Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-01-12 / 2. szám
melynek orvossága megint csak a vörös bor, aintígy nyersen, a közpéldaszó szerint; „kutyaharapást gyógyítsd a szőrével!“ így —. valamint hangját visszanyerte Benza: — Visszajő ép erőnk, ha bánt influenza Nincs oly rossz, oly Orosz, bár vicsorít agyart, A mely megijessze a borivó magyart! Lehet a Muszkával vérengző háborúnk, Nőm félünk, mig terem vérpiros jó borunk: De ha ezt elissza phylloxera féreg?!.. : Akkor se a muszka-----------de megöl a méreg! Pa lást. EGYLETEK TÁRSULATOK, j Közgyűlés. A szegzárdi önk. tornász-tűzoltó-egylet tisztújító közgyűlése folyó év jAnuár hó 5-én délelőtt 10 óra- sor tartatott meg Boda Vilmos főparancsnok elnöklete alatt élénk érdeklődés mellett. Az egylet működő tagjai diszegyenruhában jóformán teljes számban voltak jelen, mely esemény szeretve tisztelt egyleti elnökünk tiszteletére történt ugyan, de nagy sajnálkozására a működő tagoknak, ezúttal az elnök nem jelenhetett meg, mert gyengélkedik ; mit főparancsnok sajnálattal hozott a jelenlevők tudomására. Miután pedig az egyleti alelnök a városból elutazott, egyleti elnök levélbeli megkeresésére főpa- parancsnok nyitja meg s vezeti a közgyűlést, annyival is inkább, mert az egylet alapszabályai is főparancsnokot erre feljogosítják. Mindenek előtt a múlt évi közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása következett, melynek hitelesítése után egyl. titkár felolvasta a főparancsnoki jelentést. melyből szükségesnek találjuk kiemelni a következőket: „A szegzárdi önk. tornász- és tűzoltó- egylet a folyó évvel fentállásának és áldásos működésének 18-ik évébe lépett. Daczára e hosszú időnek, mely köztapas/talat szerint, különösen kisebb községek egyleti életére a legtöbb esetben ernyesztő hatást szokott gyakorolni-, a szegzárdi tűzoltóság mit-B sem vesztett korábbi erejéből és cselekvési képességéből; — sőt a hosszas és fáradságos gyakorlatok által kiképezve, megedzve, — elszántság bátorság és működése tekintetében teljesen, — nehéz, de szép és magasztos feladatának magaslatán áll. Mert tűzoltóságunk úgy felszerelés, mint kiképzés tekintetében sokkal nagyobb városok tűzoltóságával egyszinvona- lon van, mig a legtöbbet minden tekintetben meg is haladja. Ezen mindenki által bizonyára örömmel fogadott eredmény legfőképp két kedvező körülményre vezethető vissza.“ „Vámsunk sok oldalról igénybe vett közönsége ugyanis osztály különbség nélkül a maga megerőltetésével is mindig kész volt a tűzoltóság számára a szükséges anyagi támogatást megadni; — másrészt a tűzoltóság áthatva a fontos szereptől, mely Szeg- zárdon a vagyonmentés és ezzel kapcsolatban a közjóiét emelése szempontjából osztályrészéül jutott, minden időben kényelmének feláldozása, — egészségének, sőt mint másutt gyakori szomorú esetek igazol- zolják, magának az életnek koczkára tételével is, önzetlenül, csupán az emberszeretet magasztos érzelmeinek intéseit követve, mindig, télen-nyárou, hidegben- raelegben híven teljesítette elvállalt kötelességét.“ „Ezen sohasem ingadozó kötelességérzet, párosulva azon, majdnem a tűzoltóság keletkezése óta fentálló s gondosan ápolt jó viszonynyal, mely az egylet működő tagjai s a vész esetében oly fontos szerepre hivatott városi lakosság zöme közt minden ha fentállott, tette lehetővé, hogy a lefolyt évben is két oly veszedelmes tűzeset, mint a nyár folytán a baka-városi ős az őszszel az alsó-városi, — midőn az uralkodó nagy szárazság s tomboló szélvihar folytán óriási gyorsasággal tovaharapódzott elem egész városrészek biztouságát veszélyeztette, minden nagyobb károsodás nélkül végződhetett.“ „A tűzoltóság gyors mozgósítását s ennek folytán a még csak keletkező tűznek elfojtását nagyban elősegíti a távbeszélő hálózat, mely városunk három nyúlványát a központban létező szertárral köti össze s a mely kitört tűzről való haladéktalan értesülést közvetíti. Városunk lakosságának áldozatkészségét minden esetre igen előnyös színben tünteti fel, hogy a távbeszélő hálózat felállítására szükséges 587 frt- nyi összegből 512 forintot egyesek áldoztak az említett czélra, 75 forintot pedig községünk képviselőtestülete a tűzi pénztárból szavazott meg.“ Alapszabályaink értelmében egyletünk három évenkint újra alakulni kényszerülvén, miután ezen ciklusok egyike a múlt évvel ismét lejárt s miután a tűzoltóság a fentartására szükséges költségeket első sorban pártoló tagok által fizetett évi járulékokkal fedezi, megtörtént az intézkedés az egyletnek újabb három évre leendő biztosítása iránt. „A természet örök rendje, hogy az életben egyeseknek ép úgy, mint társulatoknak kijut a jóból és roszból egyiránt. Egyletünk sem áll ezen törvényen kívül s igy természetes, bár nagyon fájdalmas, hogy jelentésemnek ilyen eseménynyel is kell fogfoglalkoznia.“ A tűzoltóságnak majdnem keletkezése óta tagja volt egy daliás alak, úgy hiszem mindenki eltalálja, hogy Schwartzkopf Géza elhunyt tűzoltóparancsnokunkra vonatkoztatom e szavakat, — kinek egészségtől duzzadó arcza egy emberöltőre kiható hosszú életet látszott biztosítani. Mint köztüzoltó lépett közibénk és ritka ereje mely nagy ügyességgel párosult, — önfeláldozó bátorsága, mely a félelmet nem ismerte, csakhamar társai elismerését vívta ki maga számára s lelkesedés közt választatott meg parancsnoknak, — sőt az ő kitűnő erényekkel bíró egyéniségéhez volt fűzve a remény, ha mi öregek az anynyira kedvelt tért testi gyengeségeink folytán elhagyni leszünk kénytelenek, ő lesz az, ki a mi örökünkbe lép. A sors másként akarta s nekem jutott a szomorú szerep, hogy tűzoltó társaim nevében is az erő- I teljes ifjú embernek frissen hantolt sírjára letegyem a hála, az elismerés, az örök barátság hervadhatlan koszorúját. Az 1889. év anyagi eredményjót feltüntető pénztárosi számadások a t. közgyűlés elé terjesztetvén, aziránt azokból a kellő tájékozás megszerezhető. A lefolyt év ezen eseményeinek rövid vázlata után még csak a működő tagok jelenlegi számáról kívánom a t. közgyűlést tájékozni. Mint említve volt, egyletünk 1873-ban alakulván meg, az akkor belépett 60 működő tag közül már csak öt van, ki jelenleg is azok sorábau helyt foglal és pedig: Boda Vilmos főparancsnok, Jilk László, Zsigmond Ferencz. Grósz János, é.i Grósz József; egy évvel fiatalabbak a következők: Bencsik Kálmáu, Csizmazia Sándor, Szeredi János, Szabó Pál István, 14 évi szolgálati ideje van a következő tagtársainknak: Erdődy Lajos, Hornok József, Mihályffy Lajos és Vilhelm Edének. Tiz éves szolgálatuknak emlékére ezüstéremmel lett kitüntetve eddig 24, kik közül ma még működik 14. Uj, alig egy éves működő tűzoltó van 22. A működő tagok száma jelenleg összesen 58. Ezen terjedelmes és i’észletes főparancsnoki jelentés után, mely örvendetes tudomásul vétetett, a pénztárnok adta be múlt évről szóló jelentését és számadásait, melyek a számvizsgálóknak megvizsgálás végett kiadatni rendeltettek. Most következett a közgyűlés legérdekesebb pontja a tisztujitás. Itt mindenek előtt főparancsnok azon szerencsés helyzetre hívja fel a közgyűlés figyelmét, melyben egyletünk azáltal van, hogy oly férfiút sikerült múlt évben az egylet elnökéül megnyerhetni, kit kótségenkivüli kiváló tehetségei és a közpályán szerzett érdemei elismeréséül egy nagy megye közönsége egyhangúlag lelkesedés közt első tisztviselőjévé választott. Az ő egyéni tulujdonai biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy egyletünk az ő vezetése mellett mindinkább gyarapodni és fejlődni fog. Ez Simontsits Béla megyei körszeretetben álló alispánunk; indítványozza főparancsnok, hogy őt egyhangúlag újból elnökké válaszszák, s ennek elfogadására adandó alkalommal egy — parancsnokságból álló — küldöttség által kéressék fel. — Főparancsnok indítványa lelkes éljenzéssel elfogadtatott s az egylet elnökévé Simontsits Béla megyei alispán ur választatott. Az egylet többi tisztviselői szintén egyhangúlag a következő sorrendben választattak meg: alelnök: Dr. Szigeth Gábor, titkár: Kálmán Károly, pénztárnok: Untermüller Alajos, választmányi tagok: Tóth Károly, Mártin Ferencz, Va- rasdy Lajos, Goldberger Mór, Guzinics Zsigmond, Főglein János, Udvardy Sándor és Takler József. Számvzisgálók: Módly László és Spányi Antal. A működő tűzoltók tisztségeiket a következőkkel töltötték be: főparancsnok: Boda Vilmos, mászó alparancsnok: Cziráky Imre, szivattyús alparancsnok: Minályffy Lajos, alparaucsnok helyettesek: Vilhelm Ede és Zsigmond Ferencz, szakasz paranc ;nok: Bencsik Kálmán, Kálmán Károly, Szekeres Lajos, Pápó Sándor, Csóri Ferencz, Untermüller Alajos és Álli- quander Tamás. Szertárnok: Hődl Andor, tűzoltó-bizottsági tagok : Szekeres Lajos, Kunczer János, Hődl | Andor, Untermttller Alajos, Zsigmond Ferehcz, bizottsági jegyző: Pápó Sándor. Zászlóvivő: Cziztnázia Sándor. Ezután főparancsnok indítványára a 3-ik gép- 1 uek átalakittatása és 6 mászó, 6 szivattyús fel^c relvény megrendelése határoztatott el. Végül tudó. ' mására hozza főparancsnok a közgyűlésnek a városi ■ hatóság ama nemes határozatát, hogy az idei far- I sangban a ttlzoltó-egylet javára bált rendez, mely főparancsnoki jelentésre a közgyűlés nyomban egy szívélyes éljenzéssel válaszolt, előre is megköszönve a városi hatóságnak eme, egyletünk irányában tanúsított jóakaratát Több tárgy nem lévén, a közgyűlés főparancs- j nők éltetésével bezáródott. yA szegzárdi polg. olvasókör közgyűlése. Folyó hó 5-én délután 2 órakor volt a szeg- I zárdi polg. olvasókör 1890. évi tisztújító közgyü'ése, mely a tagoknak szokatlanul nagy érdeklődése mellett ment végbe. Boda Vilmos egyl. elnök szívélyes szavakkal üdvözölvén a nagyon szép számmal megjelent egyleti tagokat,, a közgyűlést megnyitottalak nyilvánítja s nyomban felolvastatja a múlt közgyűlés jegyzőkönyvét, mi észrevétel nélkül hitelesittetett. Most következett a közgyűlésnek kótségenki- Yül legórdekésebb része, mely egyleti elnöknek évi jelentéséből állott. Jegyző a következő elnöki jelen^ tést olvasta fel. ], Mélyen tisztelt közgyűlés! A viszontagságos idő kedvezőtlen 'hulláin véré- , sei daczára lobogó zászló diszszel árboczain, mint egy modern hajóóriás, úgy jelenik meg polgári olvasókörünk az 1890-ik év kezdetén előttünk, mely fentájlásának immár 20-dik esztendeje. Sőt ha a legutóbbi évek eseményeit figyelmes vizsgálat alá vesszük, úgy majdnem bizonyosággal következtethető, hogy ez az impozáns külső még csak serdülő ifjú arcz s korántsem a fejlődés tetőpontjának kinyomata. Hiába zúdítják azért ellenünk az önző és czél- zatos bírálat éles fegyvereit azok, kik előtt a polgári olvasókör független gondolko/ásu elemeinek tömörülése veszélyesnek tűnik fel, mórt egyletünk az ős erő segítségével, mely modern demokraticus alapon nyugvó elveiben rejlik, diadalmaskodni fog, az elmúlt kor sötét eszméin ép úgy, mint a fizetett roszaka- raton. Hogy a kép, melyet egyletünk jelenlegi állásáról imént nyújtottam, nem az elfogult képzelő tehetség folyománya, kitűnik azon örvendetes körülményből, hogy az egyleti tagok száma a lefolyt évben már az öt százat meghaladta.' De épen az egyleti tagoknak ily nagymérvű szaporodása, bár anyagi erőnket tekintve, egy kissé idő előtt, köteleségünkkéé teszi, hogy számot vetve magunkkal megkezdjük az intézkedést, melynek a szükségből kifolyólag rég vallott czélja: az intézeti helyiségnek egy emelendő nagy teremmel való kibővítése. Hogy az egylet ezen elodázhatlan szükség okozta nagyobb kiadásokkal zavar nélkül megküzdhessen, már most tisztelt tagtársainknak becses figyelmükbe ajánlom alapszabályaink azon intézkedését, mely az amúgy sem magas tagdijaknak évnegyedenként előre történendő pontos befizetését rendeli el; mért herii méltó egyletünkhöz, ha a választmány, tnély az egylet ügyeinek rendes folyásáért félelős, éppen az egylet érdekében kényszerítő rendszabályokhoz nyúlni kénytelen. A szegzárdi polgári olvasókörnek alapszabály- szerű czélja ugyan a szórakozás és mulatság, de emellett a művelődés és önképzés követelményeiről sem feledkezik meg. Világosan igazolja ezt azon körülmény, hogy a legközelebb megtartott egyleti közgyűlés a rendes járulékon kívül 100 irtot szavazott meg könyvek vásárolására azon kettős czéllál, hogy midőn tagjainak szellemi élvezetéről gondoskodik, egyúttal az anyagi bajokkal küzdő hazái irodalomnak is segítségére siet. És most elértem jelentésem azon részéhez, hol nem az egylet tulajdonképeni ügyeivel, hanem a kegyelettel kell foglalkoznom. Egyleti tagtársaink közül a lefolyt évben többen megváltak tőlünk, nem önszántukból, hanem, mert a beláthatlan utu gondviselés kényszeritette őket reá. Sokat elragadott közölünk a kérlelhetetlen halál s minden ilyen esapás bizonyára fájdalommal töltó el egyletünk minden táját; de ebben is vau fokozat. MHBBHHS
