Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-04-15 / 16. szám
XL évfolyam 16. szám Szegzárd, 1883. április 15 Megj elen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre.............6 irt — kr. Félévre .................3 „ — „ Ne gyedévre .... I ,50 , Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak A farsangi fényűzésről. Tehát két hónapja, hogy kitánczoltuk ma gunkat, vagy azok, a kik nem tánczoltak, ki mulatták magukat. A böjt kezdetén pedig majd minden ember arra gondol vissza, hogy milyen jó volt mulatozni a rövid farsang alatt. Igen so kan azonban e gondolatot tovább fűzve azon szomorú tapasztalatra jutnak, hogy a mulatság gal bezzeg elmulatták szerencséjüket, el családi és házi boldogságukat; sok ember pedig a rö vid farsang alatt áldozat lett. Ezeket előre bocsájtva talán nem lesz ér dektelen kissé megvilágítva feltüntetni azon oko kat, melyek a jelen viszonyok között előidézői mindazon szomorú képeknek, melyeket a csalá dok magányában — sajnos igen gyakran ész lelhet a figyelmes szemlélő farsang után és ara* tás előtt. Korunkban nem csak az úri házak között, — de az iparos osztálynál is vannak oly csa ládok, melyek divatlapot járatnak és talán azt gondolná valaki, hogy az abból való tanulás vé gett —- ha ugyan ez ily lapoknál lehetséges — járatják. Dehogy is! Egyedüli czél az ily lap járatásánál, hogy belőle megtudják, hogy melyik a legújabb, akarom mondani legutolsó divat. A farsang közeledtével pedig a Mindenható a meg mondhatója, hogy mily érdekkel várják a divat nak ekkénti vagy akkénti alakulását, szeszélyes ví^tozását. mit .persze minden erőből utánozni kell. Szóval törni kell magunkat az utolsó divat szerint. Mind hiába: a divat a leghatalmasabb bolonditószer; ennek hódol mindenki, szegény és gazdag egyaránt. A kisasszony dúl-fúl és méltó (?) haragjá ban oda nyilatkozik, hogy ő bizony nem megy el a bálba! A jó mama körülveszi és czirógatja a kedves gyermeket: anyai szeretettől áthatott meleg szavakkal faggatja leánykáját: „miért nem akarsz bálba menni édesem ? — mi tart vissza a mulatságtól?“ és igy tovább, mig végre akis makranczos az anyácska szerint angyali gyermek — kinyilatkoztatja a mamának, hogy ő azért nem akar a bálba menni, mert neki nem lesz olyan ruhája, mint Paksai kisasz- szonynak. Lássuk már most, mit tesz a kedves mama! Leleményes ravaszsággal körül czirógatja a jó papát s addig tart az ostrom, mig végre a férj kapitulál s a szende, jó gyermek kívánsága teljesittetik s nagy nehezen ráadja a fejét — a mama örömére — hogy nem bánja hát, ha ép pen „muszáj,“elmegy a bálba, de csakis a mama kedvéért. Kérdjük már most, hogy ez az eset, mit bizonyít? Nem-e azt, hogy mig egyrészről a gyermeknél növeljük a szeszélyt, másrészről áldozunk a farsang azon követelményének, mely a mások utánzását vagyis a majmolást hatalma san előmozdítani igyekszik. — — Befejeztük a farsangolást édes any- jukom — szól komolyan 1 gondos családapa — több bálba nem visszük leányainkat, mert hisz az Istenért, a két leány eddigi bálozása majd 200 írtba került, mit évi jövedelmünkkel ará nyosítva, azon szomorú tapasztalatra jutunk, hogy a két báli est éppen annyiba került, amcny- nyiből háztartásunknak 2 hónapig ki kell kerülni. Ments Isten! ha ez igy menne, adósságba ke verednénk, s akkor nem tudom, hogy mi lenne belőlünk?! Ugy-e igazam van, édes feleségem? — Igazad van, tökéletesen igazad, azt te szed, amit jónak látsz; hisz te vagy a ház feje, te rendelkezel mindennel! — szólt az asszony izgatottan s olyan hangnyomattal s arczjátékkal miből a mondottaknak éppen az ellenkezőjére lehetett következtetni s mi a férjnél természe tesen nem kis visszatetszést idézett elő. Ezek után megkezdődik a vita, a férj komolyan és reálisan gondolkozva érvel, az asszony látszólag belenyugszik, azonban minden szóra kettővel fe lel, izgatottsága fokozódik, bár ő maga a nyu- godtat akarja játszani s végre mondja a nő — tégy ahogy tetszik, ha éppen nem akarod leá nyaid boldogságát elősegíteni, ha azon vagy, hogy gyermekeink örökké itthon üljenek és vén leányok maradjanak, hiszen ez mind csak tőled függ, te tudod legjobban, hogy mit lehet, mit nem; de annyi kétségtelen s ezt én mint nő és anya mondhatom neked, hogy mindkét leányunk partie-ja bizonyos, ha még a leendő két bálban részt vesznek. A szegény férj — ki kellő erélyt és szilárd önállóságot kifejteni nem bir — el végre is megadja magát s a leleményes nő ön elégültségének büszke öntudatában fejére teszi a „kalapot“ s az együgyű férj csendesen meg húzza magát a papucs alatt és — várja a sze rencsés partie-t, mely persze — elmaradt. Most pedig mi következik? A farsang egyik fő következménye: az anyagi tönkrejutás s a csendes családi élet boldogsá gának feldulása. Az itt felhozott példák, azt hiszük elég vi lágosak s eléggé a mindennapi életből meritvék. Nem szólunk azokról s nem akarunk olyanokra Ivonatkozni, kiknél az efféle — fentemlitett dol gok általában semmi nehézséggel nem járnak; ,de igenis azokhoz intézzük e sorokat, kik elol- ' vasásuk után — kezöket szivükre téve — kény- j telenek belátni az elmondottakban rejlő igazsár I got. Mert mig egyrészről azt, hogy a mások ’ utánzása, a feltünhetnémségi viszketek és ily mó dom kitűnni vágyás minden nőnél a szerénység írovására és az önhittség és szeszély növelésére {irányul — mindenki belátni kénytelen, addig másrészről természetes következménykép áll előt tünk az az elszomorító igazság, hogy a túlságos költekezés, a kiadásnak a bevételnél nagyobb volta, okvetlenül az anyagi tönkrejutást, az el szegényedést és bukást idézi elő. • Megyénk közigazgatási bizottsága folyó évi április 9-én tartá havi ülését, mely alkalom- ■rainr) főispán ur az ülést.-siülelött 10 órakor megnyitván, bemutatta Danes Bertalan újonnan kinevezett tan felügyelői segédet. A bizottság szívélyes éljenzéssel fo gadta a bemutatást Áttérve a napirendre, felolvastatott az al is páni jelentés, mely főbb mozzanataiban a következő: A köz ponti ügyforgalmat illetőleg befolyt a jelzett hóban 1037 drb, a maradt 490-el együtt volt összesen elintézendő 1527, ebből elintéztetett 1066, közgy. tárgyalásra fenn hagyatott 38, elintézetlenül maradt 423 drb. — A köz igazgatás általános menetét e hóra nézve is rendes és szabályosnak jelentheti. — Hasonlókép megnyugtató és kielégítő értelemben tüntetheti föl a közbiztonság állapo tát is. Mezőgazdasági viszonyaink tekintetében kevésbé kedvezően nyilatkozhat. Márcziusnak folyton esősen sze les és hideg idő járása nemcsak a tavaszi munkálatok kellő időben való végzését tette lehetetlenné, de a telet elég jól kiállott őszi vetésekre is többé-kevósbó hátrá nyos befolyást gyakorolt. — Befejeztetett e hóban a fc- sorozás a simonytornyai járásban is és pedig jó ered ménynyel a mennyiben a kivetett jutalék fedezésén túl még a honvédséghez is soroztatott be 47 egyén. — Fe gyelmi eljárás alkalmazását e hó folyamában négy eset ben kénytelen volt elrendelni és pedig: á) Velősy József szegzárdi adó nyilvántartó ellen kezelési szabálytalanság és sikkasztás miatt, b) Kovács Gyula kis-vejkei körjegyző ellen, hivatalbeli visszaélés miatt, c) Koncz Miklós be- deglii körjegyző ellen állítólagos lopás és sikkasztás miatt, d) Kiss István szt.-lörinczi jegyző ellen kötelesség mulasztás és hanyagság miatt. Több nősülési kérvény tárgyában történt intézke dés után előterjesztetett az árvászékí elnöki 'jelene tés, melynek érdekesebb részei a következők: 1. A m. árvaszékhez a lefolyt évnegyedben beérkezett 4075 elin tézendő ügydarab: minthogy pedig a megelőző évről 754 darab hátralék vétetett át; ennélfogva ezen évne gyedre összesen 4829 elintézendő ügydarab esett. Ebből elintéztetett 3945. hátralékban maradt 884 ügydarab. — 2. A m. árvaszék felügyelete alatt álló árvák létszáma volt 1882. év végével 13915. A folyó év első negyedé ben gyámság alá került 164, felszabadult a gyámság alól 197 és igy folyó év márezius végével gyámság alatt ' maradt 13882 árva. A gyámság alól felszabadultak kö zül 92 nagykorúság, 75 férjhezmenetel által lett önjo- guvá, 6 korengedélyt nyert, 24 pedig elhalt. A gond nokság alatt állók száma megmaradt 272. 3. A m. ár vaszéki számvevő által beterjesztett ügykimutatás szerint a le folyt évnegyedben számvevői vizsgálatra kiadatott 112 db számadási ügy, a múlt év végével hátralékban ma radt 16, ezen összesen 128 számadásból véglegesen el intéztetett 95, közben eső intézkedéssel folyamatba téte tett 20, elintézetlenül van 13. 4. A m. árvaszéknél egyes közegei ellenében márezius hóra nyilvántartásban állott 263 ügydarab, ebből beérkezett 138, megsürgettetett 125 ügydarab. A megyei főorvos a katonaállitással lévén foglalva, távollétében a főjegyző a főorvosi szakmába vágó ügyekről élő szóval rövid jelentést tesz, mi tudo másul vétetik. Az adófelügyelő jelenti, hogy a múlt évi márezius havi 43,135 frt 98'/., kr egyenes adó befizetéshez képest, ez év márezius havában 64,656 frt 50'/2 kr vagyis kedvezőbb befizetési eredmény éretett el 21,520 frt 52 krral és miután a múlt év hason havához képest, a folyó évi január havi hátramaradás leszámításával február hóban 28,776 frt 26'/» kr több a befizetési eredmény, a múlt óv I. negyedéhez képest a befizetés ez év I-ső negyedében 50,296 frt 78'/2 krral kedvezőbb; hasonlóan kedvezőbb a hadmentességi dij befizetésének eredménye is, és pe dig márezius hóban 4824 frt 24 krral az I-sö évnegyed ben pedig 10254 frt 14 krral a múlt évihez képest. A múlt havi ülésből 194./k.b. sz. alatt kiadott határozat nak az illető járási szolgabiró urak által megfeleltetvén a szolgabiró urak boérkozott jelentései intézkedést nem igényelnek. TÁRCZA. (Kecskeméti szülőházának emléktáblával való megjelö lése alkalmából 1883. ápril 16.) „Engesztolödjél sorsoddal." Katona. (Dicséretre méltatott pályamű.) Szülőhazámnak drága, szép vidéke, Te város, mely bölcsőmet ringatád, Tősgyökeres magyarság ősi népe; Fogadd fiadnak üdvözlő dalát!*) A Vesztatüz ég, melyen áldozának, ■ Legjobbjaink mindenkor a hazának, S e vesztatüznél íme, zeng a Múzsa: Örökön élsz To Bánk-bán Koszorúsa! Mint a takácsnak forgó karikája: Az évek száma gyorsan lepereg, S- hallgatva bús enyészet ül reája, S romján feledve járnak emberek; De itt, hol a szerény takács lakában 0 napvilágot láta hajdanában: A halhatatlan Isten gyújta szikrát) S az ihlett lélek tündér-fénye süt rád. *) Szerző Kecskeméten született. Jer Génius, köritsd be friss virággal E házat itt, Dicsőnk szülőhelyét, A hol annyi emlék mind csak Ö reá vall, Idézd nekünk föl az ö szellemét, Hogy szépre, jó- s igazra lelkesítsen, Magasztosért s a szent honért hevitsen, S tégy jelt, hogy értsék, kik nyomunkba hágnak: Kit szült e ház, hazánknak s a világnak. Világnak ír az, a ki egy világot Teremt a színen, mely él, tesz, beszél; Távol jövőnek múltban gyújt világot, S föllángol rég kihamvadt szenvedély. Ellőtted áll az ember, jellemével, Kit aljas érdek s égi czél vezérel; Buktában is győz, lásd, erény, igazság, | még győzve is lakói, sir, veszt a gazság. lm, itt a színpad. S a Iángész hatalma Művészileg rajt’ életet teremt. Oh te teremtő Költő diadalma, Mutasd nekünk az eszményt I végtelent. Az ötvenhárom éves sírt kitörve, Fojtsd a felejtést a mély sirgödörbe, S jöj, óriás te, kit korod nem értett, lm, ismerünk már, lelkesülve érted! lm, ismerünk már s lelked szárnyalásán Álmélkodással csüng a képzelet; A jellemeknek mesterrajzolásán Csodálva nézzük alkotó kezed’. S mily honfi-érzés gyujta lángra Téged, Mely agy velőt ráz s az idegben éget! Költője a magyar tragédiának: Jöj, irj nekünk s a késő kor fiinak! Jöj, ird le nékünk Bánk-bán lelki harczát, A szive mélyén örvénylő vihart; Sáppadni lássuk, meg’ kigyulni arczát, Egy Oczcán ő, mit vész fölkavart. Király, becsület, hon s hitves szerelme: Kibontakozni hogy’ bir itt az elme? Lépted alatt, hős Bánk-bán, reng az ország, S királyi lelked kinok ostorozzák. Jöj, ird le nékünk, a mint szép Melinda Hü, mint az ég és tiszta, mint arany, Ki gondolatban is csak meg sem inga, Es mégis oly igen boldogtalan, — Gyönge virágnak mint lön hervadása, A cselszövő kéz néki sírt hogy’ ása, — Hogy’ hull a porba a szív szűzi hamva — Oh jobb neked, hü, eltemetve, halva! Jöj, ird le nékünk a tüzes Petur-bánt, Ki, mint az Aetna, ég s zúg, mint vihar, Kit vasravert hazája’ sorsa úgy bánt, S úgy tépelödik szent fájdalmival. Magyar szabadság írva zászlajára, S minden csepp vére megpezsdül szavára. Végső nyögése: átok, ellenére, S hörgése; áldás, drága nemzetére. Jöj, ird le nékünk az öreg Tiborczot: A szenvedő szegény nép typusát — Szemünkbe íme, most is köny lopódzott, Siratjuk ezt az örökös tusát. Nem boldog a magyar, hajh, most se boldog, iUgy-e te Költö? ugy-e égi boltok? Menny s föld kinek teremtve lön szavára: Oh nézz le Isten a szegén) hazára! Oh nézz le Isten az ég trónusából, És áldd meg ezt a küzdő nemzetet. Nép, mely körében szépet hiven ápol, S ily fiakat szül, még el nem veszett. Nép, melyre visszasüt szép múlt sugára, S babért tűz a magyaroknak homlokára: El nem enyészik, az méltó hogy éljen, S győzzön halálon és ezer veszélyen. — S most ünnepelj s légy büszke ünnepedre, Nagy Katonánknak anyja, Kecskemét! O hirt fűzött és dicsfényt vont nevedre, S te méltányoltad, első, érdemét. Az ősz idő nem árthat érdemének: Horn lesz ez emlék, ám Öt zengi ének. Oh halhatatlan Költö, nagy szülöttünk: Egy nemzet áld, légy hír-csillag fölöttünk 1 Sántha Károly. Visszaemlékezés. Emlékszel-e, midőn az árnyas utakon Együtt tévedezénk, merengve múltakon? Remélve szép jövőt, élvezve szép jelent, Midőn kar karon, szív szivén pihent. Majd virágot szedénk s,te szépen alkotód Csokorrá azt s nekem pirulva adtad át. És én adtam neked cserébe másikat. Oh, mért fájó emlék ez édes pillanat?! Távolabb a kis tó, himbálva csolnakát, A játszi szelekkel enyelgve, inte ránk. ; Mi sajkába lilénk s mig az siklott tova: I Élénk a képzelet boldog jövőt hoza.
