Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-23 / 8. szám
Modern respublica. Sehol, e föld szóles kerekón nem sikkasztanak annyit, mint Magyarországon. Alig van nap, mely újabb sikkasztásnak ne hozná hirót s alig hatóság, intézet, mit ez undok fekély be nem mocskitott volna. Olyan kóros tünemény ez, mely felismerhetet- lenül tárja fel azt a beteges állapotot, azt a nagy- ranőtt korrupcziót, mely sötét fonalként húzódik korunkon, annak minden instituczióján végig. A sikkasztás ma már alig megy bűn számba, sikk és psütt, akár a feltúrt nadrág, olyan Sportszerűen űzik. Hát lehet azután csodálkozni az olyan eseten, mely nem régiben — sajnos — a mi megyénkben történt? Egy jól értesült tekintélyes fővárosi lap szerint ugyanis Tolnamegye egyik intelligens nagyközségében, egy sikkasztónak, mielőtt az törvénykiszabta büntetését megkezdte volna, barátai és ismerősei bankettet rendeztek tiszteletére. Hát nem egyenlő' ez a bűn megkoszorúzásával? Hát nem hallatlan botrány ez? Nem méltó arra, hogy a külföld ujjal mutasson ránk, mint oly országra, hol a sikkasztóknak tiszteletére bankettet csapnak s tán a gyilkosok még emlókszobrot is kapnak ? Nem ázsiai állapotok ezek ? Nem, Ázsiában ilyesmi nem történhetik meg, csak Magyarországon. És miért? Mert egy idő óta — a határnapját is megmondhatnánk — uj, eddig nem ismert szellem honosodott meg közöttünk. Nyomában a tisztességes munkától való elkedvetlenedós, az urhatnámság, a divat és luxus szertelen ápolása, az elszegényedés, az adók rémsóges szaporulata, az erkölcsök romlása stb. Szép kíséret valóban. Gyönyörű, szinte megaranyozni való rámája a képnek. De maradjunk most csak a sikkasztásoknál. Okát nem kutatjuk, elég az, hogy nyakunkon van s fájósabban éget bennünket, mint a szélviharban pusztító tűz. És addig nem lesz segítve a bajon, mig törvény és társadalom nem fog kezet a dudva kiirtására. Az igazságügyminiszter, kinek reformterveit az egész ország örömmel üdvözölte, alig tehetne üdvösebbet, sürgősebbet, mint a büntető törvény revízióját elővenni. Nem is 2—4 évi urias fogság, hanem 15—20 évi nehéz rabság az olyan alávalónak, a ki az idegen pénzét rabolja s költi el. De a. törvény rideg betűje nem elég. Mert ha a törvény el is Ítéli az ilyen gonosztevőt, de ha a társadalom újra csak dédelgeti, szalónjának kedven- ezóvé, parkettjének hősévé fogadja, úgy a törvénynye1, még ha az a legkegyetlenebb is, czélt nem érünk. A társadalom vesse meg, éreztesse vele gonoszságának, bűnének egész súlyát, szakítsa meg vele az érintkezés minden kapcsát, akár a pestises beteggel s az ország meg fog szabadulni attól a sok úri rablótól, sikkasztótói. Ez a valódi panacae; hatása biztos, gyógyeredmónye kiraaradhatatlan. Addig is azonban, mig intenzivebb intézkedések tétetnek, küldjön ki a belügyminiszter revizorokat — van hivatalnoka elég — de ne csak minden megyébe, hanem minden egyes községbe, kik lelkiismeretesen vizsgálják meg a pénztárakat s ne tussolják el ama bizonyos rendszer szerint a felfedezett hiányokat. El kell vágni a protekezió, az előkelő összeköttetés, a nepotizmus fonalát, ennek labirintjában könnyen eltéved az igazság. Nem szemet hunyás vagy elnézés kell ide, hanem kegyelem nélküli szigor. Hadd pusztuljanak a hűtlen pénzkezelők hadd hulljon a férgese! Ha nem, úgy maholnap respublicát alapítanak e szép országban a sikkasztók s nem lesz hatalom, mely leverje őket. Igen, mert ők lesznek többségben. Ilyen előzmények után még az sem lehetlen! Ld. Tolna vármegye közigazgatási bizottsága által folyó évi február hó 12-ón tartott ülésről adjuk a következő jelentéseket: (Vége.) Kir. pónzügyigazgatóság jelentése. I. Egyenes adók: A múlt 1889. óv végével fenmaradt hátralék tesz . . . . . . . . 39,924 frt 94 kr. Éhez a folyó 1890. évi I. óvnegyedi tartozást a múlt 1889. évi előírás szerint . 400,022 frt 56y2 kr. Lesz az összes tartozás 439,947 frt 50y2 kr. Erre befizettetett jan. hóban 36,157 frt 47 kr. E szerint a valóságos hátralék 1890. január végén tesz 403,790 frt 03l/a kr. A múlt 1890. óv jan. hóban befizettetett . . . . . • 39,394 frt Ö8 ' kr. z 1890. évi január havi efizetési eredmény e szerint 3,237 fit 21 kral kisebb II. Hadmentességi dij: A múlt 1889. óv végével fenmaradt hátralék Btt • ..................................... 7,573 frt 78l/s kr. Ír re befizettetett folyó évi anuár hóban ..... 496 frt 69 kr. íarad hátralék január végén 4,076 frt 09‘/a kr. 889. óv jan. hóban befolyt 1,373 frt 75 kr. ehát a folyó 1890. óv járnál- havi befizetési eredaÓDy az 1889. évinél . . 876 frt 06 kral kisebb II. Jogilleték, bólyegilletók és egyen- értéki illeték: Az 1889. óv vógóveli hátralék, valamint az 890. óv I-ső évnegyedi előírás (a törlések levonáával tesz.......................... 85,763 frt 56 kr. Er re befizettetett jan. lóban..................................... 6,575 frt 10 kr. narad hátralék január vécével ..................................... 79,188 frt 46 kr. IV. Fogyasztási adó. 1889. óv végével maradt íátralók................................ 621 frt 12 kr. Éhez 1890. óv január havi jlőirás .......................... . 10,164 frt 11 kr. Öss zes tartozás . . 10,785 frt 23 kr. Erre befizettetett január hóban ..................................... 6,039 frt 13 • kr. Mu tatkozik hátralék január végén..................................... 4,746 frt 10 kr. V. Italmór ősi adó. Előírás 1890. évi jan. hóra , . . . . . • . . 6,634 frt 72 kr. Befizetés január hóban . . 4,788 frt 15 kr. január végén hátralék . . 1,846 frt 57 kr. VI. Szőlődózsma váltság. Tényleges tartozás 1890. óv I-ső félévre .... 17,441 frt 07 kr. Erre befizettetett 1890. évi január hóban..................... 1,390 frt 49x/a kr. ma rad január végével hátralék . . . ^ . 16,050 frt 57»/, kr. VII. Maradvány földváltság. Előírás 1890. óv I. félévre 6.608 frt 25 kr. Erre befizettetett 1890. év január hóban...................... 1,360 frt 50 kr. mutatkozik hátralék . . . 5,247 frt 75 kr. Ezen fenti hátralékok, valamint az egyenes adok módjára behajtandó egyéb követeléseknek behajtása, a folyó hó 3-án 42.56 sz. a. kiadott rendelettel szor- galmaztatván, ennélfogva ez idő szerint más intézkedés tételnek szükségessége fenn nem forog. Jelentem továbbá, miszerint az 1889. évre érvényes föld-, ház- és I—Il-ik osztályú kereseti adóknak kivetése befejeztetvón, a kivetési lajstromok szétküldése most eszközöltetik. Úgyszintén jelentem, hogy a földadó nyilvántartási biztos folyó évi január hóban belszolgálattal lóvén elfoglalva, külszolgálatot nem teljesített. Államópitószeti hivatal jelentése. Az államópitószeti hivatal hatásköréhez tartozó ügyekben lelemlitósre méltó különös esemény nem fordult elő. Az államát valamint a kiépített megyei útvonalnak kielégítő állapotban voltak, — de azokon építési ős fentartási mukákat — a beállott nagyobb fagyok miatt — vógézni nem lehetett. Az utakra nézve azonban rendkívül kedvezőnek mondható a január havában tartott állandó száraz időjárás, melynek befolyása alatt azok mindig jó karban voltak ős a közlekedést — mint az előző években történt, hó fuvatagok sem akadályozták. A VIDÉKBŐL. Dunaföldvár, 1890. február 18. Ha áll az, hogy „poéta nascitur“ — pedig áll, különben nem mondta volna Horatius (no és én sem) — akkor százszorosán áll az, hogy a báltudósitónak is születni kell. Nemcsak azért, mert olyan bál- tudósitó, a ki nem született, még Amerikában sincs (pedig ott sok furcsa bogár terem), hanem azért is, mert oda különös tehetség, bizonyos nem köznapias ihlettség kell. Teszem a báltudósitónak egy pillanatra át kell tekintenie, hogy a négyeseket 80 pár tánezolta (hacsak a fele is igaz), hogy ki volt a bálkirálynó (tudja Isten: ón mindig szőkének Ítélném oda a dijat), ki milyen ruhában volt: crópeben-e vagy erőmében. Azt mondják — már a született bál- tudósitók, — hogy e két fogalom közt óriási a diffe- renezia, pedig én csak egy betűnyi különbséget látok. Most már csak elhiszik, hogy nem nekem való a báltudósitás. Nem is akartam ón egy betűt sem Írni, a Lajos barátomat bíztam meg vele — ő jobban forgatja a tollat — de a mint belépek a bálterembe (64 gyertya, 6 lámpa s 2 gyönyörűen ragyogó szem szórta a pazar fényt), egy egész alaposan kikent rendező lebegett frakkja szárnyán felém, kezében papírral, czeruzával. Egy hódolatteljes pukkedli, egy ördöngős mosoly s a papír a czeruzával együtt észrevétlenül az ón kezemben termett. Nem akartam lármát csapni, megvolt az én nélkülem is, hát hallgattam. De megboszulom magam rajtad — gondolára — lehordlak az újságban, kiírom a nevedet, kiöntöm rád epém minden sárgáját, úgyis olyan mérges vagyok — a szabómra. De mégsem, inkább ügy boszu- lom meg magamat, hogy elhallgatom a nevét. Ez jobban fogja bántani. De nagyon messze tértem ki. Csoda, mikor az embernek a szabója jut eszébe? ... Denique megint csak mulattunk. Szinte bámulatos az emberi elme leleményessége a titulus biben- dik kitalálásában. „Jótékonyczélu asztaltársaság“! Fenséges czim, kitünően lehet alatta mulatni. A mellett olyan vouzó s olyan kellemesen hangzik. Nekem legalább mindig a terített asztal jut eszembe. Hát egy tisztességes, szolid muri nem a legnagyobb jótékonyság? Van ennél különb jótékony czől?. . . Dehogy a bálra is áttérjek, az valóban elit volt (de nem i z r a—). Kár, hogy olyan kevesen voltak a lányok. A mint hallom, nagy részük melegebb vidékre költözött, hol lágyabban leng á zefir s hol a férfiszivek nem nyílnak oly hamar csábos szerelemre, mint itthon. De azért, a kik ott voltak, nem árultak egy perczig sem petrezselymet. A mamák arcza derült volt, mint szép májusi reggelen az égboltozat, csak a papák komolyodtak néha el. Hogyne, mikor ma egy bál annyiba kerül, mint 30 év előtt egy egész nászutazás, pedig akkor még zóna sem volt. Azután milyen messze van a báltól még a — nászutazás. A hölgyek közül nem felejtóm el följegyezni a következőket: Hirsch Simonné, Steiner Fülöpnó, Esz-: tergamy Gábor né, dr. Scheffer Sándorné, Günz Im- rónó, Deutsch Antalnó, Wimmer Mórnó, Nagy Imrónó, Engel Adolfnó (Madocsáról) asszonyokat ős Hirsch Friduska, Günz Gizella, Deutsch Irma (Alapról), Kócsi Juliska, Deutsch Gizella, Goldstein Janka, Elkán Sarolta, Wimmer Janka, Engel Regina (Ma- docsa), Stärk nővérek, Braun Helén és Schwarz Ilona kisasszonyokat. A mulatság, mely a Kereskedelmi Csarnok gyönyörű dísztermében folyt le, a jótékonyczélu asztal- társaság pénztárát csinos összeggel gazdagitá. Elismerés illeti Günz Béla, Práger Adolf és Pollitzer Henrik urakat, kik a bál létrehozásában igazán sokat fáradtak. A mint hallatszik, a mi tánczkedvelő ifjúságunk husvótra felolvasó estélyt tervez. Igen, ha találnak majd bolondot. Budán is csak egyszer volt kutyavásár! Különben most: jó éjszakát, ón nyugodni térek.. L—i D -ő. MEGYEI IRODALMUNK __ ___ CSARNOKA._________ Szavad, h a hallom . . . Szavad, ha hallom, azt hiszem, feledtél, Szemedből érzem én, hogy még szeretsz; Mi most vagy, azzá bármiként lehettél, Szívben, érzésben : csak enyém lehetsz! Kezed, ha nyújtod, azt hiszem, hideg vagy, Arczod vonási mind, miként a jég; Érintésedtől a virág is elfagy, De ah, szemed a régi lánggal ég! Ha vígan jársz és mosolyog kis ajkad Ki hinné azt: szived engem szeret . . . Nem is látom én rajtad meg soha Csupán, ha egyszer rám veted szemed. Azért, mig szemeid sugárit érzem, Oh, érzem addig azt is, hogy szeretsz, Kis szived addig senkitől sem féltem, Hiszen szívből másé sohsem lehetsz!:. . . ft. t.
