Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-02 / 5. szám
zata, hogy | „Mária Maggiore“ nevű teplomban őriztetik a betlehemi jászol, melyben a kis Jézus feküdt, a mely csak karácsonykor van kitéve s más alkalommal nem is látható. A templomok között leglátogatottabb karácsonykor az u. n. „Ara Coeli“. Itt ugyanis ezen alkalommal remek kivitolü jászolban látható ama hires, az olasz nép által tisztelt Bambino, a kis Jézus pólyában, mely az olajfák hegyén termett fából van faragva, s melynek érintésére már számos csoda, gyógyulás történt. A jászollal szemben áll egy kis szószék, a melyen a karácsonyi ünnepek alatt gyermekek prédikálnak, s nagy lelkesedéssel tárják ártatlan szívok zsenge érzelmeit a kisded Bambino elé- Igen kedves eszme. Igen épületes látványt nyújt, mindőn a kis csemeték alig tudják egymást bevárni szivreható üdvözletök elmondásában. Sajátságos római szokás ismét, hogy Ádám és Éva napján az utczán oly nagy lármát csap az olasz nép, hogy az ember dobhártyája nem csekély veszélyben forog. E napon az utczák ideiglenes boltokká változnak át; a forgalom oly nagy, hogy áttörni a sürgő tömegen, mesterség; az eladók különösen a hal- ős heringárulók reggel 5 órától egész éjfél után 1 óráig csaknem szakadatlan működésre késztetik valóban hallatlanul edzett hangszalagjaikat, és pedig oly hatalmasan, mintha Titán Laezikőnt az eget akarnák ostromolni s legalább is a napot lekiáltozni. Három király napjától a Szent-András temploma vonzza a közönséget. Az oltár felett impozáns kép tárul szemünk elé. Azon jelenet van életnagyságu szobrok által ábrázolva, midőn a kis Jézust a három király üdvözli s ajándékokkal lepi meg. Az ünnepély az egész nyolczadra kiterjed. Az idegenek iránti tekintetből mindennap más és más í'ituson tartatik az istenitisztelet és különféle nyelven prédikáczió. Itt hatalmában áll az embernek az örmény, sir-chaldaci, görög stb. rítusokat összehasonlítani a római katholikus szertartással; s egyáltalán nem mondható, hogy — közmondásként — czigány elfogultságra van szükség, legfeljebb némi aesthetikai érzékkel kell birni annak beismerésére, hogy minden ritus közt a római katholikus a leglólekeme]őbb s az örök áldozat méltóságának legmegfelelőbb. Három kiráJy előtti napon szintén irtózatos lárma vonja magára a jái’ókelők figyelmét. A gyermekek lótnak-futnak az egész városban, az egyik kürttel, a másik trombitával szájában, a harmadik dobbal, a negyepik cintányérral vagy hatalmas tepsivel kezében Az előbbiek puffadt arczuk- kal Aesopus pukkadt békájára emlékeztetnek; az utóbbiak méltó versenytársai látszanak lenni a bizánci kaput döngető bátor Botondnak. Ilyes haszontalanságokkal szereti a romlott olasz nép az ünnep magasztosságát emelni, de a vasár- és ünnepnapnak a munkától való tartózkodás által eszközölt megszentelésre, fölvilágosultságánál fogva képtelen. hogy Fuxhoffer és az 1828-iki egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a régi apátsági épület romjai felett, annak szétszórt köveit felhasználva, tágas és fényes lakot épített.1) Ezen állításnak ellene mondónak Fraknói és Hőke föntebb idézett helyei, a melyek szerint azt Mérey építette fel. Fraknói úgy oldja meg a csomót, hogy Mérey- nek tulajdonítja az apátsági lak építését, Trautsohn- nak pedig a plebániaházét. Ez utóbbi állítása azonban téves, mert Sluha szavai szerint, a ki pedig csak 10 évvel jött későbben az apátsági épület eladása Után, nem volt külön plébániaiak, hanem a plébános és az urodalmi tisztviselők az apátsági épületben laktak együtt 1775 'ig» a mikor Roth bíboros és apát 6000 frtot adott plebá- nia-épitésre, a mihez a község igás és kézi napszámmal járult.2) Én Mérey mellett tartok. Kétségtelen dolog, hogy Mérey Szegszárdon lakott. Eztmutatják az akkori anyakönyvek, a melyekben neve, mint ténykedő papé, előfordul. Ha pedig itt lakott, úgy az erélyes apát bizonyára nem máshol emelte lakát, hanem a régi apátsági épület romjai felett, a mely apátságot a romok:*) Fuxhoffer Monasteriologia T. I. p. 211. és Vis. Can. S. I. G. 5. pu 10. 2) História porrochiae 7. és 8. 1. Eddig egyedül karácsony napján tapasztaltam, I hogy nyilváuos helyeken megszűnt a kalapálás. De talán már kelleténél hosszasabbá ós igy unalmassá váltam a római viszonyok halovány ecse- telósőben. Nem is szövöm tovább a társalgás fonalát, noha még sokat cseveghetnék, lévőn Róma kiapad- hatlan forrása az érdekesnél érdekesebb tapasztalatoknak, a hol minden inkább elfoghatja az embert, csak az unalom nem; — de legyen elég ennyi egyszerre szülőföldem kedves olvasóinak. Csak még azt az egyet, hogy a kinek tehetségében áll, el ne mulassza életében egyszer felkeresni az apostolok ós martyrok e nagy temetőjét, ha meg akarja tudni: mi a keresztény vallás, mii a természet fölötti érzés varázsa, mely a szivet oly titokzatosan felfelé vonzza; s ha meggyőződést óhajt szerezni azon állítás igazságáról, mely szerint méltán mondható Rómáról s nem Nápolyim hogy a ki Rómát látta, nyugodtan sírba szállhat, mert eleget látott életében. Martin Antal. A VIDÉKRŐL. ____ Be rgmann Lajos lelkész ur kitüntetése. Néhány héttel ezelőtt hozta meg a hivatalos lap és közölték a megyei lapok, hogy O felsége Nagy- tiszteletü Bergmann Lajos urat, az izményi ágost. hitv. ev. gyülekezet lelkészét a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. O felsége kitüntetésének ezen jelvénye rövid idő alatt megérkezett, s múlt hó 18-ika tűzetett ki az átadásra. Nem áll feladatomban, hogy azon okokkal foglalkozzam, melyek a kitüntetést előidézték ; de arra nincs is szükség; hiszen alig van megyénkben ember, ki Bergmann lelkész urat ne ismerné, a ki ötven évet meghaladó működése alatt vele ne érintkezett s igy a munkás az egyenes jellemű lelkészt ne tisztelte, ne becsülte volna; ennélfogva csak örömünknek adhatunk helyet, mindőn egy ilyen általánosan ismert és becsült férfiút a legfelsőbb helyről kitüntetés éri. A kitűzött napon sokan sereglettek össze Iz- ményben. Sokan óhajtottak résztvenni az ünnepélyen, midőn az érdem kereszt a tisztelt férfiúnak mellére fog tűzetni; sokan kívántak osztozkodni az ő örömében. A szeretet egyaránt vonzotta az ünnepélyre a vidék értelmiségét és földmivelő osztályát, hogy kifejezést adjanak a tiszteletnek az érdemekben megőszült ember iránt, ki annyi éven keresztül híven szolgálta hazáját és vallását. Az ünnepély igen fényesnek igéikezett s azt nagyon emelte azon körülmény, hogy az érdem kereszt átadását megyénk főispánja a maga számára tartotta fenn. Az ünnepély a gyülekezet templomában folyt le, melyben ez alkalommal már annyi volt a vidéki, mint községbeli. Az együtt levő tanítók orgona kiséret mellett eyyházi éneket énekeltek, melyre Grat József bonyhádi lelkész igen szép imát mondott. Az ének és ima végeztével szép beszédben méltányolta főispánunk az ünnepelt férfiú munkásságát; kiemelte, hogy midőn fáradhatlan kitartással vezette egyházának ból ő keltett életre, a melynek jogait oly elszántság-j gal védelmezte, s a melynek restaurátora lön. És a gazdag magyar nemes s hatalmas főpap kétségkívül nem valami kis házat, hanem tágas, [éj. nyes palotát épített, a mely volt oly állandó is, hogy 20—30 esztendő múlva nem kellett újat építeni. Ezenfelül, mi érdeke is lett volna Trautsohnnak, hogy Szegzárdon költséges lakot építsen, mikor bizonyos hogy mint plébános itt sohasem működött, s ha lakott is, bizonyosan nem hosszas ideig? Az sem megfoghatatlan, hogy ama Béc>hez szító időkben, mikor a magyarról levedlett a magyar, mért illák inkább az apáti lakás felépítését a bécsi érsek, mint a rebellis magyar pap nevére ? Ezen apáti épületet Tolnavármegye 1783-ban 21000 frtért megvette s ide tette át a megyeházat Simontornyáról, mely a környéken garázdálkodó rablók miatt veszélyes vala. E megvételt azért említjük, mert a vételár része, vagyis 7000 frt az urodalomtól uj templom építésére volt Ígérve. Trautsohnnak a szegszárdi egyházat illetőleg érdeme, hogy annak szükségletei fedezésére 4000 frtot hagyott. Ezt utóda Roth bíboros elfoglalta s csak halála után, hagyatékából tudták visszaszerezni, a mikor a kamatokkal együtt 7243 frt 22 krra rúgott. (Folytatása következik.) ügyeit annyi éven át, soha sein szűnt meg híveit av haza iránt való szeretetben buzditaiii; fdtörekvése volt az, hogy azokat jó keresztyénekké^ és jó hazafiakká nevelje; egyforma buzgósággal nevelte azokban a vallásos érzelmet és a hazai intézmények iránt való ragaszkodást. Főispán ur hazafias szellemű beszéde után mellére függesztette az ünnepelt férfiúnak a kitüntetés jelvényét, a mire ő meleg szavakban mondott köszönetét a kitüntetésért, s a nála szokott szerénységgel jelentette ki, hogy hosszú pályáján nem a kitüntetés reménye vezérelte tetteit, hanem azon vágy, hogy hazájának és vallásának szolgáljon; a mit tett, tette azon szeretetnél fogva, melylyel viseltetett és viseltetik hazája iránt. Ezután nagy hatást keltő beszédben üdvözölte Bergmann lelkész urat Guggenberger János alesperes ur, mint az esperesség megbízottja és a megjelent lelkészek és tanítók vezetője, hálásan emlékezvén meg O felségéről, ki esperességünk ezen bajnokát kitüntetésében részesítette, és ezen körülményben nem csupán az izményi lelkész érdemeinek elismerését látja, hanem az esperesség lelkészeinek hazafias törekvése felett való méltatását is. Erre Gyalog István igazgató fejezte ki a bonyhádi algymnasium és a tanári kar nevében az ősz lelkész iránt érzett tiszteletét, ecsetelvén azon érdemeket, melyeket az intézet felvirágoztatása körül szerzett. Utána Rumfeld Imre jegyző a község- és egy egyszerű földmives a gyülekezet nevében tolmácsolták lelki pásztoruk kitüntetése fölötti örömüket. A templomból kijőve, azon kellemes meglepetésben részsült az érdemes férfiú, hogy az iskolás gyermekek megjelentek nála, magyar és német nyelven üdvözölték lelki atyjokat. Ezen ünnepélyes cselekmény lefolyása után a főispán, a dekorált és minden jelenlevő — alig néhány kivétellel — Bonyhádra jött, hol társas ebédet rendeztek Bergmann lelkész ur tiszteletére. Vallás és állás különbség nélkül ott volt a város és a környék értelmiségének nagyobb része, sőt a- földmivelő osztály is szépen volt képviselve. Az ünnepélyes hangulat, mely a délelőtti órákban uralkodott, az ebében is megmaradt, s látszott, hogy nem a mulatság vágya, hanem azon tisztelet vezérelt mindenkim, melyet az ősz lelkész iránt érezett. Az ebédet számos pohár köszöntő fűszerezte. Az elsőt a főis; án ur mondotta a királyra és a királyi családra, s e beszédet állva hallgatta a társaság. Később a főispán a járás és annak lakosságára emelte poharát s örömmel emlékezett meg azon szép viszonyról, melyet itt a különböző felekezetek és a különböző osztályok közt tapasztalt, valamint a járás értelmisége iránti rokonszenvének is kifejezést adott, s végül magát a járást minta járásnak nevezte. A szónokok sorában kiemelendőnek tartom Bergmann lelkész urat, ki több Ízben kért szót, s éltette a királyt, a megye és járás kormányzó férfiait, s utolsó pohárköszöntőjét a bonyhádi algymnásium jövőjére mondta. Hallottunk azután szebbnél szebb fel köszöntőket a főispánra, a mostani alispánra, valamint két elődjére és másokra; az ünnepelt férfiú éltetése is igen sok lelkes ajk beszédjét képezte. A felköszöntésekkel egymást követték ’ Graf József ev. lelkész, Dőry Pál főszolgabíró, Bonyhádi Gyula k. kamarás, Gyalog István gymn. igazgató, Pintér József r. kath. esp.-plebános, dr. Moldoványi István ügyvéd, Perczel Dezső képviselő, Márhauser Imre tanár, dr. Ihrig Lajos és még többen. Az ünnepélyes hangulat mellett a kedélyeség, a mi egyik jellemzője volt ezen tásas ebédnek, sokáig összetartotta a társaságot; hogy milyen jól érezte magát mindenki, mutatja az, miszerint az ebédnek, mely egy órakor kezdődött, öt órakor lett vége. . . . . g. TÖVISEK. ____ Raics Gyula f 1890. január 20. Mikor az egész világ farsangi öröm-zaja tölti be a levegő-eget; mikor még a szokásosan legzordo- nabb Januárius hőnap is szeszélyes úri dáma módjára eldobja magától téli bundáját s jó kedvvel sütkérezik a meleg ós verőfényes Nap arany sugarain,*) mik kicsalják kertemben az orgona- ós mandula-fa duz- zadozó tavaszi rügyeit s fejes salátát produkálnak tél közepén; egyszóval, mikor ember ós természet egyaránt átadja magát az influenzától könnyű szerrel menekültség farsangi öröme teljes élvezetének: — *) E czik még a hét elején, a jó meleg időben íratott s küldetett be.
