Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-20 / 29. szám

Eladatott . . . ... . 1440 drb.

Készletben maradt . . . 2145 drb Az eladott 1440 drb kosár után, az állam javára eső tiszta jövedelem 196 frt 34 kr.

Ezenkívül az amerikai silótelepen, a nmtgu m. kir. igazságügyministerium engedélyével foglalkoztatott rabok munkakeresményéből, az állam javára 43 frt esett.

Fogházi kiadások:

Babtartási költség czimén kiadatott 5373 frt 05 kr. Ezzel szemben befolyt:

rabtartási költség czimén ... 916 frt 18 kr.

rabmunka jövedelem czimén ... 239 frt 34 kr.

Összesen . . 1155 frt 52 kr. mihez képest az állam által fedezendő összeg 4217 frt 53 krt tesz ki.

Feltételes szabadságra bocsátás:

A feltételés szabadságra bocsátás kedvezményében 6 egyén részesült, ezen kedvezménynek visszavonása egy esetben sem vált szükségessé.

Élelmezés.

Az. élelmezés ellen a lefolyt félévben panasz nem merült fel; az élelemi czikkek gyakrabban megvizsgáltatván — azok — úgy minőség, mint meny- nyisóg tekintetében kifogástalanoknak találtattak. Fegyelem.

A fogházi fegyelem általában véve kielégítő volt. Kir. áll amépitészeti hi vatal fó 1 é vi jelentése.

I. A közmunka tartozás egész mennyisége az 1882. évben felemelt egységi árak szerint ez évben is készpénzért váltatik meg. — A közmunka összes váltsági értéke — az utólag eszközölt pót- összeirás értékével együtt 168288 írt tehát 5880 írttal több az előbbeni óv öss'.eirási eredményénél.

A váltsági pénzek a körülményekhez képest elég gyorsan folynak be, és hihető, hogy aratás után a befizetés, — az évenként előfordulni szokott törlések | kivételével, — egész .pontossággal megtörténik; miért is, késedelmi behajtásból eredő kamatterhek a közúti alapra nehezedni nem fognak.

II. Közutak. A megyei műutak folyó évi fen- tartására 9066 köbméter kavics van előirányozva, 53438 frt vállalati árért; mely fedanyagnak két harmada az utakra már kiszállíttatott, A II. és III-ad rendtt^agyis^ujabb^nevezéssel a ^községi közlekedési“ utakon szintén tetemes javítási munkák teljesítettek.

Újabb építkezések foganatba lettek véve:

1. A dunaföldvár-előszállási utón 1600 fin. hosszban

2. A bonyhád-báttaszóki ut folytatólagos építése ........................... 3300 „ „

3. Báta községet az államuttal

összekötő út építése . . . . 800 „ „

4. A gyönk-hidegkuti úti . . . 1000 „ „

5. A szakály-tamási ut ... 1000 „ „

6. A dombovár-tamásii ut . . 1000 „ „

összesen tehát . 870 folyó méter

hosszban, melyek közül a dunaföldvár-előszállási és gyönk-hidegkuti utak ez évre kiszabott szakaszai majdnem teljesen elkészittettek, mig a többieken — a dombovár-tamási ut kivételével, melyre csupán a szükséges mennyiségű kő szereztetett be — részint kövezési, részint pedig földmunkák végeztettek. — Ezen úti teljesítményeken kivül felépítettek még a kölesdi Sió-bid ellenfalai.

Egyébként úgy a megyei mint az állami utak a lefolyt félév alatt kielégítő állapotban voltak.

III. Vasúti, IV. Hajózási és V. V i z ó p i- tósi ügyek nem fordultak elő.

IV. A megye területén levő gőzkazánok összes száma 261; melyek közül megvizsgáltatott 18 drb.

A VIDÉKRŐL. ____

Zomba, 1

890. julius hó.

Tisztelt szerkesztő ur S

A zombai önkéntes tűzoltó-egylet folyó évi julius hó 6-áu saját pénztára javára, a méltóságos gróf Pejácsovics László ur zombai kastélya kertjében rendezett juliális alkalmával jegyét megváltotta: Döry Andor ur 5 írttal.

Felülfizettek: Dr. Láug Frigyes 3 frt 20 kr., John Wendel 3 frt 20 kr., Plank Ferencz 3 frt 20 kr., főtiszt. Csontos Jenő 3 frt, Willinger Márton 2 frt 40 kr., Brukmann János 1 frt 40 kr., Schádt Gyula 1 frt 20 kr., Keller Sebő l frt 20 kr., Po- tyondi István 1 frt 20 kr., Lippich Zoltán 1 frt Ei- hert István 1 frt, Ruraan N. 1 frt, Lunova János 70 kr., dr. Diczendy Gyula 40 kr., Traiber János 40 kr., Jilly Viktor 40 kr., Dankó Antal 40 kr., Molnár Já- János 40 kr., Hahn Lajos 40 kr., Zimmerman Márton 40 kr., Borozs Rózika 40 kr, ifj. Horváth József 40 kr., Pöndör Antal 40 kr., Jung Keresztély 40 kr, Kohu Gábor 40 kr., Boros Mariska 40 kr., Fűzi János 40 kr., Horváth József 40 kr., Müller Pál 40 kr., Sonnenfeld József 40 kr., Gróf József 20 kr., Lovászi Gábor 20 kr., Kerner Márton 20 kr., Komáromy Mihály 20 kr., Kollmann N. 20 kr., Werner Frigyes 20 kr., Tyarha József 20 kr., Klein Vilmos 20 kr., Österreicher József 20 kr.

Fogadják a jótékony intézmény fejlesztésére hozott ezen áldozatukért az egylet hálás köszenetét, Összes bevétel: 119 frt 50 kr., kiadás: 80 frt 92 kr., maradt tiszta jövedelem: Ü8 frt 58 kr.

Kerner Mihály

egyleti pénztárnok.

Tolna, 1890. julius 15.

Tisztelt szerkesztő ur!

Engedje meg t. szerkesztő ur a szeretet és őszinte tiszteletből kifolyó alábbi pár soraimnak becses lapjában való közzétételét.

Tisztelendő Gvörkő Ferencz s. lelkész ur a megyés püspök által Tolnáról Báttaszékre helyeztetvén át, folyó hó 12-én utazott el uj állomás helyére. — Nem mulaszthatom el ez alkalommal, hogy kifemetszésü vonásain úgy ömlék el, mint nyári éjen a ragyogó holdfény. Öltözéke egyszerű volt. Egyszerűbbet, mely csínt és Ízlést is árult volna el fiatal nőn nem képzelhetni.

A bemutatások ütemszerü gyorsasággal, mondhatni gépiesen történtek. Csakhamar élénk társalgás fejlődött ki a társaságban. Menyhért egy alkalmas pillanatot megragadott, hogy Irma lovagjául szegődjék. Ismerkedésük mindinkább köztledék egy bizonyos árnyalathoz, mely a bizalommal rokon és a rokonszenvvel szomszéd. Menyhért csakhamar megnyerte a további látogatásra az engedélyt és végül megígérte, hogy e kiváló szerencsét iparkodni fog kellően méltányolni.

Az órák gyorsan tűntek, de nem oly gyorsan, hogy Menyhértre nézve a legkedvezőbb kilátásokat meg ne hozták volna.

Föltett szándéka volt Irma kezét megkérni és már az első látogatás után komolyan hozzálátott, hogy az akadályokat, mik az esetleges házasság élé gördülhettek volna, elhárítsa.

Ezek voltak, hogy tanulmányait befejezze és biztosítja magának, azon társadalmi állást, melyet magának czélul kitűzött.

Nehéz volt ez időt összes aggodalmaival és terheivel átélnie. Végre azonban ez akadályok is le voltak győzve és két évi szorgalom gyümölcséül végre kiéi - demelte oklevelét.

Függetlensége érzetében legelső gondja volt ezen érzeten könnyíteni. Önállósága nem nyújthatta neki még azt, mire vágyott, boldogságát. Ezt Irmában vélte

föltalálni s azért fölkereste a derék Hantos bácsit és kiöntötte előtte szivét, — már t. i. úgy a mint ez férfiak közt szokás — és fölhívta, hogy fogadná el érdekében a kérői tisztet Görömbölyiéknél.

— Ejh, öcsém, Menyus, hisz igy a fogadást megnyertem.

— Meg Hantos bácsi és ki is fizetem, mihelyt a föltétel teljesen beáll.

— Igazad van, barátom. Ne adjuk el a medvebőrt, mielőtt a medve meg volna lőve.

— Ha bátyám nem késik, a medve csakhamar meg lesz lőve. Mert a medve én volnék.

— Nos, öcsém, látom, hogy nyughatatlankodol már, hát megteszem a te kedvedért, hanem felelősséget nem vállalok ám, ha eljárásom balsikerrel végződnék.

— Megbízom Hantos bácsiban. Mert ha ez kegyednek, ki engem gyermekkorom óta ismer, nem sikerül, akkor másnak se.

—: Teringettét, most jut eszembe, ha én leszek a kérőd, nagyon pártos leszek, mert a fogadást meg szeretném ám nyerni. Mit ?

— Azt elhiszem, hogy a kedvemért talán pár- toskodni fog egy kicsit, de hogy azért pártoskodjék Hantos bácsi, hogy a fogadást megnyerje, azt mig élek sohasem hiszem el.

— Talpig becsületes ember vagy, édes öcsém, ha megnyerem is a fogadást, az az ezer forint nem fogja az én tenyeremet puhitani. Lesz ennek jó helye.

(Vége következik.)

jezóst né adjak az általános szeretetnek és kedvelt- ségnek, melynek a tisztelendő ur Tolnán örvendett sa sajnálkozásnak, mely eltávozásával bennünket eltölt.

Szív nem maradt megindulás nélkül, szem nem könyteleti, midőn elbúcsúzott volt híveitől; midőn kellemes és simulókony hangján az Úr áldását kérte reánk oly szivrehatóan.

Ha nem tudnók, hogy tán jól fogja magát érezni,

— bizonyos tekintetben tán jobban mint nálunk, — irigyelnék Báttaszéktől a jó papot — és a társaságok vig, kedves és nehezen nélkülözhető embeiót.

Kísérje az ég áldása, miként a tolnaiak Ő9zinte szeretető és szives emlékezése kiséri,

alázatos szolgája:

Tolnai.

Fürdői levél.

III.

Dunaföldvár, 1890. julius 16.

Végre megíródhatott a harmadik „lettre de bain.“

Már stoikus nyugalommal adtam át magam ama hitnek, hogy a tintám is befagy, olyan kegyetlen idők jártak (különösen junius második felében.)

Téli gúnyában sétálgattak — legalább nálunk — az emberek s a tarokk is fűtött szobákban folyt.

A városi bölcs tanács már a hóekék beszerzéséről kezdett gondoskodni, mikor egyszerre elvonult a a talmi tél és belénk ütött az isten — melege.

Harmincz fokú hőség gyötör most bennünket, mérsékelt égövieket. Szent meggyőződésem (a la ama bizonyos nyug. generálisé), hogy ezt a lábainkról bennünket leverő meleget a sors kifürkészhetetlen filozófiája küldte ránk, azt gondolván ugyanis, ha már kijutott a szegény földváriaknak Ázsiából — mert bizony nálunk még nem egy tekintetben ázsiai állapotok vannak — hadd jusson ki nekik Afrikából is. Azok a derék földváriak megérdemelnek ennyit.

De ne filozofáljunk ebben a melegben, hanem inkább nézzünk az uszodába. Éppen Smidt Laczi vitorlázik fölfelé. Tudvalevőleg ő a mi legjelesebb úszónk, aki most traiuirozza magát az augusztusban tartandó nagy uszóversenyre, melynek szabályaiból a kellő discretio betartásával az első pontot elárulom. _ Hangzik pedig ez a következőkép: „Résztvehetnek a versenyben mindazok, kik hitelesen bei azoljak, hogy úszni nem tudnak. Smidt L ac zd, B o r o v i t z Jóska és . . . — kit meguevezui szerkesztőse^ titok — fölmentetnek a beigazolás alól “ A verseny- szabályokból egyelőre többet nem árulhatok el.

Az végre nem titok — s igy én is elmondhatom — hogy ezek hárman a nagy ver.>enyre traiui- rozzák magukat. Ilyenkor az egesz fürdő figyelme rájuk irányul. Az u>zómester leteszi a kurta>záru pipát, a pénztárosnő pedig a kötő űt. Haugztk ilyenkor az „Előre 1“, sőt még a „Ne hagyd magad Schlöziuger 1“ is hallható néha-néha. Persze, azt hiszi a publikum, hogy valami jótékonyczélu bálban van talán s ezt annál könnyebben hiheti, mert a zene is hatalmas akkordokban csendül meg. Ezt különben Lévaynak, a fürdő kiküldött kir. biztosának köszönhetjük, aki azt akarja, hogy legalább a vízben vigadjunk, ha már szárazon olyan mostoha az élet.

A fürdőt — mint előző levelemben meg vagyon írva — erősen látogatják az idegenek. Ezek a múlt napokban peticziót nyújtottak be a városhoz, melyben azt kérelmezik, hogy a fürdő körül elterülő gyönyörű sétahely, az u, n. „korzó“ köveztessék ki. S Reitter városbiró volt oly előzékeny e kérelemnek helyt adni s ma márszépen kövezett utón mehetünkaz uszodához, mely ebben a hőségben valóságos megváltónk.

De megváltója volt-e annak a férjnek, ki egy kabinban nejéhez czimzett billet doux-t talált, melyet az aszonyka vagy ott feledett vagy elveszített . .. Asszonyok, lányok, jobban vigyázzatok az ilyesmire ...

Ha nem félnék, hogy e levél hosszúra nyúlik, úgy most köszönném meg azoknak a gyönyörű lánykáknak ama kedvességüket, hogy a napokban történt Pestre utazásom alkalmával a tiszteletemre (vagy tán a más tiszteletére!) . . . hol a kulcs? . .. hadd zárom be a levelet. Különben elég jó lesz a tuss is 1 Csak vigyázat. . .

De most adieü, ón is fürödni akarok.

Le-Vay.

Tolna, 1890. julius hó 14. Tisztelt szerkesztő ur!

Tisztelettel kérjük t. szerkesztő urat, szíveskedjék b. lapjában alábbi sorainknak helyet engedni.

Folyó hó 12-én a tolnai r. k. templom orgonája javára rendezett tánczmulatság — mostani beteges