Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-25 / 21. szám
XVIII. évfolyam. £23.. szám. Szegzárd, 1890. május 25. II KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. + Előfizetési ára: Egész évre...................6 frt — kr. Fél évre ..................| „— „ Ne gyedévre . . . . 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. SZERKESZTŐSÉG: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. KIADÓHÍVATAL: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Isten hozott 1 Eme szivünk mélyéből jövő két rövid szóval fogadjuk megyés püspökünket egyházmegyéjének második fővárosában, Szegzárdon. Kétszeres örömmel üdvözöljük őt a Szentlélek eljövetelének ünnepén, mert immár tizedik esztendeje, hogy szerencsénk volt Öméltóságát szerény falaink közt üdvözölhetni; de másrészt azért, hogy közvetlenül ró- hatjuk le előtte hálánkat, ragaszkodásunkat s igazi szeretetünket az iránt, ki buzgó vallásos hívei iránti őszinte szeretetének csak nemrég is fényes tanujelét adta az által, hogy a városunkban felállítandó uj ovoda segélyezésére nem megvetendő Összeget helyezett kilátásba. Ámbár a mostani eljövetele Öméltóságának tisztán hivatalos, és a czél, mely végett buzgó hívőit meglátogatta sz;ent, s ama norma nap, melyen apostoli működésének eleget tenni óhajt, nagy ünnep: nem zárják ki belőlünk ama hitet és reményt, hogy Öméltósága is egész szeretettel jó' hozzánk és adja reánk atyai áldását ép azon napokon, melyeket a keresztény egyház ama szent történetek megünneplésére rendelt, midőn Krisztus Urunk áldást osztva tanítványaira, és elküldé nekik a Szentleiket, hogy hitükben megerősittessenek, hirdessék az egész világon az ő tanítását és az szerint éljenek. Isten hozta közénk Öméltóságát; adjon neki a Mindenható erőt és kitartást, hogy egyházi íunkczióját szerencsésen elvégezhesse! Pünkösd ünnepén. Pünkösd a rózsanyilás, a bimbó-feslés tavaszi szép időszaka a természeti világban; az erkölcsi és vallásos élet világában pedig az áldozóc3ütörlöki szép remény-bimbók kinyílásának, a tanítványok által az isteni mestertől vett magasztos Ígéretek teljesülésének, vagyis a virágnak gyümölcsösé éredésének boldogító ideje. A természeti nap áldott melege csalja létre a tél fagyos rögéből a sok ezernyi gyenge hajtásokat; ez hozza elő az élőfák kövér rügyeit, — ez fösti a rózsa bájoló szirmait, — ez szökteti szárba a különféle gabonákat, — ez szüli később az arany kalászok drága tengerét s a fák mosolygó ékességeit, a pirosló gyümölcsöket. Szintigy a vallás-erkölcsi, sőt a társadalmi élet terén is minden életképes remény-bimbót kifejtő, minden magasabb Ígéretet beváltó, minden szentebb eszme virágát a tett-gyümölcsévé érlelő egyedüli nagy hatalom: az igazság és szeretet fényesen tündöklő lelki napja, melynek személyesitője volt egykor | földön a megváltó Jézus Krisztus, — s mely lelki naptól átkölcsönzött sugarak: a lelkesedés, bátorság, önfeláldozás, szabadság-érzet stb. — oly dicsőén ragyogtak elő hajdan e nagy napon, az első pünkösdben a tanítványokban!... A megváltó korabeli emberek keblét fagyos közöny, sőt téli hidegség zordon jégpán- czéla zárta el az isteni tanoktól; elfogult, szűk látkörük, ósdi gondolkozásuk sötét zugába nem tudott behatolni jóidéig a Krisztus által teremtett uj idő friss levegője; — de jött a pünkösdi nagyszerű vihar, a lelki élet zúgó szélvésze, hogy megtisztítsa a szellemi a'móí-zférát, — fölkelt az igazság és szereiét magasztos lelki napja s langy lehelteiével felcsókolta, felolvasztá a dermedt keblek jég- pánczélál, — tavaszt teremtett, üde szellővel, nyiló virággal, zöld lomb s madárdallal ékeset! .... A kér. világ e nagy fontosságú, valóban csudás eseményének emlékét hirdetik most'a fold kerekén létező sok ezer kér. templomok tornyaiból az ércznyelvü harangok; ezt hirdetik a szószékek s a kei*, hívek ájtatos szent zsolozsmái; szabad legyen hát lapunknak is c helyütt erről emlékezni meg!... Sokszor elcsépelt mondás (de mindig igazságot tartalmazó!...) hogy korunk a földhöz ragadt anyagelvüség, a vastag önzés kora. Valóban, minden téren égető szükségünk volna már egy kis pünkösdi szent lélekre!. .. Csak egyetlen, de erős szikrája kellene annak áz apostoli szent tellángolásnak, mely a kér. egyházat egy ily napon csoda erővel megteremtél ... De a mai kor fia nem bir igazán s állandóan lelkesülni a szent eszmékért, lelki élete felvirágzása iránt közömbös, a jóban alu- székony, a hitben lágymeleg, az erkölcsiségben ingadozó, a reményben bizalmatlan, a szeretet ben önző. Lám, az egyszerű, szegény tanítványok kitartó hit-ereje, csüggedetlen buzgalma, áz igazságba helyezett rendithetlen bizalma s ügyük szentségének öntudatos érzelme, hogy | ugymondjuk lelopta az égből ama csodás tüzet, TARCZA. Pünkösdkor. Légy felírva szent nap szivem belsejébe’: Mint lelkesült egykor Jeruzsálem népe, Mint hirdette Péter Istennek országát, Leigázott népek édes szabadságát. Légy felírva szent nap szivem belsejébe’ : Mint jött igaz Isten bálványok helyébe, Mint tüzelte lelke hitért halni őket: A nagy vértanukat, a nagy szenvedőket. Légy felírva szent nap szivem belsejébe’: Fény a lelki árnynak mint került fölébe, Hogy’ lett édes testvér jog és kötelesség, Hogy a szeretetet egyaránt terjeszszék. Légy felírva szent nap szivem belsejébe’ : Lássam, boldog-e még Magyarország népe. És ha nem az; nézze szivemnek írását, S siessen elérni első pünkösd mását. Egy ember szólt akkor s háromezren tértek: Egy ember szól most is s hallgat a csúf érdek. Légy felírva szent nap szivem belsejébe’, S ragyogjon melletted Kossúth Lajos képe! Tóth István. Vasárnap délután. — Karczolat — A nap megebédelt, az árnyék pedig éhen halt. A tekintetes urak és nagyreményű urfiak, nyájas asszonyságok és angyali kisasszonyok, polgárnők és polgárok, Trézsik és káplárok, nemkülönben szerencsésen megebédeltek — s a ki csak megebédelt, siet ki a zöldbe. — Menjünk a zöldbe — indítványozza egy sovány dijnok a (önöké kisasszonykáinak, kik egyre ásitoznak, bizonyosán hőség és nem a dijnok miatt — ott édes a séta, a levegő és a nap . . . — Jerünk a zöldbe — szól egy derék német szabó az ő élete párjának és négy pákosztos csemetéjének — az egész világ sétálni fog ma, ott kell lenni nekünk is . . . — Lebegjünk nagysám a zöldbe — szól egy fürtösfejü borbélylegény Nanettehez, a kebelszegény és tournűrdús varró-mamzellhez -- hadd ragyogjon szép kegyed tünde lénye e komisz világ előtt az én boldogságtól ittas karomon . . . — Riktájk Marcsa! — állít be a bakafűhrer az ő imádottjához — megyünk a zöldbe. Micsoda, hogy még nem vagy készen a mosogatással ? De a rézangyalát ennek a cibil világnak! . . .-— Mozogjunk komám a zöldbe — szól a nagybajusza kovács a rezesorru csizmadiához — azt mondják, hogy jó bort mérnek ottan, és bár én nem hi- I szem, de úgy mondják, hogy tanulj tinó — tapasztalj I iparos I és ezért tán megkóstolhatnánk, iható-e okkal- móddal az a borital, bár én nem hiszem . . . — Menjünk zöldelni — veti fel az eszmét egy tokás spieszbürger, az ő barátjainak : a doktornak s a városon könyöklőnek, vagyis hivatalnoknak — elunja magát odakünn a harczos . , . — Jerünk ki a zöldbe — szólal meg egy csoport jogász — ott lesz Ikszékkel a kis Ikszilla és Ipszilonékkal a bájos Ipszilonella, Jerünk a zöldbe — gondolják magukban egy szerelmes kocsis és Terkája — tánczolunk majd rogyá- sig! - Ezt is csak gondolják, mert olyan magától érthető valami az ezen a szent napon. Megy a dijnok a kisasszonyokkal és a kövér mamával a ligetbe. Szinte úszik a boldogságban. Egyszer Minkának súgja fülébe: „óh, milyen édes a séta magácska mellett“ — máskor meg Teruskának leheli: „ah, mily édes a természet a maga bájos jelenségétől“ — s hogy a mamának se legyen panaszra oka, neki is megváltja: „istenem, milyen édes volt a palacsinta délben.“ Csupa édesség neki a világ. De egyszerre azt veszi észre, hogy Minka oldalán két levente gyalogol : egy czil inderes, a másik nem az, a kikkel Minka előzékenyen cseveg. Hősünk egy kis keserűséget érez az édesség tengerében, de kárpótolja magát Tinkával. íme alig fordul sarkon, Tinka mellett is két dalia korcsolyáz. Marad neki a mama, a kivel 32-szer sétál fel és alá a fasorban s diskurál eczetes ugorkák sajátságairól, cseresznyekompótok
