Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-05-13 / 20. szám
érendi. Midőn megtörténtek a kapavágások, Perezel De zső alispán egy zsemlye és szarvasokkal telt kocsiból szórta a nép közé a süteményt, egy másik kocsiból pe dig Cziráky városi tanácsos virstlit, továbbá egy nagy hordó bor lön megcsapolva e nap emlékére. A földliá- nyási munkálatok még az nap vették kezdetüket és foly nak elég serényen. — A szegzárdi dalárda alapszabályszerü közgyű lését — miután a folyó hó 6-ra összehívott közgyűlé sen az egyleti tagok kellő számban nem jelentek meg — a megjelenendő tagok számára való tekintet nélkül e hó 13-án délelőtt 11 órakor tartja meg a kaszinó he lyiségében. — A „Szegzárd-tolnamegyei nőegylet“ által folyó . évi május hó 5-én tánczczal egybekötött műkedvelői elő adás a szó szoros értelmében sikerültnek nevezhető. Bég láttunk oly pezsgő élet — s csapongó jókedv által fűszerezett mulatságot, mint ez volt. Kiváló elismerés illeti ezért első sorban a>, nőegylet nagyérdemű alelnö- két I Ágoston Károlyné urhölgyet, ki ez estély értelmi szerzője volt; úgy a rendező bizottság tagjait, Perczel Helén, Bausz Béláné és Länderer Árthurné urhölgyet az estély műszaki vezetőjét, ki a nemes czél iránti buz galomból fáradtságot nem kiméivé, bámulatos eredmény nyel tanította be a kis hölgyekkel szerepeiket s ezenfe lül gyengéd gondoskodását mindenre kiterjesztvén, a siker oroszlán része neki köszönhető. Az estély első ré szét a kis Eber Géza zongorajátéka és a kicsinyek mű vészete tölté be, meglepő könnyedséggel mozogván a lámpák előtt, különösen feltűnést keltve „a tavasz tün dére“ virágos gyermek csoportozataival. Az előadást táncz követte — kivilágos kivirradtig Az anyagi ered mény hasonlóan fényes volt I szépen jellemzi Szegzárd- nak nemes czélokért lelkesülő közönségét; u. i. összes bevétel 204 frt 40 kr, kiadás 86 frt 20 kr, maradt tiszta jövedelem 118 frt 20 kr, mely egészben az újvárosi nyári ovoda felsegélyezésére fordittatik. Felülfizettek: br. Augusz Imre 5 frt, Baumgarten J. 1 frt, Bocsor Antal 2 frt,jUjfalusy László 1 frt, Miké György 4 frt, 1 I frt. Kramnr Guzmics Zsigmond ános 1 frt é; 1 frt, Ko- is Szendrődy adakozók s ■ öllését meg tették — — dr. Diczenty Pál szőri István 2 frt foulard 1 frtot. Fogadják a nemes kehiti ui ulti az on szülök, kik gyernr oh oi i; közi e > engedve, e jótékony czél elérését lehetővé az újvárosi kisdedek hálás köszönetét. — A szegzárdi kir. törvényszék területén levő já rásbíróságok mint telekkönyvi hatósághoz e hó elején küldettek szét 1858—1872. évekre vonatkozó telek könyvi iratok® I hó 8-tól kezdve már az illető járás- bíróságok mint telekkönyvi hatóságnál az érdekeltek ál tal betek inthetők. — Jótékonyság. Lenszky Mária kisasszony, okleve les ‘anitóaő és egy magán leányiskola vezetője Bony- ljá<y)U- folyó évi ápril 14-én növendékeivel színjátékot 'fi idézvén, ennek tiszta jövedelméből a bonyhádi szere- -teorflwr javára 30, azaz hannincz frtot adott, mely nagy lelkű adományért a szegények és árvák nevében ezen nel hálás köszönetét mond a gondnokság. — Névmagyarosítás. Goldstein Ármin paksi ille tőségű ugyanottani lakos „Garai“-ra magyarosította meg nevét felsőbbségi engedólylyel. — Csőd. A budapesti hitelezői védegylet tudatja, hogy Yiesel Johanna Bölcskén fizetéseit megszüntette. — Uj hajóállomás. Amint a cs. és kir. szab. gőz hajózási társaság igazgatósága tudatja, folyó hó 7-től kezdve Újpesten hajóállomás, nyittatott s úgy a sze mély, mint a teherhajók kikötnek, — Vásárok. Múlt hétfőn Tolnán, hétfőn és ked den Bonyhádon, szerdán pedig Simontornyán tartattak meg az országos vásárok. Tekintve azonban, hogy vidé künkön igen sok a vásár s úgy látszik, hogy ezen régi instituczió napról-napra vészit jelentőségéből és egyál talán nem felelnek meg a hozzákötött várakozásnak, a fönti községekben is meglátszott, hogy nem oly élén kek már a vásárok, mint azelőtt voltak, kivéve még egyes árukban. — Meghívó. Tolnán folyó évi május hó 17-ón a ,Társaskör“ nagytermében iskolai czélokra jótékonyczélu hangverseny rendeztetik, melyre a n. é. közönség tisz telettel meghivatik a rendezőség által. Műsorozat: I. „Dalünnepen“ Them Károlytól, énekli a férfikar. II. „Ernani“ hegedű és zongorára alkalmazta Diabelli. He gedűn előadja Glatt Ignácz ur zongora kisérettel. III. „Entrainante“ Yalse de Concert. Zongorán előadja Sto- kinger István ur. IV. „II Trovatore“ négy kézre ren dezte Doppler. Zongorán előadják: Brezlmayer Gizella k. a. és Bozmayer Paula k. a. V. „Lucia diLamermor“ Donizettitől. Hegedűn előadja Glatt Ignácz ur zongora- kísérettel. VI. „Fohász“ Huber Károlytól, énekli a fér fikar. VII. „Nagy Bákóezy Induló“ Berlioztól, zongo rán előadják: Stokinger István és Parti Ferencz urak. — Beléptidíj személyenkint 1 frt. — Felülfizetések e nemes czél iránti tekintetből köszönettel fogadtatnak. Kezdete 8 órakor. A kijelölt időben való megjelenés ké retik. A hangversenyt esetleg táncz követi. — Kéménytüz. Hétfőn délfelé nagy füstoszlop ter jedt el az égen, minek láttára nagy dobolás és lárma keletkezett, — de csak rövid időre, mert a Wéber-féle pálinkafőző nagy kéményében támadt tüzet az ott dol gozó munkások hamar eloltották, úgy hogy mire a tűz oltók odaérkeztek, a veszély már elmúlt. — Kinevezés. Az igazságügy minister dr. Szend rődy Szilárd szegzárdi kir. törvényszéki joggyakorno kot, a bonyhádi kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. — Öngyilkosság. Héli Péter szegzárdi lakosnak nevelt fia: Farkas Pál feleségével való czivakodás miatt áldozó-csütörtökön saját lakásán magát agyonlőtte. — Fray János kárára elkövetett rablás tettesei vándorczigányok képében feltaláltattak ugyan és bünré- I szességüket a községi bírónál bevallották, de ezen val lomásukat I szolgabiróságnál visszavonták. — Halálozások. Kämmerer Gusztáv, a szakcsi ke- 1 rület országgyűlési képviselője, érdemekben gazdag ha zafi, Budapesten e hó 4-én élte 65-ik évében elhunyt. | — Dr. Tóth Elek, 24 éves nagy reményekre jogosító j fiatal orvos, Tóth Károly dunavédgáti társulati mérnök I testvéröcscse, ki e hó elején nyerte el diplomáját a I bécsi orvosi egyetemen: agy Lúrtvalob küvetkezkozläben I mult kedden Bécsben meghalt. — Fürdő megnyitás. A csörgeiéi fürdőt szomba ton délután 3 órakor nyitották meg ünnepélyesen czi- gányzenével, vig muzsikaszóval. Végre tehát elérkezett a fürdőkedvelők évadja, mely kellemes szórakozást nyújt mindazoknak, kik csak a vízben találják föl az üdítő, erősítő elemet. — Színház. A szegzárdi közönség nem nagy párt fogásban részesíti az itt működő jól szervezett színtár sulatot, mely méltán megérdemelne nagyobb anyagi sikereket. — Jó erőkből alakult e társulat s elő adásai jóval fölötte állanak a vidéki előadások rendes színvonalának. Azonban mindezen jó tulajdonságok sem kepeiek a közönséget — lethargiájából — mely már közmondássá válik, kiemelni s szinpártolóvá tenni. Saj nos 1 de igy van. Az a kevés számú közönség, mely el jár a színházba, elégedettségéuek mégis örvendetes bi zonyságát adja akkor, midőn a jól játszó szereplőket a megérdemlett tapsokkal kitünteti. De mit ér mindez, ha a tehetősebb középosztály is, mely anyagilag pár tolhatná a színművészetek tudomást se vesz az itt mű ködő társulatról: legalább ennek kell tulajdonítani ama közönyösséget, ama részvótlenséget, melylyel színházunk iránt viseltetik. — Vasárnap Szigligeti Ede humoros vigjátékát a „Líliomfit“ adták kisszámú közönség előtt. A szereplők: Aranyosi, ki Szilváit, a pedáns professort, Kelemenné Camillát igen jól adták. Aranyosiné „Maris kát“ naivul játszotta s gyújtó dalaival, mint mindig, ha tást idézett elő. Kiss Sándor „Líliomfit“, a vándor szí nészt sok humorral és élénken domborította ki, úgy Dobó Sándor is „Szellemfit“ egészséges, pezsgő jó kedv- I vei adta. Tisztái Miksa, ki kellemes hanggal bir, jól éne kelt. A mellékszereplők is jól játszottak. — Hétfőn „A sátán leánya“ adatott elő nagyon is gyér közönség előtt Pedig a darab jó s különösen egyes -részletei Hullatta tok. A darab hősnője: Könczöl Lujza ma is bravourral s nagyon kedvesen játszott; sok ügyességgel adta sze repét. Aranyosi a lelkészt érzéssel, úgy Sághy, vala mint Kelemenné is szerepeiket jól betöltötték. Dobó, a komikus, igazi komikummal játszott s csak egy hibája volt: hogy nagyon hosszú orrt ragasztott. Kiss Sándor elegánsan játszott. Aranyosiné és Tisztái Miksa szép magyar dalaikkal arattak tapsot. — Szerdán Szigeti Jó zsef legújabb színműve „Bang és mód“ adatott elő is mét kis számú közönség előtt. Ezúttal egy uj tagot volt alkalmunk látni: Bodor Etelt, ki a naiv leánykát meg lepő ügyességgel és sok érzéssel játszotta. Könczöl Lujza mint Clarisse, a fényűző nőt hatással adta és igen íz léses s válogatott toilettben jelent meg.' Aranyosi a ku- peczet, Kelemenné mint neje a falusi asszonyt bravour ral adták, ügy Sághy az idegen kiejtésű grófot sok ügyességgel, Kiss Sándor az előkelő hivatalnokot érzés sel. A mellékszereplők szintén jól betöltötték szerepei ket, csak Kemény Simon volt tartásában nehézkes s gestieulatióival nem bir otthonossággal. Csütörtökön zsúfolt ház előtt adták „A furcsa háború“ nagy operettet. A magánszereplők ezúttal is egytől-egyig szépen betöltötték szerepeiket. Aranyosiné volt az est hőse, kinek pompás génekében s kedves játékában a közönség nagyban gyö-l nyörködött. Bodor Etel, kit ez este először hallottunk énekelni, szintén megnyerte a közönség tetszését. A fér fiak közöl Dobó, buffó-énekes, Kiss Sándor tenorista és I Tisztái Miksa, nagyban hozzájárultak az est sikeréhez. — Rövid hirek. A budapest-pécsi vasút felülvizs gálata junius 2-án fog megtartatni. — Baján Tóth Kál mán költő szülőházát emléktáblával fogják legközelebb megjelölni. — A szegzárdi bucsujárók csütörtön reggel indultak el Gyüdre. — A vasúti ünnepélyesség alkal oméból visszajövet, egy nagyobb fiút egy kocsi elgázolt. — A múlt szombati hetivásár alkalmával egy sárközi embert elragadtak a lovak, ő a lovak közé esett, de | semmi egyéb baja nem történt. — Schvarcz Zs, szeg zárdi vászonruba-kereskedö "esődbe intett — Szegzáídon 3 drb. sertés lépfenében megdöglött. No má’ most csak elmegyek P—be és bepörlöm azt a gaz csibelopót — mondok. No de azt csak nem teszi ke’?! szólt Zsuzsi a felesége. Mór’ is ne tenném? — megfizettetem úgy, hogy megemlegeti a homokfalvi biró csibéit; drága pecse nyét evett tudom Istenem. — De csak legalább egyet adott volna, akkor én nem is szólnék hát mondok egy szót sem: hanem mikor egyet kértem, még azt merte mondani, hogy hát megbolondult maga és még őrült nek is mondott a csibe lopó, Azért ne menjen el édes, kedves férjem, iszen van még nekünk csibénk elég, — édes Pistám, ne süs sek magának mára egy-kettőt? Ne hát, hanem mesd meg mondok azt az utolsó gömböczöt, — abból viszek egy darabot a tarisznyám ban, hátha . későn találok kijönni a hivatalból; akkor I aztán ott eszem P—ben. Siess asszony — hamar. Zsuzsi néninek nem maradt más hátra, mint fel menni a padlásra és az utolsó gömböczből egy karréjt lekeriteni. Úgy ni, — tedd a tarisznyába és hozzá kést és kenyeret is. Szegény Zsuzsi néni még most sem merte kivál tani tettét. Nem csoda, hisz’ annyiszor érezte már biró uram vasmarkának sújtó hatását. Biró uram már-már a kapuhoz ért, midőn felesége azon gondolatra jutott, hogy a főbírónál majd úgy is kisütik, miszerint a csibéket nem Móricz vitte el és akkor még keményebben lakói tettéért. De csak leg alább az utolsó gömböczöt ne kezdte volna meg, akkor talán nem is volna oly nagy baj; hanem hát az is meg történt. Es ha a főbírónál kisül az igazság és férje ott szégyenben maradt; akkor még talán ki is tagadja a házból, — és ha nem is tagadja ki, akkor is a beázta tott istrángnak nem lesz se eleje se vége. Jobbnak gon dolta tehát tettét bevallani és bocsánatot kérni. Bnnbánólag oda lépett a kapun kisietö férjéhez: Ugy-e édes kedves Pistám nem haragszik, ha ... ? Nem hát, rád csak nem haragszom, hanem arra a go nosz csibe lopóra nagyon haragszom. Nem is ver meg, ha valamit megmondok? Nem hát, csak beszélj, mert sietős a dolgom. Hát tudja édes, kedves férjem, mikor azt a két csibét sütöttem, (biró uram szemei pokoli szikrákat tö veitek, — kissé szokatlan volt neki a sok „édes kedves“ — sejtett valamit) olyan jó szaga volt, ha a lábas fö-. delét levettem, hogy nem tudtam megállni kóstol!'" . fiúm éa utoljára elfog)ott mind a kettő. Bocsáss n iíMves Fi bet- &£ verjen sohasem eszijri férjem, zokog! > TOYI SEK. Hát nem ke’ kergette. — Asszonyi politika. — Irta: Jahn János. (Vége.) Móricz felolvasásához sok adatot gyűjthetett. Any- nyit hallott s annyit látott, hogy akár egy egész napig is eltudott volna beszélni róla. Es mily kitűnő czimek ajánlkoztak felolvasásához! Például: „Versenyfutás más fél lábon“ — „A legrövidebb ut Homokfalváról P—be“ „Hol én szaladtam elöl, hol a biró hátul“ — „Máso dik Mohamed vagy második Zalán“ vagy „Küzdelmek egy fülért“. Mindezek olyan czimek, melyek egy kiván csi halgatóság figyelmét a legnagyobb mérvben fel- költhetik. Bá egy hétre biró uram felkészülődött P—be, hogy Móriczot bepörölje. ról a vészt leolvas... Biró uram elérte haragja ,|*Vrw. - 0 fflélp nem ismerő szigorúsággal nyakon rag goló és bocsánatért rimánkodó feleségéi, egy hatalmas gerundiummal úgy eldekliná olvasóm ne gondolj ám holmi gramatikai formál; \ nem gerundium alatt érts egy tekintélyes fűtyko 1* lyel a biró amúgy magyarosan elnadrágolta, vag_ :■ elszok nyúlta legkedvesebb bordáját) mondom úgy f > clinálta a körülbelül huszfoku hegyes szög alatt meg tott feleségét, hogy szegény két hét múlva is fájdi — a tunikáját! ,1 Majd adok én neked, ha én szívesen látom a ven déget a házamnál, te meg elkergeted? Hát nem ke’ kergette ? Pif—paf—puf, volt a felelet. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Boda Vilmos. Belmunkatárs: Dr. Steiner Lajos. Kocsi zörgés hallik. Mariska örömmel fut atyja fogadására. A segédmérnök rendbeszedi magát. Indulni akar, hogy bemutassa magát leendő principálisánál. Az öreg ur megelőzte. Jóságos mosolylyal köszönti segédjét. Elkérdezi eddigi múltját. Forgács érdekes, vonzó előadással mondja el élettörténetét. Az előadás az öreg urra egé szen jó benyomást tesz. Vacsora alatt az öreg ur kijelöli a segéd teendőit. Elmondja, hogy az ö hajlott korára jótékony befo lyással van a külső levegő s igy a külső mérnöki munkákat ö maga fogja végezni, forgács ur majd itt hon vezeti az irodát s olykor-olykor, ha a körülmé nyek úgy kívánják, fölcserélik teendőiket. Forgács urnák rendkívül tetszik a munka ilyen fölosztása. Nem sokat törődik ő a külső mérésekkel, iroda munkával, más foglalkoztatja az ö lelkét. Azok a fekete szemek, a melyek vele szemben ragyognak, a melyekben egy pár óra óta csak úgy lopva gyönyörködik: mélyen bevésődtek az ő leikébe. Azt mondják, a szerelem pillanatnyi keletkezésű. Elég egy látás, elég egy tekintet, hogy két szív egy formán érezzen, anélkül, hogy a szív érzéseit a sze mek beszédjén kivül más tolmácsolná. Mariska észrevette, hogy a segédmérnök gyak ran rajta feledi tekintetét, a mi öt nem csekély za varba hozta. Lesütötte ragyogó szemeit s ha sejtette, hogy Forgács másfelé irányozza tekintetét, jólesett neki, hogy úgy lopva ö is rá nézhetett arra a deli ter metű, napsütött arczu, kellemes társalgásu férfira, a kit ezentúl úgy kell tekinteni, mint a család tagját. Másnap a rendes foglalkozás megkezdődött. Forgács kezei alatt csak úgy égett a munka, rendkívül gyorsan dolgozott. Ha este beszámolt az öreg urnák napi dolgairól, az öreg ur arczán a meg elégedés mosolya vonult végig. Teljesen megnyerte az preht ur tetszését, Forgács ur azt az időt, a mit princzipálisa a há zon kivül töltött, ügyesen felhasználta a maga érde kében. Mindig volt valami keresni valója a lakó szo bában, mindig volt valami kérni valója Mariskától. Bövid idő múlva Forgács idejének nagy részét nem az irodában, hanem Mariska társaságában tölté. Megnyerte Mariska szivét. Nem is volt nehéz munka. Forgács olyan tulaj donokkal birt, a melyek leköthették egy ifjú nő figyel mét. Alig 25 évvel, sugár, hajlékony termettel, meg nyerő komoly arczczal, kellemes modorral. Ezek együtt véve olyan hatással voltak Mariska szivére, hogy nem tagadhatta többé Forgács iránti szerelmét, a ki öt édes, kedves kis menyasszonyának nevezte, de csak négy szem közt, nem akarva, hogy a dolog nyilvánosságra jöjjön, mig meg nem kapja rendes mérnökké való kineveztetését, akkor aztán majd megkéri principálisától Mariska kezét. A lányka nagyon boldog volt azzal, hogy For gács Máté felesége leend. Egy este az öreg ur külső munkáiból hazatérve panaszkodott, hogy nem jól érzi magát, pedig N. N. város telekkönyvének rendezését a hely színén holnap már meg kell kezdeni. Fölkérte tehát Forgácsot, vé gezze helyette ezt a dolgot, a mely három hetet vesz igénybe. Forgács készséggel engedelmeskedett, megtette úti készülődéseit, hogy másnap indulhasson. Érzékenyen vett búcsút Mariskától, kérve kérte, hogy továbbra is szeresse. Kemény)!, hogy néhány hónap múlva kinevezik, akkor aztán egymáséi lesznek. Forgács uj állomásán uj világ tárult szemei elé. Előre megállapított terv szerint a polgármester hez szállt. A polgármester unokahuga, a szép Ida látása el felejtette vele azokat a hízelgő Ígéreteket, a melyeket pár nappal előbbi Mariskának tett. Bövid pár nap múlva el volt feledve régi szerelme, el volt temetve Mariska képe. Mindent elkövetett, hogy megnyerje Ida rokonszenvét. Megnyerte! A rokonszenvböl hamar lett sze relem. Ida megvolt hódítva. Mik'orra elkövetkezett Forgács visszautazásának deje, akkorra már eljegyezte magának teleségül Idát, de csak titokban, nem akarva nyilvánossá tenni szív ügyeit rendes mérnökké való kinevezteteseig. Másnap rendes állomására visszatért. Alig szállt e a kocsiról, öreg principálisa ékes szavak kíséreté ben, szerencsekivánatok közt adja át Forgácsnak a rendes mérnökké való előléptetés okmányát. Forgács öröme teljes. Amint meglátja Mariskát, gyenge fátyol borul Idának szivében élőképére, föltá rnád újra régebbi szerelme. Még az nap Pestre utazott, hogy személyesen köszönje meg a minister kegyét. Pár órával később érkezik meg Ida, barátnője Mariska látogatására. Szerető, őszinte barájnök voltak. Társalgásuk közhen szóbajön Forgács is. — Most utazott el Pestre. Kinevezték rendes mérnökké. — Igaz? kérdi örömmel Ida. „ — Igen 1 — Akkor nincs többé miért titkolódznom. Ma riskám, én menyasszony vagyok, Forgács menyasz- szonya. Mariska elsápad s mintha nem jól értette volna, zavartan kérdi:-- Kinek a menyasszonya vagy Iduskám? — Forgácsé, a ti segédeteké. Ida elmondta a részleteket. Mariska nem tud szóhoz jutni a rémülettől. Ida faggatja, hogy mi baja neki, miért oly sápadt, miért van olyan rémületes arczkifejezése. Mariska könyek közt vallja meg, hogy Forgács neki is házasságot ígért. Most még Ida sápadozik. Keserves siránkozás és kölcsönös felvilágosítás után megállapodnak, hogy kegyetlen boszut állanak a csábítón. Forgács csakhamar visszajött Pestről. Az egész utón a fölött gondoskodik, melyik leányt veszi fe leségül. Ida szép leány, kedves leány s e mellett dús va gyonnak leendő örököse. Mariska szebb, de nem gaz dagabb Idánál. Hosszas gondolkodás után Mariskát választó. Másnap mégis kéri kezét a principálistól, a ki teljesen leányára bízta az ügyet. Mariska az öreg ur csodálkozására, Forgács ur végtelen meglepetésére kosarat ad. Forgács nem tudta magát tájékozni Mariska vá ratlan meghidegülésén. Megrettenve, de azzal a biztos tudattal megy Idához^ hogy ott nem kaphat kosarat. Meghát — a mint magában gondolja — jobb is igy. Ida nagyon gazdag. Megaztán a kinek az érzelmei olyan hamar változnak, mint Mariskáéi, olyannal úgy se lenne boldog. Ilyen gondolatok között ért a polgármester ur la kására, hol azonnal előadta jövetele ezélját. Idára bizatik a válaszadás. Ida gúnyosan felel: — Megtisztelve érzem magam mérnök ur aján lata által, de minthogy kegyednek menyassza az én kedves barátnőm Mariska, igy kénytelen vagyok visz- szautasitani. Különben pedig, ha nem volna is meny asszonya, ép oly bizonyos kosarat adnék önnek, mint a mily bizonyos, hogy ön egy lelketlen csábitó. A polgármester ur laposra nyilt szemekkel ámul- bámul unokahuga szavain. Forgács megtudva/ honnan fii a szél, olyan gyor san távozik a pelgármester úrtól, mintha sohase lett volna ott s kénytelen volt magának megvallani: . — Biz itt az én uralkodásom csak pünkösdi ki rályság volt 1
