Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-28 / 52. szám
Sas uéninek S mindenkinek Aki bennünket szeret: Köszönetét Üdvözletét Mond az éhes kis sereg! Kívánjuk mind, Hogy szüléink Soká-soká éljenek Gyermekükben Életükben Csak örömet leljenek! Most felváltva a kis gyermekek majd énekeltek, — majd szavaltak. Dicséret és elismerés illeti meg Rati János ritka Ügyességű nevelőt, kinek nem csekély fáradtságába kerülhetett, mig a fejletlen kicsikéket képessé tette arra, hogy mondókáikat értelmesen és tisztán elmondhassák. Az ártatlan kis gyermekek öröme akkor emelkedett a legnagyobb fokra, midőn mindegyik megkapta a kis Jé/.uska ajándékát. Közadakozásból 115 frt gyűlt össze s ebből vásárolták a sokféle alkalmas ajándékot, valamint a nagymennyiségű rubanemüeket is, melyekkel mintegy 50 gyermeket láttak el; még az újvárosi elhagyatott szegény gyermekeknek is szépen jutott a humánus egylet jótékonyságából téli ruha. A kiosztással az elnökség Mikó György újvárosi plébánost bízta meg. ____ TANÜGY.______ A közoktatásügyi miniszter válasza. Minden magyarországi tanítónak még élénk i emlékezetében vannak az ország szivében, Budapesten 1890. évi augusztus hó 21. 22. és 23-ik napjain tartott IV-ik egyetemes tanitógyülésben hozott nagy- fontosságú határozatok. Közel két ezer tanító jött össze az ország különböző vidékeiről; ezek között Tolna vármegye törekvő tanítói kara is szép számmal volt képviselve, élükön Varasdy Lajos kir. tan- felügyelővel, ki előadói szerepet vitt a gyűlésben. I Az érdeklődés a közgyűlés iránt a tanügyi körökben nagy volt, a fővárosi sajtó vezérczikkekben méltá- i nyolta a hazai tanítóság tanácskozásait. A felvett I kérdések megvitatásának folyama alatt a magyar I tanítói kar bizonyságát adta, hogy együttérez s hogy vágyai, törekvései nem elágazók, hanem egyezők. . M.e.g.iün.tatták a nemzet napszámosai I az ország szine előtt, hogy haladni akarnak; kijelentették osztatlan lelkesedéssel, hogy mindent megtesznek a hazai tantigy felvirágoztatása érdekében és készek az iskolán kívül is apostol- kodni hazafias szellemben azon kulturálismozgalmakban, melyeknek czélja érzelemben és nyelvben egygyé tenni édes hazánk ögszes lakósait. Mindezekért nem kívánnak egyebet, minthogy méltányos ős igazságos elbánásban részesüljenek az | állam és az iskolafentartók részéről. Nem akarom az elfogadott határozatokat egyen- j kint e lap becses hasábjain ismételve felsorolni, mert mit egyenesen a plébános kötelességének vallott ; elmondhatnám, hogy annyira lelkén viselte a valláserkölcsi nevelést, hogy jóllehet sokoldalú bokros teendői amúgy is eléggé elfoglalták idejét, hetenkint pontosan elment a leányiskolába katekizálni s ezt még utolsó éveiben, a mikor már folyton betegeskedett, sem mulasztotta el, a mint ezt élő tanú bizonyítja, valamint azt is, hogy mily örömmel fogadták a kicsinyek a jóságos öreg urat — elmondhatnám mindezt : de nem teszem, mert hisz’ a ki eddig figye’emmel kisérte lelkipásztori buzgolkodását, az úgyis elgondolja ezeket, sokkal szebben, mint az én erőtlen nyelvem | kifejezni tudná. 2. Ha Szluha buzgó volt, mint lelkipásztor, úgy nem csekélyebb buzgóságot fejtett ki, mint tanférfi a tanügy előmozdításában, bár sajnos! fáradozását e téren nem kisérte oly siker, mint amott. Az általa e téren elvetett magok egy része, bár egy-egy enyhébb fuvallatra ki-kitört a földből, de a felsőbb helyről az éltető nap meleg sugara helyett mindannyiszor reá süvöltő érdekhiány fagyos szele által ismét visszabujni s a téli dermedtség álmát tovább aludni kénytelenit- tetett. Szluha törekvései ez érdemben összeforrtak Szegzárd városa törekvéseivel, melyeket felkarolt a j megye, örömmel üdvözöltek s anyagi áldozatokkal i segítettek egyes lelkesek a megye határain tül. A j Szegzárdon felállítandó gymnasium eszméjére czélozok. | I hiszen ezek bizonyára ismeretesek tanitótársaiin előtt; azért csupán általánosan jegyzem meg, hogy úgy az adminisztratio, mint a tanítóság szellemi előmene- ! telére és anyagi helyzetének javítására vonatkozó j tételek kiváló szakértelemmel, gondos körültekin- j téssel simán, a közóhajnak megfelelőleg intéztettek el. Három napi komoly tanácskozás után a legszebb reményekkel eltelve tértek otthonukba a tanítók, azon erős hit vert gyökeret lelkökben, hogy elmondott nézeteik, jogos kívánalmaik meghallgatást nye- rendnek mindazon tényezők előtt, melyek hivatva vannak azokat megvalósítani. Nem remény nélkül bizhatunk ügyünk sikerében, mert jelenleg oly kiváló férfiú van a közoktatásügyi minisztérium élén, aki felfogta a tanítói érdekeket, megszívlelte jogos igényeiket s kívánalmaikat. Most is, hogy a IV-ik egyetemes tanitó-gyülós megbízásából a végrehajtó- I bizottság a megvitatott és elfogadott határozatokat deezember hó 21-én nyolez darab folyamodványba foglalva átnyújtotta Csáky Albin gróf közoktatásügyi miniszternek, külön kihallgatásban részesítette a bizottságot és szép ígérettel bocsátotta el. Ugyanis a nagyszámú küldöttség szónoka Lakits Vendel, fővárosi igazgató-tanitó, a magyar tanítóság nevében bizalmát fejezte ki a miniszter iránt, kinek kezdemé- j nyező lépéséből, szilárd akaratától és kitartásától várjuk ügyünk jobbra fordulását. Bizalommal kérte, hogy a hazai népnevelésügyet s a tanítóság legégetőbb kérdéseit az eddigi irányban vezetni s tovább fejleszteni méltóztassék. — S a miniszter igen szívesen fogadta a küldöttséget s megígér te, hogy a tanítók kívánalmait — a lehetőségig.— teljesíteni fog ja. Ily szép ígéretek után feltétlenül bizhatunk sorsunk jobbra fordulásában. Mi pedig kedves kartársak munkálkodjunk tovább is odaadó ügyszeretettel s mutassuk meg, hogy amit kérünk, azt igazán meg is érdemeljük. H. TÖVISEK. Quodlibet. Ha Darvin elméletét követném a fajok kiválásáról, követnem kellene nyomdokát a még ugyan meg nem született, de már világra jövetelét harsogó trombitaszóval hirdető, »Tolnavármegye« czímü politikai újságnak s igen sok mindenféléről írandó tövisem al-czíméül szintén »Mozaik«-ot kellene írnom; (Mozaik — egyik polgártársam magyarázata szerint — igy értendő: Móz. aik, = Mózes ajkú.) annyival inkább, mert éppen most járt itt a hires ember-majom, Uff Birk Vilmos ur Bécsből, hát eltanulhattam volna tőle könnyedén az utánzás majomi művészetét. De én nem majmolok, nem utánzók, azért adtam »egyvelege m- nek« quodlibet czímet, ez már régi czíme a mindent és semmit mondani akaró, röptiben készült humoros kotyvalékoknak ! . . . * Szóljunk először is a színházról. Illik már róla e rovatban is megemlékezni pár sorban, nemcsak mindig a színi kritika komolyan rostáló, sötét rovatában. — E tárgyról lehetetlen bővebben nem szólanom, minthogy a múlt egyrészt vigasztalásul, másrészt például szolgál. Vigasztalásul, mert a latin költő szavai szerint : juvat socios habuisse dolotum ; például, mert az ősök évtizedes, bár sikertelen küzdelmei megtanítanak, hogy ne csüggedjünk, ragadjunk meg, használjunk fel minden alkalmat, a nemes, igaz ügy előbb- utóbb győzni fog. Szluha személyisége ez általános érdekű kérdésben mintegy háttérbe szorul, mintegy eltűnik, de szelleme azért ott van mindenütt, valamint kezének nyomára is ráismerünk több a helyt, tanácshoz intézett peticzióban. Alig, hogy plébánossá lett, Szegzárd — kétségen kívül az ő tanácsára — kérvényt intézett a helyt, tanácshoz, melyet a megye is pártolt, hogy itt gymnasium állittassék. A válasz ez volt: minthogy sem alap, sem szükség nincs a gymnasium felállítására, a kérés nem teljesittetik.1) A szükségesség felett nem akarok vitatkozni, de azt nem hagyhatom említés nélkül, hogy a tan-alapnak nincs pénze azon megye számára, a mely a tan-alapot egy duna-földvári, szegzárdi apátságnak jövedelmeivel gazdagította s gazdagítja. Mérey Mihály apátnak a múlt évszáz elején volt elég pénze a szegzárdi apátságból, hogy itt templomot s urasági lakot, gymnasiumot, Grábóczon a kalugyerek részére zárdát épített. (Folytatása következik.) 1 L. 1793, márczius- gy. jk. I Érdekes látványt nyújt minálunk egy-egy szini előadás Értem az »érdekes« alatt nem éppen az .előadást nem is a nagy közönséget, a telt házat, hanem azon sajátszerü panorámát, mit a hallgató és néző közönség nyújt minden alkalommal. Az első helyek — természetesei) — legdrágábbak, egy-egy körszék 8o kr. • az állóhely hátrább már csak 40 kr.; végre a karzat csal- 20 kr.,'sőt felerészben ingyenes hely; sokan vannak kik feljutnak a kakasülőre színészi, rendőri protekezió ] mellett, sőt ügyes beszökés- művészetével. Mégis, bár j a fizetségi teher legnagyobb' az elől ülőkön és igy tovább : a jogok megfordítva vannak. Az elől ülőknek j le kell venniök a kalapjaikat, ez igy. illik, sőt még f félszeg ülés is megrovás tárgya ; már a hátrább ülők s pláne az állók, mind feltett kalappal s hangos társalgással, vagy kedélyes sétálgatással jelzik 40 krajezáros bilétjöket; hát még a 20 kros karzati nép! . . . Ezek már talán rá is gyújtanak; teljesen szabadon belenevetnek a legtragikusabb jelenetekbe, sőt sokszor Uff Birk Vilmos lesz némelyik közülök s szabadon majmolja, híven utánozza a színpadon látott dolgokat teszem azt: egy ölelés, egy csók stb. tekintetében, ott mindjárt, rövid utón. Nekik már minden szabad!. Felfordult világ, hogy kevesebb joga legyen a többet fizetőnek s több a keveset fizetőnek, vagy éppen a »szökevény« nézőnek! ... De meg kell rajta nyugodni. így van a vasutakon is. A harmadik osztályú coupékat pompásan fűtik igy télen, mig az I-ső és II-ik osztály utasai dideregnek a drágább zóna mellett. Úgy kell nekik, mért nem visznek bundát! Node igy van a dolog a diák-életben is! . . . Nem-e annak adnak ösztöndíjat, a ki jó tanuló? Holott ösztönözni a selejtest kellene?! . . . Azonban szóljunk másról is. * Lesz tehát egy uj, harmadik lapunk is. Tolna vármegye nemsokára üdvözölheti »Tolna vá r megy é«-t. A születendő szellemi gyermek már megfo- gamzott 1800. január 4-én (dr. Leopold Kornél ur öreg apjának agyában !), de csak most fog létre kelni. Kilencz évtizedet vegyünk kilencz hónapnak (ily rendkívüli szülött embrió korának ennyi is kevés) s kijön hogy éppen most, 1891. január 4-én kell megszületnie. Tehát érett gyerek lesz! E lap mutatja az idők jeleit! (Igen, már láttuk is a »m u t a t ó«-ját; de hogy hányat üt, kit üt, mekkorákat üt: még nem tudhatjuk!) E lap mutatja azt, hogy politika nélkül meg nem élhetünk; hogy sok a pénzünk, mert megbirunk három lapot is; hogy nagy a szellemi erőnk, csak úgy hemzseg nálunk az irodalmi munkások óriás tábora. A »mutató« szám szerényen felsorolt egy ily csoport neves i r ó t, de mennyit Írhatott volna még a stb. helyett?!... Reszkess Bizancz! —— akarom mondani: Közlöny és Szekszárd Vidéke! A mitől féltél: meglett, illetve meglesz, már meg is van keresztelve az uj lap, mely titeket úgy földhöz csap, mint egy pelyhet, mint egy semmit, miért vagytok antisemit?. .. Mondtam, hogy egyesüljetek, most ő legyőz, igy kell nektek! Közlöny, Palástot ne okold, mondtam : nagy selma Leopold 1... Szekszárd Vidéke te is csitt, meg ne bántsd a Bodnár Pistit! Hát még a nagy iró-tábor, ha mind ránk kiált torkából: jerichói fal módjára, esünk, hullunk egy rakásra! . . . Nem tudom azonban egyelőre mégis, hogy most már a három lap közül melyik lesz a Skiz, 21-es és a Pagát ? — — A játszma kezdődik s azt hiszem, rövid időn végződik is. A 21-es idejében megfut egy alkalmas színen, a skiz leüti magát s ultimó marad a pagátI De hát melyik lesz az, mikor most mind skiz akar lenni ?-----------E dologra még máskor is visszatérünk. * Nap-napután egyre potyorász a szép fehér hó. Deczembert most igazán elnevezhetnők »hó-hónak«, vagy »havak havának«. Gyönyörű telünk van, kívánva sem nyerhettünk volna különbet. A kilencze- dik tized utolsó napjai ugyancsak kitesznek magukért. A gyermekek azt mondják : de jó volna, ha ez a sok szép hó mind ezukorrá válnék! . . . Az anyák, kiknek a farsangban férjhez menendő lányaik vannak, azt mondják: de jó volna, ha ez a sok hópehely mind fosztott tollpehely lenne, hogy csak cziha kellene neki! A nagy diákok azt mondják: de jó volna, ha ez a sok hó mind lisztté válnék, hogy mindig ehetnénk pompás túrós csuszát 1 . . . Én pedig csak azt mondom — pedig nincs is szőlőm — vajha e sok nedv kiölné a gonosz phylloxerát, hogy ne ijesztgetnének mindig ezzel a rendezett tanács ellenségei 1 . . . No bezzeg, nem igy van Budapesten! Épp most olvasom, hogy ott fekete Karácsony volt, locs-pocs uralkodik, folyton esik az eső. Irigyeljetek bennünket budapestiek ez egyszer 1... Mi pedig titeket szánunk, mig repül a szánunk, * \
