Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-02 / 5. szám
XVIII. évfolyam. 5. szám Szegzárd. 1890. február 2. ö 7 f--------------~—----!------I---'---------El őfizetési ára: Egész évre..................6 frt kr. ■ Félévre ..................3 „ — „ Negyedévre ... . 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. , ----------—ajl JJU h-I n uiiuüi.------------------------------L'---Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolna- megyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. -------------I---------------------' -----T--f* ■fS25EEEESZTŐSÉG: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová elöhzetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Selyemiparunk a múlt évben. Szaporítani a nemzet vagyonát minden- Ihol: legyen életczélja minden igaz hazafinak. ■A miből csak krajczár garas jövedelme van la nemzetnek, azt fejleszteni növelni kell, ■hogy abból idővel ezrek folyjanak be. Érté- Ikesiteni kell a hon halárán belül mindent, mű- Ivelni kell minden talpalatnyi földet, ki kell hasz- Inálni hazánknak a természettől nyert áldásait, ■javunkra kell fordítani, hogy a közjóiét emel- Ikedjék, a boldogság általános legyen nálunk. Előttünk fekszik az országos selyemte- nyésztési felügyelőség jelentése az 1889. év- jről. A mit e jelentés beszél az a mesével határos. 1879-ben 2 ezer, 1889-ben 800 ezer forintot fizetett ki az intézet gu- bókért. ! Tehát egy millió frt jövedelmet ad ez [a foglalkozás a nemzetnek a jövő évben, Jme>*t a 10 évi fejlődésből ezt egész biztosra ■vehetjük. Ez a miniszteri meghatalmazott jelenlétének a veleje, a végeredménye. A többi, a Imi még a jelentésben foglaltatik mind igen ■fontos, de a honpolgárok zömét ez érdekli ■legjobban. De hát a részletek! Vessünk csak egy ■futó pillantást a gonddal szerkesztett jelentésbe, Is megfogjuk látni, hogy azok előtt is kalapot ■kell emelnünk. A miniszteri meghatalmazott 10 évi ta- I pasztalat után ajánlja a miniszternek, hogy la selyémipar ma még magánvállalkozó kezei közé ne adassák. Kössön a kormány egy pénzintézettel szerződést, hogy a szükséges pénzösszeget az a selyem tenyésztési hivatal rendelkezésére bocsássa, ezt az intézet kamatjaival vissza fogja téríteni. 10 év múlva, ha rendkívüli körülmények a fejlődést nem gátolják, akkor azon helyzetbe lesz a kormány, hogy egy életerős selyemipart bocsájt- hat a magánvállalkozás kezeid közé s ez bőségesen meghozza a nemzetnek azon tőke kamatait, a mélyet a fejlődés időszakában az reá fordított. Hogy mennyiben járult a selyemipar nemzeti vagyonunk szaporításához néhány tétel szembeszökően igazolja. 10 év alatt 49,442 frt lett kifizetve csupán községi felvigyázói dijak fejében. 1886-tól a selyemtermelő községek száma évenkint 3. ezerrel, a selyerQtermelő családok száma pedig 10 ezerrel szaporodott. ■ --------. 7-------------->-------------------’---“~-T öss zeget hajt nemzetünk kincstárába. A múlt évben 1693 községben 51122 család 792022 frtot keresett selyemgubó termeléssel. Csupán Tolnamegyében 16086 család 246886 írthoz jutott. Sajnos, hogy ezen eredmény csak néhány megyében kielégítő. Somogy és Pest megyékben nagyon nehezen fejlődik a selyemipar, mert e megyék a selyemtermelés legfőbb feltétele a szederfa ültetés iránt megmagya- rázhatlan s indokolatlan közönynyel viseltetnek. A selyemipar fejlődéséből honunkra háramló haszon kézzel fogható, de azontúl a lokálpatriotizmus szemüvegén nézve, temérdek haszon háramlik belőle megyénkre s különösen Szegzárdra. Ha be találnak köszöntem a szomorú napok és Szegzárd kincsét, a szöllőt, elpusztítja a phylloxera, hál lesz a szegény embernek miből megélni, nem fog kelleni kivándorolnia. Ez nem képzelődés, ez tény. A múlt évben 545 munkás dolgozott a selyemgyárban, ha ezen ipar még egy keveset fejlődik — a mi pedig várható — 1000, sőt 2000 munkásra is lehet ott szükség. Ha működhetik selyemfonógyár Páncso- ván, Újvidéken s foglalkoztathat 2—4 száz munkást, miért ne történhetnék az meg Szeg- zárdon ? Nagy, előkelő, befolyásos urak! íme itt a hazaszeretettől áthatott lelke, munkássága mit tudott 10 év alatt megteremteni. 10 év alatt, a mely idő még egy ember életében sem sok; egy nemzetében meg porszem. »Kössön az állam egy pénzintézettel szerződést, hogy az időnkint akkora összeget bocsásson folyó-számla szerint a selyemtenyésztési hivatal rendelkezésére, a mennyire szüksége lesz«. Ezt mondja Bezerédj Pál. Vájjon nem lehetne az a pénzintézet a mi két helybeli pénzintézetünk? Hisz a két intézet közül az egyik T Á R C Z A. Letört virág. Alszol . . . álmod legyen örök, csendes álom 1 Nyugodj’, hisz szenvedtél sokat a világon 1 Szüleid, rokonid s ez a gyülekezet: Áldólag nyújtja im feléd a jobb kezet — Viruljon hantodon a hű emlékezet! Csete Lajos. — Végbucsu T . . . . Ilonkától. — I Viruló rózsafán feslő bimbó voltál ■ S el kellett hervadnod, mielőtt kinyíltál! . . . ! 1 Kikeletre zord tél, derű után ború I Bájos szép hajadon fején gyász-koszorú . . . Hej, nagyon szomorú 1 Tündöklő szépsége a földi lényeknek! Tán az ég a földnek irigyelt tégedet ?! Igen I Kevés még a csillag fenn az égen, Azért volt szüksége rád a menyrek épen, Hogy ragyogj ott szépen ! Csillag ragyogása, gyöngyharmat hullása Keserű bánatnak nem vigasztalása. Csillag ragyogása nem hoz rád több tavaszt, Gyöngyharmat náladnál szebb bimbót nem fakaszt. Azt fájlaljuk! Csak azt! . . • Ne hagyj el bennünket szeretett Ilonkánk! Lelki szemeiddel még egyszer tekints ránk! Te, tavasz virága, jer kies mezőbe, Jer a zöld erdőbe — s nem zord fagyos földbe, -- Gyászos temetőbe .... Szegszárd régi és mostani plébánia temploma. !• A szegszárdi plébánia történetének elbeszélése szerint, melynek e részét a halhatatlan emlékű Sluha György apátlelkész irta meg, 1794- augusztus 7-én reggeli 9 óra tájban a Bartina-hegy mögött tűz ütött 1 ki, mely csakhamar oly erőre kapott, hogy négy óra alatt 600 házat elpusztított. Nem kímélte meg a templomot, valamint a megyeházat, plébániát s a közelben levő néhány urodalmi épületet sem. A plébános mitsem törődve a veszélylyel, a lángok közepette a templomba hatolt, kimentette az oltáriszentséget, az egyházi edényeket és ruhákat, bár ez utóbbiak már tüzet fogtak, és azokat a plébániának tüztől mentes, boltíves szobájába helyezte. Megmentette a főoltárnak a Megváltót ábrázoló képét is. A megyeházban szintén volt a Megváltónak egy képe, a mely ezen tüszvészkor, bár a körülötte levő tárgyak, sőt a kép rámája is egészen elégett, sértetlen maradt.1) I Visitatio Canonica a 1828. Sect. I. Cap, 5 punct. 12. így hamvasztotta el a tűz a régi plébánia — templomot. E templom építési idejét illetőleg két vélemény áll egymással szemközt, melyek mindegyike rendelkezik bizonyítékokkal. Az egyik szerint azt a török uralom alatt elpusztult apátsági templom romjai fölé Mérey Mihály apát emelte 1700 körül; a másik szerint Trautsohn János József bécsi érsek és szegszárdi apát, még pedig 1726-ban. Mindkét apát, az egyik érdemeinél, a másik állásánál fogva, oly férfiú volt, hogy nem csoda, ha ne- vökhöz fűzték a régi templom építését. Tekintsünk kissé vissza a múltba. A szerencsétlen mohácsi csata után, a melynek áldozata volt valószínűen János szegszárdi apát is, Szegszárd csakhamar török kézre jutott s abban is maradt a törökök kiűzetéséig, 1687-ig. Szulejmán Ká- szon bég állomási helyéül rendelte; később egy liva (kerület) fővárosa lett. A szerzetesek és a lakosok el-\ szélyedtek; az apátság birtokait világi urak, nemesek, végvári kapitányok foglalták el; az elhagyott templom pusztulásnak indult. Neveztettek ki ugyan ez időkben is apátokul világi papok; de ezek Szegszárdot sohasem látták s az elrabolt birtokokra való jogos igényeiket csak nagyon csekély mértékben érvényesíthették. Ily állapotban volt Szegszárd és az apátság, I midőn 1693-ban Mérey Mihály lett az apát. Méreyt I méltán nevezhetjük Szegszárd és az apátság ujjáalko- I tójának.
