Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-29 / 26. szám
XVIII. évfolyam. %/ 20. szám. Szegzárd, 1890. junius "29. iF~ + KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. + h Megjelen: + Félévre Negyedévre _/v__ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. hetenkint egyszer, vasárnap. Előfizetési ára: | -------------Fé févreVre. ’ .’ ‘ f Z ^ ‘ országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolna- . xr 1 ^ megyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a Nyiittér 3 hasábos petitsor is kr. tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Hirdetések jutányosán számíttatnak. SZEEKESZTŐSEG: ^ ^ ^ Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. j Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Előfizetési felhivás „TOLNA MEGY El KÖZLÖNY“ 1890. évi XVill-ik évfolyamának lll-ik negyedére. Előfizetési ár félévre 3 frt, negyedévre I frt 50 kr, egy hóra 50 kr; mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Szegzárd ipara. E hó 22-én nyitotta tneg Simonlsils Béla Tolnamegye alispánja a szegzárdi iparlanoncz munka-kiállitást Az alispánnal megjelentek a kiállítás megnyitásán a főszolgabiró, a szolgabiró, Novák és Nunkovits megyei jegyzők, Steinecker Fe- rencz tiszttartó, Antal Ferencz, Bodnár István és Sust Viktor megyei hivatalnokok; a város részéről néhány elöljáró, Boda*:>rsz. képviselő, a tanári kar teljes számban, néhány kereskedő és számos iparos. Krammer igazgató üdvözölte az alispánt | és felkérte őt, hogy e szerény tanoncziskolai | kiállítást nyissa meg. Hangsúlyozta az alispánhoz intézett üdvözlő beszédében, hogy a kiállítás kis keretben, szerény méretek között | mozog. A kiállított munkákat nem az iparos | munkák előállítása által megedzelt kezek, hanem még járatlan, tapasztalatlan tanulók ké- i szitették, a kiknek pályájukon e munkákat első lépés gyanánt kell tekintenünk. De ezek mellett azon hiténék, reményének ad kifejezést, hogy a törvény czéljának a kiállítás megfelelt és az ipar iránt gerjesztendő érdeklődés felébresztésében számot tevő tényező lesz. Az igazgató beszéde után Simonlsits Béla kijelentette, hogy kész örömmel nyitja meg e kiállítást, mert ebben is látja Szegzárd iparának a fejlődését. Szegzárdnak, mint a megye központjának ipara igazi magyar jellegénél fogva is leköti figyelmünket. E város ipara hivatva van a megye területén vezérszerepel vinni. Tovább beszélve kifejtette a megye alispánja, hogy úgy az egyeseknek, mint a nemzetnek kiszámíthat lan hasznot hajt a fejlett ipar. Egy pillantás a nyugoti államokra meggyőz bennünket ez állítás igazságáról. A vezérszerepet vivő államok mind fejlett iparral dicsekedhetnek. Korunkban az alkotmányos élet újra ébredése óta felpezsdült az élet minden téren. Nemcsak a tudományok terén, hanem az ipar terén is olyan haladást tett nemzetünk, hogy az 100 év munkájának is beválna. Az 1884-ben alkotott XVII. t.-cz. az ipar terén telt haladásnak a koronája. A magyar ipar ma már nemcsak számot tevő tényező, hanem nemzeti fenmaradásunkat biztositó olyan kereset forrás, a melyre az egész nemzet számíthat, építhet. A magyar ipar eddig ismeretlen volt és ma nemzetközi kiállítások hirdetik versenyképességét. Az alispán hangja alig hangzott el a teremben, a jelenlevők éljenzése után Krammer igazgató felkérte a jelenlevőket a kiállítás megtekintésére. Mi e szerény kiállításnak nagy fontosságot tulajdonítunk s éppen ezért foglalkozunk vele a legapróbb részletességig lapunk homlokzatán. A mennyire megfigyelni tudtuk, iparkodtunk híven visszaadni az alispán megnyitó beszédének a tartalmát. Simontsits Béla hivatalos minőségben adott kifejezést annak, a mit mi e lapok hasábjain már többször hangoztattunk. »Az állam boldogsága a munkások kérges tenyerében van letéve.« »Fejlesszük az ipart, mert agrár állam csak úgy boldogulhat, ha nyers terményeinek nagy részét maga dolgozza fel.« Micsoda nyomorult, alárendelt szerepei játszik az olyan állam, a mely nyers terményeit más államban kell, hogy elhelyezze, feldolgoztassa. A politikai élet egyre-másra veti fel előttünk ezen állítás Igazolására a példákat. Node ne menjünk magasra, ne foglalkozzunk állampolilikával, maradjunk meg egyelőre saját fészkünk — kisebb hazánk, megyénk, városunk — mellett. Vessünk egy-két pillantást iparunkra és tiszta szemüvegen T A R C Z A. A költő halálára. „Szomorúan szól a magyar nóta, Hiszen máskép hogy1 — mikép is szólna ; Nem tudom, mi van ezen a népen : Sírva vigad hej ! a magyar régen.“ Szülik, f »Szomorúan szól a magyar nóta« Szomorúbban, fájóbban, mióta Édes hazám koszorús költője Kiköltöztél, ki a temetőbe. »Hiszen máskép hogy’ mikép is szólna ?« Gyászba borult a magyar ég újra; Nem tudom én a jó Isten tudja, Hova visz még a magyarok útja! »Nem tudom mi van ezen a népen« De nem úgy van, amikép volt régen ! Pusztul, kivész ez a magyar fajta Az Úristen boszuja van rajta, »Sírva vigad hej! a magyar régen« Húzd rá czigány, mint bírod oly szépen : — Szomorúan szól a magyar nóta — Ötös bankót adok foglalóba I Virág Ferencz. Hogy maradtam én agglegény. — Önéletrajz. —* Aláz szolgája 1 A nevem kérem Lányfalvi Gida. Ugye szép név ?! De én nem szerettem sohasem, mert nagyon ellenkezik a természetemmel. Soha sem szerettem a lányokat, és mégis Lányfalvinak kellett születnem! Csak egy vigasztal, hogy nem az én hibám. Hogy született agglegény vagyok, s hogy e pályára mekkora hivatottsággal bírok, bizonyítja már kora gyermekségem is. Öt éves voltam, mikor a gólya egy kis húgot hozott a házhoz; előmbe tartották, hogy csókoljam meg. Nem bírtam megtenni 1 Lány volt 1 Husvétkor meg el akartak küldeni a szomszédokhoz és a rokonokhoz, hogy locsoljam meg a kis lányokat. Lányokat! Én?! Soha! Rugdalóztam, kapálóztam, három otkolontos üveget törtem össze — megvertek jól, — mégse mentem el! Később, hogy megnyúltam, s az apám bizalmas beszélgetések közt. „nagy kamasznak“ titulált, s tanáraim már a görög a b c-ét is belém diktálták, — (melyből azonban csak annyit tudtam, hogy alphán kezdődik és ómegán végződik) — .szörnyüködve láttam, hogy néhány gyengébb szivü collégám arra a rémisztő dologra vetemedik, hogy — versetir! Borzadva olvastam néha ezeket az ömlengéseket, melyekben iszonyú rímekbe szedve — meg volt énekelve I a kék szemektől a piczinyke lábakig minden! Volt I azokban: csók, üdv, villanat, remény, me'ynek zöl- delő gallyáról a lombokat a kétségbeesés lehervasztá ; liliomderék, mely karcsú mint a pálma, hajlik mint a nádszál, s imbolyog mint a röpke szellőtől hajtott ' rózsaszirom! És kérem! Ezek mind leányokhoz voltak iiva. I Leányokhoz 1! ? Sőt még azt is megtették ezek a vakmerő collégéiül, rendezvoust kértek és adtak I Juj! Borzadtam, ha leánynak csak nevét is hallottam, nem hogy még azt mondtam volna neki: „légy itt, légy ottl“ Kijártam és kivégeztem végre a nyolez iskolát is, és maturáltam ; érettségi után majálist rendeztünk júniusban! ? Rajtam kívül mindenki ott volt és még nem is röstellették másnap dicsekedni, hogy mennyit és milyen jól mulattak, tánczoltak evvel, meg avval a kisasszonnyal. Na. hogy micsoda jó mulatság lehetett az, el nem tudtam képzelni! Lányokkal mulatni 1 ? . . . ■ Hát jól van, hiszen én is csak szerettem mulatni, de nem nőkkel 1 Még azt a vendéglőt is kerültem, a hol kaszirnő, vagy pinezérnő volt. Fölkerültem Pestre. Itt meg már nem volf egyetlen egy jogász társam se, a ki ha találkozott velem, kalandjaival ne traktált volna. Vigyen az ördög az ideáloddal! engem ne boszants. Még némelyik azt is megtette, hogy duellirozott! (De csak úgy io lépésről — karddal 1) Nem kellett én nekem akkor sem, senki lánya I Le is tettem a szigorlatokat szépen. A Miska meg a Pista ideálljai pedig elhatározták, még egy pár évig várni I (hiszen úgyis fiatalok voltak még 1 ?) Megelégedtem a magam szeretetével. Meg én akkor is, mikor kinevezett aljárásbiró voltam Kere- kegy-Pirókon. De hó! Itt már egy kissé mégis megzavarodott a vérem.
