Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-09-21 / 38. szám
Szeg’zárd, 1890. szeptember 21. XVIII. évfolyam. 33. szara. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. +' —IElófizetési ára: vitt* Jvre . 3 frt Z kr I országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolna+■+ ! Félévre . . . . . 3 I Negyedévre .... 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. T-+ Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. megyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a Nyiiuér 3 hasábos petitsor is kr. tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Hirdetések jutányosán számittatnak. + —— —:---------------—---------------+ SZ EEKESZTŐSÉG Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Széchényi utcza 176. sz, alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Előfizetési felhívás „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ 1890. évi XVIII-ik évfolyamának IV-ik negyedére. Előfizetési ár negyedévre I frt 50 kr, félévre 3 frt, egész évre 6 frt, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal A Duna áradása. A hatalmas szőke folyam, mely Magyarország kereskedelmének és forgalmának oly hasznos közvetítője, mely rendes viszonyok közt imponáló felségében már nem egy költői agy rimter- mékeinek volt fellengős tárgya, ma egy rettegett, félt, romboló elem, mely iszonyatos erőkifejtésével nagy költséggel emelt gátakat szakit szét; az emberek fentartására, jövödel- méik szaporítására szánt nagy, termékeny területeket iszappal borit be; szennyes hullámaival megtámadja a menekvő ember életét. Szóval a mint máskor áldásthozó volt léte s büszkeséggel emlegette nevét, úgy most hátforditva haragos arczczal menekül előle a természet minden csapásától oly gyakran látogatott magyar. Hogy ne haragudnék, hogy ne panaszkodnék, mikor egész évi fáradtságának gyümölcsét pusztulással fenyegeti a hónapokon át tartó rendkívüli szárazság s az a csapadék, melynek áldásos eső képében kellett volna termékeny rónáit áztatni, romboló árként zúdul nyakába, szaporítva amúgy is gyászos küzdelmeit. Ilyen a helyzet Magyarországon most, mi dőn a Duna vidéki lakosságnak a bekövetkezett nagy csapással kell megküzdeni. Tolnamegyének leginkább fenyegetett vidékét : a termékeny és tözsgyökeres magyarság által lakott Sárközt évek óta egy hatalmas töltés védi a Duna garázdálkodásai ellen. Százezreket nyelt el az óriási gát, mely 8.50 vízállásra számítva, Szegzárdtól-Bátáig egy óriási kigyókényt húzódik lefelé a mélyen fekvő síkságon; sok ezer ember keserves keresményének jó része fekszik benne; de hogy most Tolna vármegyének központi járása nem jutott a pestmegyei községek sorsára; hogy nem borítja viz termőföldjeit, az egyedül a nagy költséggel emelt gátnak köszönhető. De ha az áldott Sárköz fáradtságának gyümölcsét élvezi is, azért a nagy csapás nem vonult el nyomtalanul varmegyénk feje fölött. A tiszta magyarságtól lakott Madocsa, Agárd és Báta községek sokat szenvedtek a víztől; de mig előbbieknek csak határa van megtámadva, utóbbi községben a mélyebben fekvő lakházak is viz alá kerültek. Kétségkívül ez is nagy csapás; így is hosszú időre lesz szükség, mig a vészsujtolta lakosság szenvedett kárát kiheveri, de tűrhető lesz, ha a hatóság a káros eseményektől levonja a következtetést. A mostani áradás megmutatta, hogy hol vannak a vármegyének azon községei, melyek a vizáradástól leginkább fenyegetve vannak. Nyúljon bele erős kézzel a veszélyek elhárításának ügyébe. Indítson a veszélyeztetett helyeken társadalmi mozgalmat; járjon közbe a kormánynál, hogy az hatalmas erejével a megindított mozgalom támogatására siessen; eszközölje ki, hogy a szorongatott lakosság ne csak akkor érezze az állam létét, midőn a fenlállására szükséges költségek behajtásáról van szó, hanem akkor is, midőn a létét veszélyeztető csapások környezik. Mig ellenben ha minden a régiben ma- I rád; ha ismét egy későbben bekövetkezendő csapásra, a lakosság ujjolagos feljajdulására van szükség, hogy a baj elhárítására valami történjék, akkor a mostani károsodás egészben kár marad — haszon nélkül. Egy kis község önmagában képtelen földjeit, lakházát, vagyonát megvédelmezni, — az államnak s közegeinek: a hatóságoknak feladata segítségükre sietni. Ha az állam érezteti erejét még a lakosság kedvteléseivel szemben is, ha mindenha- I lóságra törekszik, ha olyan helyzetet iparkodik teremteni, hogy közfelfogássá legyen, mi- ! szint a lakosság van az államért s nem mint ! helyes volna, az állam a lakosságért; — akTAECZA. Borért voltam nálad. Borért voltam nálad A napokban. Istenemre mondom Jó borod van. Mint a csigert szokták, Nem dicséred; Az üveget mégis teleméred, Borért voltam nálad, Megint megyek. Tudom is én, belől Mi is éget. Ellocsolom: hátha Még lehetne; Ha a szivem nagyon Nem szeretne. Úgyde már is kezdek Részeg lenni: Hogy’ fogok hát szőkém Hozzád menni; Erőlködni, hogyha Nem ihatnám, Hogyha szép piros szád Csókolhatnám ? Részeg embert Isten Megsegiti. Árva szivem érted . Láng emészti. Megpróbálok egyszer Csókot kérni: Hátha mézes ajkad Jól kiméri. Tóth István. Azért is . .! .... No jól van kedves Orzsikém, csak légy bizalommal irányomba, majd kiviszem én azt! — szólt Galambos bácsi leányához, ki gyönyörű szép volt, mintegy valóságos Vénus. Arczbőrének hófehérsége, áttörve a legszebb rózsaszínnel; két gyémántragyogásu éjsötét bogár szeme; az eperszinü örökké mosolygó ajkak, melyek két egész sor gyöngyfogat takartak el; a dús sötétbarna hajzat, az az őzike termete tették őt ritka szépségű lánykává. Büszkék is voltak reá szülei, az öreg Galambos bácsi és hű élettársa Galambos Örzsike idősb, kire ugyan az Örzse név már jobban illet volt, mint a kicsinyítő raju Örzsike, mert hát termete, kissé veres arcza életéveinek száma, őt már erre érdemesítették, daczára hogy állítása szerint még csak a harminczasokban van ..............de a rósz világ azt mondja kerek 20 év óta. Hanem Galambos papa régi megszokott, boldog emlékezetű mézes heti szokásaként még mindig úgy hívta. Furcsa is volt, mert ha a papa „Örzsikém galambom “-at szólította, mindketten „tessék papám “- mai feleltek. De azután csakhamar kijavította hibáját a „mama“ szóval, — már ha jókedvében találta, — de ha éppen vasvellát enni való kedve volt . . . már -hogy az ő szavaival is éljek, — vagy is ha rósz kedve volt, akkor nem a „mama“ szóval javított, hanem a vén sárkány czimet használta. Mert szó a mi szó, ha az igazságnak akarunk hódolni, hát Galambos Örzsike idősb nagyon is gyakran rossz kedvű. De hát hogyne lett volna, mikor mai nap mind olyan semmirekelők a cselédek! Folyton zsörtölődött is velük ; ok volt mindég reá : majd tisztára, majd valamit elfelejtett zsurolni ; majd nem söpört tisztán, vagy nem öltözködött rendesen ; vagy tán összezúzott valamit .... jobb is lett volna sokszor a szegény cselédnek rögtön meghalni, mint Örzse néni nyelve s méginkább keze alá kerülne. Mert méltóztassék tudni, hogy Galambos Örzsike idősb házi asszony jogainak teljes tudatában volt s nem igen engedett egyhamar a 48-ból — mint a hogy mondani szokás. Kitűnő, szorgalmas és a pedanságig takarékos háziasszony hírében állt, — az igaz — de ellenmondást nem tűrt az ő házában. Nohiszen az köllöt volna még!! Micsoda í az ő rendeletéivel és parancsolataival szemben ellenkezni akarni! De azért Galambos bácsi még is megkisérlette olykor, ha véletlenül a pinczéből jött, a mi naponkint megtörtént. Istentől rendelt jogának érzetében és a „sárkány“ czim gyakran kijutott Örzsenéninek és meg a méregből fakadt könyzápor is. Persze, hogy azért még is csak az ő akarata történt meg,. mert hát, mint mondtam már, a 48-ból nem engedett már csak „azért se 1“ . * — Ugy-ugy galambom, csak bizd rám! így szólt tehát Galambos uram szépséges Örzse leányához. 1
