Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-02 / 9. szám
XVIII. évfolyam. 0. szám. Szeazárd, 1890. márczius 2. II Előfizetési ára: Egész évre...................6 frt — kr. Fé lévre . . . . . 3 „ — „ Negyedévre .... 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRS AD ALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. + ___ +-— +■ M egj e 1 e n : lielenkint egyszer, vasárnap.-4Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a S Nyiittér 3 hasábős petitsor 15 kr. tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. lirdetések jutányosán számíttatnak. SZERKESZTŐSÉG: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intéz zemíok. Széchényi utcza 176. sz, alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. f Andrássy Gyula gróf.*) Gyászol a nemzet, porba hullott legjelesebbje. Andrássy Gyula gróf nincs többé az élők közölt. Nemes délekkel, bátor szívvel, ling elmével megáldod leste súlyos betegségnek esett áldozatul. Teteme fölött bezárult a hant, de nem a szivünkön ejtett seb. Soká, nagyon soká fog az még fájdalmasan tátongan1, mert nincs, a ki a megdicsőüllet pótolhatná. C<ak a könyek, melyek szemünkből hullnak ugyan alá, de melyeknek fakadó forrásuk a szív meleg érzése — csak ezek leszik elviselhetővé a veszteséget, enyhülné a fájd Hmát. Hogy ki és mi volt. ő nekünk, árra egy szóval is megfelelhetünk: Mindenünk Örömünk, büszkeségünk, dédelgetett fénye szemünknek. Bámulattal csüngtünk daliás termeién, magasztalással szóltunk lelkének ragyogó tulajdonairól, tisztelettel hajoltunk meg jelleme, hazafiassága előtt. A külfö'dön is dicsőséget szerzett a magyar névnek s a külfölddel is ő ismertette meg Magyarország hatalmát. Az elfogulatlanul Ítélő történelem oda fogja őt sorozni a világ korszakalkotói közé. A politika terén elért eredményei, kivivőit sikerei örök fényt biztosinak nevének. Az ő hazafias lelkének magas eszméi még kérő évek múlva is világosságot szórnak állami ; életünk sötét útjaira. * Munkatársunk eme czikke megkésett, de a késede- ! lem egy cseppet sem von le a sorok igazságából és érzés- I teljességéből. Épen azért közöljük. Ritka fénvboi úszó népszerűsége 1 bo - nyák okkupáczió alkalmával elhomálvo-ull. de csak azért tán hogy mint. f felhők mögül kibúvó nap. annál fényesebben ragyogjon. Kedvencze volt a kirá'vnak. kedvencze a nemzetnek. Mikor válság fenyegette ez országot., az ő szelleme volt a békebiró; ő értette meg a királylyal alkotmányos kötelességeit, ő értette meg a nemzettel alkotmányos jogait Hazafias leikével nem egyszer jelenté ki a korona elő't, hogy a nemzet készebb elvér- zeni, sem mint ezredéves jogaiból csak egyel is föladni. S az ilyen férfiak, kik fölfelé is ép oly bátrak, mint lefelé, ebben a korban, melyben a politikai morál zsibvásárra dobott áru- czikk, melyben haszonlesés, lefelelé gőgös dölf, fölfelé alázatos meghunnvászkodás dominál — ebben a korban az ilyen férfiak nagyon ritkák. Ezért csillog köny a szemünkben, ezért gyászol a nemzet. Örökzöld czipi úst £ívén .férfi sirhalm&ra! I V • Ld. A társodalom büntetési joga. A »Tolnamegye Közlöny« folyó évi 8-ik számában Ld. alatt »Modern respublica« czimü — a sikkasztások sokasága és a sikkasztók- nak szigorúbb — és a társodalom általi büntetése tárgyában — egy közlemény jelent meg, és bármily furcsán is tűnjék fel első pillanatban, hogy az abban nyilvánított nézetek flíen felszólalok, — még is Ld. úrral egyetérteni nem tudok mert: 1. A büntetés nem egyedüli czélja a suj- lás, hanem a javítás is. 2. Mert a társodalom nincs hivatva arra, hogy ő is még büntessen olt. hol arra hivatott bíróság — alkotmányos utón saját magunk — tehát a társodalom állal alkotott törvények szerint már büntetett, — és || Mert a keresztény vallás elveivel is ellenkezik; — ha sz. vallásunk alapitója sza- | vait követni akarjuk, ki azt mondotta: »Az I ki büntelennek érzi magát, dobja az első követ!« Nem tudom, hányán fogunk kövezni? hányán — mellünket ülve — félre vonulni? Korán sem akarom állítani, hogy kevés azon ember, ki nem volna sikkasztó vagy tolvaj, mert ez botrányos állítás volna, — de I igen is azt elmerem mondani, hogy kevés van olyan ember, ki életében soha oly hibát el j nem követelt, melylyel a társodalom irányá- i ban ha csekély mértékben is vétkezett — és j ezen társodalom megbócsájtását, vagy legalább is elnézését nem igényelte volna. És a társodalom oly lovagias volt, hogy az elkövetett hibát neki nemcsak megbocsájtotta, — hanem hallgatásával a bűnösnek még érzületét sem érintette. Hogy Ld. ur súlyosabb büntetést követel a törvénytől, — az egyéni nézet, a melyhez én is hozzájárulok, de akár milyen volt is a törvényszabta büntetés, ha .az illető bűnös T A R C Z A. A duna-földvári sz. Honáról czimzett ben- czésrendi apátság története. »Széles e világot hosszában s széliében ismerni szép dolog; de mielőtt ismeretinket ily határtalanra terjesztgetnök, igen üdvössége’s lenne saját hazánk körülményeivel barátkozni meg.« Kölcsey. „Az árpádok időszakában sz. Benedek rendje több apátságot számlált honunkban, melyekről alig I tudunk egyebet viszontagságaik egyes vonásain, töredék emlékein kivül.“ Ezen igazságot nagyrészt bebizonyulva fogjuk látni a földvári apátság történetében. Ezen apátság II. vagy vak Béla1) alapitotta lelkes nejének, Ilonának, Uróz, szerb fejedelem leányá- : nak, emlékére. A jámbor király, ki egész ifjúságát a zárda fa- j lai között töltötte, a kiváló okosság, jámborság s ! nagylelkű bőkezűség magvait szívta ott magába s | hozta magával a trónra. Síjnos! okosságát nem érvényesíthette kellően, mert szemei világát az örök sötétség fátyola takarván, a tróntól nagyrészben távol- : tartatott. Azért a kormányzás legnagyobb része nejére, a szilárd jellemű Ilonára esett, ki az ország ügyeit úgy vezette, hogy arra mindenünnen haszon háramlóit s igy igazán méltó arra, hogy emléke fönmarad- i jón az utódok emlékezetében örök időben a védszent•) Monasterylogiae Regni Hungáriáé, Fuxhoffer-Czinár. jéről elnevezett, bár most már csak hírében létező, földvári apátságban. De annál emlékezetesebbek maradnak jámborsága s bőkezűségének remek alkotásai. Beismerte ő ama sok jót, a melyet a benezé sek pécsváradi monostorában élvezett akkor, midőn a földi dolgokban szenvedett szükség által is kényszerítve hozzájuk menekült s ott fényes fogadtatásban részesülvén, nemcsak a testi-, hanem a lelkiekben sem szenvedett hiányt. Ezért szeretetének kiváló jeleit mutatta mindenkor a benezések iránt s nemcsak látogatásával tisztelte meg többször pannonhalmi monostorukat, hogy ott a világtól egy időre elzárkózva, a szive tavasz-kertébe ültetett jámbotságnak szabad kifolyást engedjen, hanem a számtalan kisebb adományozások mellett még apátságok alapítása által is ki akarta fejezni irántuk érzet háláját. E hála volt tehát a földvári apátság alapittatá- sának is fő indító oka. Az évet, amikor Béla ezen apátságot alapitotta, tüzetesen meghatározni nem lehet, mert alapitó okmánya kevés idővel alapittatása után eltűnt. De minthogy uralkodása előtt nem alapíthatta, maga is másoktól kapván a föntartására szükségeseket, az alapitta- tási évet uralkodásába, vagyis az 1131 — 1141-ik évek közé tehetjük legnagyobb bizonyossággal; legnagyobb valószínűséggel pedig az 1135-ik1) évre, Az alapító-okmányt Kalán2) pécsi püspök ragadta magához s úgy látszik •— meg is semmisítette, ‘) Tolnamegyei Közlöny: 1876. évf. 12. sz. s Magyar Sion VII. évf. Hőke L. -) Fuxhoffer-Czimir s Rupp. minthogy többé soha napvilágra nem került. A püspök ezen eljárásának okául nem gondolhatni mást, mint a püspöki joghatósággal ellenes kivételt, melyet a monostornak Béla király adományozott, mint ez III. Incze pápának következő levele bizonyítja, melyből a gyászos emlékű esetről is bővebben értesülünk. A levél1) jgy hangzik: „A váczi és Csanádi püspököknek és zirczi apátnak..................“ Midőn, szeretett fiam, S. földvári apát Obart mester tisztelendő testvérünk, a pécsi püspök ügyvivője, a püspök és apát közt fenforgó per ügyében elénk jöttek, mi nekik kihaligatóul szeretett fiunkat G., a tulliusi börtön körül fekvő sz. Miklós egyházról czimzett diákon-bibornokot jeleltük ki. Ezen kihallgatáson a fentjelzett apát előadta, hogy midőn a római egyház megkeresésére útra készen állt és az említett püspök vendégképen monostorában megszállott, a boldog emlékű Béla, Magyar- ország néhai királya által egyháza szabadságára engedményezett kiváltságolási levelet, melynek értelmében az a püspök joghatósága alól teljesen kivétetett az úti költségek födözésére előkészített pénzzel együtt erőszakosan elragadta és őt egy cziszterczita rendű monostorba záratta, hogy se a királyhoz ne mehessen, se pedig a római egyházat föl ne kereshesse. Azután pedig, midőn az említett püspök őt apátságába visszabocsájtotta s e miatt a király előtt panasz lett emelve, tagadta, hogy annak kiváltságolási levelét és pénzét elvette s azért az említett apát, hogy a saját és az egyházának ekozott sérelmek ---------------H Fejér: Codet Dipl. Tom. secund. p. 353.
