak, mindenütt jó, de legjobb otthon? — Látod, fürdeni mentői máshova, holott itt vagyok én is, — kényelmesen végig nyújthatod bennem is izzadt tagjaidat, — tisztára megmoslak ón is, — és pedig potyára, költség nélkül!... Megbüntetett a sors hűtlenségedért, elköltötted a pénzt s mégis visszatértél, bankó nélkül, uri-porral, hogy ezüst-szinü ölembe dőlj s itt pihend ki fáradalraidat, itt mosd le a monori port, a pesti füstöt, itt gyógyítsd a hajók förtelmes poloskájának rút daganatait! No lásd-------no, lá sd: amit kíván szived és szád — megteszi azt egy fürdő-kád! Szómnak foganatja lesz-e? Mógysz-e még fürdeni mesz- s z e ?! . . . “ Úti élményeim leírását a kegyes olvasó szives engedelmóvel jövőre halasztóm; ez több lapot, több időt, több türelmet igényel. Ebben a nagy melegben — haszontalanságból — ennyit elolvasni is unos-un- tig elég! Hát még leírni?! . . . Adieu a viszontlátásig! Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — A Szegzárdon létesítendő r. k. kisdedovoda és gyermekmenhely folyó év szeptember hó 1-őn most már okvetlen megnyillik, mert a belügyminiszter jóváhagyta az „Egyesült szegzárd-tolnamegyei nőegylet“ választmányának ez év márczius hó 9-őn hozott azon hatázozatát, mely szerint vagyonából 3600 frtot kamat nélkül telekkönyvi biztosítás mellett az uj ovoda létesítése c/.óljából átenged. Az uj ovoda helyisége tudvalevőleg a Sót-patak utczában a Bencze- lics-főle házban lesz, mely e czőlra örök áron tneg- vótetett. Az uj óvodában a kis gyermekeket apáczák fogják nevelni s a szegény gyermekek díjtalanul nappali étkezősben részesülnek. — A szegzárdi általános ipartestület elöljárósága múlt csütörtökön Fránek János elnöklete alatt ülést tartott, melyen a folyó ügyeken kívül különösen az iparhatósági megbízottak teendői beszéltettek meg; e bizottságba az elöljáróság a maga kebeléből választott 12 tagot, kik az I. fokú iparhatóság megbízásából az ipariskolát és műhelyeket fogják időn- kint meglátogatni; továbbá az elnök indítványára kimondta az elöljáróság, hogy a folyó óv szeptember hó 6., 7. és 8-án Aradon tartandó orsz. ipartestületi közgyűlésen képviselteti magát. Képviselőül egyhangúlag Kálmán Károly ipartestületi jegy/ő lett megválasztva. — A szegzárdi szólöszeti és borászati tanfolyam felügyeletével megbízott választmány dr. Szi- geth Gábor elnöklete alatt múlt csütörtökön ülést tartott, melyen a választmány tagjai közül dr. Kra- molin Emil, dr. Sass István, Fördős "Vilmos, Fejős Imre, dr. Hangéi Ignácz, Harray Kálmán és Boda "Vilmos vettek részt. A választmány figyelemmel hal- gatta meg Nits István szaktanárnak a szőlőtelep állapotára s a szakoktatás eredményére vonatkozó előterjesztését s az örvendetes fejlődés felett az előadó iránti elismerésének adott kifejezést. Megállapította azután a jövő évi költségvetést és a telep növendékeinek nyilvános vizsga alá vételére nézve a határmegállapodott. A vizsga folyó hó 27-őn délórakor fog a telepen megtartatni, melyre fel- az érdeklődők figyelmét. — Nyilvános köszönet. Péchy József prépost utáltai megkerestetttink a következő nyilvános köszönet közzététele végett: A tolnai ifjúság folyó évi julius hó 12-én a tolnai orgona javára zártkörű táucz- vigalmat rendezvén, kettős eredményt vívott ki magának ; először gondos rendezésével, figyelmes modoidőben után 4 hívjuk
