Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-01-12 / 2. szám
XVIII. évfolyam. szám. . +— Szegzárd, 1890. január 12. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. "t Előfizetési ára: Egész évre ...... 6 frt — kr. j Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnaFélévre m•• • * 3 ^ a - £ i i i + Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap.-+ | Negyedévre . . i ” 5o ” | megyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek sa Nyilttér 3 hasábos petitsor 16 kr + Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. j tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. ^ Hirdetések jutányosán számíttatnak. | SZERKESZTŐSÉG-: Bezerédj István-ulcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. XCX-^XSÖXXX’VVA.T.A.Xj: Széchényi utcza 176. sz, alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Előfizetési felhívás a „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ 1890. évi XVIII-ik évfolyamára. Előfizetési ár egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre I frt 50 kr, egy hóra 50 kr; mely ösz- szegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal.. A bécsi gazdasági kiállítás. A velünk egy királyi jogar alatt létező osztrák állam a folyó évben, május hóban . gazdasági .kiállítást rendez s hogy a kiállítás az osztrák-magyar monarchia gazdasági fejlődésének hű képét tárja a világ elé, mghivta arra a magyar állam gazdáit is. Az országos gazdasági egyesület belátva annak szükségét, hogy Magyarországnak ezen kiáttitáson saját jól felfogott érdekében termény gazdaságát s gazdasági fejlődését teljes impozáns méreteiben kell bemutatni, a siker érdekében országos mozgalmat indított. Közreműködésre felhívta a megyei gaz; dasági egyesületeket s ezek már mindenütt megalakították a bizottságokat, melyek egy-egy termény ág méltó képviseltetése szempontjából a szükséges előkészítő lépéseket megtenni hivatvák. Tolnamegye gazdasági egyesülete is ha- | sonló eljárást követelt s megalakítva az i egyes bizottságokat, mindent megtelt, hogy ; m'egyénk, a ga/.dászat terén, mint egy számba vehető tényező jelenhessék meg Tolnamegye úgy a gazdasági productió, j mint az okszerű gazdászat terén nem áll j utolsó helyen az országban s nincs semmi kétségünk, hogy úgy az állat, mint a termény és gyapjú kiállításon meg fog rég megállapított. jó hírnevének felelni. Van azonban egy terményága, melyet a világ korántsem ismer még azon mértékben, a mint ez megérdemelné s ez a bor. Kévé.? megyéje .van az országnak, mely bortermelés tekinte’ében a versenyt Tolna- j megyével kiállhatná. Már a természet .áldotta meg borterme- I lésre-alttal más hegyeit olyan talajjal, mely ritkítja párját s a mennyiség, mely kitűnő minőségben évenkint .piaczra kerül, már maga alkalmas volna arra, hogy egyes fajborainknak világhír nevet szerezzen s mit tapasztalunk, azt hogy borainkat a megye hatarain kivül vagy egyáltalán nem, vagy • idegen név alatt ismerik. S ennek mi magunk vagyunk az okai. .Sokkal kevesebb belső tartalommal biró borai az országnak már ismertek és keresettek, mert mindenütt akadnak egyesek, kik jó kezelés és kellő előkészítés után kis mértékben bevezetik a piaczra s. igy lassanként ismeri té és keresetté teszik. Mi megelégszünk azzal, ha borainkon a legtöbb esetben olyan áron, melyet a pestmegyei és bácskai homok és kerti borok is elérnek, túladunk, hogy azután az az üzér és kereskedő mit csinál vele, hogy keveri össze, minő név alatt bocsátja áruba, minő költött és már ismert név alatt hozza forgalomba? azzal mi édes keveset, vagy jobban mondva semmit sem törődünk. Hogy a szegzárdi, őcsényi, decsi, lengyelt, kápolnai és még számtalan jó minőségű borainkból mi lesz, ha kiviszik a határból, az nekünk Bismarként: Hekuba! Pedig hogy boraink a maguk nevén ismertek, hogy jó minőségükből kifolyólag keresettek legyenek, annak eszközlését hiába várjuk attól a kereskedőtől; a ki borszükség-: | letét itt fedezi az nem örömmel nézi, ha I mások is, sőLtán sokan ide jönnek neki versenyt csinálni s ez- által a ber árertíkl kedését I előidézni. Nekünk, ha ezen szégyenteljes és tür- hetlen állapotokból ki akarunk bontakozni, változtatni kell azon a renyhe, közömbös viselkedésen, melyet eddig mindenha tanúsítottunk. A kínálkozó alkalom jelen van. A bécsi piaczra bevezethetjük most a mi jó minőségű tolmamegyei borainkat a maguk neve alatt, TÁR CZ A. Szép a puszta . .. . Szép a. puszta kora reggel Mikor a nap fényesen kel, íj Szelíd — piros fény világé Le mosolyog a világra. Pacsirta dal üdvözlése Kíséri felkelésébe, Öröm dalban áradozva Mintha boldog ara volna. Fenn az égnek kék mezején Tovább terjed a szende fény, Besugároz lelket — szivet — S minden ember élni siet. Bosszú, harag, önzés, vétek Kikerüli e vidéket, Ilyen lehet a menyország Míg emberek meg nem rontják. A természet csendes ölén Hol virág, lomb borul fölém Fűben fekve heverészek — S csodállak óh nagy természet! Tóhelyi József. Két prímás párbaja. Szegény Guczi. Mióta olyan rosszul ütött ki a versenye a kollégájával a hires Barna Náczival, azóta ^homályba van borulva a leiké. • Azt mondják, a kik tanúi voltak annak a versenynek, hogy az nem verseny az valóságos párbaj volt. Két czigány prímás párbaja. Milyen párbaj lehetett az. Kard', piszto'y nélkül. És még is 1 alálos végű. A hegedű meg a vonó volt kezükben a fegyver. Egyik ember kezében játékszer — egy semmi; a másikéban pedig kard, gyilok. Orfeus a lantjával megszelídítette az alvilág cerberusát, Poganiniról azt mondják, hogy egy kaczagó kompániát egy perez alatt sírásra indított. De ez mind semmi ahoz, a mit Barna Náczi tett a Guczi prímással. Barna Náczi megölte a hegedűjével a Guczi prímás lelkét. Ez azután valóságos tragaedia. A népszínmű írók csak azért nem dolgozták fel ezt az esetet, mert nincs színház, a melynek két jó muzsikus szinésze volna. A dolog úgy történt, hogy a két prímás t. i. a Guczi meg a Náczi, éveken át versengett az elsőségért. .Kitűnő bandája, volt mindegyiknek. Ha Guczi muzsikált 3 nőegyleti bálon, akkor a casinoi bálra okvetlenül Náczit fogadták meg. Ha a Náczi a nagyvendéglő éttermében konczertirozott, akkor Guczi a mellette levő kávéházban állította fel a bandáját. Guczi azzal dicsekedett, bogy az alispán megveregette a vállát, Náczi azt felelte rá, hogy itt meg itt mégis csak ő reá mosolygott a főispán. Egyszer aztán összekerült a két banda. A város hangversenyt rendezett a sétatér díszítésére. A Náczi bandája elküldőt te a prímását a város házára azzal az üzenettel, hogy a banda k ész a kon- czerlen ingyen muzsikálni. Csak azt kérte, hogy kétszer tányérozhasson. A tanács hogyne egyezett volna bele. Hej, de Guczi prímás meg nyomban azt az ajánlatott tette, hogy ő egyetlenegy tányérozásért addig muzsikál a nagyérdemű közönségnek a meddig annak tetszik hallgatni. A polgármester meghivatta mind a két czigány prímást, azután megkérdezte az egyiktől, hogy mennyiért muzsikálja ki a séta hangversenyt? Mintha egy ember felelt volna, úgy mondta a két a prímás egyszerre, hogy ingyen. A polgármester végig simitgatta csibukja borostyánjával a bajuszát és azt mondta, hogy: — Látom gyerekek, hogy ti derék, áldozatkész lakosai vagytok a városnak, hát csak gyertek el bandátokkal a hangversenyre mind a ketten. Majd azután először az tgyik, azután a másik muzsikál.-- Melyikünk, kezdi — kérdezték egyszerre m'nd a ketten. — Majd a kire a sors esik, mondá a polgár mester. Persze, hogy beleegyeztek. Koczkában, kártyában senki sem bízik jobban, mint a czigány. A sors Barna Náczit tette elsőnek. Guczi prímás uj húzást proponált azzal az indokolással, hogy az a ezédula először az ő kezében volt, de a kihúzás után cserére szólitá őt fel Náczi és ő megcserélte.
