Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-23 / 12. szám

l a

Eií

i kr.

kr.

Kr.

kr.

kr.

kr.

kr.

kr.

kr.

kr.

IV. Fogyasztási adó.

1889. év végével maradt hátralék az 1890. január és február havi előírással .... 54475 frt

Erre befizettetett 1890. január

és február hóban..................... 48506 frt 171/,

Ma

rad hátralék február végével 5969 frt 58

V. Ital mérési adó.

Előírás 1890. január ős február hóban................................ 34311 frt 79

Erre befizettetett 1890. január és február hóban . . . . . 29825 frt 42

Marad hátralék február végével 4486 frt 37

VI. S z ő 1 ő d ő z s m a-v á 11 s á g.

Tényleges tartozás 1890. I-ső

félévben • • ........................... 84901 frt 63

Er

re befizettetett 1890. januárfebruár hóban ...... 13216 frt 12

VII. Maradvány földváltság.

Előírás 1890 év I-én félévre . 6608 frt 25

Érre befizettetett 1890. január

február hóban..................... 2945 frt 14

ma

rad hátralék február végén 3663 frt 11 kr.

Ezen fentebb elősorolt hátralékok, valamint az egyenes adók módjára behajtandó egyéb követeléseknek erélyes és azonnali behajtását a kir. pénzügy- igazgatóság saját hatásköréből folyólag szorgalmazván, ennélfogva más intézkedés tételnek szüksége ez idő szerint fenn nem forog.

Az 1890. évre érvényes IV-ed oszt. kereseti adóknak kivetése befejeztet vén, a kivetési lajstromok szétküldése most eszközöltetik.

A katasteri nyilvántartási biztos folyó évi február hóban belszolgálattal lóvén elfoglalva, külszolgálatot nem teljesített.

Államópitészeti hivatal jelentése.

Az államópitószeti hivatal hatásköréhez tartozó ügyekben felemlitésre méltó különös esemény nem fordult elő.

Valamint az állami úgy a megyei utak kielégítő állapotban voltak, — melyek járhatóságára nézve a február havában tartott állandó száraz időjárás rendkívül kedvező hatást gyakorolt; miért is azokon a közlekedés a megye bármely pontja felé akadálytalanul megtörténhetett.

A VIDÉKRŐL.

Dunaföldvár, 1890. márczius 19.

Tisztelt szerkesztő ur!

Márczius 15-ét a nap jelentősége és szentségéhez képest mi is megünnepeltük szépen az „Egyen- lősógi kör“-ben, az ünnepélyen elmondott beszédek és felköszöntésekről most nem akarok szólni, a szokott módon a legszebb beszédek mondattak el.

De azt nem hagyhatom mégsem megemlités nélkül, hogy amint láttuk — fájdalom, nálunk csak az iparos osztály lelkesedik a szabadság és egyenlőség ezen szent ünnepét dicsőséges emlékezettel megtartani, a polgárság, sem mint magán személy, sem olvasóköre által nem fogadja el ezt olyan ünnepélynek, hogy csak egy szerény kis zászlócska kitűzésével is jelezni érdemesnek tartaná. Persze az is csak a mostanában felülkerekedett kaszt-s/.ellemet kultiváló azon vezérférfiaknak köszönhető, kik mindenféle közügyekben, legyen az a legcsekélyebb értékű választás is,

— mindig az iparos osztály is érdeke ellen hajtogatja a kör többnyire földmivesekből álló tagjait. Pedig hát ezzel csak nagy szegénységi bizonyítványt állítanak magukról értelmi tékintetben.

Béke velünk ! Tisztelője i—f.

Bonyhád, 1890. márczius hó 18.

Tisztelt szerkesztő ur!

Midőn mindenekelőtt azért, hogy két Ízben is közleményeimnek becses lapjában helyet adni szives volt — köszönetemet nyilvánítanám, — Ígéretemhez képest — kegyes engedelmóvel elmondom nézeteimet arról: mi volna községi állapotaink javítása czéljából azon legsürgősebb teendő, miáltal mindegy elkészíttetnék a talaj, — hasznos, üdvös és az any- nyira óhajtandó rendnek sikeres beültetésére.

Ha nem is egyik legnehezebb, — de bizonyára egyik ellenszenves kötelessége majdnem mindenkinek az adófizetés: itt főkép a községi adót — a domestikát — értem. Mindenki azt hiszi, hogy sok mit reá kirónak s senki sem találja azt arányban azon szolgálmányokkal, mik ezért neki nyujtatnak, — de, ha ezen adó kezelése körüli eljárás még olyan is mint nálunk, ahol abban a legórtelmesebb ember sem ismerheti ki magát — annál kevésbbó az egyszerű földmives vagy mesterember, — már akkor e fizatés bosszantóvá válik. Ezereket és ezereket fizettetnek velünk, ánnélkül, hogy az — akár- j mikópen is — csak nyugtattatnék is; ha tetszik elöljáróságunknak múlt 1889. évi adómmal teljesen hátralékban vezet, mert azt, hogy ezen adómat lefizettem — mi valóban megtörtént — érvényesen igazolni semmivel sem vagyok képes; adókönyvecskómbe rendetlenül bejegyzett, keresztül húzott és újra odairt egypár szám, — senki előtt bizonyítékul nem szolgálhat, mert bizon azt magam is beírhattam volna, aláírással ellátva, vagy bármi más módon megerősítve nincs; minden adózó irányában tagadhatja az elöljáróság az adónak történt lefizetését, ez ennek megtörténtét jogszerűen igazolni nem képes, úgy ellenkezőleg, az adózó adójának lefizetését állíthatja akkor is, ha ez nem is történt, csak adókönyvecskéjének lerovási rovatába Írja be számmal azt az összeget, — amivel tartozott, — s miután nyugtát senki sem kap, — tőle sem lehet követelni, hogy ilyennel bizonyítsa állítását.

Ezen köuyelmü eljárás az adókezelésben majdnem hihetetlen s tényleg még is igy van. Hogy mikópen kellene ezt megváltoztatni és egyrészt az adózókat megnyugtatni, másrészt a községi pénztárt visszaélések lehetősége ellen megóvni — itt elmonFöldváron a ferenci zárda és a városház szögletén, azokat régebben a külső római útról, jelesen a zárda szögletén levőt, mint egy öreg baráttól hallottam, 1820-ban Bakaszállásáról hozlák be. Kár volt ezen jelvényeket előbbi nyílt helyökről félretenni.

A kömlődi római őrhegy kuruez Bottyán sáncznál 1820-ban lelt római utoszlop LXXIII. ezer lépést jelzett. Koller, a pécsi püspökség históriájában említi, hogy II. Ulászló király Várdai Péter kalocsai érseknek adományozta a „földvári sz. Péter apátságot“. Én mint annak idejében megírtam, . néhai Hatos Gusztávnak különösen Baranya megyét érdeklő jelen ok- mánygyüjteményében, D. (igy az egész név nincs kiírva) földvári sz. Péter apátnak 1303-ban kelt bizonyítványát olvastam Okrád és Mirkó birtokok eladásáról. Nyomozódásaim után jöttem rá, hogy ezen földvári sz. Péter apátság, melynek romja máig látható, Kajászó sz. Péteren volt. Ez- talán az egyetlen okmány, mely ezen apátságtól fönmaradt, maga az apátság a polgárháborúkban elpusztult.

De hogy ezen apátság a pécsi püspökséghez tartozott volna, az okmányból nem tűnik ki, mi y. 1. állítja. Igaz, mint annak idején szintén megírtam, hogy Baranyában, a térképen láthatólag Udvard és Dályog közt egy sz. Péter apátság romja föl van jegyezve, ennek „földvári“ mellékneve sem maradt fenn, holott a régi Földvár, ma Sátoristye közelében van. Hát ennek valami romja maradt-e főn ? Magam is megakadtam a hontmegyei Sz. Mihályról czimzett „Zebegényi“ és a baranyai czim nélküli szinten „Zebegényi apátsággal.“ Az előbbit távolról látásból ismertem, ennek létezését a Zichy Codexben olvastam. Zebegény helynév jelenleg Baranyában nincs, de van »Szebény« s úgy értesültem, hogy ez lett volna a középkori Zebegény, melynek apátsága alapköveiből a plébánia kertjében néhány darab maradt volna fon.

Y. l.-t figyelmeztetem, hogy az a „Stephanus de Földvár“ ki a pápai tizedbe száz banálissal adózott, nem az apát, hanem a plébános, mint annak helyén megjegyeztem. A cikadori apát egy márkával meg van adóztatva, de a többi kivételes apátságok : a bátai, földvári, madocsai, szegzárdi apátok nem fordulnak elő a lajstromban.

Azt a kőkoporsót, melyről y. 1. írja, hogy egy öreg vincellér a helyét egy szöllőben megakarta mutatni, de ebben a halál meggátolta, kerestettem és a szöllő gazdája és napszámosai által több Ízben, de semmit sem találtak.

Ha y. 1.-nek még Duna-Földvár történetéről még volna kedve irni, a városház padlásán ott vannak tán még a múlt századi, s az e század első felérőfi protokollumok: tessék bennök böngészni. Engem ebben szemeim gyöngesége gátolt. E sorokat is bizony nem kis megerőltetésembe került megírnom.

Hőké Lajos.

Néhai Hatos Gusztávnak, fentérintett, mint ő maga mondá, hat kötetre menő, főleg Baranya megyét érdeklő gyűjteményét, a nemzeti múzeumtól megszerzésre bátor vagyok ismételve ajánlani Baranya megyének, vagy pécsi püspök ur I kegyelmességének. A megye fiai közül tán fog akadni, ha nem most, idővel, ki ez anyagból díszesen föl- épitendi Baranyamegye monographiáját.

dani, sok volna, — de tudják is ezt az illető erre hivatottak, — csak jó akarat, több rendszeretet és egy kis munka kellene hozzá.

Bonyhádon a községi közmunka sem csekély teher a lakósokra; ezen szolgálmánynyal mindenki meg van róva, — az igás állatok tulajdonosa— igás. szolgálatot teljesít, — a háztulajdonos 3, a zsellér 1 napszámot tesz évenként, vagy napját 50 krral, az igás napot 3 írttal számítva vált meg. Miután- Bonyhádon számosak az igásfogatok tulajdonosai, körülbelül 600 háztulajdonos és sok zsellér van, — nem csekély értékű a kivetett kötelezettség, ennek több mind fele pénzben váltatik meg, nem kevés tehát azon összeg, minek befolyni kell, | mi a községnek utcsinálásra rendelkezésére áll; hová lesz használva vagy elfordítva: nem tudom; — azt látom, hogy utat nem csinálnak, azt tudom, hogy a mellett, hogy kötelezettségein megváltása fejőben fizettem,

— még is kirendeltek közmunkára, — azt is tudom, hogy egy Ízben e rendeletnek megfeleltem, más ízben azt megtagadtam, annólkül, hogy ezért csak kérdőre vontak volna is.

Határozottan állíthatom, hogy nem tudja elöljáróságunk, ki mennyit szolgált le e kötelezettségéből, — ki mennyivel van hátralékban? nem tudja, hová és mire lett fordítva az, mi tényleg beszolgáltatott; — hogy ezt a nevezetes erőt terv szerint, előleges megállapítással, kellő felügyelet mellett, — de nem a kisbirák és szolgákra bízva — kellene felhasználni, erről évről-évié rendes számadást vezetni, — még csak eszébe sem jutott elöljáróságunknak. — Sok volna a teendő ez ügyben is.

Hogy Bonyhád nagyközségének „Illetékességi lajstroma“ nincs, — hogy nem tudja csak némileg is kimutatni: kinek van a községben illetékességi joga és kinek nincs, — évenként százakba kerül.

Talán nincs széles Magyarországban második oly község, melynek lakosai annyit vándorolnának az egész világban, mint a Bonyhádról elköltözködők; akárhová való illetékességi szegény valahol kórházba vagy más nyilvános ápoldába kerül, ha még oly rövid ideig csak tartózkodott is Bonyhádon, — bizonyára idevaló illetékességűnek mondja magát s velünk fizetteti az ápolási esetleg témetósi költségeket, kiskorú vagyontalan gyermekei eltartásáról pedig ki gondoskodik más mint mi, honossági községe.

Sok esetben majdnem lehetetlen egyik-másik egyén illetékességét megállapítani; nagy nehézséget képez e körül azon körülmény is, hogy községünk lakosága majdnem 1/i részben izraelita, kik közül sok a vándorló és — miután nevüket, — nem lévén annak idején az anyakönyv rendesen vezetve, — sok esetben megállapítani nem lehet, — a személy ugyanazonossága iránti kétséget eloszlatni igen nehéz, — Igaz megtörtént, hogy egy ős ugyanazon személy egyszer Mórnak, másszor Márknak, ismét Miksának, Mihály ős Mukinak nevezte magát, — még kitűnt, hogy az anyakönyv szerint „Machol“ névvel van bejegyezve, — ismét előfordult egy Lipót, ki hol Lajosnak, hol Luisnak, hol Leónak neveztette magát, igazi neve pedig, az anyakönyv szerint „Lázár“ ; ezt megengedni nem kellene, kiki kötelezendő volna s p. büntetés terhe alatt — hogy írásban, bíróság vagy hatóságok előtt mindenkor csak egy és ugyanazon nevet használhasson.

Ezen illetékeségi lajstrom csak némileg is pontos elkészítése olyan községben mint Bonyhád nagy fáradság és sok munkába kerül, — annak további folytonos nyilvántartása pedig pontosságot és figyelmet igényel, — de a milyen áldozatba kerül annak elkészítése és vezetése, — annyira, szükséges az.

Nem csekély feladata volna mostani községi elöljáróságunknak, a község, mint politikai testület, és a telkesek közti fináncziális viszony — ha nem is rendezése, — legalább rendezésének tervezése; mert nem lesz elég a telkeseket megillető nehány száz forintnak a községi pénztárból való kifizetése, — és evvel az ügyet befejezettnek nyilvánítani, figyelembe veendő, hogy evvel összeköttetésben, — anyagi értékeket érintő oly bonyolódott dolgok vannak, a melyeknek sima, — de e mellett igazságos módoni végleges elintézése csak egy alaposan készített terv mint, — az érdekeltek meghallgatása ős hozzájárulása után, egy arra teljesen alkalmas, jártas, értelmes egyén által lesz keresztül vihető.

Meg vagyok győződve, hogy ez e mellett is, egyszerre sikerülni nem fog, — hanem csak ismételt, hosszabb tárgyalások, alkudozások után fog létre jöhetni. Nehéz lesz rendezni, mi hosszú évek során elhanyagol tatott.