Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-12-23 / 53. szám
XI. évfolyam. 53. szám. Szegzárd, 1883. deezember 23. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hoVa az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Xgyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügji és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési mínisteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek és a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészérre . . . . . 6 írt — kr. Félévre ...... 3 „ — „• Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyíl ttér: 4 hasábos petitsor 16 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési felhívás: A „Tolnamegyei Közlöny'1 1884. évi tizenkettedik év folyamára. Előfizetési ár egész évre 6 frt, félévre 3 frt. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalhoz külden dők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne tör ténjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzeknek legké sőbb 1884. évi január 5-éig leendő beküldésére tisz telettel felkéretnek. A kiadóhivatal. O, T. Tegnap volt tíz óve annak, hogy Szegzárd .lelkes polgárai megalakították az „ Önkénytes tűzoltó-egyletet“, mely nemes és szép czéljául: a keletkezett tűz által okozható vagyoni és gyak ran emberéletet is veszélyeztető károknak bizo nyos rendszer szerinti, a tudomány és gya korlat által czélszerünek és hasznosnak bizo nyult eszközök általi elhárítását vagy legalább korlátozását s ekként közvetlenül egyeseknek, közvetve Szegzárd lakosságának s vonatkozásai ban az egész országnak, a nemzetnek vagyono- sodása érdekében való működést — állította fel. Megalakították ez egyletet, mely minden ön- haszon nélkül, csupán embertársai érdekében, immár tíz év óta fáradhatlan kitartással műkö dik, -r melynek működő tagjai a tetemes anyagi áldozat mellett nem Ríméivé egészségüket, nem törődve a saját személyüket fenyegető veszél lyel, bátran, és önfeláldozással sietnek a nehéz nrairkära. - Megalakították pedig önerejükből, minden hatósági támogatás nélkül; nem várva sem anyagi, sem erkölcsi segélyt, ismerve azon természeti törvényt, hogy a jó és hasznos dolog végered ményét senki sem hagyhatja figyelem nélkül s ha egyszer figyelmére méltatta: — a jó ered mény következtében — nemcsak beismerni kény telen annak előnyös voltát, hanem a szépnek, a jónak s hasznosnak előmozdítására közreműködni, azt előmozdítani is kötelezettnek érzi magát. S a következmények igazolták e feltevést. Kezdetben sok nehézséget kellett a fiatal egyletnek leküzdenie. Idő folytán ez sikerült. Szegzárd összes pol gárai megismerték, hogy tűzveszély idején gyak ran ezrekre menő kárt sikerűit a rendszabályok szerint működő egyleti tagoknak elhárítani, sőtl néha kiszámíthatatlan kárt is megakadályozni s ' a végpusztulás elől elvonni és megmenteni a véres verejték s keserves munkával szerzett vagyont. S midőn megismerték: nem késtek erköl csileg és anyagilag támogatni is az egyletet. Anyagilag nemcsak pénzzel, melyet tűzoltó-, szerek és felszerelések beszerzésére fordított az egyesület,' hanem munkával is és ma már azon szerencsés helyzetbe hozták az egyesület mű ködd tagjait, hogy veszély idején a városi pol gárok segélyére biztosan számíthatnak, s igy erkölcsi és anyagi erőben nyerve a félelmes szörnyetegnek azon tudattal nézhetnek szemébe, hogy — hacsak emberfeletti erővel nem dühöng — minden nagyobb kár nélkül meg lesz fé kezve, s el lesz hárítva városunk polgáraitól az a csapás, hogy e vész miatt tömegessen jussa nak koldusbotra. De megismerték az egylet működéséből s működésének kiválóan üdvös és hasznos ered ményéből a megye lakosai is az előnyt, mely ebből az egyes községekre és azok polgáraira háromlik, s maguk is iparkodtak a létező egye sületnek társat teremteni. így jöttek létre a du- na-földvári, a paksi, a tamásii tűzoltó-egyletek s igy alakult meg legújabban Báttaszéken is az önkénytes tűzoltó-egylet. Sajnos, hogy az eredmény nem volt jpinr dcnütt oly kedvező,’mint Szegzárdon, sót egyik tűzoltó-egylet nem birta beigazolni lakos társai előtt életrevalóságát — többet mondok: — hasznosságát és nélkülözhetetlenségét s ma már a végfeloszláshoz jutott. A „Szegzárdi önkénytes tüz.ol- t ó-e g;j 1 e t“ ellenkezőleg ma már oda fejlesz tette viszonyainkat, hogy — különösen szélcsen des időben kitörő tűzveszély esetén — még a heti vagy országos vásáron résztvevők sem nyugtalankodnak, hanem a tűzoltóság tapasztalt ügyessége és erélyére, úgy a veszély színhelye körül lakó polgárok segédkezésére biZva a Veszély elfojtását, nyugodtan ad, vagy vesz, mintha minden rendes mederben folyna tovább s veszély nem is léteznék. Szegzárd lakói hálás elismeréssel is visel tetnek e derék egyesület tagjai irányában s be- esülik őket, mint védőiket. Örömmel üdvözlik magát az egyesületet mostani ünnepélye alkalmával, s bizonynyal szi vük mélyéből kívánják, hogy az egyesület élete s közhasznú működése mindannyiok javára mi nél hosszabb időre terjedjen s nyerjen az egy let mindenkor ügyes és erélyes vezérférfiakat, s derék működő tagokat, hogy méltó példány aképp szolgálhasson a megye lakosainak. Azok pedig, kik az egylet keletkezése óta tagjai annak, legyenek meggyőződve, miszerint [csupán önzetlen szerénységük az oka, hogyapal- gártársak kebelében irányukban élő jóindulat püíspleg is méltó kifejezést ezúttal nem nyer, l— de legyenek meggyőződve arról is, hogy az egyesület által ez ünnepélyes alkalomból nekik nyújtott kitün tetés mellé polgártársaik nagyra becsülése járul. Hol legyen az uj járásbíróság székhelye ? n. Nem Írási viszketegségből' vetem fel újra a kérdést fezen becses lap hasábjain, hanem csakis a kérdéses ügy ferdékében, mert azt hiszem, hogy az ellentétes vélemé nyek idejekorán való szembeállítása bármely kérdésben győ ügynek csak előnyére válik. ‘"ÍST^TéTnamégyei Közlöny1* folyó évi november*" 25-iki számában azt mondtam, hogy a dombóvári járás alsó részének lakosai számára hozzáférhetőbb és olcsóbb az igazság szolgáltatás most, midőn a járásbíróság a többi hivatalokkal együtt Tamásiban van, mint lesz ak kor, ha az nj járásbíróság Dombóvárra helyeztetik. Hozzáférhetőbb és előbb érhető Ta másiban azért, mert Kónyi, Szántó, Gyulajováncza, Szakái, Kocsola közelebb vannak Tamásihoz, mint Dom bóvárhoz ; a többi érdekelt községek pedig Döbrököz ki vételével egyforma messzeségre vannak mindkettőtől. Olcsóbb pedig a jogszolgáltatás Tamásiban azért, mert itt együtt lévén mindazon hiva talok, melyek a jogrend őrzésére hiratvák, a felek leg több esetben egy favarral, egy költséggel, egy munka- veszteséggel több hivatalnál is eljárhatnak az ő ügyeik ben, mig a járásbíróságnak Dombóvárra való tétele ese tében, két favar, kettős költség, kettős munkaveszteség terheli őket. Ámde, ha a jogviszályok felszaporodása mégis ázt kívánja, hogy nj járásbíróság állítassák az alsó rész szá mára, hát akkor előnyösebb járásbíróság! székhelyül szol gálhat Kocsola, mint Dombóvár, mert az érdekelt köz ségekre nézve előbb érhető; épen ezért olcsóbb lenne az igazságszolgáltatás Kocsolán, mint Dömhovárott, mert a községek közelebb vannak a középpontjukon fekvő Kocsolához, mint a járás kiszögeló részén fekvő Dom bóvárhoz. Dombóvárnak egy őszinte barátja ellenkező véle ményben van: neki sem Tamási, sem Kocsola nem kell, ő szükségesnek tartja, hogy Dombóvárra helyeztessék az uj járásbíróság és ezen véleményének helyességéről a t. közönséget és engem is meg akar győzni. De hát ho gyan táplálhat valaki ily véleményt a jelzett és megczá- folhatlan, mert létező földrajzi fekvésből mentett érvek kel szemben ? 1 Hát csak agy, hogy ó a jelzett érveken magát Mlteszi és egyszerűen kijelenti, hogy előtte a kérdés vitatásában a topographicus helyzet csak másod rendű s aztán hangzatos szóllamokban variálja a keres kedelmi ngy nevezett magasabb érdekeket s a helyett, hogy | helyzetet részleteiben feltüntetné, általában és épen azért felületesen vitatja a dolgot. Ha egyszerűen arról volna szó, hogy kijelentsük .egymásnak véleményünket, akkor érteném azt a köny- nyedséget, melylyel Tombovár tisztelt barátja egysze rűen kijelenti, hogy óa topographicus helyzetet másod rendűnek nézi; ámde, ha a közönséget és egymást meg akarjak véleményünk helyességéről győzni, akksr le kel lett volna vezetni ezen álláspontjának helyességét , a jogi elvekből. Az nem érv, hogy mint vélekedik egyikünk, vagy másiknnk, hanem a fő az, hogy mi következik a jogi alapelvekböl, mert ha a jogbölcselet oda ntal, hogy igen is a topographicus viszonyok veendők első sorban te- kiptetbe, pkkorhjjába jelenti ki bárki azt,- hogy «csak má sodrendű szempontnak tekinti a földrajzi fekvést. Ily uton- módon ugyan irhát „Választ“, de meg nem győz senkit. Mi a jogi állam fogalma §3 czélja ? „Az állam a társadalmi jogrendnek, a jogkövetel mények megvalósítása általi fentartása és keresztülvitele czéljából és a végett alakult társas-szövetség, hogy ez által a társadalmi szövetség tagjainak ideiglenes jóléte lehetővé tétessék s előmozditassék.“*) Az állam távolabbi czélja tehát a polgárok jólété nek előmozdítása. Legközelebbi közvetlen czélja pedig a jogi őzéi és ez a társ an dalmi jogrendnek fentartásában és ke resztül vitelében áll. Épen azért, minél nagyobb mérvben képes az állam a jogrendet zavartata- n u 1 fentartani, vagy, ha a jogi rend minden éberség mellett mégis megzavartatott, minél előbb, mi- *) „Bölcsészeti Füzetek“ dr. Stöckl Albert XVIII. f&z. 357.1. TARCZA. dFalgura frango!“ — zúg a harang, Biadozva harsog a vész kürt ... Az éji homályt Lánglenger folyja körül. Tűzi tűz! hangzik rémleteson . Láágnyelve sziszeg, s' vadul Nyaldossa áldozatát: Az emberi kéznek, iparnak Gyümölcsét, alkotásait. Mennyi munka! Mennyi veriték, Mennyi remény, bizalom Lesz most hamuvá, semmivé! . . Jajgatva rohan az anya, — Ölében kis csecsemővel, — Nem tudja merre, Nenf tudja, hová!? . . Ősz öreg ember, fia karján Tániolyg a fojtó füst felöl. Csüggeteg arczczal, szomorúan. Nincs, menedéke már most, B&raegő fejét Nincs hova lehajtani többé 1 . . S ádáz dühvei vihogva terjed 1 Tovább-odább a vész. Hát nincsen, a ki útját állja,- Nincs senki oly merész ? . . De van, de van! . . Egy kis csapat, Bátor, erős, nemes. Mind férfiú. A tiszteletre Megannyi érdemest Hajrái , . rohannak mind oda, Hol a vész legnagyobb. Az égő máglya népesül; A vizsugár ragyog. . . Fáradnak. önfeláldozón, A mig a tomboló elem Megkötve Dines. Valóban ez A legdicsőbb harcz, győzelem ! * Oh lelkes, bátor kis csapati Legyen vezéretek Mindenkor, a legszebb erény : — Az emberszeretet. S jutalmatok? Egy bálaköny1 . . Ha ez talán kévés : Munkátokat kísérje áldás, Igaz elismerés I . . Kenézy Csatár, Ab ............i karácsony. Aj ánlás. Az, kit a lelki küzdelmek és szenvedések egész tengere hányt-vetett, csak az tudhatja igazán, hogy van nak életünkben napok, órák, melyek váratlanul, készü letlenüljönnek, s alig hogy elmúltak, már érezzük, hogy oly boldogok, gondtalanok többé nem leszünk, •-------és ha sztalan erőlködünk, többé azt nem tudjuk visszava rázsolni. Ilyen volt nekem is egy karácsonyom. Bendkivül súlyos napok után derült fel rpm, egész váratlanul ju tottam bele, s oly gondtalan s megelégedett valék, minő csak a játszi kis gyermek leheí! ------Elmúlt, vissza sem t ér többé, de édesen merengek emlékein, s az őszinte szív melegével ajánlom ez emléksorokat annak a kedves körnek, ama jó embereknek, kik között páratlan, ősi magyar vendégszeretetet élveztem, de főleg neked, ked ves Kornis Pista barátom, ki önzetlenül érdemem nél kül szerezted számomra ama boldog karácsonyt. L A karácsonyest. Egy hossza ér, közben nádasokkal, siet bájos völgyben, lassan emelkedő dombok közepett a Dunába. Körülötte több tulajdonosnak szép birtokai terülnek el, a kik közül három család, kiket a rokonság is kapcsol össze, szorosan összetart, s bajos volna eldönteni, vájjon köztük a rokonság-e vagy a barátság erősebb kötelék ? Mert szebb barátságot már alig tadok képzelni. Az egyik birtok közvetlenül a Dnna mellett van, a másik benn nyugatra az ér fölött, a harmadik a kettő közt lenn a völgyben. Ez utóbbi a központ a szó szoros értelmében. Itt van a gyülekezés, itt szokott történni a döntő hatá rozat bármily tervre nézve. A téli bágyadt nap korán nyugodni tért, s az esti szürkületben ide, a központba, jöttünk le avval a ked ves családdal, kiknek tnlajdonképi vendége voltam. A házi gazda páratlan szívességgel fogadott; annyi cos- mopolita ember ntán jól esett egy tősgyökeres, nyíltszívű magyar emberrel találkoznom. A három család ekkor már egybe volt gyűlve, s 1 jólelkü társaságban csakha mar megszűntem idegennek érezni magamat. Majd a bájos háziasszony üdvözlésére siettem, de szobája előtt két angyal (igazi angyal) állta utamat, félórái határidőt tűzvén ki, mig mindnyájan bemehetünk a------------ karác sonyi mennyországba. Harapj vidáman mult el a terminns, mi közben eszembe jutott, a boldog gyermek kor. HáDy' ezer ártatlan leltük aszik fez este örömben, mennyi kedves arcz lesi szivdTOegva az ajtó feltárulá- sátl hogy vágyai, ideái netovábbját elérje. Bizony éven- k|n| egyszer, e napon van a menny a földre varázsolva! Az ajtó megnyílt és szemkápráztató látomány ej tett bámulatba. Mint egy kis gyermek álltam szótlanul,' bámészkodva. A csinos szoba közepén egy óriási kará- csonyta állott, melynek koronája a tetőt érte. Számta lan apró gyertya fényének csillogásában függtek rajta a szeretet-összehalmozta tárgyak, a meglepetések egész sora. A karácsonyfán kivül díszes asztalokon egész kis kiállítás volt, hogy azt sem tadtuk, hol kezdjük, hol végezzük a szemlét. Nem volt a társaságnak egyetlen tagja, kinek számára a név feliratával ne lett volna va lami ajándék, kinek tréfás, kinek komolyabb : mig az én nevemre is betáblázva ott állott egy nagy doboz — — — bajuszpedrő, de hogy mi volt 'tartalma, azt már nem árulom el. Valóban rég láttam a kegyeletnek ily jelenetéti Az egy háromságos családban egy gyermek volt csak, s mégis mily magasztosan ülték meg a bol dog karácsonyestet! A vidám, megelégedett arezok, a hölgyek bájos mosolyai, a férfiak hangos kaczaja bizo ny itá, hogy ez este a boldogságé, a nemes barátságnak magasztos ünnepe! Nem csoda tehát, hogy ha egy kissé csendesőlt a zaj, mintha csak az angyalok égi énekét hallottam volna e ház felett zengeni: „Dicsőség a ma gasságban Istennek és a földön békeség a jóakaratu embereknek 1 . . . .“ A nők kezei nem szeretnek nyugodni, rövid idő alatt vége is lett a szép karácsonyfa nyugalmának, s hullott a narancs, a sok déli gyümölcs, ezukorkák, stb.; mígnem e pusztításnak véget vetett a lucullusi lakoma, melynek végét a derengő hajnal leste meg. A vig zaj elhalt, nyugodni tért kiki: Boldog karácsonyt! Szép karácsonyi napra ébredtünk fel. A tájat hó borilotta be, üdítő levegő élesztette a csinos pusztai ká polnába siető hívek kebleit. A mise végeztével a Duna melletti pusztára jött társaság, hogy nyugodt enyhe ka rácsonyt kívánjon talsjdonosának, ki súlyos betegen fe- oMklfit, mMm
