Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-04-01 / 14. szám
XL évfolyam 14. szám Szegzárd, 1883. április 1 Megj elen: hetenkint egyezer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. ügyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre.............6 frt — kr. Félévre .................3 „ — 1 Ne gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyíl ttéri 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak Rendezett tanácsot Duna-Földvárnak! Jelige: „Egység és erély a közjóban czólhoz vezeti" I. Végre, ütött a cselekvés órája 1 — mely Duna-Földvár tetterős, érett gondolkodású pol gárait munkára hivja fel, városuk anyagi jólé tének emelése és szellemi felvirágoztatása érde kében. Munkára hivja fel Duna-Földvár városá nak — a kor színvonalán álló polgársága zömét, az avatatlanok által összekuszált közügyek veze tésének, hivatott kezekbe való letételére. Mert naponkint növekszik azok száma, kik éles kifakadásaik és elégedetlenségük által ad nak nyomatékos tiltakozó kifejezést, a fennálló községi intézmények meddő, gyümölcstelen mű ködése ellen. Melyek a helyett, hogy a polgár ság érdekeit védenék meg, — bankót nyel nek és elégedetlenséget szülnek! A névleg 12720, tényleg azonban 16000 lélekszámmal biró Duna-Földvár község polgár sága, végre érez annyi erőt magában, melylyel az éretlen vezetés folytán — évtizedek óta sú lyos bókóba vert községi közigazgatást, bilincsei től megszabadíthatja. Tért nyitva ezáltal a szel lemi és anyagi kifejlődhetésre nézve. Be kell ismerni, hogy semmiből teremteni, vagy valamit alkotni csakis a véghetetlen böl- csességü ur Isten volt képes. E szeríní megdönthetetlen sarkigazság, hogy a véges észszel biró emberi lény, egyedül oly cselekmény érvényesítésére van hivatva, melyre alapos képességgel bir. Nem vitatható el, hogy alapos ismeretek b írása- nóikul — egy hajdan jólétnek örvendő, virágzó kereskedelem élénk ipar és földművelésnek indult mezőgazda ságú község ügyeinek helyes vezetése vagy kormányozása merő képtelenség. Ezen legerősebb érvet némelyek azzal vélik hatálytalanná tenni és meggyöngiteni: „hogy sántít és hamis talajon mozogszerintök ez nem egyébb, mint: „kongó frázisokkal telt álbölcseség.“ Sőt mégis döntik azzal, mert képes Duna- Földvár nagyközség ügyeit jelenleg is — egy TÁRCZA«; ólZ megye I Levéltár Némely állatok kevesbitése és kiirtása, n. Előbbeni közleményemben felsoroltak után eljutot tunk az emlősök legkártékonyabb tagjaihoz, az őrlők (Rodentia) rendjéhez. Némely rovarokat kivéve, alig hiszem, hogy volna egy állatcsoport, a mely annyi kárt okozna az embernek, mint a rágcsáló egércsalád. A házi, mezei, az erdei egeret, nem különben a házi. vándor és a vizi patkányt mindenki elégszer lát hatta, ha az egymástól való különbséget nem is ész lelte. Ezek néha a háztartás és mezőgazdaság valódi átkai. Azért mulhatlanul kötelességünk mindazon álla tok irányában kímélettel viseltetni, melyek az egerek nek különös ellenségei, habár azok más részről kárt tennének is, mely bizonyára távolról sem közelíti meg az egerek által okozottakat. Az apróbb egérfajok szaporodása oly rendkívüli gyors, hogy ha a száraz évszakok kedveznek, egész vi dék esapásaivá válnak. Párosodásukat már február hó ban elkezdik s minden hat hétben 6—12 kölyket fiad- zanak, ez pedig eltart késő novemberig. A fiák is két hó múlva már alkalmasak a szaporításra. Könnyű tehát kimagyarázni az egerek gyors és nagyszámú előállását. Némely fajok tájról tájra vonulnak s minden ehetőt a mi csak körükbe esik felemésztenek. Maga a természet megszánja olykor az ellenök hiába küzdő embert s ősz nek idején egész hadjáratot rendez az emlősök és szár nyas ragadozók légióinak képében, mely egérvándorlás nevezet alatt eléggé ismeretes; vagy pedig kemény te lek hirtelen való beállásával számukat feltűnően meg- kevesbiti. | . . becsületes földmives biró, fele részben iparos és földmives 12 esküdttel vezetni? Ragyogó tollú költőnk Jókai Mór erre azt válaszolná: „aki nem tud arabul, ne beszéljen arabul!“ ki is képletekbe burkolt hasonlatával elég éles iróniával jelzi: hogy a ki valamely cse lekmény teljesítéséhez megkívántaié kellő szak értelemmel nem bir — ne tolja fel magát, vagy helyesebben fejezve ki — ne vállalkozzék a köz ügy és polgártársai hátrányára oly állás vezeté sére, melyre nézve képességgel nem bir. Hatá rozott és biztos tudomással kell bírnia arról, váj jon képes lesz-e állását akként betölteni, amint azt az eléje szabott kötelmei — vagy a polgár ság jól felfogott érdeke tőle megkövetelheti? A birópálcza, az eddig birt bölcseségnél nagyobbat még ez ideig senkinek sem adott 1 Mig az, ki a beléje helyezett bizalommal oly fonákul visszaél, hogy a midőn a nép vál- lain felküzdött hatalom elérésekor — meggyő ződött arról, miként a tőle követeiteknek megfe lelni képes nem leend, mégis mereven ragasz kodik álláspontjához — és a hatalom vesszőpa ripáján továbbra is kiván nyargalni, — az me rényletet követ el saját anyja, az édes haza és községe ellenében. Mert a köz ség testén tudatlansága folytán oly éles sebeket ejthet, melyeknek behegedéséhez igen gyakran évtizedek, kellenek. Főkellék ugyan egy községi elöljárónál a szilárd'jéllem, de e mellett" kívánatos, hogy egy adag ítélő tehetség és alapos képzettséggel is bírjon — a közügyek mezején. Olyan intelligens lakosokkal biró községtől, mint Duna-Földvár, elvárhatá a község élén álló bírótól, hogy a magyar törvényhozó testület ál tal alkotott és eddig még érvényben levő 430 tör vénynek legalább létezéséről birjon tudomással.*) *) A paragrafusok útvesztőjén majd kalauzolja a bírót a falu esze és pennája, kinek mai nap már még az örökmozdony fel találásához is kell értenie. Sőt ha kiadják előállítását, — fel is ta lálja és kísérletet is tesz vele az ország egy polgárán. Ez ám a valami édes magyarom! Hogy ha netán kétkedel felette, kérdezd meg a nótárius lócik bármelyikét — és megfogsz győződni ezek va lódiságáról. A budapesti országos kiállításon képzelem, hogy fogják bámulni azok a bolondos „angliusok“, hogy 400 frt évi fizetésért mit képes a magyar kormány tisztviselőivel termelni. Tessék ezt utánozni Nagy-Británia ezermesterei! Duna-Földvár nagyközségében a biró tény leges, — nem pedig névleges feje az elöljárók nak. Hol is, önálló gondolkodás és cselekvési köirel kell a birónak birnia. A viszonyok Du- na-Földváron nem azonosíthatok egy kevesebb lélekszámú és kiterjedésű községével; daczára annak, hogy mindkettőnél (elég helytelenül) egy é'| ugyanazon törvény intézkedik. Duna-Földvá ron. a biró egyedül a jegyzőre nem támaszkod- hátik, miután az oly munkaanyaggal van tulhal- mozva, mely majdnem összes tevékenységét és szorgalmát teljesen igénybe veszi. Nem kell felette éles látással bírni, mégis szembeötlik, hogy a megye legnépesebb városa, (igazabban nagyközsége), mely eddig élénk forgalommal birt — mai nap, rohamosan hanyatlik és siet a tönk széléhez. Bebizonyításául azon magyar példabe szédnek: „aki szelet vet, vihart arat!“ Duna-Földvár nagyközség közigazgatása és önkormányzatának össze-vissza tákolt bárkája, pár évtized óta! a kormányzók avatatlansága miatt, a haladás és jólét révpartja helyett, igen gyakran zátonyra vezettetik. Szomorú következ ménye ép úgy, mint a bősz elemekkel szemben — ez úttal sem maradhat el. Nem is késik 289546 frt 40 kros per alakjában tátongó mély rést ütni a polgárok pénzügyi helyzetén. Ebhez járulnak még a kedves emlékű és Duna-Földvá- ron elmaradhatatlan árvatári kalamitá- sok. Langer & comp., Nyíri és Boldizsár-féle csmüs összegekről szólló ügyek. Fűszerezve, még a nm. in, kir. belügymi- nisteriumnak azon szegénységi bizonyítványával, hogy Duna-Földváron eddig oly egyén nem lé tezik, ki az árvaügyek vezetésére képességgel bir. A regále jog bérbeadása, valamint a „rajon kérdési perek“ — miből keletkez tek? AFábián-féle (öreg Ősz József kö vetelése iránt) per minek a szüleménye ? Tetézve mindezt, hogy a távol láthatárban még mindig vészes fellegek tűnnek fel, a melyek majd legközelebb ismét mint dörgedelmes perek fog nak kibontakozni; bakaszállás és birka legeltetési jog megszerzéseezime alatt csöndes 239546 frt 40 kr érték erejéig. Nem csalódom, ha azt merem álitani, hogy a kisházasok képviselője is csak fog pár évi munkálatáért valamit követelni. (A mint érte sülve vagyok 34000 frt ügyvédi honorárium van részére biztosítva, — de ez utóbbiért a sza vatosságot nem vállalom el). Az adó cataszteri telekkönyv háromszori el készítése és ennek áráni háromszoros költekezés — a lakosság hibájául felróható-e? Lesznek, a kik azzal fognak vádolni, hogy Duna-Földvár ügyeinek haladását, setét szem üvegen keresztül néztem. De nézzük tovább, talán más tekintetben nem fog Duna-Földvár nagyközség ily ijesztő képet feltárni. Például: vagyon és személy biztonság jfcéf kintetéből a polgárság érdekei védve vannak-e Duna-Földváron ? Oh — igen! hogy ne volna! — múlt év ben egy naplopó csavargó, egy becsületes iparos nejét, amiért pálinkára való helyett egy zsem lyét adott neki könyöradományul. egy nagy disz nót ölő késsel szándékozott a másvilágra küldeni. A közelmúltban, a községháza közelében két kereskedő boltját rabolták ki. Pár napra reá egy órás üzletéből tolvajol- tak el több értékes tárgyakat és iparczikkeket, ez utóbbinál azonban az igazságszolgáltatás áldásos kezének hatása nem is maradt el, mert község- biró ur jelentést tett a duna-földvári kir. járás- | bíróság cs szolgábiróságnál, hogy a közrend és vagyonbiztonságra felügyelni tartozó községi őrkáplár az orgazdaság bűnébe esett. Miután több eltolvajolt tárgyak lakásán a szal mazsákba vannak elrejtve. Mindazáltal czélirá- nyosnak vélte ezen vádat alá nem Írni. (Lásd a Függetlenség 1883. évi 8-ik számát: „Csendélet Duna-Földváron“ czim alatt). De biz a mi őrkáplárunk mai napig is él és uralkodik hivatalában. Kisebbszerü verekedések, szurkálások, csibe, lúd, vagy egyébb ebhez hasonló dolgok, oly any- nyira csekélységek és napirenden vannak, hogy teljesen figyelmen kívül hagyatnak. Ezen előa dottak valódisága felett, fájdalom, de igen szo- | moru tanúságot tesznek az ország számos börtönei. Az egerek élelme nincsen bizonyos tápszerekhez kötve, mivel minden izlelhetőt megesznek; légkedvel- ! tebb eledelei közé tartoznak azonban a gabona- és zsi radék nemek. Hasonlóképen a patkányok is minden megemészthetőt felfalnak — de azonkívül erejükhöz mérten még számtalan állatot is megtámadnak s legyőz nek — s ha elszaporodásuk az apró egerekkel hasonló arányban haladna, egész Ínséget tudnának előidézni. Az egerek legnagyobb ellenségei az emlősök kö zül a menyét nemnek már említett fajai, továbbá a vad- és házi macska, az eb, sün és a borz. A madarak közül jelentékenyebbek a baglyok és kányák családja (a közönséges fülesbagolynak — otus vulgaris — kedvenez étke a patkányhus); továbbá a holló, gólya és az őr gébics vagy bábaszarka. A hüllők közül a siklók fajai (coluber) számos egeret emésztenek fel. Az egerek oly nagy elszaporodása csak is az em ber társadalmi életéből folyó s azokra kedvezően ható körülményekben leli magyarázatát. Itt csakugyan kér dezhetjük, váljon az egész egércsaládnak a fürge kis mus musculustói kezdve az undorító patkányig történ hető kiirtása okozna-e bonyodalmat a természet rend szerében ? Bizonyára nem. Sőt éppen szilárdabb mérv ben tartaná fenn azon súly egyent, mely a cultivslt földrészek és a még vadtermészet termékei közt inga dozik. És ekkor még azon állatok nélkül is megélhet\ nénk, melyek most különösen egér irtásra utalvák. ] Nem akarom itt azon számtalan kevesbitési és i irtási eszközöket előszámlálni, melyek már annyiszor leírattak és mindenki előtt ismeretesek, csupán egy szert kívánok felemlíteni, mely talán nem éppen köztudomású s olcsósága, valamint hatása által is ajánlatos. Ez áll az árpának, tölgyfa hamuból főzött, lúgban való áztatá- ból, mély lúgban 24 óráig ázott s ez által méreggé vált gabona különösen a szapora mezei egerek minden fajtáinak kiirtására nagyon hatásos szer. Az egércsaládhoz tartozik a hörcsög is, mely kár tékonyságával az egeret is felülmúlja; kedvező azonban a gazdákra, hogy hazánkban ez állatfaj még nincs any- nyira elterjedve mint északi és közép Németország sok vidékein, hol néha egyetlen határban ősszel 30—40 ezer darabot fogdosnak össze az államtól arra rendelt úgynevezett „hörcsögásók" s ezen irtás daczára másik évben meg sem látszik fogyatkozásuk Mindazon állatok, melyek az egereket pusztítják, nagyobbrészt a hörcsögnek is ellenségei. Ide sorozható még a megénekelt pocok (Arvicula) a szántóföldek bányásza. Az egércsaládban a legszapo rább faj, mert egy pár egy nyáron át 20.000 darabra szaporodhatik fel. — Kiirtásukra legsikeresebb eszköz az eke. Végre még a mezőn játszadozó gyermekeknek oly nagy élvezetet nyújtó ürgéről teszek említést, melynek habár bőre a kereskedésekben mint divatezikk szerepel is, de a szántóföldeken tett garázdálkodásaiért legjobb lesz végkép kipusztitani. Az emlősök osztályába tartozó kártékony állatok hoz kell még soroznom a vastagbőrüek rendjéhez tar tozó sertések (suida) családjában előforduló egy 'fajt, mely hazánk erdősebb vidékein meglehetősen el van terjedve és a mezei gazdának néha jelentékeny kárt okoz. Ez ami házi sertéseink törzs elődje az éles hallá- I sáréi annyira ismeretes vaddisznó (sus serofa). Kozlo va domásu, hogy a vadkan tartózkodási tanyájától raórt- Iföldekre barangol, hogy kedvenez eledelét a kukoriczát megtalálja. Ha egyszer sikerült ezt felfedeznie, akkor pgész falkával jelenik meg és kíméletlenül szétdulja a termést. Néha egy ily csoport 10—20 darabból áll s lözös erővel látnak a luculusi lakomához. Mig a farkas ki nem pusztul, addig nem lehet i artani a vaddisznók elszaporodásától, mivel amaz en nek malaczait — mint legizletesebb falatjait — min den áron megkeriteni iparkodik. Hajtó vadászatok által számuk kevesbíthető, sőt lesből még többet és könnyebben lehet elejteni, de ki irtásuk azon okból sem tanácsolható, mert kísérletek által sikerült a vadkannak szelíddel való párosodásából válfajokat előállítani. A madarakról az örökös vidőrság e jelképeiről ke vesebb közlendőm van, minthogy sokkal több hasznot mint kárt okoznak az embernek. A felületesen vizsgáló talán sok madárfajra kimondaná a kiirtás Ítéletét, mig a mélyebben búvárkodó nemcsak feloldja ez alól, de ki váló kíméletre ajánlja. Eléggé ismeretes, hogy a hollók és a nagyehető keselyüfajok s némely más ragadozók mint dögevők megtisztítják a léget sok ragályos gőzöktől. A nap fé nyét kerülő baglyok több ragadozókkal gyakran mentik meg a vidéket az egerek által okozandó szükterméstől. A gólyák és gémek sok alkalmatlan hüllőt emésztenek fel; a foldmivelő után sétáló vetési varjú és sere gély pedig számtalan ártalmas rovart és hernyót pusz tít el. A puhányoknak néha jelentékeny számra való fölvergődhetését csakis a gázlók és úszók akadályozzák meg. A rovaroknak embert és állatot gyötrő kínzásaitól a zenérek, fecskék, sármányok, valamint a harkályok és verébfélék nagy serege mentik meg és ezek tisztítják meg a léget a hemzsegő kétröpüektől s az emésztő her nyóktól. A sok dudva szaporodását mi sem gátolja oly hatályosan mint tyúkfélék és a magevők folytonos sze- merkélése. E szárnyasok a különféle hasznavehetlen bur jánok magvait ép oly jóízűen költik el, mint a galamb a tiszta búzát. Azt hiszem több vidék lakóinak volt már alkalma némely kártékonyabbnak vélt madárfaj kiirtása miatt a haszontalan ártalmasabb férgek szerfölött való elszapo-
