Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-07-29 / 31. szám
Döry Ilona, Berg baroness és br. Jeszenszky Mari. — Csapó Vilmos kamarás, Döry Zsigmond, Daróczy Ta más, gróf Marenzi huszár főhadnagy, gróf Pálli és br. Ulm huszár hadnagyok, br. Berg és fia, Szandrinelli Orestes nyugalm. őrnagy. Döry Pál árvaszéki ülnök, Daróczy István j. b., Szentiványi Miklós, Nagy László, Nagy István, dr. Bán János, Szeniczey Géza, br. Je szenszky Béla, Döry Laczi, Daróczy Aladár, Bernrieder Jani, ifj. Novák Sándor, Szandrinelli Hugó és Csapó Danika. A tánczmulatság Szeniczey Géza rendezése és a paksi czigányok zenéje mellett kitűnő kedvvel reggeli 5 óráig tartott. Általában az egész társaság a legjobb hangulatban töltötte az estélynek valóban repülő óráit, melyből a fő- érdem a háziasszonyt — kinek példás szívessége,- meg nyerő modora s a vendégek iránti fáradhatlan gondos sága csak fokozta a vendégkoszoru jó kedvét — úgy kedves leányait Vilma és Bóza baronesseket illeti meg. Kitűnő tisztelettel: X. T A N Ü G Y. A tanító öröme és büszkesége. Valamint égboltozatunk nem mindig tiszta, hanem azt sokszor borús felhők s nehéz zivatarok sötétitik be; ép úgy nem mindig tiszta pályánk ege sem, hanem azon is sokszor nehéz felhők s zivatarok tornyosulnak, melyeknek borzasztó működéseik alatt már erőnk és bátorságunk is fenyeget elhagyni és már azt véljük, hogy az enyészetnek indulunk. De valamiképen mindén' zivatar után a nap áldá sos aranysugarait ismét a földre árasztja s minden te remtményt — mely a zivatar előtt lankadtan és csüg gedtén hajtá le fejét bánat és félelemteljes keblére — újra fölírisit, újra életet ád, fejét ismét fölfelé hajtva, mintegy hálát zeng megmentőjének; ép úgy a tanító is, ha nehéz napjait kitartóan, nyugodt türelemmel, minden veszedelem és baj nélkül kiállta és a romboló zivatarok felhői ismét minden sérelem nélkül szétosz lottak, kétszeres örömmel s büszkeséggel tekint ismét fáradozásának gyümölcsére és boldogságában magasz talja az Urat, az ő megmentőjét. Kilépve az ember a képezdéből, vajmi hamar ész reveszi, hogy azon idealisztikus tervei, melyekkel a re- raénydus életbe lépett, hajótörést szenvedve a semmi ségbe enyésznek s helyükbe a hideg materializmus lép, mely minden lépten-nyomon üldöz bennünket s nem ritkán a leglelkesültebb kebleket magával sodorja az áramlat a semmiségbe, melyek talán, ha consequentek és kitartók lettek volna, a tanügynek nagy szolgálatára lehettek volna. Nincsen tanító, kinek nehézségekkel nem kellett volna, küzdenie; kinek tervei nem szenvedtek legalább részben hajótörést; kit a remény csalfa alakjaival nem kecsegtetett volna s ezen alakok, mikép a délibáb a semmiségbe ne olvadtak volna. De azért nem szabad csüggednünk! Minden erőnket felhasználva, makacsul ellentállva minden nehézségeknek, ne tántorittassuk el magunkat nemes czélunktól s a gyümölcs, melyet e nagy küzdel mek után élvezendünk, annál édesebb leend. Lelkesüljünk a tanügy iránt, tanítsunk buzgón és szakadatlanul és hálás tanítványaink kipótolják mind azon hézagot, melyet azelőtt a kíméletlen sors nekünk okozott. S mikép a kertész büszke önérzettel néz a tere bélyes fákra, melyek gyenge kis csemetékből — fáradt sága és ápolása folytán lettek azzá, a mik, mig külön ben csak elkorcsosult, hitvány cserjékké lettek volna; ép úgy a tanító is majd büszke önérzettel tekinthet ta nítványaira, mint a kiket ő ápolt az emberiség nagy kertjében levő kis csemetékből terebélyes fákká — a társadalomnak hasznos tagjává s a hazáért lelkesülő honpolgárokká. Azért kétszeres erővel törekedjünk szent czélunk felé. Legyünk kitartók. S ha semmi sem vigasztal majd, ha erőnk fogyni kezd, legalább azon édes tudat nyug tatja fáradt keblünket, hogy mi is járultunk — legalább egy homokszemnyivel a nevelés nagy épületéhez, hogy a haza üdvösségén mi is törekedtünk részt venni és hogy a hálás tanítványoknak egész láncza környez. Ez legyen örömünk és büszkeségünk 1 Kírcz István. Párisi levél. Tisztelt szerkesztő ur 1 Utóbbi levelemben, habár nem is sok ízléssel és szakértelemmel, — de mégis elvezettem a nyájas olva sót Olaszhon határáig, melyet mi oly paradicsomi vala minek tartunk, hogy úgy szólva, alig akad ember, ki ne óhajtoznék egyszer életében ezen képzelt eldorádó határát átlépni. 1 Ha térképet veszünk kezünkbe s nézzük az irányt Cormonstól Turinig, azon tapasztalatra jutunk,' hogy felső Olaszországot egészen átszeljük s utunk innét to vább a dicső íranczia határhoz vezet. A mondott terület kivétel nélkül oly annyira sík ság, hogy az embert szintén meglepi, —' nincs itt egyetlen dombocska, egyetlen emelkedés, mely a szem nek nyugponttul szolgálhatna s bár Cormonstól Velen- cze s innét ismét Veronáig folyton kertileg művelt szán tóföldek közt haladunk, melyek szőlő lombfüzérekkel és faültetvényekkel környezvék: mégis a megszokott egy formaság által unalmassá válik, habár tekintve, misze rint a szőlőtermelés feleresztett s lomboztatott vessző kön történik, melyek egymásba fűzve szakadatlan lán- czolatban vonulnak minden télé, mégis úgy tapasztal tam, hogy ez a szemet csak ideiglenesen gyönyörköd teti, habár a szószoros értelmében elmondhatjuk, hog^ Olaszország koszorúval — lombfüzérrel van körülvéve. Ha azonban ettől eltekintünk: kell, hogy jó be nyomást idézzen elő a kertek közt minden 5—600 lé pésre emelkedő villa, — mely mértföldekre elterülve, egész ültetvényes kinézést representál s azt hiszem ez okozta, hogy itt falvak vagy városok igen távol esnek egymástól. Jellegükre nézve ezen kéjlakok, vagy inkább ma jorságok igen csinosak s a renesence styl felé hajlanak, bár igen gyakran gothicus, sveizi, sót góth izlésüeket is találhatunk; főhibájuk azonban, mi majdnem vissza- taszitó s a körül fekvő növényzettel, sőt a jó Ízléssel is összeütközésben áll, hogy kivétel nélkül téglaveres színre festvék egészben, — vagy zöld, vagy sárga vo- nalozottak oly durva alakban és színben, mely éppen nem vall a művészet és Ízlés hazájának ecsetére. 8-án délelőtt 9 órakor érkeztünk Cormons indó- háza elé, hogy utunkat 3 órai időzés után az egyedül említésre méltó Udinén keresztül Yelenczébe folytat hassuk. Természetes, hogy bár az idő rövid volt; ezt leg többen mégis arra használtuk fel, hogy a város meg tekintésére siessünk. Egészen csinos és tiszta várost találtunk magunk előtt, mely igen jó benyomást tesz büszke városházával és egyházával. Általában meg kell jegyeznem, hogy Olaszországban a templomok mindenütt különös figyel met érdemelnek, nemcsak azért, mert nagy gonddal ópitvék, de mert többé-kevésbbé majd mind — a művé szetnek. bizonyos nyomait hordják magukon, mig másuk valódi műkincseket rejtenek magukban. Sajátságos és igen jellemző az olasz népre a má sik azon csúnya szokás, hogy amint idegen embert lát: nem különbség nélkül oda fnrakodik s vagy csodálko zással néz reánk, vagy pedig legtöbb esetben kezét I kinyújtva, „centesimo“-ért könyörög — s különösen a gyermekek egész tömegekben rohanják meg az em bert, s égtelen kiabálással tömörülnek körűié, ugyany- nyira, hogy megálljon a talpán az, ki tőlük szabadulni óhajt s néha szükséges, hogy igen érthető módon fe jezze ki szabadulás iránti szándékát. Oly körülmények közt nem sok időnk s kedvünk maradt, a hosszabb időzésre — s siettünk az állomás hoz, hol a külön vonatra ülve délután 3 órakor Velencze felé robogtunk. Yelenczébe este 8 órakor érkeztünk, — oly fogad tatásban részesülve, — melyről csak annak lehet fo galma, ki az ezer egy éj meséit élénk képzelettel tudja elővarázsolni. — Már megérkezésünk előtt a helyi la pok roppant reelámot csináltak s különösen az „II tempo“ szerkesztősége lelkesítő szavakkal hívta fel a város ha tóságait és összes polgárait a fogadtatás minél fénye sebbé és impozansabbá tételére. — Ez nem is maradt eredmény nélkül! Maga a kormányzó, a hatóságok és vidéki küldöttségek élén óriási néptömeg kíséretében^ zeneszóval vártak a robogó vonatra; hogy bennünket a vendégszeretet és szívélyesség egész halmazával árasz- szanak el. Megérkeztünk után szívélyes üdvözlettel és lelke sült szavakban hivattunk meg a városházára, hogy azt a szószoros értelmében birtokunkba vegyük. Elszedtek tőlünk mindent az utolsó kabátig s mire a tömeg „e viva Ungheresi“ szűnni nem akaró ki áltásai közepette szálásunkra érkeztünk már mindent be rendezve találtunk, — mintha csak otthon lettünk volna. Velencze vidéke — illetőleg hulláma, s a fogadta tás fénye nem csak meglepett, de annyira fényes és ma gasztos volt, hogy nem csak tündéri varázslatra feledtük el az ut fáradalmait, de egyszersmind oly hatalmas be nyomást tőn reánk, hogy a meglepetés alig engedett szóhoz jutni. A vasúti indóháztól gondolákra szállottunk, melyek bennünket a „Canale grande“-on számunkra állomásozó két hajóra szántottak, — ezekkel azután előbb Velenczét körül kellett hajóznunk s csak azután volt lehető szaba dulni, hogy magunkat az úti rendetlenségből ki ujitsuk, hogy a városházára siessünk, a tiszteletünkre rendezett kivilágítás megtekintésére. Hogy valaki volt Velenczébe: az meglehet, de Yelenczót csak az láthatta, — ki ha sonló tüneményekbe gyönyörködhetett, — mint a mily- lyennek mi voltunk szemtanúi 1 A valhala, — az édenkert, — az olympusi Istenek lakhelye lehet csak hasonló Velenczéhez, ha ez kivilá gítva van!- Esti 10 órakor vette kezdetét újból az ünnepélyes ség, nemzeti szint játszó görög tüzekkel, a város külön böző helyein, melyek a tenger hullámain és az égbolto zaton megtört sugaraikkal imposans tényt árasztottak. Mi a városház erkélyén foglaltunk helyet, — hol különféle hüssitők és borok, nemkülönben csemegékből álló credenz volt felállítva. A városház erkélye a Canal-grandéra nyilik, — me lyen 3 gőzhajó meggyujtott görögtüzekkel megszámlál- hatlan lampionok és nemzeti zászlókkal feldíszítve vesz tegelt, hogy a rajta játszó zene karokban — avagy az énekekben gyönyörködhessünk. 12 órakor indult el a három gőzös ezer és ezer zászlók és lámpákkal feldíszített gondola raj közepette, s lassú méltósággal úszott a Grand-kanalonnyugoti irányba virág füzérek és diadal ivekkel ékesített házak mentében, hogy a várost körül hajókázza. Ugyan ekkor vettünk búcsút mi is szívélyes káz- szoritások közepette, — hogy nyugalomra térhessünk. Azt hittük Yelenczébe — lakásunkon nyugalomra térhetünk. Hiú remény és édes csalódásban voltunk 1 Amint az általános zaj csendesülni kezdett, jöttek a gondolierik, hogy a hullámzó tengeren 3—4-esével zengjék el mélabus dalaikat, hogy a feszült idegeket a végtelen megszakadás veszélyének tegyék ki — 1 örök emléket véssenek azok szivébe, kik a dogek palotái közt ezen kísérteties éjt átvirasztották anélkül, hogy erre őket | kelő nap aranysugarainál egyébb figyelmeztette volna, — hogy az utazásra gondolhassunk. Elképzelhető ezen átélt éj után azon levertség, mely rajtunk erőt vett, midőn a rendelkezésünkre bo- csájlott gondolierik elő állottak, hogy minket ismét a vasúthoz szállítsanak. Korán sem kell azonban hinni, hogy ezzel már Ye- lenczétöl eltávoztunk! Nem! Yelenczének már maga-re gényes fekvése, Olaszhonban önálló jelleme, — műkincs és ezek az itt folytatott idealisticus jellem és szokással anyira befészkeli magát sziveinkben, hogy azt elfeledni többé teljesen lehetetlen! —Nem lehet itt igazán tudni, hogy az ember mit csodáljon! azon colossalis épülete ket-e, mely a vizbe lerakva századokon át megtartja szilárd romlatlanságát, — avagy a műkincseket-e, me lyek az épületeken kivül és belül tűnnek szemünk elé! Lehetetlen itt meg nem említenem a szt. Márk terel és az itt lévő székesegyházat, mely önkénytelenül köti le a figyelmet s méltó helyet van hivatva elfog lalni a nevezetességek történelmében. A szent Márk tere egy szabályos, hosszúkás négy szeg. három oldalról oszlopcsarnokot képező épületekkel hol s melyeknek boltjaiban a tenger és szárazföld min den kincsei feltalálhatók ízlés és drágaság dolgában! Ezen hosszúkás négyszögben a bejárattal szemközt áll a nagyszerű dóm ékes tornyaival, finom goth íz lésben épülve, melynek belsejében van a főoltárnál ama világhírű márvány teppich, mely annyira természethű, hogy ki erre figyelmeztetve nincs, önkénytelenül hajol le, hogy felemelje s csak akkor jön ama meggyőződésre, hogy lehetetlen, mert kőből van. — Yan azonkívül köp és üvegfestés, mely az olasz iskola legnagyobb művé szeinek remek műveit képezi s ezen felül óriási drágaság és kincs összehalmozva, melyek millió értéket kép viselnek. Nevezetes helyet vívott ki ezenfelül magának Ye- lencze történelmében a sóhajok hídja, mely állandó jó karban tartatik fenn, bár igen sok véres emlékek fűződ nek hozzá! Hagyjuk azonban most Yelenczél szomorú és ked ves emlékeivel s azon kellemes benyomással, melyet bennünk előidézett, — s térjünk át ismét azon útra, mely általánosan czélunkat képezé. Minthogy pedig mindennek leírása sokkal több időt igényel, semhogy azt e lapon még lehetségesnek tartanám leírni, ennélfogva annak folytatását magamnak fentartom. Hazafias üdvözlettel: Páris, 1883. julius 21. Ifj, Cholnoky Imre. Különfélék. — Tánczvigalom. A „Tamási-i önkónytes tűzoltó- egylet“ pénztára javára folyó évi augusztus hó 15-ik .napján Tamásiban, az újonnan épült nagyvendéglő nagy termében zártkörű tánczvigalmat rendez. Kezdete esti 8 órakor. Beléptidíj: személyenként 1 írt. Családjegy 3 személyre 2 frt 50 kr, azonfelül személyenként 50 kr. Szives felülfizetések köszönettel vétetnek és hírlapi lag nyugtáztatnak. — Anna-napján. A lengyeli uradalmi erdőben a gőzfürdői épületeknél a szokásos, s kedélyességéről ál talánosan ismert Anna-napi tánczmulatság, ez évben is napján, vagyis folyó hó 26-án tartatott meg. — Karádon (Somogymegye) julius 17-én nagy tűz volt. Az elégett lakházak és gazdasági épületek száma 70. A kár 13 ezer forint. Az elégett épületeknek csak egy tized része volt biztosítva tűz ellen. — A tolnai kisdedóvó nő-egyesület alaptőkéjének gyarapítására 1883. évi augusztus hó 15-én a „Fehér- ló“-hoz czimzett helyiség nagytermében tánczmulatsá- got rendez. Beléptidíj személyenkint 1 frt. Kezdete 9 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirla- pilag nyugtattatnak. — Eljegyzés. Orosz Lajos íürgedi gazdatiszt a na pokban váltott jegyet Fejős Károly szegzárdi mérnök ur leányával Fejős Margit kisasszonynyal. — A tordai dalkör mely a kolozsvári országos dal versenyen második díjat nyert, folyó évi augusztus 19-én tartja zászlószentelési ünnepélyét, mely alkalomból a szeg zárdi dalárdát következő hízelgő sorok kíséretében hívta fel a megjelenésre: Tekintetes elnökség! A szegzárdi országos hirü dalárdát nem puszta formalitásból, hanem a legmélyebb tisztelet s a legőszintébb bizalom és sze retet ösztönzése folytán vagyunk szerencsések városunk és testületünk karjai közé meghívni. A megjelenni szán dékozó kedves dalártestvérek neveit polgári állásuk meg említése mellett Iszlai Márton karnagy úrhoz czimezve, kérjük aug. 5-ig bejelenteni, hogy méltó fogadtatásukról kellőkép gondoskodhassunk. Hazafmi és dalártestvéri üd vözlettel Torda, 1883. julius 16. Az elnökség. — A mint halljuk: a szegzárdi alapítványi uroda- lom a Garay-téren lévő régi tisztartói lakóház helyébe két-emeletes bérházat emeltet a Szegzárdon szétszórva levő összes királyi hivatalok részére. Már az eszme meg- ponditöje megérdemli, hogy elismeréssel adózzunk neki, mert a Szegzárd városán önsúlyként nehezedő teher a „lakásszükség“ ez által is elviselhetőbbé tétetik, sa kiadható lakosztálylyal rendelkező házi urak a lakosztály nak megfelelő mérsékelt öszegü házbór követelésre in díttatnak. — Villámcsapás. E hó 18-án a paksi és a tolnai táviróhivatalokba beleütött a villám s a távirókészüléket megrongálta, sőt Pakson a távirótiszt kezén sérülést is szenvedett. — Tűzoltói látogatás. Gróf Cziráky Béla, az orsz. tűzoltói szövetség elnöke, múlt vasárnap a Drau nevű hajóval 4 órakor délután érkezett meg Duna-Földrárra, hol az ottani tűzoltóság az őt megillető diszszel és fény nyel fogadta. A hajó-állomáson gyönyörű diadalkapu Ivóit fölállítva, i a grófot kiszállásakor taraczkdurrogások és a tűzoltóság zenekara üdvözölte s óriási neptömeg lel kes éljenzése rezegtette meg a léget, sőt még a közeli vidékről is számosán jöttek be, Baracsról egész hintósor. Reiter József a duna-földvári tűzoltók főparancsnoka tartott egy szép üdvözlő beszédet, melynek végeztével a tűzol tók a fővárosi vendégekkel egy dereglyébe szálltak, ki ket nagyon sokan a duna-földváriak közül lekisértek az alsó révbe, hol nyomban megkezdődtek a tüzoltó-gyakor- lstok, szemle, stb melyek igen jó hatást gyakoroltak az gróf-elnökre. Este felé visszatértek a városba, hol a Schmitzberger-féle vendéglőben fényes bankett tartatott, melyen igen sokan vettek részt s csak a reggeli órák vetettek véget a kiválóan sikerült mulatságnak. Gróf Czi ráky másnap a póstahajóval utazott vissza a fővárosba. — Eljegyzések. Koller Pál baracsi földbirtokos elje gyezte magának báró Fiáth Iréné kisasszonyt, báró Fi- áth Lajos nyug. ezredes kedves és szép leányát Duna- Földváron. — Kircz István závodi kántor tanító elje gyezte magának Janosits Irma kisasszonyt, a teveli ügy buzgó kántortanitónak szép és művelt leányát. Zavartalan boldogságot kívánunk a fiatal párnak. — Kedden este je gyezte el magának Schultz Jakab tavámoki kereskedő Weisz Dávid báttaszéki paphelyettes kedves leányát, Mariskát. — A csörgetői fürdőnél Anna napján tartott zárt körű tánczvigalom nem dicsekedhetik látogatottságával. A hölgyek közül csupán Knór Nándorné úrnő Hága Ida kisasszonynyal és Länderer Arthurné úrnő leányával Lillá val jelent meg a tánezbelyiségben, melyet a tulajdonos Etl József ur nagy költséggel meglepő szépen alakíttatott át és diszittetett fel. Az ültetvények között levő utak is | mind, továbbá a tekepálya mécsekkel, színes papir-lám- pákkal, lámpa-gömbökkel s sok helyen petróleum-fáklyá val volt megvilágítva, szóval minden úgy elkészítve, hogy 300 egyén emlékezetes mulatságot élvezzen s íme: a közönség távollétével tündökölt. — Hej! pedig be sok tánezos üldögélt az asztalok körül. — Azért igy is el tartott a vigalom éjfélig, a mikor maga az épület is el vesztette kedvét s ünnepi dísze daczára — bizonynyal szomorkodása jeleül — egy jókora darab vakolatot hul latott a tükörré csiszolt padozatra. — Müller Mihály tolnai ácsmester a foktői refor mátus templom javításán dolgozván, folyó hó 21-én a templom tornyáról — egyensúlyt vesztve — leesett s velőt-rázó sikoltás után szörnyet halt. — Gerjenben két kis gyermek egy ólba bújva gyufával játszott s felgyújtotta feje felett a nem nekik való helyet. Lélekjelenlétöket vesztve ki nem jöttek s mire a kétségbeeséshez közel álló szülők segélyt hoztak, mindkettő megégett. — Egy faddi arató, ki a gerjeni határban a Duna mentében kapott munkát, a múlt héten fürdési szán dékból ment a Dunába, de mivel úszni nem tudott, ha mar elkapta a viz sodra s úgy betakarta habjaival, hogy azóta hírét sem hallották, — hamvát sem találták. — Tánczestély. A szegzárdi casinó ségében folyó hó 7-én megtartott jósiker» tán*.'" párja szombaton, jövő hó 4-én tartatik meg - — Halálozás. Schamsula Arthur 27 éves köztisz teletben álló segédjegyzö Simontornyán folyó évi julius 21-én tüdővészben meghalt. A temetés 22-én délután ment végbe. Hogy minő tiszteletben állt az elhunyt lakostársai előtt, bizonyítja azon körülmény, hogy úgy szólván az egész város örege-apraja, szegény és boldog a legnagyobb részvét-nyilatkozat mellett megjelent te metésén és midőn a koporsót a sírba eresztették, szá mos szemből kények pörögtek alá. Béke poraira I — Uj postahivatalok lépnek legközelebb életbe megyénkben, úgymint: Bikács, Györköny, Mözs, Szed res, és Szent-Lörincz községekben. — Szegzárdon a múlt hét péntekjén hire futott annak, hogy azon nap Báttaszéken egy ember meghalt kolerában. — Alsó-Nánán folyó hó 26-án nagy zivatar és jéggel vegyes nagy záporesö volt, mely tetemes károkat okozott főképpen a szőlő és kukoriczában. — Tolnamegye székházéban a megyei árvaszék nek helyiségei méltó kifogás alá esnek kevés és szűk voltuk miatt. Oly ügyforgalom mellett, mint minő a me gyei árvaszékó, alig lehet.elképzelni, hogy iktató, kiadó, irattárnok, lajstromozó és egy segéd egy és ugyanazon helyiségben nyugodtan dolgozni tudjon s megfeleljen pontosan magára vállalt kötelességének; nemcsak azért, hogy a helyiség maga kicsi és szűk az öt embernek szükséges asztalok, székek, állványok stb. befogadására, hanem főképpen azért is, mert iktató, kiadó és irattár nok egyaránt zaklattatnak a felek által még akkor is, ha a félnek a nevezett urak közül csak egyikkel van végezni valója. Hallottuk s tudjuk, hogy helyiség nyerés czéljá- ból teszi a megyeházán kívülre főjegyzőjét a törvényha tóság, de váljon lesz-e gondja arra, hogy az igy nyert helyiségből az árvaszéknek olyant juttason, melyre an nak szüksége van s melyet kiváló fontosságánál fogva megérdemel ? Szerkesztői üzenet. a legjobb akarat mellett sem X. Majd ha elolvastam; — mcj volt időm, megírom nézetemet. Fojtó Pál. Nem álnév ez? Szeretném, ha meggyőzne felöle. J. J. Ha a most folyó tárczaczikkek közlése befejeztetett. X y i 111 é r.’) Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, a kik boldogult Arthur fiam vég- tisztesség-adásánál jelen voltak, fogadják legforróbb kö- szönetemet. Simontornya, julius 25. 1883. Schamschula József, nyög. pénzügyőri biztos. *) Az é rovatban közlőttokért felelősséget nem vállal a ezerk. Laptnlajdonos és felelős szerkesztő: Boda Vilmos. Belmunkatárs: Dr. Steiner Lajos. ü.
