Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-20 / 16. szám
ekkor, hogy a mondottakról meggyőzzön bennünket, felnyitá bíbor ajakát és énekelt. Síri csendben, elfojtott lélegzettel hallgattuk. Holdvilágos éjen, patak partján, hüs ligetek árnyában, a művészet élő szobra előtt képzeltük magunkat, hol sirenek laknak, hol zephyr lengedez, hol édes titkot susog a megrezdült levél; — álmodoztunk ... s tán soha nem ébredünk fel, ha Dante meg nem irigyli boldogságunkat, s Be- atrixnak nem mondja, hogy elég! . . . O elhallgatott . . . mire szívből jövő éljen és taps következett. Úgy látszik vezetőnket is meglepte a hála e föltűnő nyilvánulása; egy pillanatig mozdulatlanul állt kezében a győzők koszorújával s a kivívott győzelem dicsfénye ömlött el tekintetén. Még egyszer, harmadszor is fftlharsant az éljen — minden kéz tapsra emelkedett, de ő eltűnt előlünk — hisszük, óhajtjuk és kérjük, hogy ne örökre. —0 —f. Bonyhád, 1890. ápril 14. Tisztelt szerkesztő ur I Múlt éjjel is leégett Bonyhádon egy ház; — ez egy héten belül a harmadik eset. Mindig oly szerencsés helyen volt a tűz, hogy a kigyulladt épület — egyéb gyúlékony anyagtól oly távol volt, — hogy annak kiterjedése nem volt félhető. — Mind a három esetben a leégett objectum biztosítva volt s talán ezért I beszélik : hogy az illető tulajdonosoktól rósz akaratú gyújtogatás a tűz oka; nagyon könnyű ilyet mondani, annál nehezebb ezt bizonyítani, — végre is a vizsgálat kideritendi az igazat. Ezen tüzesetek alkalmából eszembe jut, hogy én jó régen már a hírlapokban olvastam egy kormány I rendeletet, mely minden községet tűzoltóság szervezésére kötelez, — miért nincs ilyen Bonyhádon ? vagy reánk nem szól e rendelet? Bizony nagy szerencse, hogy Bonyhádon oly ritkán, s mindig oly szerencsés helyen van tűz, hogy ez csak egy két épüleletet talál, ha azokat elpusztította —; oltás nélkül is megszűnik. Nagy szerencsétlenség következhetnék akkor, ha ősszel, — midőn 70—80 egy sorban lakó telkesek — padlás és pajtájukat jól megtömték szalmával, azonkívül egy két kazal ily szalmát jó közel az épületek mellé rakták, egy kis szél mellett tűz támadna; még nem látták ezt a bonyhádiák I s ha — mit az Isten ne adjon — meglátni fogják, már késő lesz. Volt Bonyhádon egy 80 tagból álló önkéntes tűzoltóság, volt neki tűrhető oltószere is; nem akarom okát adni, miért I — de szétbomlott ezen leghasznosabb intézmény; a tüzoltószerek — melyek I nagy részben a községé voltak — egészen annak tulajdonába mentek, annak felügyelete alatt annyira elromlottak, hogy már alig használhatók. Volt azonban községi tűzi pénztárban pénz, — ezt elöljáróságunk nem nézhette, — s talán azért, ne ! hogy kísérteibe jöjjön ismét ezen pénzt illetéktelenül I más czélokra használhatni, — abból is néhány száz j forint hitel igénybe vétele mellett vett 900 frtért j mondván: kilenczszáz frtért egy uj tűzi fecskendőt, — mely egy felszintes ház tetejére alig, de egy emelet magasságra épen nem viszi fel a vizet; már az első használat közben úgy elromlott, hogy másnap reparatióba kellett adni. — (Persze ezt a tűz | nem várta be, hanem tovább égett.) Van községi képviselő testü'ettinkben 15 diplomatikus — és ugyanannyi értelmes kabátos ember, 1 — ezek ezt tudják, látják, — de ismerniök is kell a j hivatkozott minister! rendeletet, — mégis tűrik ezen állapotot, semmit sem tesznek talán addig, mig a hely- ! beli szolgabiróság reájuk nem parancsol mint a gazda ' — hanyag szolgájára. — Mindent, saját érdekünket is csak parancs után ismernünk fel s akkor is, csak j annyit teszünk, hogy e parancsnak következményeit I elhárítsuk, sőt ha lehet — saját kárunkra azt ki- I játszuk. Tudom, hogy hatóságunk a nyilvánosság utjáni intést ignorálja, — de úgy hiszem, oly rendezett államban élünk, a hol a kormány rendeletéinek érvényt szerezni, — hanem ezen az utón, — más módon le- | hető lesz. Gondolja meg minden erre hivatott, hogy hanyag mulasztása, ezerekre menő kár el nem hárítása ' által, számos polgártársait koldusbotra juttathatja. . . . . Y. Tolna, 1890. ápril hó 16. Tisztelt szerkesztő ur I Nagys. Pécsy József prépost ur — mint az 1890. í évi ápril 7-én rendezett s érdemileg nagyon is jól sikerült jótékony czélu hangverseny főrendezője — megbízásából az alábbi nyilvános elszámolást azzal a tisz- I I teletteljes kérelemmel küldöm be, miszerint azt becses I I lapjába felvenni illetve közölni ne terheltessék. Jegyeiket megváltották a mai napig (mert vidékről még mindig jöhetnek utalványok) a következő urak és hölgyek: Báió Dräsche Rikhard 10 frttal, Győrffy Já- nosné I drb 10 frankos aranynyal, Bezerédy N. 5 írttal, Teiczman N. ezredes 5 Írttal, Rosmayer Fe- rencz 5 frttal, Gombos Mihályné | frttal, Bezerédy I Andor 5 frttal, báró Eliatsek Ede 3 frttal, Gajdossik János ésperes 2 frttal, Krieger N. direktor 2 frttal, Beszédes Géza 2 frttal, Pleszky Antal (Kajmád) 2 frttal, Tenczlinger Lajos 2 frttal, Hollendonner N. 1 frttal, Gregorics Mihály 1 frttal, Erszinger Mária I frttal, Berényi Dániel apát-plebános (Baja) I frttal, j Hanny Gábor apát-plebános (Szegzárd) I frttal, Sághy N. plébános (Agárd) I frttal, Szántner N. plébános 1 frttal. Összesen 55 frt és I drb 10 frankos arany. F ö 1 ü 1 f i z e t é s e k b ő 1 befolyt: Fischer János uradalmi igazgató ur 3 frt, Tar- nói Csontos Jenő plébános ur 3 frt, Bernstein Antal ur 3 frt, Baráth Zoltán ur I trt, Parti Antal ur 1 frt, Csizik Terész kisasszony 1 frt, Radniczky N. kapitány ur 1 frt, Vittinger Sándor ur 1 frt, Zányi György plébános ur 1 frt, Hellerman Antal ur 1 frt, Mer- schitz Károly ur 1 frt. Szászy János ur 1 frt. Összesen 18 frt. Belépti dijakból befolyt összesen 120 frt. Kiadás volt összesen 143 frt 94 kr. Végül az elnökség mint rendezőség meleg köszönetét mond e helyen is úgy a szives felülfizetők- nek, mind a jókedvű adakozóknak, továbbá a hangversenyre személyesen megjelent hölgyeknek és uraknak. | Megbizásből : Lengyel Ferencz volt pénztárnok. ___ TÖVISE K.______ Úri nők a bíróság előtt. A központi szolgabiróság hivatalos szűk helyisége még sohasem tisztelt egy summában, egy rakáson annyi úri nőt, mint e hó 16-án. Ekkor volt oda- czitálva az egész Szegzárd-tolnamegyei nőegylet ama rég óta keservesen vajúdó ügyben — a létesítendő uj óvoda ügyében — leendő kihallgatás végett. Hiteles tanuk állítása szerint 52 női kalap volt megszámlálható, tehát hihetőleg annyi úri nő jelent meg, jelképezve az esztendőben eső 52 hetet, meg azt, hogy ez a kényes ügy még talán esztendeig se lesz lebonyolítható, annyira össze van gubanezolódva a mesz- szire elgurult pamut-gombolyag minden szála! . . . Hogy mi lett a bírói hivatalos kihallgatás eredménye : azt még Maczon ur sem tudja megmondani egész bizonyossággal, pedig hát ő volt a nevezetes ügyben a szorgalmas tollvivő. Csak annyit mondott, hogy még 10 gyorsiró sem tudta volna azt leírni, a mit ott 3 óra hossza alatt beszéltek, nem hogy ő. — Tehát bizonyos eredmény egyelőre : a teljes eredménytelenség? — — — Mily boldogok e tekintetben a sárköziek I . . . Nekik nem kell óvodáról gondoskod- niok, sőt maholnap az iskolákat is nélkülözhetik a kedves „egyke“ szisztéma miatt. A mi nőink nem igy! . . . Ok már ma is nagy buzgalommal igyekeznek a meglevő régi óvodákhoz egy újabbat építeni, felállítani a jövő század kedves apróságai számára! . . . Pedig bizony, ha úgy fogy a házasodási kedv és úgy szaporodik a passionátus agglegények száma, mint eddig; — ha évenkint mindig annyi sok fiatalt elvisznek katonának, mint éppen most is; — no meg, ha a coelibatust hamarosan el nem törli valamely újonnan választandó fiatal pápa; — akkor nem nagy kilátásunk nyilik a jövő század óvoda-igénylő apróságainak nagy sokaságához. No de térjünk vissza a főtárgyhoz. — Azt hal- I lottam, hogy ama nevezetes idézést megkapva, a szeg- zárdi úri nők mind ideg-bajba estek; egy se tudott aludni előző éjjelen. Bizony nagy dolog volt ez! . . . Sokan megijedtek, hogy valami bűnügyekben idéztetnek s el sem olvasva a ezédulát, nagy rettegés közt maguk elé képzelték már a börtön sötétségét, melybe záratnak, — hol nincs úri kényelem, szerető férj s legfőkép toilette-tükör I . . . Borzasztó, rettenetes és iszonyúi . . . Hanem iszen — azt mondják — még Gerenday Lajos sem volt életében olyan zavarban, mint most. Egész életében ügyes udvarló, finom gavallér, bátor katona, erélyes tisztviselő — stb — stb volt ő, ki sohasem ijedt meg a maga árnyékától s mindig megállta emberül a helyét; de most ez a sok barna és fekete ruhás hölgy, mint egy sötét, nagy árnyék, úgy megijesztette, úgy zavarba hozta, mintha csak Gerenday helyett Szál kai lenne a neve, vagy mintha kandidáló főszolgabíró helyett valamelyik utolsó kandidátusa lett volna a folyó hó 21-iki jegyző választásnak. Nem tudta, mikép tegyen eleget annyi sok szép nő egyszerre előtérbe rohanó hangos kívánságának. A csillag-sugaras bájoló szemek mind felé ragyogtak szent tűzben égve; a bíbor ajkak mézédes beszéde mind felé irányult, a párfümös légkörben; a magasra emelt napernyők fenyegető helyzete, a kipirult arezok szent tüzü majd szétcsattanása, a szoprán és alt-hangok összecsengéséből eredő kellemes harmónia, egyesülve az ellenkező vágyak és törekvések dis- sonáncziájával: meglepték, elkábiták, elbüvölék őt s halvány sáppadttá föstik arczait, szótlan némaságra bilincseik le ajkait s nem érvényesitheté kellemes basszusát. Újkori Herkules lett a választás-uton. Ha az i g e n e s párthoz csapódik! azt mondják róla, — gondolá — l.ogy ítélete nem egyenes! . . . Ha a nemes \ árttal tart: az igenesek haragját vonhatja magára. Kellemetlen helyzete volt! . . . Hajdan mikor a főbírói páleza virágkorát élte, nem volt ennyi gondja a szolgabit óságnak, mint most szerez neki az a p á c z a-ügy! . . . Hogy végeredményileg majd hova dől el a dolog : azt az ember nem tudhassa! . . . Most nagyban foly a tag-gyűjtés a jövő közgyűlés többsége irányában! . . . Dehát majd a miniszter szavazata lesz a döntő. A sok újonnan gyűjtött és még gyűjtendő leány-tagokkal szemben egy eredeti és érdekes indítvány fog legközelebb tétetni, hogy t. i. a leányok közül nő-egyleti tag csak az lehet, ki érett megfontolással bir, vagyis a ki életének 24. évét már betöltötte! — Ha ez az indítvány keresztül megy: hogy leapad egyszerre az egyleti tagok száma! . . . Uram isten, mi lesz e komoly harcznak a vége?! . . . Nyári vihar levegőt tisztit, — hadd jöjjön, a minek jönnie kell! Csak a feleségemet ne idézzék többé bíróság elé, mert akkor megint elázik a leves tészta mint e hó 16-án, mit pedig, hogy nem szeretek, nem titkolom, bár a nevem Palást. TANÜGY. A torna. A magyarországi tornaegyletek szövetségének igazgatósága a szegzárd-központi tanitóegylet elnökéhez tornaegyesületek megalakítása órdekéb'étt'következő átiratot intézett: Tisztelt elnök ur! A közoktatásügyi kormányzat részéről a kópviselőházban legközelebb tett nyilatkozatok a testgyakorlásügy nemzeti fontosságára élénk világot vetnek. A kormányzatnak az ügy előbbre vitelére irányuló ezélzatait azonban csak azon esetben köve- teudi az óhajtott eredmény, ha a munkából helyenként a társadalom maga is kiveszi a részét. A példa, a melyet a tornaegyletek felnőtt tornászai a még nevelés alatt álló nemzedék elé tartanak, a gyakorlati tornázás rendszerével való megismerkedés s a testi jólétnek attól várt emelkedéséről szerzendő meggyőződés: ime ezek azok, a mivel a társadalom a jó eszme tél-foglalását elősegítheti s a kormányzat üdvös intézkedéseinek a nyomatókot maga részéről is megadja. Nincs kétség abban, hogy a tornaegyesület megalakítása utján a nevelési testgyakorlás olyan szükségletei nyerhetnének közeli kielégítést, melyek ma tanerő, tornahely, és főleg a megkivántató köz- érdekeltség hiányában, még hosszú ideig várhatnának méltatásra ős ellátásra. Budapesten, 1890. évi ápril 5-ón a szövetség igazgatósága nevében Hegedűs Sándor orsz. képviselő, a szövetség elnöke. Krenedics titkár. Midőn ezekre t. tagtársak nagybecsű figyelmét fölhívni szerencsém vau, egyúttal kérem, hogy fent- nevezett tornaegyletek szövetségét törekvésében támogassák s befolyásukat különösen a nevelési testgyakorlás érdekében érvényesíteni iparkodjanak. Holub János egyl. elnök. Népnevelésügyünk legfontosabb ágazatai. I. Azismőtlőiskolások iskoláz tatásár ól. (Folytatás.) De mikor az ismétlő tanítás ily nehézségekkel küzd, mikor nem tud gyökeret verni a közvéleményben és a nép életében, talán nem is életre való, nem is szükséges ez az intézmény ? így Ítélhet ugyan a nagy tömeg, de a gondolkozó tanügy- ős emberbarát könnyen belátja, hogy az ismétlő oktatás
