Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-26 / 4. szám

A dombóvári önk. tüzoltó-testület folyó hó il-én saját czéljára zártkörű tánczvigalmat rendezett, mely bár a kedvezőtlen idő végett vidéki vendégektől nem igen volt látogatva, de mindamellett a helybeli nagyérdemű közönség számos tagja megjelenése által szépen sikerült és a tüzes csárdás csak reggelfelé sza- kittatott félbe.

Ez alkalommal nem mulaszthatja el az egylet a becses felülOzetőknek köszönetét mondani és azokat felsorolni.

Läufer Lipót 2 frt, Szabó József I frt 5° Altstädter Zsigmond, Krausz Dani, Mauk Ádám, Paunz Soma, Ritter János, Reisz Mihály, Tóth Antal, Tamas Imre I—I frt. Háberfeld Béla 60 kf., Burger Ödön, Csökönyi István, Engel Frigyes, Friedman Károly, Goldschmid Ede, Grünhűt Ede, Nagy József, Paunz Géza, Számét Péter, Szilák Sándor, Weiner Li| ót 50—50 krt, Hirschler N. 30 kr.

A t. szerkesztő ur szívességet köszönve, maradok tisztelője

Burger Ödön,

a dombóvári önk. tűzoltó-egylet jegyzője és pénztárosa.

Báttaszék, 1890. január 21.

Tisztelt szerkesztő ur I

A „báttaszéki önkéntes tűzoltó-egylet“ alap- szabályszerű tisztújító közgyűlését tegnap tartotta meg j a következő eredménynyel:

Megválasztattak : elnökül Ohrmann Gusztáv, al- elnökül Dörnyei Ferencz, titkárul Engel Mór, pénztárnokul Máyer Alajos, választmányi tagokul : Kuncer Ferencz, Szániel János, Schuler József, Máyer Alajos, főparancsnokul Angyalffy Imre, alparancsnokul Schuler József, mászóparancsnokul Máyer István, szivattyu- parancsnokul Máyer Alajos és Kovácsics Ferencz, szertárnokul Kleiszner György és Csida Sándor, rajvezetőül Szélig Gáspár, mászóvezetőül Kliebert András, csővezetőkül Katzenberger Péter, Lederer Ignácz, Boszkovitz Ármin, Klibert Henrik, szivatlyumestere- kül Müller József és Naumovits Simon, kürtösökül Szauer Péter és Guszman János, egyleti orvosul dr. Kovács Bálint, tűzoltói bizottsági tagokul: Máyer István, Kovácsics Ferencz, Keinraíh János, Bajomi Vilmos, Jakab György, Kőbőr József Cégényi Bálint.

Midőn tűzoltóságunk eme példás rendben megejtett választásáról értesítem, kötelességemnek ismerem az e hó 18-iki bálunkról is tudósítani, mely kiváló sikerénél fogva méltán megérdemli a íöljegyzést. Az itt helyi mulatságok között ez volt a legkedélyesebb, de egyúttal az egylet pénztára javára is a legjövedelmezőbb. Egyletünk 6 évi fennállása óta ez volt a második erkölcsileg és anyagilag egyaránt sikerült mulatságunk, mert amellett, hogy igen népes volt fesztelen jókedvben sem volt hiány.

A szives felülfizetők a következők: Ullein István 20 kr, Schwarcz János 20 kr, Schuller József 50 kr, Bürgermeister János 50 kr, Máyer István 50 kr, Máyer Alajos 50 kr, Gundrum János 1 frt, Kubicza József 40 kr, Egle Károly 1 frt, Fischbach Lőrincz 60 kr., Máyer Gusztáv I frt 20 kr., Preller András 40 kr., Tafner János 20 kr., Máyer Péter 20 kr., König János 20 kr., Gehring Márton 20 kr., Sármár György 20 kr., Posch Dezső 20 kr., Weisz Lajos 2 frt, Máyer Ignácz 20 kr., Rudnyánszky Ferencz 20 kr., Dulánszky József 20 kr., Leinzinger F. 20 kr., Lederer Márkusz 20 kr., Schwartz Gáspár 20 kr., Herbek János 20 kr., Keresztes Mihály 20 kr., Stark Antal 20 kr., Kliebert András 50 kr., Bauer Antal 20 kr., Tiringer Bálint I frt, Liebhauser István 20 kr., Ohrmann Gusztáv 1 frt 30 kr., Eichardt József 20 kr., Müller János 20 kr.

Egyletünknél az 1889. év folyamán még a következő adományok folytak be: Luszt Frtlöp 10 frt, Holecsek István és társa 6 frt, Wolf Mátyás 5 frt, Heringer Orbán 3 frt, Rainhardt Antal 2 frt, Kleiszner György 2 frt, Thiringer Mihály 50 kr., Riesz János 30 kr., Pesthy Józséf Szegzárd 10 frt, a község elöljárósága utján 84 frt.

Mely szives adományokért illetve felülfizetések- ért fogadják a tisztelt adakozók az egylet hálás köszönetét.

Egyleti titkár,

Dombóvár, 1890. január 22.

Tisztelt szerkesztő url

Biagosch Ferencz tanár ur Bécsből tegnap este az itteni kereskedelmi kaszinóban nagyszámú inteli- gens közönség előtt szavalati estélyt rendezett, mely előadás valóban a művészet magas színvonalán állott, mert Biagosch ur oly érzéssel és oly kitűnő mimikával adta elő darabjait, hogy azokkal a legnagyobb I hatást érte el és különben is Biagosch ur megjelenése és fellépése a közönségre igen jó benyomást gya_ koiolt.

Az előadott darabokból különösen kiemelendő 1 Körner: „Zrinyi“-je és Schiller „Die Glocke“-ja, melyek oly nagy hatást keltettek, hogy a művészt a közönség háromszor is megéljenezte. A többi előadott darabok is, u. m. Heine: „Seegespenet“-je, Baumbach : „Tempora mutantur“-ja, Petőfi: „Der Wahneinni- ger“-je, Gellért: „Der Geist des Wiederspruchs“-ja is kitűnőek voltak. Biagosch ur előadásával a közönségnek valóban egy igen élvezetés estét nyújtott, melyért neki köszönetünket kell nyilvánítanunk: különben pedig reméljük, hogy Biagosch ur is azon határozott meggyőződéssel távozott innét, hogy Dombóvárnak van értelmes és műpártoló közönsége, mely a művészetet úgy anyagilag, mint pedig tettleg támogatni is tudja.

Az előadást táncz követte, mely legjobb kedv- | ben éjfél utánig tartott.

H. B.

MEGYEI IRODALMUNK _____CSARNOKA. _________

Né

pdalok.

Mért csaltam meg azt a szőke kis leányt?

Mért hervasztom élte rózsa bimbaját?

Mért lett hozzá az ón szivem hütelen ?

Mért hagytad ezt tenni velem Istenem ?

De már mostan róla én nem tehetek,

Ha a tied ezután nem lehetek.

Másnak adtam a szivemet zálogba,

Nem szabadul, hej! az onnét ki soha.-------A lőrinczi Sió vize körül nád

Hogy megyek át kedves babám tehozzád

Jöjj ki rószám hozz ladikot, evezőt,

Régóta vár a te kedves szeretőd.

Megszolgálom, hogyha át jösz a vizen Hisz rég várlak majd meghasad a szivem, Karjaimmal hő szivemre szoritlak,

Megölellek mindjárt meg is csókollak.

Miklós István.

Az éltető szerelem.

Irta: Lévay Dezső.

Hát mégis elutazik ?

— Holnap reggel hatkor. Isten Önnel.

És ezzel elváltak.

Az esti szél kegyetlenül rázá meg a mezítelen I galyakat. Aladár arcza kipirult s szemébe köny lo- pódzott. Tán a csipős hideg csalta oda . . .

Egyenesen a klubba ment, hol szokott partnerei már türelmetlenül várták. Leült és öt perczig wishte- | zett, azután lecsapta a kártyát s rohant haza. Ott- I hon levelet irt neki, pedig még el sem utazott.

Mikor a levél kész volt, darabokra tépte és újat irt.

Madelaine még feslő bimbó volt szép okos szemekkel és szeretetreméltó kedvességgel. Aladárral egy theaestélyen ismerkedett meg és rokonszenvük csakhamar kölcsönössé vált.

Aladár már régebben órezé, hogy nem közönséges vonzalommal van Madelaine iránt, de hogy sze- ■ réti a legodaadóbb szerelemmel, ezt csak most tudta meg, mikor Madelaine elutazni készült.

Aladár szivarra gyújtva a kandalló melletti ka- rosszókbe veté magát és elmerengett. Azután elővevő Madelaine arczképét, hogy azt végigcsókolja s azután újra eltette.

Az öreg templom órája rég elütötte a tizenkettőt, midőn Aladár nyugodni tért. De az álom nem jött szemeire s a hajnali csillag még teli fényben ragyogott az azúr égbolton, mikor már odaült ablakához, mert azt hivé, hogy Madeine kocsija arra fog elrobogni.

Az idő múlt, de Aladár érzelme nem változott. Hogy némileg is megnyugtassa magát, gomblyukába, oda szive fölé Madelaine kedvencz_ virágaiból tűzött I a kis ibolyák hervadás helyett egyre üdébbek lettek.

Igen, mert a szív melege volt napsugaruk s a könyek harmatjuk . ...

Ilyen éltető ereje van az igaz szerelemnek . . .

T ÖVISEK. 'W

A schwindlerek.

— Szatíra. —

Irta: K ó s a Ede.

Mivel épen most nem sir a gyerek,

E rossz világról újra verselek.

Megérdemli, — mert biz sokszor ma már,

A bölcs előtt babért nyer a szamár!

Nem a bölcseké sokszor a kenyér.

Egy kis szerencse mindennel felér,

Ha arczátlanság véle párosul:

Éled világod vígan, boldogul —

S tiszteltetel inig élsz, — s a nap alatt,

ügy foly élted, mint a parancsolat!

Ha van sok pénzed, ez nagyon elég,

Szépnek, okosnak tart a „csőcselék“

Tömjóneznek a „bukott emberek“

Léha „czimborák“ potya fráterek;

Világ-polgárok, aljas czimborák,

Ezeknek áll ma már csak a világ!

Temérdeken vannak ma ilyenek,

Látásuktól is kilel a hideg,

Átfutja testem fagyos borzalom,

Legyen nekik szentelve e dalom!

* *

*

Schwindlernek lenni nagy és szép dolog,

Mert a világ ezek körül forog Egész életük csupa bókolás ——

Feltűnni vágyó, nőbolonditás;

Jellemvonásuk: romlott szív, kebel . . . Körükben minden döghalált lehel;

S miként a légben dögleső madár,

Úgy a Schwindler is össze-vissza jár,

Prédára les, dolgozni nem szeret,

Ha itatod, kegyelmét megnyered,

Az ő hazája széles e világ.

Előtte e nő mind egy-egy virág . . .

Mosolyogva bókol, szórja élezeit Fumigálva az élet élveit; —

Dicsér mindenkit, egyre szőpeleg,

Alig látott, „sz i m p a t i r 0z“ veled S „brúdert“ iszik, mint nagy „demokrata11 Van nála mindent eltűrő pofa:

Ha felpofozzák, bölcsen eltűri,

Nem háborgatják aljas bűnei,

Hozzá fór feinden s mint tányér-nyaló:

Kedvelt sok körben az alávaló!

Fölismerhető az ily speczies,

Minden mozgása olyan gépies,

Modora,, hangja émelygős sima ...

Mosolyg, sir veled — ha kell sírnia,

Minden izében megromlott személy-----------Ez oly igaz, mint az, hogy isten él!

*

Midőn fényes városokban lakám,

Láttam, hogy a kor milyen sarlatán,

Láttam, tanultam, csalódtam sokat,

Hallék, szemléltem sok bolondokat;

Hitemre mondom, hogy megborzadók S áldom istent, hogy pap falun levók!

Itt életünk őszinte és igaz,

Nincs annyi dudva, nincsen annyi gaz,

Nem ösmerjük a fedett életet,

Az erkölcsrontó mérges élveket,

Ösmerjük az élet költészetét És ez nekünk élvnek nagyon elég!

A „jó firmák“-tól undor nem fog el, Ártatlanságát őrzi a kebel;

Csendesen folynak földi napjaink S a boldogságnak ránk a napja int Megelégedve élünk boldogul . . .

Zaj, fény előttünk csak: ekvále-------null?!

* *

Szálljunk magasbra és menjünk tovább Hagyjuk alant e ronda föld porát;

— „Tovább“ — „p0rát“ rossz rím, elismerem De hát a kényszer parancsol velem ! —

Szálljunk magasbra, az Olympra, — hol A „dicsők“ közt annyi „kontár“ dalol;

S Apolló lantját egyre pengetik — —

Babért hazám, babért hamar nekik! . . .

Sokan vannak ma halhatatlanok,

Örök éltüek, mint az angyalok;

Sok ifjoncz, ha haja az égnek áll:

Felcsap költőnek és zeng mint madár. Különczködik, iszik, mint krokodil Hívén, hogy bortól többet s szebbet ir . . . Lumpol hét számra, mert minden zseni Az éjszakát bor közt alussza ki! . . .