Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-04-08 / 15. szám
1. Első bíró évi illetménye 200 frt. 2. Másodbiró „ „ 100 I 3. 12 esküdt (20 írttal szá- mitva fejenkint) . . . 240 „ 4. Közig, jegyző . . I 900 „ 5. Adó és telekk. jegyző . 6. 5 imok (400 frt szá- 700 „ mitva fejenkint) . . . 2000 „ 7. Pénztárnok . . . . 700 „ 8. Közgyám '..... 600 „ 9. Pénztári ellenőr . . . 500 „ 10. Községi orvos . . . 400 „ 11. Két városi szülésznő . 12. Őrkáplár évi fizetése 40 •10Q_., frt ruhailletménynyel 13. 7 városi szolga (kisbiró) 00 00 w évi illetménye ! 14. 12 éjjeli őr évi illetmé- 1456 „ nye ■. . V . . . 2496 1 15. Gyepmester évi illet- ménye ........................... 10 7 „ 16. Dobosfiu évi illetménye 25 „ 17. Állatorvos évi „ 200 1 18. Mezei gazda évi fizetése 19. A városrészére 4 lovat 125 | tartó ordonanc illetmé nye árlejtés szerint 534 „ 20. Községi fogyasztási adó kezelő évi illetménye . 00 o o 21 . Fogyasztásiadé pénztár nok évi illetménye . 22. Fogyasztási adóhivatali 500 „ szolga évi illetménye . 23. Önkénytes tűzoltó-egylet 365 „ segélyezésére .... 600 „ Összesen ! . 13936 frt ada tik ki a hivatalos közegekre. Összes bevétel: 15126 frt 36 kr. Összes ki adás: 30752 frt 69 kr. Adó által fedezendő összeg 15626 frt 23 kr. Duna-Földvár nagyközség jelenlegi helyzete és szervezetének, ez volna gyenge tükre — ami róla elmondva lett. Tegye már most minden polgár mérlegre a jelen helyzet előnyére, vagy hátrányára irható pontokat. Fogalmat alkotva magának arról, hogy mint nagyközség vagy ren dezett tanácsú város volna e czélirányosabban vezethető a polgárság érdekében. Azon remény ben élek, hogy az érett gondolkodású nagy többség be fogja ismerni, hogy Duna-Földvár egyrészről szerencsétlen fekvésénél fogva, más részről pedig a kínálkozó előnyöknél fogva más választást nem is enged, mint azt, hogy az ed digi rendszert megváltoztatja és helyébe a ren dezett tanácsot állitja fel. Hisz nem „Csáki“ szalmája mai nap már a közügy, hogy azt boldog-boldogtalan csépel hesse. A kísérletek és hangos torkuak ideje már lejárt. A ki a közügyek mezején vezérszerepet akar vinni az tettei és alapos készültségével iga zolja be hivatását. De valamint a gyümölcsnek, úgy minden eszme és tervnek előbb megérnie kell, hogy él vezhető legyen. Ennek folytán nagyon kívána tos lenne, hogy ha Duna-Földvár nagyközség érdemteljes polgárai ezen tervet a feledékenység által nem engednék elmúlni. E helyett ápolják gondosan és igyekezzenek a begyőző érvek ne- f mes fegyverével minél több párthiveket tobor? zani össze. Czélirányos volna, ha a község kiválóbbjai közül többen ezen eszme tisztázására nézve a sajtó utján is mérlegbe vetnék képességüket és befolyásukat. Tárgyalják higgadt tárgyilagossággal, hogy melyik igazgatási rendszer volna előnyösebb a lakosságra nézve. Ne féltsék népszerű? ségöket feltenni a község anyagi és szellemi fel virágoztatása érdekében. Mert most valóban nyí lott tér bebizonyítani, hogy ki a lakosoknak a valódi igaz barátjuk. Nem kell elcsüggedni, ha törekvéseiket gyors siker nem követné — hisz megvan írva, „hogy ahány fő, annyi vélemény“ uralkodik az embe reknél. De a valódi igazügy mégis diadalra fog jutni, csak nem szabad elcsüggedni és kitartó- lag munkálkodni kell előmozdításán. Ha valamely tervhez, úgy a jelenleginél fő- képen kívánatos a hosszas és kitartó munkásság. Azért tehát munkára fel polgártársak és bontsuk ki a haladás zászlaját: melyre ezen sza vak vannak írva: „Győzzön a jobb!!!“ Brutus. Vidéki levelek. Paks, 1883. márczius 27-én.*) Tisztelt szerkesztő ur! Az általános lelkesültség, mivel a csángó magya rok ügyét országszerte fölkarolják, arra buzdította a paksi ifjúságot, hogy e valóban nemes czélra közreműködjék. A tervezést csakhamar tett követte; mert az ifjúság fo lyó hó 26 an — miként az már becses lapjában említve is volt — egy valóban sikerült zártkörű tánczestélyt rendezett, minek tiszta jövedelme a csángómagyarok hazatelepitésére fordittatott. Valóban ritka szép közön séget láttunk együtt, kik hogy mindannyian jól mulat tak, bizonyítja az, hogy még reggeli 5 órakor is ugyan csak jó kedvel járták a csárdást. A négyeseket 24 pár tánczolta. Ott voltak kölgyeink közül: Br. Rudnyánszky Istvánná, Daróczy Tamásné, Kolozsváryné, Csuklyné, Késmárkyné, Flórián Istvánné, Dr, Nagy Miklósné, Tóth Pálnó, Szentpéterynó, Bergmanné, Pleszkynó (Földesről) Linkáné; továbbá br. Horváth Etelka (Duna-Szent- Györgyről), Döry Olga, Mészáros Mariska, Bun Anna, Fetter Anna, Witvyindisch Anna (Budapestről), Girk Mariska, Petrich nővérek, Schmidt Lenke, Szabó Örzsike (Szent-Ivánról), Vigyázó nővérek, Eggerer Jeny, Novák Szidi, Ambróczy Katinka, stb urhölgyek. De nemcsak a közönség mulatott jól, hanem sike rült a rendezőségnek a másik czélt is elérni, hogy ugyanis a csángók számára is juttatott 50 irtot. Felülfizettek: Egy vig asztal társaság 3 frt 90 kr, dr. Varga Pál 2 frt 50 kr, Molnár Antal 2 frt, Berg mann Emil 2 frt, Kovordányi János 2 írt, Br. Rud nyánszky István 2 frt, Özv. Fetter Györgyné 2 frt, Stella *) Elkésve érkezvén, múlt számunkból kimaradt. A szerk. 1 frt, Bún Gusztáv 1 frt, Keck-János 1 frt, Petrich Ferencz 1 frt, Lenkey Ferencz 1 írt 20 kr, dr. Nagy Miklósné 1 írt, Szabó Gyula 1 frt, Mészáros Mihály százados 1 frt, Zavaros Gyula 1 frt, Frank Gyula 1 frt, özv. Demerátz Józsefné 1 frt, Girk Mariska 1 írt, Vi zsoly Ákos 1 frt, i(j. Fuchs Mihály 1 frt. Girst Ádám 50 kr, Daróczy Ilona 50 kr, Rézmann János 40 kr, Bene Ferencz 20 kr, Győrfy István 20 kr, Frank Al bert' 45 kr, Kornis Róza 2 frt, özv. Kornis Pálné 1 frt, Linka Kálmán 20 frt Összesen 36 frt 5 kr, ehhez a bál tiszta jövedelme 13 frt 95 kr, összesen 50 frt. Fogadják úgy a nagylelkű adakozók, mint a nagy érdemű közönség, mely szives pártolásával elősegítette a rendezőséget kettős ozélját elérhetni, legforróbb kö- szönetünket s engedjék reménylenünk, hogy pártfogásu kat a jövőben sem fogják megtagadni tőlünk ; mert csak is szives közremúködésökkel érhetünk el oly sikert, mint most. Tekintetes szerkesztő urnák pedig köszönetét mond va szívességéért, hogy e soroknak becses lapjában he lyet adni kegyeskedett, maradunk kiváló tisztelettel: a rendezőség. Nómedi, 1883. évi márczius 30. Tisztelt szerkesztő ur! Szíveskedjék kérem következő levelemnek becses lapjának hasábjai közt helyt adni. Furcsa tenta a méltányosság tentája; egyszer epe zöld színűnek, másszor meg rózsaszínűnek látjuk és mig a méltányos dorgálást, mint valami keserű pilulát fájlalva, — addig a semmivel sem méltányosabb dicsé retet, mint kedvelt czukorkát élvezettel vesszük. Mert nem akarom, hogy szavaim örökké, mint egy soha meg nem elégedő criticus epébe mártott tollából folyóknak látszassanak, mert százszorta kedvesebb előt tem a jónak magasztalása a rósz megrovásánál, végre mert egyszóval: méltányos akarok maradni: kedves kö telességemnek tartom t. szerkesztő urat megkérni, mi szerint következő, a Görbőn folyó hó 26-án tartott jótó- I konyczélu és tánczvigalommal egybekötött műkedvelői szinielőadásról szóló tudósításomnak helyt adni szives legyen. Az előadott darab — „Nők az alkotmányban“ czimü Tóth Kálmán 3 felvonásos vigjátéka — elejétől végig kellő gördülékenységgel és a műkedvelőknél nem mindennapi, tökélylyel játszatott el. Az egyes műked velők, mint Zsigmond Gyula ur „Bánfalvi“, Töröcsikné urhölgy „Krisztina“, Kelemen Szerén k. a. „Cselemé“, Jücker Lina k. a. „Borboes“ és Zsigmond Erzsiké k. a. „Ilka“ szerepeikben kitüntetett szép alakító teketsége a meglehetős nagyszámú és szép közönségnek méltányos dicsérete és tapsai által tüntettetett ki. — Jövedelem is lehetett szépecskén; a tisztajövedelem egy állandó mű kedvelői társaság felszerelési költségeinek fedezésére, részben a görbö-pinczehelyi nőegylet javára fordittatik. A táncz reggeli négy órakor végződött tüzes csárdá sokban. Ha a t. műkedvelők e gyarló szavaim fonta dics- koszoruval még kellőkép kitüntetve nincsenek, úgy azt csak sajnálhatom, de b .... d az, ki valamit jobban tesz, mint ahogy tudja. Én még csak a közönséghez akarok néhány szót intézni. Ismerjünk kérem határt a koszorúk dobálásában, mert a feles dobálásnak nemcsak hogy értelme nincs, de elveszti érdekét is és alkalmatlanná lesz a szereplőkre nézve. Fejezzük ki tetszésünket a szokásos tapssal és tartsuk fenn a koszorúkat a legmeghatóbb jelenetekre, a legjobban játszóknak; készítessünk kevesebb, de díszes koszorúkat! Levelem zárván, maradtam a t. szerkesztő urnák alázatos szolgája: Nóbl Illés. A szép leányok. (Életkép.) Szépek voltak és szegények; — kétszeres csapás azokra, kiket a balsors leányokká lenni kényszeritett. Ilyen szomorú igazságot vontak le a kritikusok a legújabb „Szép leányok“ melodramikus történetéből. Az öreg Eszti néninek — kiket Mari és Clémi anyjoknak vallottak — nagyon viharos múltja volt. Ar- czának dúlt vonásaiból a figyelmes vizsgáló maga elé varázsolhatta a múltat, mely miatt Eszti nénénk olyan ideges és zsémbes öreg asszonynyá változott. Hát még a ki — szerencsétlenségére — gyak rabban kényszerült társaságában unatkozni, az aztán könnyen megtudta érteni, hogy miért olyan szótalan kedvetlen az a két szép leány, ha anyjokkal együtt ül dögélve böködték az annyira türelmes és ingnek ké szülő vászondarabokat. Ott csüngött a kopott butorzatu szoba színtelen falán egy szilárd jellemre és erős lélekre valló férfi olajfestményü arczképe, s amint Eszti nénénk reá ve tette mindig nyugtalan s már elhomályosult nagy fe kete szemeit, nehéz sóhaj szállt ki aszott ajakán s meg zavarta a szomorú társaság keserves nyugalmát. A lányok rózsás ujjai egyszerre gyorsabban mo zogtak, vésztjósló pillantást vetettek anyjokra, majd egy másra néztek s ismét szótlanul, gépiesen folytatták köny- áztatta mnnkájokat. Eszti nénénk félredobta a varrást, hirtelen ott hagyta az ablakmélyedést s kiment a kony hába, — mert valami dolga volt! A lányok zsebken dőikkel törölték forró könnyeiket, hisz Eszti nénénknek ugyanily dolga akadt a konyhában. Egyhangúan múltak a napok; vig arczot nem igen láthattunk, akkor is egyik szemök sirt, a másik neve tett. Nem is igen mertük vigasztalni őket, — pedig szí vesen gyönyörködtünk annak a két ritka szép rózsabim bónak a szemléletében, — mert tudtuk, hogy vigaszta lásunk csak a múlt fájó emlékeit tépi föl szivökben. Bohóskodásaink közben gyakran kitört Eszti né- nénkből a keserűség s visszaborzasztó életelveket kel let hallanunk az ő gyászos múltjának tapasztalásából. Sokszor el-elgondolkodtam rajta, hogy ugyan mi lesz ebből a két ártatlan angyalarczu leányból ily sötét világnézlet és rideg világgyülölet folytonos hallatára. Eszti nénénk pesszimisztikus szenteneziái közben a szép két gyermek arcza mindig lázasan kipirult s mély tüzü bogár szemeiket néha-néha ránk vetették. Gyakran megrettentem tekintetöktől, mely leikök szen vedélyének bosszúját jósolta az emberek ellen szeren- csétlenségök miatt. Egy borús őszi estén a megszokott egyhangú tár saság helyett még szomorúbb látvány tárult elénk. Szegény Eszti nénénk szivgörcsei miatt a halállal küzködött, a két szép leány pedig kétségbeesetten tör delte kezeit. Harmadnap egyszerű temetés s aztán ismét a régi csöndes szomorúság töltötte be a két szép leány egy hangú hajlékát. Most már boldogtalan Eszti nénénk is ott nyugo dott, hova boldogult Zsigáját idejekorán elűzte a be csület. Nem hagyott hátra mást, mint két gyönyörű szép leányt, kiknek egyedüli támaszuk a két kezök, vagy szépségűk lehetett. Egyiknek — ki az erős jellemet szerencsétlen ap jától örökölte — a két dolgos keze és becsülete lón tá masza ; a másiknak, — ki anyjától a nagyravágyást és könyelműséget tartotta meg örökségképen — szépsége szerezte meg a gondtalan jólétet — de a becsület árán I A „Szép leányok“ előadásán láttam Marit a har madik erkélyen férjével, a mint szemeiből egy érzékeny jelenet alkalmával kényeket törölt; Clémit pedig egy földszinti páholyban egyedül, a mint a tükörben igaz gatta a hajába tűzött szép kaméliát! Ferkó.) Különfélék. — A szegzárdi kir. törvényszék márczius 31-én tartott teljes ülésében Székhelyi özv. Majláth Györgyné ő nagyméltóságához a következő részvétiratot intézte: Kegyelmes asszonyunk! A mély őszinte fájdalom s a nagy catastropha teljes horderejének felfogásából származó kínos levertség érzelmei közt értesültünk a ha zánk történelmében páratlan eseményről, hogy az ország első bírája: a catói jellemű férfiú, a magyar igazságszol gáltatás világló oszlopa s a bírói kar legfőbb támasza orgyilkos kezek gaz támadásának esett áldozatául. — Az iszonyú csapás közvetlen fájdalma Nagyméltóságodé, de osztozik abban e hazának minden polgára s különösen a magyar bírói kar, mely elvesztő azt, ki a magyar igaz ságszolgáltatás lelkiismeretét, erkölcsi fenségét s sok ol dalról ostromolt tekintélyét oly híven, oly kiváló elősze retettel és annyi eredménnyel másfél évtizeden át kép viselte. Tudjuk jól, hogy a megrendítő esemény behatása alatt sikertelen lenne vigasztaló szavakkal fordulni Nagy méltóságodhoz ; e részben utalnunk kell csupán az időre, mely az örök fájdalmu sebeket, ha meg nem gyógyítja is, de legalább behegeszti, enyhiti. — A megmérhetlen utu gondviselés, mely e nagy csapást mérte Nagymél- tóságodra, bizonyára gondoskodni fog ellensúlyozó örö mekről. Mi, a mint tán elsők voltunk, kik fájdalmunk nak és részvétünknek ez egyszerű sorok által adtunk ki fejezést, úgy utolsók fogunk lenni azok között, kik az ország nagy halottja emlékét az idők hosszú során át megőrizni fogják. Szegzárdon, kir. törvényszéknek 1883. márczius 31-én tartott teljes üléséből. Palugyay Gusztáv kir. törvényszéki elnök. Dr. Szendrődy Szilárd kir. tör vényszéki jegyző. — Requiem. Tolnamegye székvárosa méltó kegye lettel ülte meg Majláth Györgyért tartott requiemet a múlt kedden. A belvárosi nagytemplom tornyából bekö tött harangok mélábus zokogása jelzé az ünnepélyes gyászinisc kezdetét, melyen Bocsor Antal helybeli pró- i post celebrált fényes segédlet mellett. Jelen volt az össz- szes tisztviselői kar, az itt állomásozó huszár század tiszt jei, a tanítói kar növendékeikkel s a nagy közönség. A gyászmise alatt a szegzárdi dalárda néhány tagja Séner János hatásos compositióju négyesszólamu gyászmiséjét énekeié igazi bravourral, a „liberát“ és még két más gyászéneket pedig az összes dalárda mély érzéssel adta elő. A requiem alatt a hallgatóság arczain meglátszott a kegyeletes fájdalom bus kinyomata, melylyel szomorú kegyeletét rótta le a nagy hazafi, a kitűnő bíró, a minta ember iránt. — Kegyeletes emlékű nap. Ma 23 éve annak, hogy gr. Széchenyi István, a legnagyobb magyar, a nemzet leg mélyebb fájdalmára meghalt. — Eljegyzés. Dr. Banthler Ödön pécsi főorvos le ányát Angyalkát eljegyezte Augustin Ágoston kaposvári gyógyszerész. Az eljegyzési ünnepély Báttaszéken Ponin- ger Márton urnái, a menyasszony nagyatyjánál tartatott meg. .-r- Áthelyezés. A vallás közoktatás-ügyi minister a szegzárdi alapítványi számtartósághoz Steinecker Fe rencz lakócsai tiazttartót helyezte át hason ranggal. — Egyleti élet. A szegzárdi korcsolyázó-egylet múlt vasárnap tartott közgyűlésén végleg határozott a korcsolyacsarnok ügyében. Ugyanis mindaddig, mig leg alább 600 frt készpénze nem lesz az egyletnek, addig semmiféle építkezésekbe nem bocsátkozik. — Ártatlanul gyanúsított kereskedő. Vértesi Mór duna-földvári kereskedő éppen azon időben volt fent Bu-. dapesten, midőn Majláth György országbírót meggyil kolták. Időközben táviratot kapott hazulról, hogy keres kedésében tűz támadt, siessen haza. Sietett is mindjárt a hajó-állomásra, de a hajó akkor már elindult s így kénytelen volt Budán nagy gyorsan fiakkert fogadni s az indulást sürgetni. Ez feltűnt az ottlevő többi fiakke- resnek, kik a rendőrséget nyomban értesítették ezen ro hamos elutazásról. Három rendőr rögtön útnak indult utána; de még az utón kitűnt Vértesi ártatlansága, hogy ki ő stb. A rendőrség ezen incidens után még az nap visszatért a fővárosba. — Bonyhádon Lenszky Mari leánynevelő intézeté nek növendékeivel folyó évi április 14-én jótékonyczélu szinielőadást fog adni az „arany oroszlánhoz“ czimzett vendéglő dísztermében. A szinielőadást táncz fogja köveni. — Megjött a tavasz. Fönt és alant mosoly és derű. Örül a lélek és fóllélegzik a tüdő, hogy végre valahára megérkezett a rég várt tavasz. Minden bimbó a sövényen, minden rügy az aláhajló ágon, minden zöld fűszál a le tarolt mezőn egy-egy örvendetes felfedezés s mintha meg- ifjodnánk a természettel mi is, mintha csak a mienk egészen a mienk lennének: valóságos diadalul számítjuk össze az egyes nyomokat, melyek a tavasz lépteit jelzik. És méltán! Az uj sétatért is most gondozzák ujult erő vel, a kerteket rendezik mindenhol nemes ambitióval, a tavaszi munkák is uj stádiumba léptek stb. stb. Szóval minden uj életet nyer. S örülünk valamennyien, hogy a hónapokig elhagyott, puszta gyep tekervónyes utain ké- nyünk-kedvünk szerint bolyonghatunk; és a mi a leg- fönségesebb, mindannyian osztozunk e lelkesedésben! — A szegzárdi alapnevelési-egyesület márczius 31-én tartá folyó évi rendes közgyűlését, melyre, noha másodízben hirdettetett 160 tag közül alig jelent meg 20. Elnök megnyitván a gyűlést, fölolvastatik és hitele síttetik a múlt ülés jegyzőkönyve. Pénztámok benyújtja a múlt évi számadást és a folyó évi költségvetést. Az 1882-iki számadás föltüntet 1719 frt 95 kr vagyont. Be vétel volt 1185 frt 94 kr; kiadás 1256 frt 95 kr, tehát több kiadás 71 frt 1 kr. A folyó évi költségvetés szerint 849 frt 50 kr fedezet mellett van 947 frt 52 kr kiadás. Mutatkozik 98 frt 2 kr hiány. Miután az egyesület az utóbbi taggyűjtés alkalmával is tapasztalt nagymérvű tár sadalmi támogatás daczára. sem képes az évenkint fölme rülő hiányt pótolni, elhatározta a közgyűlés, hogy mind a vallás és közoktatási ministeriumhoz, mind a városi képviselőtestülethez folyamodványt intéz állandó segély kieszközlése czéljából. A számadások fölülvizsgálására ki küldettek : Módly László, Totth Ödön és Goldberger Mór tagok. Elnök saját és tiszttársai nevében beadja lemon dását, mire Totth István korelnök és dr. Pirnitzer Béla adhoc jegyző vezetése mellett a tisztujitás következőleg ejtetik meg. Megválasztattak: elnökké Sass Istvánné, al- elnökkó Mikó György; választmányi tagokká: Borsody Lajosnó, Länderer Arthurné, Oszoly Károlyné, Palugyay Gusztánó, Totth Istvánné. Albanieh György, Bocsor An tal, br. Augusz Imre, Leopold Sándor, Totth István és dr. Sass István. — Igazgató tanács tagjaivá: Ágoston Károlyné, Bati Jánosné, Hangéi Ignáczné, Simon Laura és Steiner Adolfnó, Goldberger Mór, Pap Lajos, Totth Ödön, Módly László és dr. Braun Bernát. Igazgató tit károkká: Krammcr János és Gál Kálmán, Ügyvéddé: Dr. Pirnitzer Béla, pénztárnokká: Háry Ede, gondnokká: Steinsdörfer József. A választás megejtetvén korelnöknek köszönet szavaztatik s a gyűlés bezáratik. — A „Paksi Közlöny“ czimóbe fölvette a „kalo csai“ nevet is; igy tehát ezentúl mint „Paks-Kalocsai Közlöny“ Paks és Kalocsa érdekeit és helyi viszonyait fogja különösen szolgálni. — Halálozás. Özvegy Szabó Gyuláné szül. Szeh- tessy Jusztin asszony, Szentessy Márton veterán városi jegyzőnk leánya, folyó hó 4-én hosszas szenvedés után elhunyt. — Elvesztette pénzét. Hauszknecht János szeg- zárd! halárus, múlt csütörtökön a felső piaczon elvesz tette 25 frtot tartalmazó tárczáját. A becsületes megta láló kéretik illő jutalom mellett neki az elveszett pénzt visszaadni. — Egyleti gyűlés. A „szegzárd-központi tanitóegy- lct“ ma délelőtt 10 órakor a polgári iskola tanácstermé ben választmányi gyűlést tart, molyén a jövő hóban meg tartandó közgyűlés helye és egyéb módozatai lesznek megállapítva.
