Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-06-17 / 25. szám
XI. évfolyam 25. szám Szegzárd, 1883. junius 17 Megjeleli: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-otcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások -kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesitöje. Előfizetési árak: Egószévre............6 írt — kr. Fé lévre ...... 3 „ — » Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér : 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jntányosan számíttatnak. I. A törvénykezési szünetről. Három évtizednek sokoldalú tapasztalataira volt szükség, hogy a magyar igazságügy vezér- köreiben megérlelődjék a törvénykezési szünet eszméje. Szivünkből üdvözölnők a régi magyar, so kat birálgatott igazságügyi rendszer ez elteme tett I az uj, modern alkotások kora által halot taiból feltámasztott alakját, ha azt, úgy a mint az 188B. évi 38. törvényczikkben megteremtve van, helyesnek, czólravezetőnek találnék. Ezt azonban róla egyátalán el nem mond hatjuk. Megkísértjük ez állításunkat, a mennyiben egy czikk szűk kerete megengedi, igazolni. Hogy ezt tehessük, mindenekelőtt azon okokkal kell tisztába jönnünk, melyek a törvény kezési szünet szüksége felől az intézőköröket meggyőzték. Indokolható ugyan a szünet azzal, hogy az igazságügyi administratió, mely a kedvezőtlen pénzügyi viszonyok folytán, eddig csak a mun kaerő kevesbitésóben s az intercalaris jövedel mek geniális szaporításában talált háladatos térre, végre a sokat zaklatott, munkával tulhalmozotf és idő előtti munkatehetetlenségre kárhoztatott bírói kar, segéd- és kezelő személyzetnek akart egy oly ajándékkal kedveskedni, mely a meny nyire méltányos lett volna, ép annyira kedvező fogadtatásra talál vala. Evr"azonban — nézetünk' szerint — nem az az indok, melynek a hivatkozott törvényczikk létét köszönheti. Ep oly kevéssé járnak az igaz utón, kik azt hiszik, hogy a törvénykezési szünet az igaz ságot kereső's az igazságszolgáltatás által kere sett feleket akarja a nagy, munkaidő ben a bíró sági idézések terhétől megóvni. Kern hihető végre, hogy a szünet azon a sajtó által is sokat hangoztatott röpke szavakban lelné létre jöttének egyedüli magyarázatát, me lyet egy magasan á'iió' férfiúnak tulajdonítanak s mely azon eszmekörben mozgott, hogy a szün idő arra lesz jó, hogy a felsőbb bíróságoknál óriási mérvben felszaporodó hátralékok feldol goztassanak. Legvalószinübb azonban, hogy az igazság—, ügyi kormányzat legújabb intézkedése által azon zavaroktól akart menekülni, melyet a bíráknak egész éven át folyton tartó szabadságolása a ta nácsok alakításában s az ügykezelésben elő idézett. S éppen, mert mi a valódi okot a most említett körülményben véljük feltalálhatónak, sze rény nézetünk, hogy az uj törvény, úgy amint megalkottatott, a bajon segíteni egyátalán nem fog. A járásbíróságoknál ugyanis, kivéve a kevés munkaerőt igénylő adóssági kereseteket, a többi, csekély kivétellel, megy a maga során. A törvényszék polgári osztályánál az összes váltókereskedelmi és csődügyek szüneti tárgyak; —=■ elintézendők ezenkívül a polgári peres ügyek minden fokozaton keresztül, kivéve csupán a bizonyítási eljárást és Ítélet hozatalt. Elég dolgot fog ezenkívül adni azon intéz kedés, hogy a gyámi törvény által a törvény szék hatásköréhez utalt összes ügyek ^szüneti tárgyakként vannak kijelelve s igy kivétel nél kül elintézendők, ép úgy, mint az előleges bizo nyíték foganatosítása, az utalványozási és eskü kérdések. A fenyitőosztály éppen a legfontosabb bűn ügyekben, hol a vádlottak letartóztatva vannak, kénytelen eljárni. A telekkönyvi ügyek elintézésére vonatko zólag a törvényben előforduló ruganyos kifeje zés tágkaput nyit, hogy minden folyamodó fél ügyét sürgősnek nyilváníthassa s az a szüneti előadó inkább elintézi az ügyet, mintsem alkal mat szolgáltasson arra, hogy az elnök az elinté zés iránti folytonos kérvényekkel zaklatta ssék. A bűn vizsgálatok folynak a magok módja szerint és igy a vizsgálóbíró és ügyészség is el lesz foglalva. Szóval a bírósági teendők kétharmada szü- jieti tárgy lévén, ezen körülmény magával hozza, hogy a'bíróságok, ha csak könnyelműen nem akarják a hátralékok felhalmozódását előidézni, kétharmadrószben kénytelenek helyükön ma radni . Ezen állításunkat igazolja a szegzárdi e. f. kir. törvényszék eljárása, a hol is a napokban tartott teljes tanácsülés megállapította, hogy a bírói karból, melynek létszáma hét, négy ma rad és három megy. A törvénykezési szünet alatt működő bíró nak joga lévén a szünidőhöz arányított szabad ságidőt utólag igénybe venni, minthogy alig fel tehető, hogy erről az illetők nagylelkűen lemon danának, a szünidőt követő két hó alatt, mikor az elmaradt ügyek rohamosan fognak befolyni, ■marad három biró, kik természetszerűleg az elé jük tornyosuló munkának megfelelni képesek nem lévén, meg lesz a szüneti törvénynek azon biz tos következménye, hogy azon Biróságo"k is, me lyek eddig, hogy szokásos kifejezéssel éljünk: kurrensben voltak, megszűnnek ily irigylósre- méltó állapotban lenni. I Vagy is egy magyar közmondással élve: aptÉ uram esőt, de nincs köszönet benne I Azért nézetünk szerint, vagy békét kellett volna hagyni a szüneti törvénynek, vagy ha el volt határozva, amit mi btiacVenosefre szükséges és üdvös intézkedésnél tekintünk., áem kellett volna a félreadszalályuál n.og- Végre, ha ?.z ‘ összes polgári perek*, esőd és) kereskedelmi e£ a többé nem sürgős ügyek két hóig szüneteltek volna is, semmivel sem lett volna nagyobb baj, mint az a se kint, se bent féle állapot, melyet a szüneti törvény teremtett meg. Vigasztaló csupán a dologban az, hogy az uj törvény csupán kezdeményezés lévén, az igaz ságügyi kormányzatnak bő alkalma lesz a szer zett tapasztalok alapján oda fejleszteni üdvös in tézkedését, hogy az általános és teljes méltány lásra találjon. Boda Vilmos. A kir. törvényszék köréből. 1055./1883. Ein. sz. T. szerkesztőség! Tisztelettel van szerencsém megkeresni, mi szerint az 1883.33. t. ez. végrehajtása tárgyá ban hozott ministeri magas rendelet alapján meg alakított és itt közlött szüneti tanács tagjai, va lamint a kir, járásbíróságoknál azon idő alatt működő birák neveit köztudomásra hozás végett becses lapjában közölni szíveskedjék. A kir. törvényszéki szüneti tanács: Elnök: Palugyay Gusztáv. Bírák: Totth István büntető ügyek előadója. Boda Vilmos polgári ügyek előadója. r Babits Mihály telekkönyvi ügyek előadója. Ágoston István vizsgálóbíró. A kir. j áráshÍróságoknál: A szegzárdi kir. járásbíróságnál: Szendrődy Károly járásbiró. Traiber Vincze albiró. A bonyhádi kir. járásbíróságnál. Biróv Béla albiró. Paksi kir. járásbíróságnál: Forster Antal albiró. Dunaföldvári kir. járásbíróságnál. Muraközy László albiró. n^nnki kir- járásbíróságnál: , Jankó Imre akűeé, _ ~ Szegzárdon, 1883 _ _ _ * P a Ljuíg , i- a V, Vi_-. iT>rv*-«rytiiéki elnök. A megyei közigazgatási bizottság folyó évi junius hó 11-én tartott ülésében előterjesztett jelentések érdekesb részét a következőkben ismertetjük: Az alispán jelenti: hogy a közbiztonság állapota teljesen kielégítő és megnyugtató volt, úgy személyes, mint vagyoni tekintetben; szintúgy rendes és zavar talan volt a közigazgatás általános menete is. Mező- gazdasági viszonyaink tekintetében az őszi vetések álla potát illetőleg a megye minden részéből a búzákon el terjedt rozsdáról panaszkodnak; a rozs vetések kielégi- TÁRCZA. Makk király. — Németből. — Gácsország egyik nagyobb városának kávéházá ban két fiatal ember ült egy asztalnál | kedélyesen beszélgetett, mitsem törődve a többi vendéggel. Pavlovics Tódor és Wasilevszki Jenőnek hivták őket, mindketten tartomáuygyülési képviselők voltak s elválhatlan jé barátok, kiknek barátsága már az isko lában kezdődött. Beszélgetésük csakhamar élénkebb fordulatét vett. — Jenő 1 Te nem vagy igaz barátom ! — szólt Pavlovics miközben az asztalra könyökölt. — Hidd el Tódor! talán éppen ma vagyok az inkább, mint eddig voltam ; felelt ez szemrehányélag. — Bocsáss meg, de állításodat kétségbe vonom; mert hisz a mai napig folyton szerencsém előmozdí tásán fáradoztál s most ellene vagy. — Édes Tódorom! ma is szerencsédet óhajtom és az által, hogy elhamarkodott házasságodat ellen zem, a szerencsétlenségtől kívánlak oltalmazni. — Kegyetlen ! hiszen jól tudod, hogy Karolin sze relméért feláldoznám életemet is, hogy szivének bir- hatása legnagyobb szerencsém, hogy holnapután már Isten és emberek előtt enyém leend. . .. Nem, nemi — Ez lehetetlenség, ez rágalom! — Azt hiszed, hogy valami szóbeszédre hallgat tam s azon okból koczkáztatom állítólagos szerencsé det? Ne hidd! A mit mondok, arról biztos tudomá som van: Karolin csapodár, ő nem érdemli meg sze relmedet. — Legalább fontold meg szavaidat, hisz ezek mérges nyílként marczangolják szivemet. — Térj eszedre s csendesedjél, mert ily izgatott hangulatban semmit sem mondhatok el. — Nos hát lecsendesülök. — Beszélj j — Két héttel ezelőtt levelet kaptam fivéremtől, ki S . . . ben tanár, a melyben felkér, hogy látogas sam meg, ő majd saját fogatát küldi értem ; azt tudod te is, hogy 4 nappal később ez okból tőled rövid időre búcsút vettem. — Igaz. De meg nem foghatom .... — Türelem} majd mindjárt rá jövök. Tegnap előtt tértem vissza. Emlékűvel ugy-e azon útra, moly leendő ipád kertje alatt húzódik? s arra ijt/bcgy e kertben a lelkész lakásának déli részén jasmin lugas van, melybe minden arra utazó beláthat? Megvallom: szándékosan tekintettem át a kerítésen azért, hogy nem pillantbatom-e meg a szép Karolint, kit én is ép oly szeretetreméltónak ismertem, mint te; — de nem írhatja le senki meglepetésemet, midőn a lúgosban egy huszártiszt oldalán pillantottam meg Karolint. — — Első pillanatra nem akartam hinni szemeimnek, azért leszálltam kocsimról s mint valami kém, közel csúsztam a lúgoshoz, a hol éppen akkor — — — — Nos?! — Megölelte s forrón megcsókolta Karolint az ifjú katona. — Lásd, Tódor! ilyen az asszonyihűség! — — Irlózattal fordultam el e jelenettől, mert a mily nagyon becsültem Karolint azelőtt, épugy, sőt tán még jobban, megvetem őt most. A nélkül, hogy atyjához betértem volna, haraggal telve ültem kocsimra 1 utaz tam tovább e város felé. — De nem hihetem, nem akarom hinni! Oh, Ka rolin 1 hányszor esküdött szerelmet és hűséget könyek közötti-------nem, ily elvetemültségre ö nem képes, Ta lán tévedtél?.— — Oh mondd Jenő! mondd, hogy tévedtél! — Akkor nem törődném veled!----------Inkább is métlem, hogy láttam, saját szemeimmel, közelről és csalhatatlanul. — Oh; vDtenem! ha ez igaz--------—! — Tódorí~Kár~ volna panaszkodnod s szenved ned a hűtlenért. Légy férfi! .{őröld ki még emlékét is szivedből. — Oh, Jenő! ha tudnád, mint iajf'ér írektm. — I — — De magam akarok meggyőződni róla 1 — No ahhoz ugyan egy kissé elkéstél! — Elkéstem 0 igaz. — No úgy deritse ki csalá sit a sors! — Holnapután ugy «J- -eljüáz spföri' K’^rolinho^ I — ott majd megtudod. & * * Danilevics ruthén lelkész házánál vigan voltak. A derék, különben is mindig jókedvű lelki pász tor, ma különösen víg volt és ezt kedvező előjelnek tekintették leánya jövőjére, ki rövid idő múlva Pav lovics Tódor neje lesz.- A meghívott vendégek már mind együtt voltak; mi azonban ezeket nem vizsgáljuk közelebbről, de kö rül sem tekintünk a jelenlevő'családtagok között, mert abból kitűnnék, hogy tulajdonkép e házban ma kettős ünnepet kellene megülni, — s ezt nem tesszük azért, meri akkor előre felemelnénk beszélyünk fátyolét i az olvasót jó csomó érdekességtől fosztanék meg. Az ünnepélyhez már csak a föszemély — a vő legény hiányzott s ezt minden pillanatban várták. — Végre kocsi gördült a lelkészlak udvarába s csakha mar belépett a szobába a várvavárt Pavlovics Tódor, barátjának Wasilevszky Jenőnek oldalán. Leendő ipa a legszivélyesebben fogadta, a szép menyasszony köny- nyedén üdvözlő s nyájas mosolylyal karját nyujtá felé. Pavlovics kimért feszességgel, hidegen fogadott min dent, sőt midőn a végzetteljes huszárruhát megpillan totta, — midőn Jenő fülébe súgta: „0 az, — lásd nem hazudtam“, — midőn észrevette, hogy a hadnagy és mennyasszony mily sokszor s mily jelentőségteljes pillantást váltanak egymással-------elvesztette béke- tü rését, — meg volt semmisítve. — Tehát bizonyos, hogy Karolin hütelen.-------A vendégek tekintete azt lá tszott kérdeni: mi baja a vőlegénynek ?-------a lel ké sz is elvesztetté vidámságát, hisz ép ma szerette volna vejét vidámnak látni . — Ugyan mi bajod ? — kérdé a menyasszony. — Semmi, éppen semmi! — feleié Tódor resz kető hangon s ajkába harapott, mint a ki haragszik ^Hukedih. Mm Hattr szeméit nyil- ként szeg.’ a menyasszony?" béből két kártyát huzu»»’ é? **oiret a mén; elé tartá s felszólító, bogy válasszon kóaüiüY A félénk leány csodálkozva és kérdezve azonnal a hadnagyra irányzó tekintetét, mit Tódor észrevett. — Nos! — egymás után! — erőltető Tódor a késlekedőt, dúlt arczczal tartva elébe a kártyákat. — Ah! fel nem foghatom, — — de ha te aka rod — —! — szólt a menyasszony s választott. — Makk király! — kiáltó Tódor elsápadva — legyen tehát, — magad választád! Egy pillanat alatt eltűnt a két jó barát, a nél kül, bogy valaki visszatartani megkisérlette volna. Ok sem adtak talányos magukviseletéröl felvilá gosítást. A vendégek csakhamar szétoszlottak. (Vége következik.) Mai számunkhoz féli? melléklet van csatolva,
