Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-09-02 / 36. szám
XI. évfolyam 36. szám Szegzárd, 1883. szeptember 2 Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé* nyék és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési miftisteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre ............6 frt — kr. Fé lévre ...............3 „ —' „ Neg yedévre .... I . 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Társadalmunk bajainak orvoslása. Közlönyünknek nem egy száma foglalkozott a társadalommal, annak bajaival. Vezérczikkek és vidéki levelek szorgalommal kutattak és nem hagytak említés nélkül egyetlen csorbát, egyet len hibát, kinövést; de arról keveset, vagy épen semmit sem írnak, hogy micsoda eszközökkel lehet és kell a csorbákat kiköszörülni, a hibákat eltávolítani, a kinövéseket megsemmisíteni. Egy szóval a hibákról megemlékeznek, azoknak eltá volításáról nem gondoskodnak. Nem elég a betegség nemének felismerése. Üdvösebb a megfelelő orvosság alkalmazása. Társadalmunk állapotai vizsga szemek alá vétettek. Ezen vizsgálódás megállapította, hogy a mai társadalom azt a czélt — a melynek el érése minden egészséges organumu társadalom nak első kötelessége — meg se közelíti; sőt ha a társadalom jelen alakjában megmarad, ha szer vezetének megújításáról nem gondoskodunk: akkor anyagi és erkölcsi jólétünknek nem gyá- molitója, előmozdítója, sőt közvetlen eszköze a vagyoni és szellemi tespedósnek, bukásnak. Mi a főhibája mai társadalmunknak ? A szakadozottság! Nem azt a társadalmat értem, a melynek tagjai szórakozás-szerzés, élvezet czéljából egye sülnek. Ez társas élet. Az ilyennek centralisátiója lehetetlen, de nem is szükséges. Értem azt a társadalmat, a- melynek tagjai egy czél által köt tessenek össze. A czél nem lehet egyéb: mint a nép jólétének előmozdítása, anyagi erejének növelése, erkölcsi érzetének fejlesztése. Ismét a szakadozottság alatt nem azt értem, hogy egymástól elkülönített társadalmak kelet keztek, mint társulatok, szövetkeztek. Hanem ér tem azt, hogy az ily külön szakadt társulatok nincsenek egymással szervi összeköttetésben, nin csenek egymáshoz kapcsolva a fentebb említett közös czél, közös érdek által. Ha különböző helyen keletkezett társadal mak egymás működéséről nem tudnak, tudni nem akarnak; ha egyik azt a czélt akarja elérni, a mely ellen a másik teljes erővel küzd; ha egyik a másiknak ellenlábasa, roszakarója: ott üdvös munkálkodásról szó se lehet; ott az elért eredmény nem mozdítja elő a közös czélt, a kö- zös érdeket, hanem szül rosszat. Mig ha a különböző helyen keletkezett tár sulatok ismerik egymás működési körét; ha egy és ugyanazon czél felé törekednek, ha egyik a másiknak segítője, gyámolitója: ott a munkál kodás megtenni gyümölcseit, ott az elért ered mény megegyezik a társadalom közös czéljával, ott gyarapodást nyer az anyagi erő, ott gazdag kamatot hoz a szellemi tőke. Ezekből kitűnik, mi az első és legfőbb baja társadalmunknak, t. i. a czélok különbözősége. Orvosság nem lehet más e baj ellen, mint a czélban való egyesülés. Az eszközök lehetnek különbözők, de a czélnak egynek kell lenni, t. i. a nép anyagi és szellemi erejének növelése. A közös czólra való törekvés jobb létet eredményez. A másik vád, a melylyel mai társadalmun kat sújtják, az, hogy nevetségesen nagy súlyt fektet a rangfokozatra. Vannak tagjai a társa dalomnak, kik az embert a bárónál kezdik szá mítani, mintha bizony érdeme volna a csecse- mőnek olyan bölcsőben ringattatni, a mely fö lött hét ágú korona ragyog. S kik ezek a szü- letési rangot bálványozok ? Talán a született gró fok, bárók ?. , Nem! Hészint közvetlen tapasztalatból, ré szint más forrásból tudom, hogy a született grófok, bárók nem éreztetik másokkal magas születésüket; sót bizonyos finomsággal, tapin tattal bírnak, a mely a társadalom többi osztá lyaiban nem mindenkinek adatott. Tömjéneznek, bálványoznak a rangfokozat előtt azok, a kiknek mostoha kereszt-apjuk, vagy bérma-anyjuk ennek vagy amannak a föumak másodunokatestvérje, vagy sógora harmadik ágon. Tudhatjuk tapasztalásból azt is, hogy csak olyanok szoktak ilyen képzelt érdemekkel dicse kedni; ez vagy amaz kiváló családhoz való ro konságukkal büszkélkedni, a kikben a szellemi élet szúnyadó állapotban van, a kiknél a társa dalmi finomabb érzék nincs kifejlődve. Ez volna társadalmunknak második, kisebb baja. Orvosságul használhatjuk, ha éreztetjük az ok nélkül dicsekedőkkel, hogy a magas születés csak akkor ékesség, ha jó cselekedettel, közügy iránti érdeklődéssel van párosulva; különben idegen toll, amely a viselőnek nem válik díszére. Vannak társadalmunknak apróbb 'hibái. De ezek — ha a nagyobb bajok orvosolva vannak — önként eltűnnek, megsemmisülnek. Ezen bajok orvosa nem lehet más, mint maga a társadalom. — Ezen bajok minélelőbbi megszüntetése kötelessége azoknak, akiket érdem, vagyon, rang és bizalom olyan magas polezra helyezett, a honnan a reformok megindítása könnyebb és sikeresebb. Kiss Eéla. M e g h i v ó. Tolnamegye községi és körjegyzők egyletének alap szabályai a nagyméltósága magyar királyi belügyminisz térium folyó évi julins hó Bl-én 44023. sz. a. kelt ren deletével jóváhagyatván, van szerencsém a kiküldött vég rehajtó-bizottság megbízása folytán a megyebeli összes kö7ségi és közjegyző, ngy segéd-jegyző arakat az egy letnek folyó évi szeptember hó 12-én d. n. 4 órakor Szegzárd nagyközség háza nagytermében tartandó ala kuló ülésre meghivni. Kelt Szegzárdon, 1883. évi augusztus hó 28-án. Ferczel Dezső, alispán. Rendkívüli megyei közgyűlés fog tartatni, e hó folytán, melyre vonatkozólag a kö vetkező meghívó és tárgysorozat boesájtatott ki: A megye szervezetéről és háztartásáról, valamint a közmunkaügyről szóló szabályrendeletek módosítása tárgyában leérkezett miniszteri rendeletek folytán, de a legtöbb adót fizető megyebizottsági tagok 1884-re egy- beállitott névjegyzékének megerősítése s a folyó óv vé gével a megyei bizottságból kilépő tagok helyeinek be töltése iránti intézkedés végett is, rendkívüli közgyűlés tartása válván szükségessé, — midőn t. ez. bizottsági tag urat ezen, folyó évi szeptember hó 12-én délelőtt 10 órakor megnyitandó közgyűlésre tisztelettel meghív nám, maradtam szives hajlamába ajánlott Kis-Kajdacson, 1883. évi augusztus hó 25-én. Perczel István, Tolnamegye főispánja. Tárgysorozat: 1. Néhai Mailáth György özvegyének válasza, a a hozzá intézett részvétiratra. Belügyminiszteri rendeletek: 2. A megyeszervezési szabályrendelet módosítása tárgyában. 3. A korcsmái hitelről szóló szabályrendelet életbe léptetése tárgyában. 4. A magánhirdétraények megrongálása elleni sza bályrendelet alkotása tárgyában. 5. Az 1882. évi házi pénztári számadás tárgyában. 6. A gróf Lymbnrg-Styrum-féle alapítványokról vezetett 1882. évi számadás tárgyában. 7. A bonyhádi hetivásári kérdés tárgyában. 8. A megye által elárusított kocsolai házak tárgyában. 9. A közúti szabályrendelet módosítására vonatko zó s az ezzel kapcsolatos közmunka- és közlekedési mi niszteri rendeletek. 10. Ugyanazon miniszter urnák a rétszilas-szeg- zárdi helyi érdekű vasút kiépítéséhez a közmunkavált- sági alapból megszavazott összeg kiszolgáltatását enge délyező rendelete. Törvényhatósági körlevelek: 11. Torontál és Hevesmegyéké, a hazatelepített csángók létének biztosítása, illetőleg a bukovinai és oláhországi magyaroknak állami birtokokra való visz- szatelepitése kérdésében. 12. Torda-Aranyosmegyéé, a kir. törvényszékek és járásbíróságok illetőségi körébe utalt kihágás! ügyeknek a közigazgatási hatóságokra ruházása kérdésében. 13. Kolozsmegyéé, a közigazgatási tisztviselőknek magán ügyeikben vasúton való utazásaik alkalmával az állami tisztviselőkkel egyenlő kedvezményben részesítése kérdésében. 14. Gyórmegyéé. a marha-sónak olcsóbbá tétele kérdésében. 15. A közigazgatási bizottságnak a folyó év első feléről szóló jelentése. 16. A legtöbb adót fizető megyebizottsági tagok nak az igazoló-választmány által 1884-re egybeállitott névjegyzéke. 17. A megyei bizottságból a folyó év végével ki lépő választott tagok helyeinek betöltése iránti intézkedés. 18. Az árvaszék határozata, néhai Bertalan Ferenez és elhnnyt neje ntán behajthatatlanná vált gyámpénz tári követelésnek a tartalékalapból való fedezése tárgyában. TÁECZA. Garay János „Csörgető“-je. — Ismertetés. — Garay János szellemi munkásságát szépen jellemzik gyönyörű lyrai és egyéb más rokonnemü költeményei, melyek mind a szív hangján szóllanak hozzánk. Költeményeiből a lángoló hazaszeretet, barátság és szerelem, az emberi kebel e magasztos triásza emelke dik ki. Lánglelkü költőnk ihletett szózata a hazát sze retni, a barátság szent érzelmét ápolni és a szerelem vesta-tQzét keblünkben tisztán megőrizni tanítja, melye ket egytől-egyig költeményeiben oly szépen, hiven ta lálunk ecsetelve. Költői elbeszéléseiben pedig, — melyben az átélt idő, a múlt eseményeivel fekszik előttünk, — tárgyát önállóan költői egyéniségével művészileg úgy alkotja meg, hogy alkotó ereje az epikai eseményből mindazt eltávolítja, mi a drámai cselekvénynyel ellenkeznék; s igy az eseményeket az egyének jelleméből fejti ki. Ilyen szép költői elbeszélése a: Csörgető. Ezen költői elbeszélésének tárgya komoly, szo morú; előadása megható; versalakja hangsúlyos. A köl tőnek igen tág mezeje nyilt meg itt, mert nincs oly költészeti műfaj, mely alatt oly sokfélét lehetne érteni, mint a költői elbeszélés alatt; s azért nem is oly szűk- körű, mint a románcz és nem oly drámai, mint a ballada./ * # $ A „Csörgető“ czimü elbeszélő költeményében le írja mindenekelőtt a költő a tavat s annak fekvését; megmondja, hogy Szegzárd alatt, hol a Sárviz kanyargó partjai délre térnek, nem messze áll egy puszta tó; körűié nádberek, sás és bozót termőnek; ezen szomorú tónak neve: Csörgető. A második versszak kezdetén a költő — a hátra hagyott monda alakjában leírja, hogy a to helyén egy régi vár állott, melynek történeti kapuját föltárni s an nak vaslakatját megnyitni, már nincs erőnkben, csak azt tudhatjuk, mit a monda hátrahagyott. — De a tó alatti várnak történetét ki hozná föl a felszínre más, mint a költő tünde szárnya képzelete, ki a mesés idők virághonába ragadtatja vissza lelkét, hogy dalában a tó fölött a tó alatti gyászesetet megénekelje. Ugyan e szakaszban kezdi meg a költő a monda által hátrahagyott eseményt s annak mondái történetét leírni. A történet az Árpádházi-királyok koráig megy vissza. A történelem ugyanis azt állítja, hogy I. Béla király Szegzárdon kolostort épilett, mely a mai megye ház helyén állott s azt egy alapitó oklevéllel a benezés barátoknak adta, mely oklevél a gyászos emlékű mo hácsi csata után, midőn a törökök Budára nyomultak föl, utjokban Szegzárdot s igy a klastromot is fölgyuj- tották, a könyvtárral együtt a tűz martalékává lön. Mint tudjuk I. Béla király Szegzárdon 1063-ban a benezés kolostor kriptájában temettetett el, még pe dig hármas koporsóban: márvány, ezüst és nehéz arany ban. A kripta őréül, kire a királyhalott voltbizva, min- dig egy benezés barát volt kijelölve. Történetünk idején, II. Lajos király uralkodása alatt, páter Loránd, egy könnyen megvesztegethető em ber volt a kripta őre. A föntebb jelzett szerencsétlen mohácsi csata ntán a törökök feldúlták az utjokba esett városokat, helysé geket s vele együtt a nevezetesebb épületeket is. így történt, hogy a törökök közeledtével a barátok Szegzárd- ról elmenekültek; mindegyik vitt magával valami érté kest) tárgyat, a mit hamarjában összeszedhetett; csak páter Loránd, a kripta őre, nem mehetett, nem futha tott el. 0 a föld alatti bolt űrében aggály és kétség között, fogyó szövétnekkel kezében alant maradt. A ko porsó drága kincsekkel volt telve és egyúttal oly sú lyos, hogy 10 erős vitéz sem tudta megmozdítani he lyéből. A dalé törökök felgyújtották a klastromot s elvit tek onnan minden értékes dolgot, de a földalatti: tit kot nem tudták s igy a király nyugvóhelye sértetlen maradt. A romboló török horda, mely nyugtot hagyott a király porának, felvonult Budára; azalatt egy rabló csa pat, melynek vezére Dezső, az elrejtett (csörgetói) vár ura volt, rohant elő s hogy mit vittek véghez, beszél jen helyettünk a költő: S már zúgnak a vivők! Recsegnek az ajtók! Egy perez alatt Lehull a lakat! S hol századok óta nyugodt a király, A béketeremben ölő sereg áll; Feldúlva a szent terem ősi porát, Orozva rabolni a sir aranyát.“ A harmadik versszakban szépen ecseteli a költő, hogy mig az egész vidék, mint egy jégeső után össze vert határ képét mutatta s az emberek szegényen éhezve bujdostak; egy öröm szózat, egy vigadó ajak sem hal latszott, — addig egy ember körében tanyát ütött a jó kedv s folyt a serlegekben a drága hegyi nedv. Öt is (Dezsőt) feldúlta a török, lerombolták, elpusztiták várát, az ős Leányvárt. De kincses ur volt ő azért; békeidején is, annál inkább háborn esetén rabolt ő csapatával. Azért ó könnyen viselte a kárt, hogy feldúlták Leányvárt, mert ő Szegzárd közelében egy elrejtett várat épített, •sűrű rengetegnek közepette, hová még ösvények sem vezettek. Ide hozta ö az elrablóit drága koporsót, páter Loránddal együtt. A gazdag zsákmány birtokába vevése után, nagy lakomát csapott (csörgetói) várában; denomcsaklakoma volt pusztán, hanem egyszersmind nászlakoma is. — Ugyanis a várurnak Dezsőnek rolt egy angyali szépségű leánya Ilonka, ki a természettől nyert szépségét, szépen egyesité a lélek szépségével is. Szeme égő volt mint a nap, ajaka olyan, melynél a hajnal sem volt biborpiro- sabb; karja, mint a tájt fehérsége; haja, mint az éj sö tétje. S ennek a szép leánynak lett volna eljegyzése a — sárgából-ii, aljas baráttal, pater Loránddal. Dezső, mielőtt elrabolta volna a koporsót, ott ta lálta a kriptában Loránd barátot, ki ellenszegülve a rab lásnak, a hit magasztos jelvényét a keresztet emelte föl a rabló csapat előtt. De hogy történt? Egyszerre a ba rát leereszti a keresztet, elviszik a koporsót s a barát elmegy a rablócsapattal. A mondott estén világlott ki a dolog: Dezső Lorándnak ígérte egyetlen leányát Ilonkát, cserében az elrablóit koporsóért. A negyedik szakaszban, mint a költő énekli, vál tozás, még pedig hirtelen változás adja elő magát a várban. Midőn a várara embereivel és a baráttal a jókedv nek legmagasabb fokára jutottak, egy hírnök harsány hangon elkiáltja magát, hogy megértse mindegyik: „Egy urlovag érkezett meg, ki a várurát, a hatalmas urat, a haláltól mentette meg; s most eljött Ilonkáért, mert megigértc neki, hogy leánya kezével fogja díszíteni őt.“ De a bőszült apa a vigadók sorában fül s alájár I bor tól hevölten igy kiált oda a vigadókhoz, melyet a költő oly szépen fest le. íme: „Hej, holla legények! Föl tánezra, pohárra! Hadd zengjen az ének Ilonka torára! Hadd sirjon a szép ara, tépje haját; A nász örömére megadja magát.“ Az ötödik versszak a költemény fénypontja. Való ban itt remekelt Garay. — Daczára annak, hogy Dezső rablólovag volt, várában mégis volt egy szép kápolna. Csengő harang volt tornyában; oltárképe ritka szépségű s alatta a sírbolt, hol édesanyja feküdt Ilonkának. Ilonka kétségbeesésében az oltárhoz menekült, bogy anyja ham vai fölött nyerjen vigasztalást, ott leljen enyliet. Ilonka
