Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-30 / 48. szám
felnőtt ember este 6—7 órakor nem gyújtogat olyan nyilvános helyeken, mint a kót utolsó tűz. eset szintere. — Adomány. Mltgos Sláby Ferencz pécsi kanonok nagyprépost ur 100 frttal a szegzérdi r. k. óvoda és gyermekmenhely egyesület alapitó tagja lett. — Halálozás. Hóhmann József báttaszőki kereskedőt ismét súlyos csapás érte. Az alig 32 éves kereskedőnek már második neje Hohmann Mari szül. Iíráselmáyer, 20 éves borában hosszú szenvedés után folyó hó 3-án jobblótre szenderült. Temetése, — melyen a báttaszéki dalárda úgy az önk. tűzoltó-egylet is részt vett, — nagy részvét mellett ment végbe. — Elöljárósági ülést tart a szegzárdi általános ipartestület saját helyiségében deczember hó 1-én, hétfőn este 6 órakor, melyen több, az iparosokat közvetlenül érdeklő ügy fog elintézést nyerni. — Szilvoszter-estét rendez a szegzárdi rom. kath. óvódát és gyermekmenhelyet fenntartó egyesület választmánya deczember 31-én a városi nagy- vendéglő dísztermében a jótékony egyesület javára. A rendezőség, ólén Ágoston István kir. törvényszéki bíróval, Szegzávd intelligens fiatalságából áll. — Pappá szentelés. Mártin Antal, városunk szülötte, pécsegyházmegyei kitűnő készültségü növendék-pap, ki tanulmányainak tökélyetesbitése végett Romában 1 és fél évet töltött, múlt vasárnap szenteltetett fel áldozó pappá s kedden tartotta első miséjét Rómában. — Kalicza Károly ur, egykor hosszabb ideig városunk lakosa, ki jelenleg mint festő-művész egy nagy műteremben önállóan dolgozik Nagy-Szalontán, városunkban időz, mintegy 4—5 hétig, hogy arczkép felvételeket eszközöljön. Eltávozása óta óriási nagy haladást tett K. ur a festés művészetében, mondhatjuk, azt igazi művészi tökély magaslatára emelte, — ugyanazért melegen ajánljuk őt, mint arczképfestőt, mindazok becses figyelmébe, kik ilyesmit igényelnek, — megérdemli a tömeges pártolást a K. ur művészete s mellé igen jutányos árak mellett dolgozik. Tudakozódhatni ez ügyben Krammer Vilmos ur helybeli könyvkereskedésében. Különben idecsatoljuk a felőle mondott bírálatokat, szavaink kommentárjául. A „Nagyvárad“ ez. polit. napilap ezt mondja róla: „Tisza Kálmán arczképét bámulják egész napon át a járó-kelők Bertsey György üzletében hol az egy választási zászlót ékesít. A művészi kiviteli képet egyszerű arczkép után Kalicza Károly festőművész, városunk szülötte készítette. A kép oly sikerült, hogy szakemberek dicséretét és elismerését is kinyerte. Különösen leköti a szemlélő figyelmét Tisza Kálmán nagy szakála, mely oly természetes hűséggel van festve, hogy minden szál kivehető.“ A „Nagy- Szalonta és Vidéke“ pedig igy szól: „A műteremben. Kalicza Károly nagyváradi tehetséges festőművész műtermét a „Nemzeti szállodádban megnyitotta, és már eddig is több megrendelést kapott. Csak örvendeni lehet, ha közönségünk felkarolja és pártfogásban részesíti derék művész-hazánkfiát, aki amily díszére van a társadalomnak, éppen oly hiva- tottan kezeli az ecsetet, s igy mellőzhetővé teszi azt, hogy valaki bárhova menni kénytelen lenne, — az arczképfestés körébe vágó megrendelés végett, mert ezt itt helyben a szakavatott a festész legmagasabb igényeknek is megfelelőleg híven és pontosan s nem is magas árban teljesiti. — Ösztöndíjak. A Styrum-Lymburg-fóle alapítványnál megüresedett 8 ösztöndíjas tanulói helyre az alapot kezelő választmány a következőket nevezte ki, illetőleg ezek gyermekeinek adományozta: Szentiványi Miklós, Szakonyi Kristóf, Wolfart János, Gerenday Lajos, Alapy Alfréd, Dőry Viktor, Szakács József és Bajó Sándor. — Eljegyzés. Eichárdt József báttaszéki kereskedőnek kedves leánya Matild k. a. jegyet váltott Antal Pál helybeli urodalmi tisztjével, kiknek állandó boldogságot kívánunk. — Dalárda közgyűlés. — Elnök ur távollété- ben a szegzárdi dalárda t. pártoló és működő tagjait, úgyszintén az ügy iránt nemesen érdeklődőket egy rendkívüli közgyűlésre folyó évi decz. 2-ára (kedd) d. u. 5 órára a casinó éttermébe tisztelettel meghívom s teljes számú megjelenésüket bizalommal kérem. — Borzsák Endre alelnök. — Szabadlábra helyezés. A szegzárdi kir. törvényszék kedden, e hó 25-én tartott ülésében Ágoston István törvényszéki biró elnöklete alatt a sikkasztással vádolt Piperkovits Milos volt selyemte- nyésztési hivatalnokot az ítéletnek jogerejüvó váltétól számított egy évi börtönre Ítélte s a vizsgálati fogságban levőnek azonnali szabadlábra helyezését elrendelte. — Fellebbezés az ipariskolai tanítási idő miatt. Mint halljuk Réber György több iparos társával az ipariskolai tauitási idő megváltoztatása végett a íni- nisteriumhoz folyamodott. Kár az a nagy erőlködés. — Felolvasás. Dr. Boszkovitz Mór Báttaszék község orvosa folyó évi deczember hó 6-án este 8 órakor a Kereskedelmi Casinóban a „ragály és betegség “-ről tanulságos felolvasást tart. — Nyilvános köszönet. Studer Lajos helybeli iparos a szegzárdi tüzoltó-egyesületnek 10 frtot adományozott, melyért köszönetét mond az elnökség. — Eljegyzés. Frankel Ede, a jónevü Frankel és Karpelesz ezóg beltagja eljegyezte B o r o v i t z Ede tekintélyes magánzó bájos és kedves leányát, Zsófi kisasszonyt Du naf öld vár ott. A kisasz- szony nővére a Borovitz testvéreknek, mely ezég mint nagykereskedő nemcsak Dunaföldvárott örvend közkedveltségnek, hanem az egész megyében is általánosan ismeretes. Az ég áldása a boldog jegyesekre! — Uj casino. Az újonnan alakított kereskedelmi casinó holnap, deczember hó 1-én nyílik meg a Korona kávéház melletti helyiségben. — Esküvök. Hámori Béla pécsi magánhivatalnok kedden délelőtt a reggeli órában tartotta esküvőjét Schnetzer Borcsa kisasszonynyal. — Ugyancsak az nap délután esküdtek örök hűséget szintén a belvárosi templomban Varga Zsigmond budapesti iparos Diczenty Mária kisasszonynak és Kálmán Já- í os helybeli iparos Csőri Erzsiké kisasszonynak. — A szegzárdi urodalmi számtartói hivatal feloszlása. A vallás és közoktatásügyi minister a szegzárdi közalapítványi kir. számtartóságot 1891. óv január 1-vel, legutóbb kelt vendeletével, beszünteti, s helyébe ispánságot állít fel. Az ispánság ideiglenes vezetésével Steinekker Ferencz urod. tisztartó biza- tik meg, — mig Palóczay József ős Kogelbauer Lajos ellenőrök ideiglenes nyugállományba helyeztetnek. A számtartósági pénztárt ős számadásokat, a báttaszéki terőzianumi számtartóság veszi át január 1-vel. SZÍNÉSZET. November 23-án tartotta meg első — bemutató előadását — a városunkba érkezett Jakabfy-Hubayné- féle színtársulat, Lukácsy Sándor »Pók és a szegedi menyecske« czimü énekes népszinművével. A bemutatás cselekvénye a társadalmi életben is bizonyos megszokott merev formaisággal, chablon-szerü etiquette-el megy végbe. Csak később a bővebb ismerkedés szüli meg a lelkek egymáshoz való közelítését, a jótékony felmelegülést, a kölcsönös bizalmat s tán elvégre az egymást megértő szeretetet. Ez a bemutató előadás is nagyban magán hordozta a merev formaiság divatos jellegét. Színtársulat és közönség mint két ismeretlen személy állottak egymással szemben, bizonyos tartózkodással, bár kölcsönösen előlegezett bizalommal. Hja! — minden kezdet nehéz! — —■■ — A szereplők jó kedvétj nemes buzgalmát lehűt- heté az első előadás alkalmával mindjárt tapasztalt közöny, a feltűnően csekély számú közönség látása, — és ennek leverő hatása, mintha lidércz-nyomásként nehezült volna az egész előadásra; a kicsiny számú közönséget pedig a jogosult sajnálkozás érzete fogta el s szinte olvasni lehetett az arezokon a néma megütközés elfojtott szavait: »hát csak ekkora műpártoló közönsége van a rendezett tanácsú várossá alakulni készülő hires Szeg- zárdnak, a megye székvárosának?« . . . . Pedig, ha a legszigorúbb kritikai mértéket alkalmazzuk is ez előadásra, be kell ismernünk, a látottak és hallottak után, hogy e társulatnak igyekvése, érdeme, nem kisebb, mint a jó hir, mely jöttét megelőzte. Általában véve elmondhatjuk, hogy az egyes szereplők mind dicséretes buzgalommal iparkodtak szerep-körükben a lehető jó alakításra s a közönség tetszésének megnyerésére. Különösen Krecsányi K. — kit közönségünk már a föntebbi évekből ismer — határozott művészi haladásának adta ma fényes jeleit s a szegedi fiatal özvegy menyecske czi.nszerepében, jól betanult előadással, szépen elénekelt dalokkal, pezsgő humorral, stb. mindvégig lekötötte a közönség megérdemelt figyelmét s igen kellemes szórakozást nyújtott azért a néhányszor felhangzott tapsért, mit váltig megérdemelt. Hubayné Gizella, mint özvegy Pók Mihályné, majdnem kifogástalanul, teljes routin-nal játszotta az egyetlen leánya boldogságáért remegő s ezért több súlyos bűnre, cselszövényre is kész édes anya intrikus szerepét. M. Till Róza a dédelgetve szeretett leány Ilon szerepében derekasan megállta a helyét. Kiváncsiak vagyunk más szerepeire. Úgy reméljük, hogy ő közönségünk kedvelt naivájává fog válni. — Mezey Béla Petykót, a Pókné gyűlöletes, púpos fiát játszotta, igazi tehetségre valló ügyes, sokszor művészi előadással. Más szerepekben tőle is sokat várunk. Hubay Gusztáv a gazdag szegedi paraszt gazda Kiss Molnár Pál szerepében tipikus alakot mutatott be s általános derültséget keltett. Mókázása igen ügyes, játéka teljesen gyakorlott, színpadi mozgása egészen otthonos, (s hogyne, hisz ő a rendező?!) Ő a színtársulat egyik legjobb erője. — Lenkei Ferencz — Tiszaréthi László uradalmi ispán szerepében — igyekezett meghatni bennünket, de, tudja isten miért, miért nem: az ő játéka tűnt fel a közönség előtt legszintelenebbnek, leghalványabbnak, legélettelenebbnek. Hiszen ez nem nagy szerep, dehát szerelmes! . . . Épp azért vártunk volna tőle sokkal több melegséget, — hanem e helyett — tudja isten — mintha bizonyos ijedtséget, hidegséget láttunk volna 1 Igaz, hogy a terem fűtve nem volt! Úgy látszik Lenkei ur a társulat baritonistája, de első volt. Talán jövőre e csorbákat köszörülve látjuk? ... Prágai Sándor a »csavargó« fájó humorát, a megcsalt férj keserű kifakadásait stb. kellő művészettel ecsetelte. Alakja, hangja színpadi előadása értelmes, tőle is sokat várunk. Nyéki János kitűnő vőfély volt, Bodrogi László, Ujfalusyné Emma, Recskey Hermin, Szalayné Teréz jelentéktelenebb kis szerepekben működvén, róluk még most kritikai tiszta képet nem nyújthatunk, csak annyit jegyezhetünk meg, hogy ők is kellőkép hozzájárultak az ensemble- hez, a darab jeles sikeréhez. Különben Lukácsi e népszínművéhez annyit mondhatunk, hogy nem sokat ér; van benne sok abszurdum és lélektani lehetetlenség. Csudálkozunk, hogy ez, a budapesti népszínház műsordarabjai Vagy talán ott bizonyos érdekes és mulattató betoldásokkal adják? . . . Kedden, november 25-én adták az »Egy ré ínséges éj Budapesten« czimü bohózatos vígjátékot, mondván: »itt először!« Mi meg azt mondjuk : ez sem igaz ám! Láttuk mi ezt már sokszor, mint: »Tiszteletes uram keservei«-t. Node azt is mondjuk: jól megjátszották I A t. közönség kellőleg ismeri e bohózatot, melynek meséje msgtör- ténhetetlen ostobaság ugyan, dehát azért bohózat 1 — Hanem a komplikált s raffinirozott bonyolítás oly nagyszerű benne, hogy szinte hajlandó az ember fran- czia vígjáték modellje után készültnek hinni. Azt meg már részrehajlatlanul meg kell vallanunk, hogy a szereplők mind derekasan megállták helyüket. Különösen Nyéki János Zordbereki szerepében, Krecsányi K. mint Kati szakácsné, Mezey Béla mint Károly főpinezér, igazán művészi ügyességgel gyönyörködtettek ; Hubay Gusztáv pedig, mint Robot Mátyás iskolamester és egyházfi, perfekt tökélyes művészi alakításával állandó vig hangulatban tartotta, valósággal elragadta a közönséget. Sokáig éljen 1 Prágai Sándor, Hubayné Gizella, Till Róza, Lenkei Ferencz, Ujfalusyné Emma szereplésük szintén minden tekintetben kielégítő. Csütörtökön, november 27-én: »Egy nő, ki az ablakon kiugrik« került színre. Itt meg már határozottan Hubay Gusztáv dominált, az ő szerepe és játéka dirigálja s teszi érdekessé ezt az egész darabot. Mellette Krecsányi K. az, kiről különösen meg kell emlékeznünk ezúttal is, mint a ki nap-nap után mindjobban elragadja a közönséget, kedvesen szép, művészileg tökélyes játákával, eleven mozdulatai-, ügyes mókázása- s kellemes dalaival. A többi szereplőkről már föntebb elmondtuk nézetünket. Nagy kár, hogy igen tisztelt, műpártolási jó hírnevéről ismert közönségünk oly lanyhán pártolja ez érdemes színtársulatot. Bizony mondom: többet érdemelne ! Node azt meg már mi nem érdemeljük, hogy hires bandánk, a Garai Ferkóé, — mint halljuk, pár forint különbség miatt — nem érdemesít bennünket arra, hogy ha nem a színtársulatért, hát mi értünk muzsikálna ott pár óráig, a helyett, hogy a sörházi sörtésben ásitozik a nemes banda 1 Nem tudja Garai ur, mit cselekszik! Azt a pár forintot ő máshol, másképp hozná bel... Ily magatartás mellett nem csoda, ha Amerikába, vagy Lipikre kell mennie beteg tárcsáját kikurálni, — mert hát azt tartja a magyar közmondás: »Szégyenitsd meg Uram a kevé- ly eket« I IRODALOM. * * Dr. Váradi Antal jeles Írónk a »Képes Családi Lapok« szerkesztőségének, főmunkatársi minőségben tagja lön. Ez eddig is jelesen szerkesztett szépirodalmi lapunk, mely városunkban, megyénkben is igen szép elterjedettségnek örvend, oly munkaerőt
