Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-03-04 / 10. szám
T teremt, meg sem őriz: az népünk legjobb aka rója, ki népünkben az igaz vallásosságot ápolja. A botránkoztatóra pedig az Üdvözítő is jajt kiált! —r. — r. Vidéki levél. Námedi, 1883. február 20. Nem tartozom, de raliásom miatt nem is tartóz hatom azok közé, kik az antisemitismus ez idő szerint agyoncsépeltnek látszó kérdése szellőztetésében örömü ket szerezhetik; de becses lapjának február 11-iki szá mában | vidéki levelek közt közlött, Pinczehelyen kel tezett és Zsigmond Gyula ur ellen intézett levél által erősen indíttatva érzem magamat ez ügyhöz bár hívat lanul hozzászólani és ezzel kapcsolatban kénytelen va gyok az antisemitismus kérdésével is foglalkozni. Levélíró V. urat véleményem szerint a bál teljes sikerülésén ütött csorba és nem a nyugtalanított Strausz urra ejtett sértés keserítő el; de mert azt mégis némi leg pártfogolni látszék, fel fogom világosítani, mily károsan cselekszik, a midőn tentájának csak egyetlen cseppjét is oly egyén védelmére fecsérli, a kinek meg nevezésére az „antiszemitismus-csináló“ czimnél illőbb szót nem találok. Bágalom volna részemről, ha Strausz urat alapta lanul illetném e — nevével különben is csak roszul összeférő — megnevezéssel. De a rágalmazás ép oly kevéssé egyezik természetemmel, mint az erőnek-erejé- reli írni akarás. Indokolni fogom tehát eljárásomat: Két ségtelen, hogy a zsidógyülölethez kettő kell, u. i. a gyű lölendő zsidó és a zsidógyülölő. Sántalmaznám az egész emberiség érzületét, ha csak csekély részéről is feltéte lezném, hogy ok nélkül gyűlölni tudjon valakit csupán azért, mert az is élni akar; ez a létért ösztönszerüleg küzdő állatról állítható ugyan; az emberről, arról a „nemes valóságról, melyben az állat istennel van egye sítve,“ azonban csak úgy mondhatnám, ha az istenséget teljesen kizáró állatiasság bélyegét akarnám reányomni. Kell lennie és van is oka e gyűlöletnek; ne iparkodjunk azt eltitkolni, C6ak betudott betegséget lehet orvosolni. Lehetnek, de minden esetre csak csekély számmal olya nok, kik valamely eszme vagy valóság elleni gyűlöletet az anyatejjel szopják; a legtöbbnek azonban van oka gyűlölni egyik-másik zsidót. Fájdalom, a gyűlöletet egyről rendszerint ki szok ták terjeszteni az egész vallás-felekezetre. És ennek is megvan, vagy legalább megvolt a maga oka! Soraimnak fő czélja ez okot belátásom szerint megismertetni, hogy ismerve alkalma legyen kinek-kinek a lehetőségig kikerülni. Volt idő, a mikor a szorongatott zsidóság ér-l deke úgy hozta magával, hogy erősen összetartson; ek kor az egyeseken esett bántalom okszerüleg közős baj nak ismertetett és nem egyszer jajdult fel ívesetekben az egész zsidóság, mint egy ember. Ma már át estünk -ez időn; édes hazánk bölcs törvényei védelmet nyújta nak az igazságnak; az igaztalanságot pedig védeni bűn! Jól felfogta ezt a pinczehelyi bál izraelita közön sége, egy hanggal sem pártfogolta Strausz urat, a kinek mert jelentéktelensége daczára is kihívó, visszataszító modorú, erre érdeme sem volt. Magam haliám, mikor ez utóbb nevezett többek jelenlétében mondá egy köz- tiszteletben álló hivatalnoknak, kit sértő, de törvénybe nem ütköző szavakkal illetett, hogy perelje be. Ne csodáljuk és különösen ne panaszkodjunk, mert antiszemitákat osinálunk, ha ily mérvű cyDismus érdeme szerint „kihúzza egyszer-másszor a nagy lutrit.“ Szükségesnek tartom még kijelenteni, miszerint fenti soraimnak nem czélja Zsigmond ur eljárását szé píteni, vagy mint helyeset feltüntetni; a felett ítélhet bárki saját belátása szerint. Minek utána vagyok tisztelt szerkesztő urnák szolgája: N. A múlt esztendőben egy barátom ünnepelte lako dalmát. Két hétre rá hűségesen megjelen Simplicius ur. Az uj házas előtt gavallérosan meghajtja magát s e szókra fakad: „Alázatos hiv szolgája! Bégen volt szerencsém! Igen! Bendkivül örvendek! Igen! Voltam a kedves szép menyaszonyánál, nagyon szívesen üdvözli, várja min dennap a tekintetes ur látogatását! Igen!“ „Nincs már nekem menyasszonyom. Épen ma két hete volt az esküvőm.“ „Akkor kérem kikerültök egymást . . . akkor . . kérem , . . igen . . . kérem . . . Simplicius ur zavarba jön, ámul-bámul, néhány akadozott széval búcsút vesz s folytatja az ő ván dorlását. A költészetnek hűséges barátja. Mód nélkül ked veli a höskölteményeket, maga is csak ilyeneket ir s szónoki hévvel szavalja azok előtt, a kiket irodalom-ba rátoknak ismer. Arany, Szász Károly előtte nem túl ságos tekintélyek, mert jólét s kényelemben könnyű ver selni, Simplicius szavai szerint. Csokonaynak nem volt nehéz munka jó bordalokat irni, hiszen volt módja fel séges zamatu borokat inni. Lett volna csak ólján éhes, olyan szomjas, mint ő: majd elhagyta volna a költői ihlet! Különben sorsával teljesen meg van elégedve. Na gyon boldognak érzi magát. Hogy mi vitte erre a kóbor életre, nem tudni. Ta lán a szeszes italok iránti túlságos rokonszenv, talán! talán ... nem tudni. Iskoláit kitünően végezte. Grádusának dísze, első eminense volt. Iskolái bevégzése után tisztes, becsült állást nyert. Azt elvesztette. S lett belőle egy elzöllött életű, kóbor ember. Kifürkészhetlenek a gondviselés utjai! A szegzárdi kisdedóvó intézet. Lapunk megelőző számában ígértük a kisdedóvó- intózet javára újabban gyűjtött rendes és pártoló tagok névjegyzékének folytatását. Hangéi Ignáczné és Länderer Arthurné úrnők, a kedvezőtlen viszo nyok közt levő kisdednevelő-intézet iránti tekintetből, szintén elismerést érdemlő készséggel fáradoztak tagok gyűjtésében. Gyüjtőivűkön a kővetkezők jegyeztették ma gukat: 1. Bendes tagok (2 frtjával.) Máyer A. Mária Mártin Ferenczné, Adler N. Jánosné, Leitersdorfer Jó- zsefné, Gőzsy Irén, Szigeth Gáborné, Krón Salamónné, Ujfalusy Lajosné, Hangéi Ignáczné, Máyer Andrásné, Länderer Arthurné úrnők; továbbá: Krammer Vilmos, dr. Jámbor Antal, Trajber Vincze, Pirnitzer József és Mayer János urak 2. Pártoló tagok (1 frtjával). Ellmann Miklósné, Fischhof Mari, Póhl Ernőné, őzv. Müller Jánosné úrnők; — továbbá; dr. Pirnitzer Béla, Franek János, Krausz Adolf, Albanich György urak, (utóbbi egyszer és mindenkorra 5 frt). Miké György plébános, egyl. alelnök és Háry Ede egyl.pénztárnok nagybuzgalmu tisztviselők gyöjtöivén a következők je gyeztették magukat: Bendes tagok: Koszorú Ist vánná, Wolf Antalné, Beichl Eleonora, Komáromy Gyu- láné, Schneiderbauer Józsefné úrnők. Pártoló ta gok; Babits Anna, Hirschfeld Mórné, Hirsch Alajosné Hajpálné-Somogyi Mari, Angyal Gáborné, Steiner Adolfné, Nagy Józsefné, Konstanczer Józsefné úrnők; továbbá: Horváth Ignácz (tanító), Bakó György, Fleischer Ödön, Inzel Gyula, Tausig Lipót, Bien József, Szabó Géza, Zsigmond Ferencz, Hirschfeld Ármin, Nagy János és Hradek Ferencz urak. (Vége következik.) TÖVISEK. Farsangi kaland. (Elbeszélve a böjtben.) A pesztonkák, dadák, dajkák, szakácsnők, szobalá nyok és egyéb e kategóriába tartozó cziczanemüek táncz- csarnokába értünk farsang utolsó estéjén Újdondász ba rátommal. Belépve a csarnokba — első pillanatra lenézőleg nyilatkoztam e gyülekezetről. Mert megszokva eddig csak a gusztáló és fiiirozó jeunesse dorée szolgálatában állottam. S milyen kontráét!! most ide jönni. De Új dondász barátom unszolására, ki egy specziális genre képet készül lapjának tárcza rovatában megírni, hatá roztam el magamat a betérésre. „Vigyázz!“ kiáltá el magát egy valaki erős sten- tori hangon az ajtóban; „urak jönnek.“ A czigány in dulót húzott fogadtatásunkra. Pali ur, egy kiszolgált ba kakáplár, jelenleg kalapos legény jött aztán élénkbe s katonás üdvözlettel fogadott bennünket, ő amint lát szott s később bebizonyult: volt a főrendező. A regényes szépségekben bővelkedő teremben * jókedv s a bizalmas téte-a-tete legfőbb fokra hágott már. Beljebb hatolva, kit pillantok meg a gyülekezetben? hát báró Vigyorgi barátomat, ki nagynéném szobalá nyának kurizált, nem messze tőle pedig Miska barátunk csapta a szelet a számtartóék szakácsnőjének. Hát én bizony eleinte — firtli létemre — egy kissé zseniroz- tam magamat ebben a kompániában, de Újdondász ba rátom, br. Vigyorgi, Miska'főbarátunk, no meg Pali a kalapos legény annyira dicsérték ezt a mulatságot, hogy végre én is kedvet kaptam a további maradásra. Újdondász barátom nem sok vártatra előveszi ke nyerét, már t. i. a naplóját és kezd jegyezgetni. Ször nyű gondolat támadt egyszerre agyamban. Ez bizonyo san nem genre képet fog irni, hanem egy világra szóló vezérczikket, például ilyen czimen: „Nagyuraink mulat sága a nép közt.“ S félő, hogy engem is kitesz az új ságba, a mint Majer Franczi borbélyunkat a „Köz löny “-be nem tette (neki pedig saját hivatala van, már a mint borbélyüzletét nevezni szokta.) No de csak hagytam jegyezgetni, hiszen neki ez mestersége! Egyszerre csak megint az előbbi stentori hang kezd kurjantani: Tessék foglalkozni. — Mivel vagy mire ? Kérdém én, mire báró Vigyorgi barátom nevetve jegyző meg: tiszteletedre egy négyest rendezek, de ne ked is kell benne részt venDi. De kivel tánczoljak — szabadkozám; — no majd bemutatlak a szolgabiróék szobalányuknak. Hisz az a mosónőm leánya. Nem tesz az semmit, igen csinos leány és a mi fő: kellemdus. No nem bánom, hát eljárom a kedvedért, de ki lesz a vis-a-vim. Hahaha! bravo, éppen itt jön dr. Piccolo, ez lészen a vis-a-vid. Felállani, hangzik most a főrendező borízű hangja. Hát felálltunk. Parancsot, pirongatást, donceurt adtam a cselédeknek, de velők közelebbi is meretségbe még nem jöttem s ime most mosónőm lá nyának kell kurizálnom. Kezdetben, őszintén mondva, feszélyezve voltam; nem tudtam mit szóljak, mivel kezdjem a társalgást — mosónőm leányával. Szerencsére egy kis intermezzo jött közbe, ez segített zavaromon, amennyiben nem szóltam semmit, mert vártam, hogy mi történik odakünt az előszobában. Hát sem több, sem ke vesebb, mint egy kis verekedés. Ugyanis a suszterlegé nyek nem akarták beereszteni az úri társaságba a takácslegényeket s e végett történt egy kis összekocz- czanás. De mivel éppen tánczolni akartuk a négyest, hát br. Vigyorgi inasával, ki neki vis-a-vija volt, meg Pali főrendezővel (kalap a fejben, szivar a szájban, füty kös a kézben) kiverték a suszter és takácslegényeket együttvéve egyetemben. A teremben most tánczolják a harmadik figurát: „urak és cselédek,“ hangzik br. Vigyorgi vigyorgó vigyo- rintása. Az urak kaczagnak, a hölgyek méltatlankodnak s nem akarják tovább a négyest tánczolni, (mert tovább nem tudták). Ezen általános zavart fölhasználja Pali a főrendező, csárdást parancsolt. De erre már Újdondász barátom is zsebébe csúsztatja naplóját s átveszi tán- ezosnömet s járja vele boldogan a „Kállai kettőst.“ Én pedig fölhasználva az alkalmat, kivettem Új dondász barátom nagykabátja zsebéből naplóját, magam hoz réve s egy-két fürkésző pillantás után, látva, hogy senkisem vett észre, czakk und pakk, naplóstól, minde nestől ki — és elpárologtam. S boszut esküdve Újdondász barátom ellen, el hozva naplóját, magam Írtam meg a genre-képet saját lapjának tövisében s mert azt a szerkesztő ur jónak ta lálta és elfogadta, ime ez az eredménye. S igen örülök annak, hogy Újdondász barátomat megelőzve, ez egy szer leföztem. Firtli. Különfélék. — A „Tolnai ref. e. m. néptanító-egylet“ tavaszi közgyűlését folyó évi márczius hó 15-én Szegzárdon a ref. egyház tanácstermében tartandja meg, melyre az egylet tagjai s a tanügy b&rátjai tiszteletteljesen meg hivatnak. — Tárgysorozat: Elnöki megnyitó beszéd és évi jelentés; pénztárnoki jelentés; értekezés szabadon választott tárgyból Kábái Ferencz által; gyakorlati elő adások ; tract, képviselők választása; könyvtári számadás és egyébb beérkezendő ügyek, indítványok. Faddon, 1883. febr. 26. Elnöki megbízásból: Dobos Gyula, egyl. jegyző. — Eljegyzés. Sághi János apari körjegyző e na pokban eljegyezte magának Schádt J. bonyhádi orvos szeretetreméltó leányát, Erzsikét. Áldás és zavartalan boldogság a kötött frigyre! — Curiosum. A Kölesden megjelenő „Protes táns Pap“ ez. folyóirat után közöljük érdekes curio- sumként: „Nyilatkozat, melynek erejénél fogva alolirott kinyilatkoztatom, hogy most két évvel ezelőtt megesküdőtt férjem Borsós Jánosról mai nap minden erőszak vagy rábeszélés nélkül lemondottam. Megengedem, hogy minden további niegkérdeztetésem nélkül, megnősül het egy szóval szabad akarata szerint cselekedhetik a nélkül, hogy a házasságot tekintve, legcsekélyebb ellenvetésem volna. Mely nyilatkozatot szabad akaratból mai nap ke zem aláírásával megerősítve kiadtam. Pécsváradon, 1882. márczius 4-én. Szabó Zsuzsána s. k. Katona Pál s. k. biró, tanú. Előttünk: Gerner Ferencz s. k. tanú, Pritz József s. k. tanú. (Pécsvárad mezőváros pecsétje).“ No lám, Baranyavármegye nem marad utoljára. Tolnavár megyében akadt községi elöljáróság, mely sajtó-ügyben Ítél: Baranyában egy évvel előbb volt már községi elöl járóság, mely a curiához, illetőleg a szentszékekhez tar tozó válópert intéz el. Bízvást elzenghetjük : „Lesz még czigánylakodalom!“ Lesz még biró a ki a királyi leg felsőbb megkegyelmezési jogot fogja gyakorlatba venni. — Halálozás. Vettük a következő gyászjelentést: Bivészy János mint férj és gyermekei: Mariska és Aranka, úgy testvérei: Berta, férjezett Velgányi Istvánná, Teréz férjezett Benedek Jánosné és Karolin férjezett Pap Sándorné, valamint sógorai nevében is szomoro dott szívvel jelenti szeretett és felejthetlen neje, illetve anyjuknak, úgy testvérük és sógornőiknek Bivészy Já nosné, született Ámán Jozefa asszonynak folyó évi feb ruár 24-én esti 8 órakor a halotti szentségek ájtatos fel vétele után élte 45-ik évében rövid betegség után tör tént gyászos kimultát. A boldogulnak hült tetemei fo lyó 27-én délután 4 órakor fognak a helybeli rom. kath. felső-sírkertben örök nyugalomra tétetni, — az engesz telő szentmise-áldozat szintén folyó hó 27-én reggeli 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Szeg zárdon, 1883. évi február hó 25-én. Áldás és béke le begjen a hőn szeretett porok fölött! — Utazó pap. Szalay József, a nagy-becskereki pár száz létekből álló magyar református egyház fiatal, ügybuzgó lelkésze, ki a gyülekezete számára építendő templom, paróchia és iskolaépület költségeinek könyör- adomány utján leendő összegyűjtése végett — belügy- ministeri engedélylyel — az ország különböző vidékein már másfél év óta folyvást utazik s mondhatni: bámu latosan szép eredménynyel, mert az eddigi gyűjtéseiről közzé tett „utazási-jelentés“ szerint már eddig is közel 12 ezer forintot szedett össze: — febr. hó 24-én érkezett székvárosunkba s másnap a reform, templom ban prédikálván, már említett szent ügy érdekében annyira fel buzditá hitsorsosait, sőt néhány más vallá- sut is, hogy még azon napon 95 forint 99 krt hordtak össze a buzgó hívek önként, házalás nélkül a reform, lelkész! lakhoz a nagy-becskereki lelkész s illetve egy háza részére. Bizonyára szép példája ez a hitbuzgóság és vallásos lelkesedésnek, ebben a mostani, sokszor és sokak által közönyösnek, hidegnek nevezett korunkban! Szalay ur még vasárnap este elutazott Ocsénybe, ha sonló czéllal, honnan ismét jó hirek érkeznek nemes missiója sikere felől. Azután folytatja útját Dec6re, majd Nagy-Doroghra s igy tovább a megye tekintélyesebb lé lekszámú reform, gyülekezeteihez, mindenütt hirdet vén a jó kedvű adakozás szent igéit. A Szegzárdon be gyült adományokról — minthogy a kegyes adakozások még most is folyvást hordatnak a helybeli reform, lel- készi lakhoz — csak a jövő számban adhatunk — nyil vános nyugtakint — részletes tudósítást. Szalay urnák „Esdö-szó za t“-a, melyből 100 darabot, a nép között kiosztás végett idejövetele előtt már elküldött, közkézen forog. — Hivatalos látogatás. A tolnai reform, egyház megye főesperese főtiszt. Csekey István várkonyi lel kész ur, a folyó évi tavaszi kör-látogatását (canonica- visitatio) Szegzárdon febr. hó 26-án ejtette meg, hol is „mindeneket szép rendben találván“ tovább utazott Faddra. — Eljegyzés. Braun Pál duna-földvári birtokos je gyet váltott Gotthilf Irma kisasszonynyal Temesvárptt. — Kinevezések. A vallás és közoktatásügyi mini ster Tomka István báttaszéki urod. ispánt lakócsai urod. tiszttartóvá, Gyomlay Kálmánt pedig közalapítványi gaz dasági gyakornokká nevezte ki. — Áthelyezés. Az igazságügy minister Gruber Ede duna-földvári kir. járásbirósági aljegyzőt, a szegzárdi kir. törvényszékhez helyezte át. — Névmagyarosítás. Bosenberger Fülöp duna- földvári illetőségű békés-gyulai lakos s három kiskora gyermeke „Bónai“-ra változtatták vezetéknevüket. — A vallás és közoktatásügyi m. kir. ministerium kezelése alatí álló alapítványi birtokok állanak : a vallás- alap 169707 holdból; a tanulmányialap 47181 holdból; az egyetemialap 29630 holdból s igy összesen 246728 holdból. — Becsületes pinezér. A helybeli urodalmi nagy- vendéglő éttermében, a múlt napokban Ferenczy Fe- roncz gindli-esaládi birtokos ott felejtette 700 frtot tar talmazó tárcsáját, mit az ottani főpinezér magához ve- vén, a károsultnak, ki nem is tudta, hogy hol hagyta pénzét, minden hiány nélkül átadta. Ferenczy 100 frtot adott a becsületes főpinezérnek. — Helyreigazítás. Duna-földvárról értesítenek ben nünket, miszerint báró Babarczy László és dr. Scheffer' Sándor urak közt semmiféle párbaj nem fordult elő. — A budapest-pécsi vasút financirozása, csak a szegzárdi szárnyvasut végleges rendbehozatala után fog megtörténni, miután ettől függ a részvénytőke meg állapítása. — Dömötör Lászlé méhészeti vándortanitói prog- ramm ja a következő: előad folyó évi márczius 4-én Er csiben; 5-én Adonyban; 6-án Duna-Pentelén: 7-én Nagy-Perkátán, 8-án Seregélyesen, 9-ón Székes-Fehér váron, 10-én Nyéken; 11-én Yaálon; 12-én Alcsuthon; 13-án Búskén; 14-én Csákváron; 15-én Csákberényben; 16-án Bodajkon; 17-én Moóron; 18-án Mohán; 19-én Szabadbottyánban; 20-án Kálazon; 21-én Abán; 23-án Sárbogárdon ; 24-én Czeczén, Fehérmegye. 25-én D u n a- Földváron; 26-án Pakson; 28-án Tolnán;29-én Szegzárdon; 30-án Báttaszéken,Tolnamegyében. 31-én Székesén; april 8-án Mohácson; 9-én Villányon; 10-én Pécsett; 11-én Szent-Lőrinczen, Baranyamegyé- ben. 12-én Szigetváron és úgy tovább Somogymegyében, melyre nézve programmját később közli. A gyakorlati méhészkedés szempontjából azonban meghívás vagy uta sítás folytán egyes méhész-telepekre kitérend. — Vásárok. Báttaszéken a józsefnapi vásár, mi után a szegzárdi virág vasárnapi vásárral összeesik, hus-j vétutáni kedden tartatik meg. Faddon pedig holnap tar- tátik meg az országos vásár. — A szegzárdi polg. olvasókör márczius 15-ének évfordulóját egyleti helyiségeiben rendezendő közvacso rával ünnepli meg. — Simontornyárói a múlt napokban egy küldöttség érkezett a székvárosba, melynek feladata volt Drenovits Pál simontornyai bírónak az ismeretes hírlapi czik-k- folytáni eljárása indokairól az itteni köröket felvilágo-' sitani. Egyhangú előadásaikból az már most megálla pítható, hogy a simontornyaiak egy nagy része rend kívül szívósan fog ragaszkodni birájához; valamint az is kétségtelen, hogy a biró nagy erkölcsi nyomás alatt állott, midőn a végzetes parancsot kiadta, s őt azon szán- dok vezette, hogy a bekövetkezni látszó komolyabb zavargásoknak a kedélyek lecsillapításával elejét vegye. — Egy tolnamegyei nagybirtokos kijelentette, hogy a 8zegzárd-rétszilasi szárnyvasut részére szükséges te rületet Q ölenként csak potom 15 frtért en gedi át; e szerint homokbuezkáinak egy részét sikerülne holdanként 18000 forintért értékesíteni. Na gyon okos gondolat volna, ha nem volna olyan irtóza tos ------------nem okos. — Id őjárásunk folyton száraz és viharos. Az erős észak-nyugati szelek naponként megújulnak s a talajt rendkívül kiszárítják. A szőllő-munka már kezdetét vette de a kedvezőtlen időjárás folytán csak lassan halad előre. — Rövid hírek. Az 1867-ik évtől 1882-ig 20000 névmagyarosítás történt hazánkban. — Güns Salamon utóda rőföskereskedő Duna-Földváron, bejegyeztetett a szegzárdi kir. törvényszéknél. — A múlt napokban vá rosunkban dühöngött szél sok kárt tett az épületekben. — A póstahajók közlekedése Budapest és Gyurgyevó közt márczius 1-én nyittatott meg. — A szegzárdi nép banknak február hó 25-re hirdetett közgyűlése, márczius 4-re halasztatott. — Az őcsényi hegyen múlt szerdán éjjel egy pinezét törtek föl ismeretlen tettesek. KÖZGAZDASÁG. A hagymás növények tenyész tése szobában. (Folytatás.) Á növényhagymák megválasztása. Hogy a virághagymák üzdészete sikerteljes legyen szükséges a soknemü fajokból egy vagy több fajnak megválasztása, ezen fajok legyenek olyanok, hogy a tő lök megkívánandó sikernek megfelelhessenek, s hogy azok mennyisége és faja lelkiismeretes és szilárd ala pokon álló kereskedőtől, de legjobb a hagymás növé nyek termelésével foglalkozó kertészektől szereztessenek be, a melyeknek megjegyzendő, hogy a tőle kért hagy mák a kora, vagy későbbi Uzdészetre s azok ü veg, vagy földben lesznek üzdészet alá vetve. Eldobandó kisárusok, vagv a házalók által árult hagymák, mert azok minden lelkiismeret nélkül néha rósz, olcsó fajokat drágán, sok szor egy és ugyanazon fajt több név és faj alatt áru sítják ol, hogy tölök szabaduljanak. — A jáczint fajok hagymáinál áltáljában nem is különböztethető meg, me lyik hagyma mely fajhoz tartozandó, vagy egyik hagyma
