Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-27 / 17. szám
vingstonet Afrika belsejében. Fölkereste ezer viszon- j tagság árán és ellátta őt segélyforrásokkal, hogy ku- I tatásait folytathassa. Második útja amaz ismeretlen közép-afrikai területekre vezérelte, melyeket első expedíciója alatt érintett s beutazásukhoz becsvágyat | érzett. Az eredmény a Kongó-állam megalapítása volt a belga protektorátus alatt. Könyvei, melyek e két útról szóknak, sok százezer példányban keltek el; lefordították minden európai nyelvre, átdolgozták ifjúsági olvasmánynak scsak e gyermekkönyvek forgalma ezekre rúg. Hatása csak a Robinsonéval mérhető öszze, mert Stanley egyéniségében a tudós búvárkodó s az elbeszélő művész ritka tökéletességgel egyesül. A tudósok munkái kizárólag oktatni akarnak. Stanley ,az ismeretekkel együtt az izgalmakat is közli, melyekbe neki megszerzésük került. Könyvei nyomán képesek vagyunk őt követni vállalata utján, átérezzük bátor elszántságát, résztveszünk önfeláldozó fáradalmaiban. Mert a tudós I a hős oldalán megszólal mindig a újságíró, ki az ismeretanyag közepeit meglátja a pikáns és vonzó reflexeket s ezeket azzal feldolgozni tudja. Most egy uj könyve van sajtó alatt, mely szen- zácziós érdekességben messze felülmúlja az eddigieket. Czime: „Emin basa expedíciója.“ Egész Odyszea lesz ez a XIX. századból! Három évig volt oda; eltűnt a czivilizált világ elől, nyoma veszett egészen, mintha a föld nyelte volna el. Halálhírét terjesztették s ezt csak nagysokára czáfolta meg egy-egy eltévedt levele, ismeretlen országrészek belsejéből de, a mire vállalkozott, megoldotta fényesen s Kairóban most úgy fogadták, mint egy Kolombust vagy Magellánt, Mint erőteljes férfiú indult ez útjára s mint megtört ősz ember került vissza. De irói lelke ép s rögtön munkához lát. Pár hét s uj könyvét átadja a világnak. Ezt a könyvet a Budapesti Hírlap megszerezte olvasói számára. Első eset, hogy a magyar Stauley- kiadás egyszerre jelen meg az eredetivel, s napilap hasábjai megelőzik a könyvkiadást. A könyv ára kül- I földön 25 frank, 20 márka lesz, magyarban pedig 12 frt. A Budapesti Hírlap olvasói, tehát ily értékű ! munka birtokába jutnak első kézből. Stanley könyve közlésének jogát a „Budapesti Hírlap“ a következő módon szerezte meg. Az eszme a könyv jogosított magyar kiadójától: Ráth Mórtól ered. Közel félszáz éves munka, törekvések, izgalmak nem voltak képesek elgyengíteni ez ősz kiadó lelkében a becsvágyat és kötelességérzetet, hogy áldozatok árán is megszerezzen a magyar közönség számára egy oly epokális müvet, mely már keletke- I zésekor foglalkoztatja az egész világot. Hosszú alkudozás után s jelentékeny áldozattal sikerült biztosítania magának a jogot, hogy a jövő május havában egyszerre tiz európai nyelven megje^nő Stanley- könyv magyar kiadása a tiz között foglaljon helyet s felette ő rendelkezhessék. De tapasztalásból tudja, hogy Magyarországon a könyvvásár nehézkes és a közönség egy szükebb körére szorítkozik, — ezért kereste alkalmas módját, hogy e kiadás a rendes könyvásárlók körén túl, a nagyobb közönség elé kerüljön. így ajánlotta föl az előzetes közlési jogot a „Budapesti Hírlap“-nak. A „Budapesti Hírlap“ készségesen megkötötte Ráth Mórral a szerződést. Közösen viseli vele a kiadás terheit, mert hasznos szolgálattal véli lekötelezni a nagy olvasó közönséget. A könyv első ivei már a „Budapesti Hírlap“ birtokában vannak, de pecsét alatt őrzik, mert a szerződés alapfeltétele, hogy közlése a többi európai kiadványokkal egyszerre induljon meg, ami előreláthatólag május havában lesz lehetséges. Nem bocsátkozunk a könyv előzetes ismertetésébe; nem is tehetnők, mert Stanley még be sem fejezte azt. A „Budapesti Hírlap“ olvasói oly müvet várhatnak, mely felelni fog önmagáért. Abban a meggyőződésben hozzuk mindezt közönségünk tudomására, hogy „Budapesti Hírlap“ Stanley-kiadása köz- érdeklődéssel fog találkozni s a magyar müveit osztályok figyelmét nemcsak ez uj műre hívja fel, hanem ráirányozza a hasonló tárgyú, becsű és tanul- ságu könyvekre, melyekről nálunk eddig az ilyesmit élvezni képes közönségből csak egy töredék volt tu- tudomást. A „Budapesti Hírlap“ megrendelhető egy hóra 1 frt 20 krért, egy negyedévre 3 frt 50 krért a kiadóhivatalban Budapesten, kalap-utcza 1G0. sz. Házi szárnyasaink. A baromfi tenyésztés egyike azon leghasznosabb gazdasági foglalkozásoknak, melyet valaki űzhet. Megkezdése az elképzelhető legkisebb tőkét igényli, fentartása küllönösen gazdáknak ugyszólva mibe sem kerül és nemsok dolgot okoz, leggyorsabban jöve- vedelmez, biztos piacza vau és űzhető még olyan van egy néhány □ méternyi teáltal is, kinek alig rtilete. Ez a termelési ág mai kicsinyeit és figyelemre sem méltatott állapotában kiviteli szempontból többet jövedelmez az országnak, mint a zab vagy rozs termelés, mint a ló vagy juh tenyésztés. Amig ezen gazdasági ágak a statisztika tanúsága szerint alig jövedelmeztek évi 3—6 millió forintot, a baromfi tenyésztésből 12—13 millió forint folyik be. És ezen valóban számottevő eredményt elértük a lehető legroszabb tenyósz anyaggal s a legkisebb figyelemre méltatott tenyésztéssel. Képzeljük csak el mi volna a pénzügyi eredmény akkor, ha közönségünk belátva a baromfi tenyésztés nemzetgazdasági nagy fontosságát és igy okszerű utón igyekeznék az eddigi beltenyésztés következtében meglehetősen vissza hanyatlott hazai baromfi anyagon javítani és azt némi szakértelem és figyelemmel tenyészteni ? Elvitázhatatlan dolog, hogy a baromfi-tenyésztés jövedelme két dologtól, függ: a jo tenyésztés anyagtól és a szakértelem űzött tenyésztéstől. Ez hiányzott nálunk eddig, ezen két bajon kívánta „Házi szárnyasaink“ czimü illustrált baromfi tenyésztési szaklap segíteni. A „Házi szárnyasaink“ egyedüli baromfi tenyésztési szaklap az országban. Hivatalos közlönye: a Baromfitenyésztők Országos Egyesületének, mint az Országos Magy. Gazdasági Egyesület baromfi tenyésztési-szakosztályának és az Orsz. Baromfitenyósz- tési Szövetségnek. E lap Parthay Géza ismert hazai szaktekintélyünk szerkesztése alatt az ország összes kitűnő tenyésztőinek közreműködésével készül. A „Házi szárnyasaink“ úgy tartalmát mint rajzait tekintve a kontinens legelőkelőbb baromfi tenyésztési szaklapja, közleményei gyakorlati irányúak s teljesen helyi viszonyaink figyelembe vételével vannak irva. Iránya határozott ős a leghelyesebb. E lap egyforma buzgalommal és valóban lelkesedéssel foglalkozik úgy elsatnyult honi baromfi állományunk javításának kérdésével, mint azon nemesített fajták ismertetésével, melyeket keresztezósi czőlokra legjobban felhasználhatnánk. Megtanít ho- gyau kezeljük baromfiainkat, hogy a tenyésztésből hasznunk legyen, hogyan védekezzünk a baromfi tenyésztés jövedelmét annyira csökkentő baromfi dög ellen. Hirdetési rovata a legjobb alkalmat nyújtja a nemesebb anyag beszerzésére és eladására. A „Házi szárnyasaink“ havonként 2-szer jelenik meg és előfizetési ára, a mi a szerkesztőséghez Budapest (Üllői ut, Köztelek) küldendő: egész évre 4 forint. Fél évre 2 forint. Ha tekintetbe vesszük azt a nagy hasznot, melyet e lap bírása a tenyésztőre gyakorol, csak csu- dálnunk lehet, ha az ügygyei foglalkozó vagy foglalkozni akaró e lap megrendelésétől tartózkodik, mert évenként sokkal nagyobb kárt fog szenvedni tenyésztésében, mint a mibe a lap előfizetési ára kerül Ezen, a tenyésztésben nélkülözhetlen segéd eszköze az érdeklődők figyelmébe ismételten ajánlva maradtunk: hazafias tisztelettel Baromfi-tenyésztők orsz. egyesülete Budapesten. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Igen tisztelt szerkesztő ur! A »Budapesti Hírlap« folyó évi 107-ik számában a napi hírek közöt »szegzárdi orvvadászok« czime alatt egy rövid közlemény jelent meg. Magát a dolog lényegét tekintve korántsem gondoltam arra, hogy ama közleményt felélénkítsem, miután orvvadászok garázdálkodásáról szól és régi sajnos igazság, hogy a vadorzás rákfene, melyet kiirtani teljes lehetetlenség. A közleményre csak azért térek vissza, mert írója különös hangsúlyozással mint érdekességet azt is megemlíti, hogy a Szegzárdon levő valamennyi orvvadász egyszersmind tagja az ujonan alakult szegzárdi polgári vadásztársulatnak. Nem akarom senki becses türelmét fárasztani annak felsorolásával, hogy mily körülmények adtak imfulsust arra, hogy Szegzárdon egy második vadásztársulat alakuljon. Elég az hozzá, hogy Szegzárdon ma már két vadásztársulat van és az egyikbe polgáremberek is beléptek. De hát édes istenem! Mi nagy bűn van abban, hogy tehetős, tisztességes polgáremberek társulatba lépve a tisztesség és törvény határain belül sportszerű kedvtöltést szereznek maguknak. Erre alig gondolt a »Budapesti Hírlap« szegzárdi t. ujdondászsza. De a pillanatnyi behatás alatt még inkább megfeledkezett arról, hogy: a harag rósz tanácsadó és igy történt meg, hogy tudósításának azon része, mely a szegzárdi polgári vadásztársulat ellen irányul: félreismerhetlenül a tehetetlen boszu sugalata. Egyébiránt a t. tudósitó ur legyen meggyőződve arról, hogy nemcsak felette sajnálnánk, ha a szegzárdi polgári vadásztársulat bármelyik tagja a tisztesség és törvény ellen vétene, de az illetőt mint teljesen méltatlant a társulatból azonnal kirekesztenénk; sőt az illetőre a büntető bíróság figyelmét is felhívni a társulat elmulasztani nem fogja. Szegzárdon, 1890. ápril 26. A szegzárdi polgári vadásztársulat egy tagja. _______NYILTTÉR. Fr iss töltési! savanyú-»ásványvizek részben megérkeztek és kaphatók: SALAMON TESTVÉREK füszerkereskedők Szegzárdon, Gerenday-féle házban. SZERKESZTŐSÉGI ÜZENETEK. E. Gy. Budapest. — Köszönet a szép czikkért. Ne legyen oly ritka vendég. B. E. Paks. — A befejezésen — engedelmével — kissé változtatni fogunk, a mennyiben Béla — ki különben élénkén emlékezteti Feuillet szegény ifjújára — a mint csinos elbeszélése folyamán őt megismerjük, nem tartozik a modern szerelmesek közé, igy tehát a költői igazságszolgáltatásnak is méltányosabbnak kell lenni. Ismeri ön a modern szerelmi hősöket ? Ezek két kategóriába sorozhatok. Az elsőbe azok tartoznak, a kik »kinéznek« egy gazdag lányt s azután elhitetik először mindenkivel, azután magukkal, hogy ők halálig szerelmesek ebbe a lányba, s mikor ez visszautasítja őket, mint a lepke, más virágra szálnak. Ez az első csoport. A második csoportott azok képviselik, a kik kiválasztatnak családjuk vagy valami közvetitö által egy vagyonukhoz (ez a fő!) megfelelő láuyt s azon gondolattal veszik nőül, hogy lassankint majd csak megszeretjük egymást. De az ön elbeszélésének hőse — úgy látszik — nem tartozik ezekbe a kategóriákba, a mennyiben továbbra is ugyanazzal a rajongó imádással szereti a láuyt, a ki közönyös iránta, a ki szerelmét hidegen visszautasítja, mint annakelőtte, mikor még viszontszerelmet remélt. Az ilyen romlatlan lelkek nem oly gyakoriak ám s ön mégis oly mostohán bánik el vele. Megváltoztatva szívesen közöljük. Üdvözlet! D. K. Ozora. — Ön keservesen panaszkodik, hogy Juliskája nem szereti. Ilyen versek után tökéletesen igaza van Juliska kisasszonynak. Carolus Primus. — Felhasználjuk. A »Különfélék« rovatába való újdonságokat mindenkitől szívesen veszünk F. B. Tolna. — »Virágtengerben úszó égboltozat«-ot még nem láttunk. Ha még egyszer ilyen víziója támadna, küldjön el gyorsan — orvosért. Halmos József Budapest. — Kérdezett munkatársunk jelenleg épen a fővárosban tartózkodik s Erzsébet-tér 15. II. 5. a. lakik. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő': BODA VILMOS. HIVATALOS HIRDETÉSEK. 1490—1890. Árverési hirdetmény. A gyönki kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság részéről, hözhirré tétetik, hogy Kirchknopf Ágoston mint Knar Albert engedményese bonyhádi lakosnak Berg János nagy-székelyi lakos végrehajtást szenvedő ellen 60 frt tőke ennek 1887. évi április hó 23-tól járó 6% kamatai 19 frt 30 kr per- és végrehajtási kérvényezési költségek és járulékai iránt indított végrehajtási ügyében a végrehajtási árverés elrendeltetik s a uagyszékelyi 546. számú telekjegyzőkönyvben I 4391/a hrsz. alatt felvett 228 írtra becsült szöllő, á nagy-ozékelyi 848. szárnu telekjegyzőkönyvben 4861/b. hrsz. 239. népszámu ház és szöllő 170 frt becsár, mint ezennel megállapított kikiáltási árban az 1890. évi junius hó II. napján délelőtt 10 órakor Nagy-Székely község házánál megtartandó nyilvános árverésen eladatni fognak. Venni szándékozók figyelmeztetnek, hogy az árverés megkezdése előtt a feuti kikiáltási ár 10°/0-át vagyis 22 frt 80 kr és 17 frtot bánatpénz fejében a kiküldött kezéhez letenni, s a vevő a vételárt az árverés jogerőre emelkedésésétől számítandó 60 nap alatt az árverés napjától járó 6®/0 kamatokkal a szegzárdi m. kir. adó mint letéthivatalba lefizetni köteles, és végre, hogy a megállapított árverési feltételek hivatalos órák alat ezen telekkönyvi hatóságnál és N.-Székely községházánál megtekinthetők. Kelt Gyünkön a kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóságnál 1890. évi április hó 2-án. Dúzs Lajos, kir. aljárásbiró. 1602—1890. Árverési hirdetmény. A bonyhádi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy a báttaszékí kerületi takarék- pénztár végrehajtatnak Gölcz János mórágyi lakos végrehajtást szenvedő ellen 100 frt és járulékai iránt inditott végrehajtási ügyében a mórágyi 1938. számú telekjegyzőkönyvben
