Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-05-06 / 19. szám
XL évfolyam 19. szám Szegzárd, 1883. május 6 Megjelen: hetenhiut egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési minister! meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesitője. Előfizetési árak: Egészévre . . . . . 6 frt — kr. Félévre ...... 3 „ — » • Negyedévre .... I „ 50 1 Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. . Nyiittér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hogyan készitik elő népünket a socialistico-com- munisticus irányzatok befogadására? Európa majdnem minden államában foglal koznak a jelentkező socialistico-communisticus irányzatú titkos társulatokkal; csak az eljárási mód különböző más-más államokban a szerint, a mint különböző az ezen irányzatot követő tár sadalmi felforgatok föllépése. Oroszország az | nihilistáival és Angolország az úgynevezett „ lé gy őzhetetlenekkel“ nagyon kurtán és sok eset ben zsarnoki önkónynyel bánnak el. Franczia- ország az ő anarchistáival és Spanyolország a kebelében gazdálkodó „fekete kéz“ társulatá val már nagyobb czeremóniát űznek. Németor szág praeventiv eszközökkel törekszik asocialis- musnak gátot vetni; az agg német császár leg utóbb is meglepő üzenetben sürgette a képvi selő testületnél a munkásosztály helyzetének ja vítását czélzó törvények tárgyalását. Olaszország megsimogatja a maga irridentistáit, mert törek véseiket a nemzeti egység álarcza alá rejtik. Mi magyarok tartjuk még a mi viszonyainkat a legjobbaknak; hanem azért nálunk is nagyon té vednek azok, kik azt hiszik, hogy hazánk né pessége nem szolgáltat alkalmas anyagot a so cialistico-communisticus irányzatok befogadására. A fővárosban ugyanis már is vannak realisticus munkás szövetkezetek; a vidéken ugyan ilyen szervezett szövetkezetek nincsenek; de hogy a socialistico-communisticus -elvek nálunk is el -vaunak a nép közt terjedve, hogy-az úri osz tály és általában a jobblétnek örvendő osztályok elleni gyűlölet és az azok javain való osztozko dási vágy a mi népünknél is kifejlődött, azt csak oly idealisták tagadhatják, kik népünk szegé nyebb rétegével nem érintkeznek. Meg van biz socialistico-communisticus irányú szövetkezetek hez az alkalmas anyag a népben nálunk is, még pedig veszedelmesebb formában mint külföldön, mert mig más államokban az ipar különben is változékony elvű napszámosai képviselik a so- cialismust, addig nálunk, hiányozván itt az ipa ros osztály, a mezei munkásoknál kezd terjedni a socialismus; már pedig sokkal veszedelme sebb, ha valamely természeténél és jelleménél fogva conservativnak tartott osztály érez magá ban kedvet a társadalmi rend megbontására, mint ha oly osztály elégedetlenkedik, mely jel leménél és hozzáférhetőségénél fogva kevésbbé conservativ. Azéit az országos gazdasági egyesület na gyon jól fogja fel a helyzetet, midőn a szegény séget a mezei munkásoknál keresi fel s a kis- birtoknak tőke elleni védelme által és a mezei munkások helyzetének javítása által törekszik elejét venni a veszélynek. Annál szomorúbb aztán, ha azt tapasztaljak, hogy mig a fővárosban a munkásosztály helyze tének javításán tanakodnak aristokratáink, addig a vidéken néha épen legeonservativebb fő ura ink nevében, jóllehet talán az ő tud tuk nélkül, történnek olyan dolgok, melyek a törvény iránti tiszteletlenségre, a nép vallásos ságának elfojtására, a jobblétnek örvendő osz tályok gyűlöletére, a nép sanyargatására, elke- seritéséré vezetnek s a népet a socialistico-com- í munisticus elvek befogadására előkészítik. Ilyen dolognak tekintem én a cselédekkel való vasár napi dolgoztatást és általában az olyan botrá nyokat, melyek a nép vallásos érzületét sértik. Ilyen két botránynak volt színhelye april 22-én Kurd községe: ezeket óhajtanám a közönség tu domására hozni a tisztelt szerkesztő ur becses engedőimével. Ha egy uj magyar; * kmolr oaómbatuíi jrtau vasárnapja, de aki azért szombaton is, vasárnap is dolgoztat, cselédeivel, idegen községbe küldi keresztény béreseit do 1 göni hát a nép ezen is megbotránkozik, jóllehet az6, nal hozzá teszi „nem csoda, mért zsidó ag ura- ságjuk“. Megbotránkozik pedig nemcsak azért hogy az idegen béresek az ő vasárnapi munká- jok által a község vallásos. érzületét sértik, ha nem megbotránkozik azon is, hogy ama bére seknek egy heti munka után még egy nap sem adatik, a melyen megnyugodhassanak és a val lásból vigaszt meríthessenek a szegénység és terhes munka elviselésére. Sokkal nagyobb azonban a botrány, ha mint a nép közül megjegyzék, egy gróf Apponyi Sándornak 16—18 négyes fogatú szekere hord egész vasárnapon gabonát Lengyelről Kurdra, I és 16—18 béres sérti az 5 durrogatásával, kia bálásával és czifra nemzeti bűnével a templomba menők vallásos érzületét és az istentiszteleten megjelenők áhítatát. Mint hallottuk a nemes gróf jelenleg nem tartózkodik lengyeli kastélyában, te hát tudomása nem is lehet a dologról; ámde annálinkább kellene óvakodni ilyenektől az igaz gatóságnak, szem előtt tartva a törvényt, mely hiányosan ugyan, de mégis tiltja a vasárnapi munkát, vagy szem előtt tartva a méltóságos grófi család vallásosságát. A dolog igy történt. A Eurd községe alatt kanyarodó Kaposcsa- tornán az előtt is ritkán, mióta pedig vaspálya épült, vele párhuzamosan, még ritkábban törté nik teherszállítás vontató hajócskákon. Folyó év april 20-án azonban mégis megérkezett két kis vontató hajócska, hogy a kurdi hídnál megra kodva gabnát szállítsanak. A Lengyelről várt ga bona azonban sem pénteken, sem szombaton .nem érkezett meg, hanem ópen vasárnap hord ták a felhalmozott szekerek a gabonát Kurdra. Xyolez óra felé kezdtek a szekerek jönni és ek- 1 kor már kezdetét vette a béreseknél hajtásköz- I bon, azután meg a lerakodásközben elmaradha- ! tatlan lárma és dqrrug.i'.-is és tartott ST isié.". I 'tisztelet alatt folyton,; A ihrzscg egy Teszé 'H* 'hiéon tülekszik: s minthogy a Kaposcsáför-* nán egyedüli átjáró éze" ' ■ • -<i-. kodás történt, akiért -V incién egyes teáiploiubá menő Játja^ii ro-orikát hallotta a lám;.; > ■ .g- I botránkozott; de meg minthogy a hid a tem plomtól csak alig 200 lépésre van, hát a foly- I tonos kiabálás oda is felhallatszott. A botrány tartott délután is s az arra járó néptől eleget lehetett hallani ilyen szavakat: „Ez már mégis sok; ha szegény ember tenné ezt, mennyire megbüntetnék“. íme mily hamar szembe állítja a nép a szegényt a gazdaggal s a bérest azzal, ki a béressel még vasárnap is dolgoztat, mintha esak az a béres is olyan barom volna, mint a négy ökör. Akár hogyan vesszük a dolgot, biz.nz ilyen eset felér egypár petroleum cseppel, melyet a lappangó socialistico-communisticus osztozkodási vágyak tüzére öntenek; mert eltekintve a meg- botránkozóktól, minő messzireható lehet az az elfojtott keserűség, melyet azok éreznek, kiket szegénység által lekötött helyzetűk arra kénysze rít, hogy vasárnap, mikor más a templomba megy, ők zsákoljanak. A másik botrány, mely Kurdon ugyanaznap történt, szintén jellemző a mi állapotainkra. Egyik polgártársunk kibérelte a községnek szt. Mihálytól szt. Györgyig tartó italmérési jo gát. Volt a bérlőnek két háza s ö a két ház közül épen abban nyitott korcsmát, mely a tem plom mellett fekszik. De ez még hagvján, mert I a ház háttal van a templom felé; ámde mit tett a bérlő, hogy a botrány minél nagyobb legyen ? Háza hátulsó falán, hol ezelőtt bejárat nem volt ajtót töretett és éppen a templom déli ajtajával szemben csak azért, hogy korcsmájába két be járás legyen. Tartott aztán a heje-huja a hívők nagy épü lésére. A helybeli lolkész megsokalván a dolgot, panaszt emelt a szolgabirói hivatalnál, mire egy szolgabirói határozat alapján az újonnan tört mindkét házába'bort mértek, egymoe nymán, a másikban titkolva. Folyó hó 22-én azonban a korcsma újra nyilvánosan megnyittatott; a mennyiben 1 bérlő a legények számára tánczmulatságot rendezett, beléptidijt szedett és bort mért. — Nem tudom tett-e jelentést a bérlő az elöljáróságnál, hogy ő beléptidíj szedés mellett nyilvános tánczmulat ságot rendez oly helyiségben, melyben a korcs matartást a szolgabirói határozat eltiltotta. Ha jelentette, akor nagyon csodálom, hogy ez meg engedtetett neki; ha nem jelentette, akkor meg csodálom, hogy mégis eltüretett, mert hisz a TÁRCZA. Ilyen hű a férj! Ott ül M. Károly szép feleségével az asztalnál és theát reggeliznek. A doctor éppen az utolsó csöp pet szörpöli csészéjéből s ez alatt a vele szemben ülő feleségét meröeB nézi, szemlélgeti a rózsaszin felhőket, melyek a szép asszony arezvonásain időnkint átvo nulnak ; gyönyörködik a szőke fürtökben, melyek a kis piros kendő alól kiszöktek s a háló köntös alól kikandikáló márvány váltakban, mig a doctorné mé lyen gondolataiba merülve, kis kenyérdar^bbal játsza dozik s a morzsákból picsái hófehér ujjaival golyócs kákat sodor. Perczek múlnak el annélkü1, hogy egyik vagy másik megszólalna Tél közepe lévén, a kályhában vigan pattog a tűz, künn pedig az erős északi szél süvöltött végig az utczákon. Tán ép ezen két hatal mas elem játéka tette őket ily mélázóvá? mely álla potnak csak az óra ütése vetett véget. Ekkor ugyanis a fiatal orvos hirtelen felugrott, csengetett inasának és megparancsolta, hogy kabátja, kalapja és botja azonnal benn legyen, mert ma gya log teszi látogatásait betegjeinél; az inas távozta után feleségéhez fordult és a kínos féltékenység hangján igy szólítja meg nejét: Balga, a ki hiszi; a hadnagy itt a házban — mint mondják — inasomat a Janit gyakran kérdezgeti, vájjon egyedül vagy-e s engem mikorra várnak haza? és több ilyforma kérdésekre vetemedik a bitang. — A szép asszony nevetéssel felel. — Es te erre nevetsz? kérdi növekedő szenve déllyel a féltékeny férj. Erre azután a szép asszony sem veszi tréfára a dolgot, hanem szeretettel simul férjéhez - és susogva kérdi, vájjon mivel szolgáltatott okot arra, hogy alig néhány havi együttlétük után ily bánásmódban kezdi öt részesíteni? De a féltékeny férj folyton változatlan dühvei távolította el magától szép nejét, folyton kiabálva, hogy szerelmes beléd a hadnagy, de ezt vérével fizeti meg. Végre is az asszony szép szava győz; sikerült neki férjét lecsillapítani g a forró könyekkel, melyek szeméből az alabastrom fehér arezon végig peregtek forró szerelméről meggyőzni. Az érdekes jelenetet az inas belépte zavarta meg, ki a parancsolt holmikat letéve távozott. Már akkor ismét a régiek voltak ; a nö megbo csátott az előtte térdelő férjnek s ez felállva, nejét szeretetteljesen ölelte dobogó kebléhez és azután egy bosszú, édes csók után távozott. Mig a doctorné toilettjével bíbelődött, addig a folyosó ajtaján halk kopogás hallatszott, melyre a vá lasz „mindjárt“ volt. Néhány peroz múlva megnyílt az ajtó s azon egy fekete ruhába öltözött lányka lépett be, kinek arezvonásain legott észre lehetett vonni, hogy fekete ruhája gyászöltöny s azért a doctorné néhány gyen géd szóval egy székhez kisérte, hol egymás mellé leültek. — Tán férjemet, M. Károly orvost keresi kis asszony? — kérdé a doctorné a lányhoz fordulva. — Nem, — válaszolt a kérdezett — bocsánat, én ezúttal M. doctornéval óhajtok néhány szót váltani. — En vagyok az, — szólt az orvosáé s ezalatt figyelemmel nézte az idegen lányka arezvonásait — — En leánya vagyok ama nőnek — mondá az I idegen nö, — kit P. Katalinnak neveztek, akit az ün férje orvosolt s ki néhány nap előtt meghalt. Anyám ] halála után a doctor ur még néhány napig megjelent | nálunk, szép szavakkal vigasztalt, utóbb szerelméről is beszélt velem s a tegnapi látogatása után észrevét lenül hozzám hajolt és — — megcsókolt. — Az én férjem? oh ez lehetetlen — sikoltott fel Fanny a doctorné — az én férjem engem meg csalna? az nem igaz! oh, dehogy igaz! ön hazudik! ön fel van bérelve, hogy a köztem és férjem közt lé tező egyetértést megzavarja, házi békénket feldúlja, de megfogja ön keserülni, ha nem igaz ezen állítása, távozzon azonnal innen, vagy — — .— Asszonyom, — szólt Antonia-- azonnal meg fogom önt győzni a valóról, C3ak kis türelmet kérek! — Folytassa, folytassa hazugságát, kiálta Fanny szenvedélyesen és hozzá gúnyosan nevetett.- — Midőn megcsókolt, ijedtemben a mellékszo bába meneküUem, hova szintén követni akart, azon ban zárt ajtóra talált, még néhány kérő szóval illet- lenkedett és végre eiment. Ama naptól fogva minden este megjelen nálam, de miután megtudtam, hogy a doctor ur nős ember, cselédem által mindig elutasit- tattam és most — — — Ön által megalázva ? elég 1 elég! többet egy szót sem! — azaz, hogy ha van még mondani valója, úgy csak folytassa! ttgy sem hiszek semmit! — És most e levelet vettem tőle, tessék olvasui. :— Levelet? mutassa! „Kedves piczikéml Meg foghatatlan előttem, vájjon miért utasittat ol pár nap óta cselédje által? talán azért a csókért, melyet mi nap homlokára loptam; azt ne vegye rosznéven, az égre kérem! hiszen am» tiszta, szeplőtlen homlok,jel vénye az ön ártatlanságának, melynek tudatában, él tem, boldogságom és mindenemet önnek áldozom, egye dűl önt birni forró vágyam, kérem, ne szökjék előlem, ma az esti órákban odajövök, vagy tán feledi, hogy én mint orvos megjelenhetek bárhol anélkül, hogy gyanúsíthatnának ? Egyúttal megfogjuk beszélni az ön jövőjére vonatkozó tervemet, mely iránt már némi in tézkedéseket foganatosítottam is. Azon édes reményben, miszerint vigaszom eny híteni fogja édes anyja elhunyta feletti bánatát, ma radok imádója Dr. M. Károly.“ — Megvagyok csalva! végem van! — kiáltá Fanny, mig könyei záporként hulltak alá égszin kék szemeiből — most mit tegyek? boldog isten! ki lá tod szenvedéseimet és megaláztatásomat, adj elég erőt egy ármányos félj megbüntetésére. — Nem! nem sirok többé. Módot keresek az ármányos megboszulására, s semrehányás, perpatvar mitsem használ; — állá, megvan már; ö féltékeny én reám azért, hogy csak ne is gyanítsam házasság- törö munkáját; de lakolnia kell ezért. — Jani te! — kiált az inasnak. — Menj el a hadnagy űrhöz itt a házban és mond neki, hogy ké retem egy kis tréfa lejátszása czéljából, legyen szives köpenyét és sapkáját kölcsönözni, érted? — Igen értem! — így lesz a legjobb, mondá a kisasszony felé fordulva, majd kegyed lesz szives velem közreműködni,- érti miért hozatom a köpenyt és sapkát? — Mit sem értek ebből asszonyom! Azonban rendelkezzék velem. Jani meghozza a tárgyakat s távozni készül egyúttal tudatja, hogy a doctor ur is jön. Fanny most megkérdi az inast, vájjon bizhat-e benne? Jani híi szolgája volt úrnőjének I azért bátran kimondhatta azt a szót, hogy úrnőm bizhat bennem. — Tehát érted mit akarok ? az urat tartóztasd. — Értem asszonyom. Fanny az idegen leánynyal a mellékszobába vo nul és erre nyomban belépett a doctor s az ott ólál kodó inastól kérdi: — • Hol van nőm? — Tessék? válaszol Jani. — Hol a feleségem ? ismétlő. — A Doctorné az ebédről gondoskodik. — Hívd ki! szamár, siket vagy? — Nem tudom, hogy az volnék. ,. — Nos hamar hívd elő, valamit elfeledtem.
