Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-26 / 43. szám

Tolna vármegye közigazgatási bizottsága által folyó évi szeptember hó 9-ón tartott ülésről adjuk a következő jelentéseket: (Vége.) Kir. államépi tészeti hivatal jelentése. Az általam képviselt közigazgatási ágakról szóló folyó évi szeptember havi jelentésemet van szeren­csém következőkben előterjeszteni: Kedvező időjárás folytán, valamint az állami utak kavics szállításánál úgy a megyei utak építő­sénél is jelentékeny előhaladás éretett el, — a meny­nyiben az államutra ez évre engedélyezett kavics mennyiség, Rosmayer Ferencz vállalkozó által a ki­tűzött határidőben kiszállíttatott, a megyei müutak közül pedig a Dunaföldvár — előszállási, és bony- hád báttaszéki szakaszok elkészítetvén, felülvizsgál­tattak és vállalkozóktól átvéve a közforgalomnak át­adattak. — Mind e teljesítmények között azonban legnagyobb jelentőséggel bir, a megyei műutak fen- tartására előirányzott fedanyagnak határ időt meg­előző korai kiszállítása, és pedig jelentőséggel azért mert ez anyagok nagy része az utak jó karban tar­tásának előnyére mielőbb felhasználható, illetőleg be­ágyazható lesz. Egyébként, valamint az állami úgy a megyei közutak szeptember hóban kielégítő állapotban vol­tak s az akadálytalan közlekedés azokon mi által sem zavartatott meg. A gőzkazánok időszaki megvizsgálása kielégítő eredménynyel befejeztetett. Posta és távírda ügyekben felemlitésre méltó különös mozzanat nem fordult elő. Kir. tanfelügyelő jelentése. A kir. tanfelügyelősóg szeptember havi műkö­déséről s egyébb tanügyi mozzanatokról jelentésemet a következőkben van szerencsém mély tisztelettel előterjeszteni. Vallás-közoktatásügyi magy. kir. minister ur ő nagyméltósága folyó év augusztus hó 28-án 34843. sz. a. kelt rendelettel a szegzárdi államilag segély- zett községi polgári fiú- és felső-leányiskolához, a Liptó-Szent-Miklósra áthelyezett Landesmann Manó elköltözésével megüresült számtani és természettudo­mányi tanszékre, valamint az ének tanítására segéd­tanítói minőségben Moudry Hugót nevezte ki. Ugyancsak nevezett minister ur ő nagyméltó­sága ez évi szeptember hó 14-én 32410. sz. a. kelt rendeletével, a Posner Károly és fia czőg által kia­dott, Tolna vármegye fali térképeiből 50 példányt adományozott első sorban a községi, másod sorban a hitfelekezeti iskolák között leendő szétosztás végett mely általunk teljesittetett is. A hr. Eszterházy urodalomhoz tartozó N.-Konda pusztai iskola építendő házának tervrajzát felülvizs­gáltam. És miután az nem felelt meg. az 1868. évi 1. czikk 27. §-ában ős az ide vonatkozó rainisteri gyógyász báj- és szellemdús leányát, Ágota kisasszonyt. Ezentúl naponkint egy szál virág diszlet Ágota kisasz- szony ablakában. Kesernye Tóbiás pedig lakást bé­relt, uj szalonruhát csináltatott, a hitelezőket biztatta, szóval boldog vőlegény volt. A lakodalom junius 26-ára volt kitűzve s Ágota kisasszony bizonyára Ke­sernye Tóbiásné lesz, ha a halál „vető“-t nem kiált közbe. A báj- és szellemdús menyasszony tiz nappal lakodalma előtt tüdőbajba esett s meghalt . . . Tóbiás gyászát nem tudom leírni ... IV. Négy héttel később Minkának vitte a virág­szálakat a gyászba borult vőlegény. — Igen, Minka, én szeretem magácskát, éltem egén ön a nap, mely körül én mint bolygó futok, ön iránti szerelmem mély, mint a kéken habzó tenger­nek feneketlen örvénye . . . Minka szemérmetesen süté le sárgás-barna kis szemeit. Az iíju keblére vonta a meghatott leányt s bizonyára érzékeny jelenet fejlődik ki, ha az öreg közbe nem vág: — Ne komédiázzatok, legyetek egymással boldog. Tóbiás elővevé szivartárczáját s egy finom ku­bával kínálta meg jövendőbeli apósát, azután kezet csókolt Minkának s a „viszontlátásig vasárnapon I“ köszöntéssel s szivében édes meleggel hagyá el a Ka- potnyaki portát. A „viszontlátásig vasárnapon“ azt jelenté, hogy vasárnapra nagy kirándulás terveztetik át a szomszédba, Mogyorós-Kászonyba. Lön is nagy készülődés. Minka a toalettek rendbehozásával, Lencsi pedig a töpörtyüs pogácsák készítésével foglalatoskodott. Az öreg Ka- potnyaki is olyan jókedvű lett, hogy megfogadta, két | I utasításokban előirt követelményeknek a zárgondnok­ság központi igazgatóságának oly felhívással küldöt­tem vissza, hogy más tervrajzot készíttessen s fe­lülvizsgálásra hozzám teijessze be. A hivatalba beérkezett ügyiratok száma 124 volt, s igy az igtató száma 1270-ről 1394-re emel­kedett föl. Ebből az előző havi 27 darab hátralék­nak elintézése mellett feldolgoztatott 119, összesen 146, e szerint hátralékul fennmaradt 5 drb. Kir. ügyész jelentése. A szegzárdi kir. törvényszéki fogháznak folyó évi szeptember havi állapotáról szóló jelentésemet, az 1876. évi VI. t. ez. értelmében, az alábbiakban van szerencsém előterjeszteni: A letartóztatott egyének létszáma 143 főre ter­jedt, kik közül: fegyházra ítélt volt . . 27 egyén börtönre ítélt volt . 65 n fogházra ítélt volt . 15 n vizsgálati fogság alatt . 31 » fellebbezés alatt állott . 5 jj Összesen . 143 egyén. A fogházi kórházban összesen 14 egyén kezel­tetett, — kik közül: felgyógyult 4 egyén, meghalt — egyén, — további kezelés alatt maradt 10 egyén. Feltételes szabadságra 1 egyén bocsáttatott. Az élelmezés az egész hó folyamában kifogás­talannak találtatott; a fogházi rend, tisztaság, fegye­lem kielégítő volt. Kir. pénzügyigazgatóság jelentőse. Az általam kégviselt közigazgatási ágra vonat­kozó folyó évi szeptember hóra szóló jelentősemet a következőkben van szerencsém előterjeszteni: I. Egyenes adó. A múlt 1889. év vógével fennmaradt hátralék tesz.................. ........................ 50313 frt 71 kr. eh hez a folyó év I. II. III. őv- negyedi tartozás, a folyó évi előírás szerint hozzáadva a folyó óv január 1-től szaporo­dásba hozott........................... 1287730 frt 06 kr. Összesen . 1338043 frt 77 kr. Ebből levonva a folyó évi ja­nuár hó 1-től eszközölt tör­léseket . ........................... 9449 frt 70% kr. Ma rad előírás . 1328594 frt 06 ya kr. Erre befizettetet 1890. január 1-től aug. végéig 1030179 frt 16 kr. 1890 szeptember hó­ban . 123 662 frt 62% kr. Összesen . 1153841 frt 79 kr. Mutatkozik hátralék 1890. szeptember hó végével . . 174752 frt 27% kr. A múlt 1889 óv hason idő­szakában befizettetett . . . 1147492 frt 40% kr. E szerint a folyó évi január 1-től szeptember végéig a be­fizetett eredmény kedvezőbbb 6349 frt 381/ kr II. Hadmentességi dij. A múlt 1889. év vőgő­veli hátralék tesz .... 7573 frt 78% kr folyó évi előírás ..... 46947 frt — kr. Ehhez az 1890. január 1 tői szaporodásba hozott ... 421 frt — kr. Összes tartozás . 54991 frt 78% kr. levonva a folyó óv január hó 1-től történt törléseket . . 879 frt 22 kr. Marad előírás . 54112 frt 56% kr. Erre befizettetett 1890. január 1-től augusztus végéig 3641 frt 1 kr, 1890. év szeptember hóban . 3752 frt 65% kr. Összesen . 7393 frt 66% kr. Mutatkozik hátralék . 46718 frt 90 kr. A múlt hason időszakban be­folyt .......... 7849 frt 54% kr. Ennélfogva az 1890. évi ja­nuár 1-től szeptember végéig kedvezőtlenebb az eredmény 455 frt 88 krral. III. Jog- ős bőlyegilleték és egyenértóki illeték. Az 1889. óv vógóveli hátralék ős a f. évi előírás (a törlések levonásával) tesz 265566 frt 97 kr. Errre befizettetett 1890. szep­tember hó végéig .... 181755 frt 21% kr. Mutatkozik a folyó óv szep­tember hó végével hátralék 83811 frt 75% kr. IV. Fogyasztási adók. Az 1880. óv vógóveli hátralék a folyó évi ja­nuár-szeptember havi előírás­sál együtt ............................... 22 9682 frt 59% kr. Erre befizettetetett folyó évi január 1-től szeptember végéig 220416 frt 76% kr. Mutatkozik a folyó évi szép­tember végével hátralék . . 9265 frt 83 kr. V. Italmóró si adó. Folyó óv január 1-től szeptember hó végéig az előírás tesz ..................... 15 4927 frt 62 kr. befizettetett ugyanezen idő­szakban ................................. 146188 frt 73 kr. Mutatkozik hátralék 1890. évi szeptember hó végével . . 8738 frt 89 kr Szőlődőzsma v á 11 s á g. Tényleges tartozás 1890. évre 144138 frt 23% kr. Erre befizettetett folyó évi szeptember hó végéig . . . 66596 frt 58% kr. Hátralék folyó évi szeptember végével ..................................... 77541 f rt 65 kr. napig nem preskribál a páczienseinek. (Lett is erre nagy öröm az állatországban.) Végre elérkezett a vasárnap. Tóbiás felölté fe­hér mellényét s hamuszinü ünneplőjét, melyet a Jóska keresztelőjére csináltatott és rohant szeretett arájához. Sietnie kellett, mert már kettőre járt az idő s a csu- tak-mogyorós-kászonyi helyi érdekű vasút pontosan szokott indulni. Éppen a harmadikat csöngették, mi­kor Kapotnyakiék a „Kupétában“ elhelyezkedtek. Éles fütty s a vonat megindult volna, ha lett volna elég gőze. Szerencsére kéznél volt pár napszámos s ezek aztán „indulatba“-ba hozták a csökönyös masi­nát. A kukoriczaföldek mellett elterülő határerdőig mentek, mikor a mozdonyvezetőnek nevezett kormos alak hátranézve megpillantja a lelkendezve futó, göm­bölyű tiszteletest. A mozdonyveztőnek — jámbor hivő lévén — volt annyi tisztességtudása, hogy megállítsa a vonatot. Az utasoknak azután jelenté, hogy itt ne­gyedórái pihenő tartatik, mert a masina kifáradt. A kupétákban kényelmesen heverésző kirándulók (a Ka- potnyakiékon kivül még csak a Paczona Ágnes s Ge- dáné Jula szőlő- és egyéb gyümölcsszállitók és a kán­tor ur a családjával voltak a vonaton) a nagy hő­ségben elszenderedett s már alkonyodni kezdett, mi­kor Tóbiás egy hangos tüszszentésére a kiránduló tár­saság fölébredt. A mozdonyvezető eltűnt, nem lelték sehol. Végre elhatározták, hogy Kesernye vőlegény ur vezetése alatt ekszpedicziót szerveznek az eltűnt mozdonyvezető fölkutatására. Hosszas keresés után rábukkantak az erdő sűrűjében egy lombos tölgy alatt; jóízűen aludhatott, mert egy negyedórái költögetés sem bírta álmából fölverni. Végre az öreg Kapotnyaki — ki szintén tagja volt az ekszpedicziónak — valami erős eszencziát tartott az orra alá, mitől azután talpra | állott. A vonat újra megindult s a mondott vezető rá­parancsolt a fölpántlikázott masinára, hogy szaladjon úgy, a hogy csak tud, mert három órai késést kell kipótolni. Mikor a vonat kerekei legjobban hányták a szikrákat, ropogás halatszott s a katasztrófa bekö­vetkezett. A lokomotív tengelye eltört s a fékevesz­tett kocsik egymás hátára tolongtak. Az utasok jaj- veszékeltek s rémülten kiáltának segítségért. Hála Is­tennek azért komolyabb baj nem esett, csak a Minka kisasszonynak törött be négy bordája, a papájának meg a koponyája. A Lencsike gyenge horzsolással menekült. Paczonáné egy fogát hagyta ott a Gedá- nénak pedig csak egyik füle szakadt le, szóval min­denki megsérült csak Tóbiás nem, ő a tiszteletes ur gömbölyüségére esett. A katasztrófa első áldozata a mozdonyvezető lett: azt elcsapták, a második Minka kisasszony: ez pedig esküvője előtt három nappal belső sérülései folytán meghalt . . . Tóbiás gyászát nem tudom leirni . . , V. Négy héttel később Lencsikének vitte a virág­szálakat a gyászba borult vőlegény. Hát tehetett ő róla, hogy most a Lencsire került a sor. Lencsi egy hervadásnak indult aggszüz örömével fogadá Kesernye ur nyájaskodásait, nem törődve azzal, hogy lovagjáról olyanféle hírek keringtek, mintha az őrültek házába készülne. És ha veszszük, a közvéleménynek majd­nem igaza volt. Csak Joachim papa nézte bizonyos félő aggo­dalommal a „fiatalok“ egymás iránti vonzalmát. A menyasszonyi állopot már két leányát pusztította el; ha ez is meghal, ki főzi neki azt az isteni töltött ká-

Next

/
Oldalképek
Tartalom