Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-26 / 43. szám
Tolna vármegye közigazgatási bizottsága által folyó évi szeptember hó 9-ón tartott ülésről adjuk a következő jelentéseket: (Vége.) Kir. államépi tészeti hivatal jelentése. Az általam képviselt közigazgatási ágakról szóló folyó évi szeptember havi jelentésemet van szerencsém következőkben előterjeszteni: Kedvező időjárás folytán, valamint az állami utak kavics szállításánál úgy a megyei utak építősénél is jelentékeny előhaladás éretett el, — a menynyiben az államutra ez évre engedélyezett kavics mennyiség, Rosmayer Ferencz vállalkozó által a kitűzött határidőben kiszállíttatott, a megyei müutak közül pedig a Dunaföldvár — előszállási, és bony- hád báttaszéki szakaszok elkészítetvén, felülvizsgáltattak és vállalkozóktól átvéve a közforgalomnak átadattak. — Mind e teljesítmények között azonban legnagyobb jelentőséggel bir, a megyei műutak fen- tartására előirányzott fedanyagnak határ időt megelőző korai kiszállítása, és pedig jelentőséggel azért mert ez anyagok nagy része az utak jó karban tartásának előnyére mielőbb felhasználható, illetőleg beágyazható lesz. Egyébként, valamint az állami úgy a megyei közutak szeptember hóban kielégítő állapotban voltak s az akadálytalan közlekedés azokon mi által sem zavartatott meg. A gőzkazánok időszaki megvizsgálása kielégítő eredménynyel befejeztetett. Posta és távírda ügyekben felemlitésre méltó különös mozzanat nem fordult elő. Kir. tanfelügyelő jelentése. A kir. tanfelügyelősóg szeptember havi működéséről s egyébb tanügyi mozzanatokról jelentésemet a következőkben van szerencsém mély tisztelettel előterjeszteni. Vallás-közoktatásügyi magy. kir. minister ur ő nagyméltósága folyó év augusztus hó 28-án 34843. sz. a. kelt rendelettel a szegzárdi államilag segély- zett községi polgári fiú- és felső-leányiskolához, a Liptó-Szent-Miklósra áthelyezett Landesmann Manó elköltözésével megüresült számtani és természettudományi tanszékre, valamint az ének tanítására segédtanítói minőségben Moudry Hugót nevezte ki. Ugyancsak nevezett minister ur ő nagyméltósága ez évi szeptember hó 14-én 32410. sz. a. kelt rendeletével, a Posner Károly és fia czőg által kiadott, Tolna vármegye fali térképeiből 50 példányt adományozott első sorban a községi, másod sorban a hitfelekezeti iskolák között leendő szétosztás végett mely általunk teljesittetett is. A hr. Eszterházy urodalomhoz tartozó N.-Konda pusztai iskola építendő házának tervrajzát felülvizsgáltam. És miután az nem felelt meg. az 1868. évi 1. czikk 27. §-ában ős az ide vonatkozó rainisteri gyógyász báj- és szellemdús leányát, Ágota kisasszonyt. Ezentúl naponkint egy szál virág diszlet Ágota kisasz- szony ablakában. Kesernye Tóbiás pedig lakást bérelt, uj szalonruhát csináltatott, a hitelezőket biztatta, szóval boldog vőlegény volt. A lakodalom junius 26-ára volt kitűzve s Ágota kisasszony bizonyára Kesernye Tóbiásné lesz, ha a halál „vető“-t nem kiált közbe. A báj- és szellemdús menyasszony tiz nappal lakodalma előtt tüdőbajba esett s meghalt . . . Tóbiás gyászát nem tudom leírni ... IV. Négy héttel később Minkának vitte a virágszálakat a gyászba borult vőlegény. — Igen, Minka, én szeretem magácskát, éltem egén ön a nap, mely körül én mint bolygó futok, ön iránti szerelmem mély, mint a kéken habzó tengernek feneketlen örvénye . . . Minka szemérmetesen süté le sárgás-barna kis szemeit. Az iíju keblére vonta a meghatott leányt s bizonyára érzékeny jelenet fejlődik ki, ha az öreg közbe nem vág: — Ne komédiázzatok, legyetek egymással boldog. Tóbiás elővevé szivartárczáját s egy finom kubával kínálta meg jövendőbeli apósát, azután kezet csókolt Minkának s a „viszontlátásig vasárnapon I“ köszöntéssel s szivében édes meleggel hagyá el a Ka- potnyaki portát. A „viszontlátásig vasárnapon“ azt jelenté, hogy vasárnapra nagy kirándulás terveztetik át a szomszédba, Mogyorós-Kászonyba. Lön is nagy készülődés. Minka a toalettek rendbehozásával, Lencsi pedig a töpörtyüs pogácsák készítésével foglalatoskodott. Az öreg Ka- potnyaki is olyan jókedvű lett, hogy megfogadta, két | I utasításokban előirt követelményeknek a zárgondnokság központi igazgatóságának oly felhívással küldöttem vissza, hogy más tervrajzot készíttessen s felülvizsgálásra hozzám teijessze be. A hivatalba beérkezett ügyiratok száma 124 volt, s igy az igtató száma 1270-ről 1394-re emelkedett föl. Ebből az előző havi 27 darab hátraléknak elintézése mellett feldolgoztatott 119, összesen 146, e szerint hátralékul fennmaradt 5 drb. Kir. ügyész jelentése. A szegzárdi kir. törvényszéki fogháznak folyó évi szeptember havi állapotáról szóló jelentésemet, az 1876. évi VI. t. ez. értelmében, az alábbiakban van szerencsém előterjeszteni: A letartóztatott egyének létszáma 143 főre terjedt, kik közül: fegyházra ítélt volt . . 27 egyén börtönre ítélt volt . 65 n fogházra ítélt volt . 15 n vizsgálati fogság alatt . 31 » fellebbezés alatt állott . 5 jj Összesen . 143 egyén. A fogházi kórházban összesen 14 egyén kezeltetett, — kik közül: felgyógyult 4 egyén, meghalt — egyén, — további kezelés alatt maradt 10 egyén. Feltételes szabadságra 1 egyén bocsáttatott. Az élelmezés az egész hó folyamában kifogástalannak találtatott; a fogházi rend, tisztaság, fegyelem kielégítő volt. Kir. pénzügyigazgatóság jelentőse. Az általam kégviselt közigazgatási ágra vonatkozó folyó évi szeptember hóra szóló jelentősemet a következőkben van szerencsém előterjeszteni: I. Egyenes adó. A múlt 1889. év vógével fennmaradt hátralék tesz.................. ........................ 50313 frt 71 kr. eh hez a folyó év I. II. III. őv- negyedi tartozás, a folyó évi előírás szerint hozzáadva a folyó óv január 1-től szaporodásba hozott........................... 1287730 frt 06 kr. Összesen . 1338043 frt 77 kr. Ebből levonva a folyó évi január hó 1-től eszközölt törléseket . ........................... 9449 frt 70% kr. Ma rad előírás . 1328594 frt 06 ya kr. Erre befizettetet 1890. január 1-től aug. végéig 1030179 frt 16 kr. 1890 szeptember hóban . 123 662 frt 62% kr. Összesen . 1153841 frt 79 kr. Mutatkozik hátralék 1890. szeptember hó végével . . 174752 frt 27% kr. A múlt 1889 óv hason időszakában befizettetett . . . 1147492 frt 40% kr. E szerint a folyó évi január 1-től szeptember végéig a befizetett eredmény kedvezőbbb 6349 frt 381/ kr II. Hadmentességi dij. A múlt 1889. év vőgőveli hátralék tesz .... 7573 frt 78% kr folyó évi előírás ..... 46947 frt — kr. Ehhez az 1890. január 1 tői szaporodásba hozott ... 421 frt — kr. Összes tartozás . 54991 frt 78% kr. levonva a folyó óv január hó 1-től történt törléseket . . 879 frt 22 kr. Marad előírás . 54112 frt 56% kr. Erre befizettetett 1890. január 1-től augusztus végéig 3641 frt 1 kr, 1890. év szeptember hóban . 3752 frt 65% kr. Összesen . 7393 frt 66% kr. Mutatkozik hátralék . 46718 frt 90 kr. A múlt hason időszakban befolyt .......... 7849 frt 54% kr. Ennélfogva az 1890. évi január 1-től szeptember végéig kedvezőtlenebb az eredmény 455 frt 88 krral. III. Jog- ős bőlyegilleték és egyenértóki illeték. Az 1889. óv vógóveli hátralék ős a f. évi előírás (a törlések levonásával) tesz 265566 frt 97 kr. Errre befizettetett 1890. szeptember hó végéig .... 181755 frt 21% kr. Mutatkozik a folyó óv szeptember hó végével hátralék 83811 frt 75% kr. IV. Fogyasztási adók. Az 1880. óv vógóveli hátralék a folyó évi január-szeptember havi előírássál együtt ............................... 22 9682 frt 59% kr. Erre befizettetetett folyó évi január 1-től szeptember végéig 220416 frt 76% kr. Mutatkozik a folyó évi széptember végével hátralék . . 9265 frt 83 kr. V. Italmóró si adó. Folyó óv január 1-től szeptember hó végéig az előírás tesz ..................... 15 4927 frt 62 kr. befizettetett ugyanezen időszakban ................................. 146188 frt 73 kr. Mutatkozik hátralék 1890. évi szeptember hó végével . . 8738 frt 89 kr Szőlődőzsma v á 11 s á g. Tényleges tartozás 1890. évre 144138 frt 23% kr. Erre befizettetett folyó évi szeptember hó végéig . . . 66596 frt 58% kr. Hátralék folyó évi szeptember végével ..................................... 77541 f rt 65 kr. napig nem preskribál a páczienseinek. (Lett is erre nagy öröm az állatországban.) Végre elérkezett a vasárnap. Tóbiás felölté fehér mellényét s hamuszinü ünneplőjét, melyet a Jóska keresztelőjére csináltatott és rohant szeretett arájához. Sietnie kellett, mert már kettőre járt az idő s a csu- tak-mogyorós-kászonyi helyi érdekű vasút pontosan szokott indulni. Éppen a harmadikat csöngették, mikor Kapotnyakiék a „Kupétában“ elhelyezkedtek. Éles fütty s a vonat megindult volna, ha lett volna elég gőze. Szerencsére kéznél volt pár napszámos s ezek aztán „indulatba“-ba hozták a csökönyös masinát. A kukoriczaföldek mellett elterülő határerdőig mentek, mikor a mozdonyvezetőnek nevezett kormos alak hátranézve megpillantja a lelkendezve futó, gömbölyű tiszteletest. A mozdonyveztőnek — jámbor hivő lévén — volt annyi tisztességtudása, hogy megállítsa a vonatot. Az utasoknak azután jelenté, hogy itt negyedórái pihenő tartatik, mert a masina kifáradt. A kupétákban kényelmesen heverésző kirándulók (a Ka- potnyakiékon kivül még csak a Paczona Ágnes s Ge- dáné Jula szőlő- és egyéb gyümölcsszállitók és a kántor ur a családjával voltak a vonaton) a nagy hőségben elszenderedett s már alkonyodni kezdett, mikor Tóbiás egy hangos tüszszentésére a kiránduló társaság fölébredt. A mozdonyvezető eltűnt, nem lelték sehol. Végre elhatározták, hogy Kesernye vőlegény ur vezetése alatt ekszpedicziót szerveznek az eltűnt mozdonyvezető fölkutatására. Hosszas keresés után rábukkantak az erdő sűrűjében egy lombos tölgy alatt; jóízűen aludhatott, mert egy negyedórái költögetés sem bírta álmából fölverni. Végre az öreg Kapotnyaki — ki szintén tagja volt az ekszpedicziónak — valami erős eszencziát tartott az orra alá, mitől azután talpra | állott. A vonat újra megindult s a mondott vezető ráparancsolt a fölpántlikázott masinára, hogy szaladjon úgy, a hogy csak tud, mert három órai késést kell kipótolni. Mikor a vonat kerekei legjobban hányták a szikrákat, ropogás halatszott s a katasztrófa bekövetkezett. A lokomotív tengelye eltört s a fékevesztett kocsik egymás hátára tolongtak. Az utasok jaj- veszékeltek s rémülten kiáltának segítségért. Hála Istennek azért komolyabb baj nem esett, csak a Minka kisasszonynak törött be négy bordája, a papájának meg a koponyája. A Lencsike gyenge horzsolással menekült. Paczonáné egy fogát hagyta ott a Gedá- nénak pedig csak egyik füle szakadt le, szóval mindenki megsérült csak Tóbiás nem, ő a tiszteletes ur gömbölyüségére esett. A katasztrófa első áldozata a mozdonyvezető lett: azt elcsapták, a második Minka kisasszony: ez pedig esküvője előtt három nappal belső sérülései folytán meghalt . . . Tóbiás gyászát nem tudom leirni . . , V. Négy héttel később Lencsikének vitte a virágszálakat a gyászba borult vőlegény. Hát tehetett ő róla, hogy most a Lencsire került a sor. Lencsi egy hervadásnak indult aggszüz örömével fogadá Kesernye ur nyájaskodásait, nem törődve azzal, hogy lovagjáról olyanféle hírek keringtek, mintha az őrültek házába készülne. És ha veszszük, a közvéleménynek majdnem igaza volt. Csak Joachim papa nézte bizonyos félő aggodalommal a „fiatalok“ egymás iránti vonzalmát. A menyasszonyi állopot már két leányát pusztította el; ha ez is meghal, ki főzi neki azt az isteni töltött ká-
