Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-12-09 / 51. szám
Dombóváron felállítandó járásbíróságot, senki soha nem is képzelte telekkönyv nélkül. Ha tehát megdönthetetlenül áll az, hogy Dombóvárnak gazdászati, kereskedelmi és közle kedési szerencsés helyzete e községet egy je lentékeny kerület központjává tette, ha áll az, hogy korunkban hem a topographiai fekvés, ha nem a fentebb érintett viszonyok alkotják a tény leges központot, akkor t. czikkiró ur meglehet győződve, hogy a csatlakozási területben Dom bóvár az a pont, a hol nem csak elkerülhetlenül szükséges, nem csak jogszolgáltatási viszonyaink által követeltetik, de jegéletünk erős sérelme, ki- kiszámithatlan kára és hátránya nélkül egy já rásbíróságnak felállítása tovább alig halasztható. Arra, hogy mekkora terület van megyénk ből gazdászati, kereskedelmi és közlekedési ér dekeivel teljesen ellenkező irányokra szorítva mi dőn Tamásiba kénytelen zarándokolni jogvéde lemért, hogy korunk rohamos életviszonyai kö zött mily hátrányos egy aránytalan nagy terü letnek egy távoli és a fentebbi viszonyoktól tel jesen puszta központra szorítása, becses czikké- bcn reflektálni nem méltóztatott. E pontokra tehát kiterjeszkednem nem is volna szükséges, — de egy némileg is kiegészi- szitett képét szeretném feltárni azon jövőnek, me lyet a Dombóváron alakítandó járásbíróságtól várok, azért pár vonásban ez állapotokat is meg világítom. A dombóvári járás, melyre a tamásii kir. járásbíróság hatásköre kiterjed, oly nagy: hogy akárhány törvényhatóság van hazánkban, mely csak pár mértfölddel nagyobb s pár ezer lakossal számlál többet, mint e járás. E nagy terület ezernyi jogai szempontjából kifejlődő jogvédelmi igény tehát ezernyi em bert napi járó földről oly pontra kényszerít, mely egy történelmi esetlégnél fogva a járás északi szélére esett. j,]VIa már azonban, midőn a rohamos élet az időnecsét oly magasra emelte, a minő értékről őseink fogalommal sem bírtak, napokig utazni ak kor, mikor kifejlett jogszolgáltatásunk s a for galom rohama számos ügyben órák szerint mé rik a határidőt, oly állapot, mely felettébb káros s az esetben pótolhatlan következményű lehet. ■V-’" Ha tehát mozgalom indul meg ez állapo tok szembeszökő javítására, a kornak elvitázhat- lan igényei és tényei alapján, — ha a valódi elő nyök oly tulsulylyal birnak a képzeleti terhelteté- sck felett, mint e kérdésben, ahogy a dolgok állanak, — akkor bizton hiszem, hogy a czikk iró ur nem fog elzárkózni a meggyőződés azon telje előtt, melyre czikke záradékában várni ki jelentette, és akkor nem hiszem: hogy szavát vidéke és polgártársai jól felfogott érdeke ellen felemelni akarja. Azért midőn jelen válaszomat e helyütt be zárnám, mint Dombóvár s vidékének igaz barátja őszintén kívánom, hogy népe saját helyes s jo gos érdekét felismerve, a Dombovárott felál lítandó járásbíróság józan s bölcs gondolatát mi előbb megvalósítva üdvözölhesse. Dombóvárnak egy őszinte barátja. Jegyzőkönyv, mely felvétetett a Pécs-egy házmegye dunaföldvári espe- resi kerületéhez tartozó r. kath. néptanítóinak Komlódon az iskola-épületben, 1883. évi november hó 15-én tar tott tanicskozmány&ból. Jelenlevők: Fóti. Kovács János ur, a dunatöldvári esperesi ke rület tanfelügyelője; fóti. Hanny Gábor plébános nr, a paksi népiskolák igazgatója; fóti Sonecker József ur, mint a kömlődi kath. népiskola igazgatója; tisztelendő Streicher József, paksi segédlelkész ur. A népiskolai ta nítók részéről: Paksról Tumó Antal, Varga Újvári és Geier Adám urak. Bölcskéről Mezey János kántortanitó ur Kömlődról Bott József és Bafael N. ur. Duna-Föld- várról Jéhn Ferencz, Szándtner Pál, Né very Endre, Horváth Géza és Keller Vilmos néptanítók. I. A kömlődi r. k. szentegyházban tartott áhitatos „Veni sancte“ után a ft. igazgatók a kerület néptaní tóival összejővén, ft. Kovács János esp. ur üdvözlő el nöki beszéde végeztével a tanácskozmányt megnyitott- nak nyilvánította, mely után alulirt választatott meg a jegyzőkönyv vezetésére. II. Ezt követőleg esperes ur indítványára a Pécs- egyházmegye tanfelügyelői hivatala által az ez évi ta- nácskozmán/okra kitűzött tétel vétetett elő tanácskozá sul : „Melyek a jelenlegi iskolai rendszer szerint ér vényre jutott túlterhelés, s szivképzós nélküli ószkáp-1 zésnek káros következményei, s ezeket miként lehet el lensúlyozni?“ — továbbá „Népünk anyagi helyzetének javítására lehet-e befolyással az észszerű méhtenyésztés, melyet a tanügy barátai felkaroltak, s mikópen ?•' Ezen tételeknek elsejét irásbelileg kidolgozták és felolvasták Tumó Antal és Bott József tanító urak; a másodikat Mezey János; mindhárman a tételek megfej téséhez szükséges annyi szakértelemmel és ügybuzgé- sággal, hogy vélemény-különbségek által feltüzelt esz mecserére nem szolgáltattak okot. III. Bott József indítványára a püspöki X-ik kör levélben közlött és a főmagasságu bibornok herezeg-pri- más elnöklete alatt tartott tanácskozmányok egyikének határozata folytán készült emlékirat, melyben az „0 r- szágos Katholikus Segely-A 1 ap“ megalapí tására szolgáló alapeszmék foglaltatnak — miután az többek előtt nem volt ismeretes — olvastatott fel. — A kerületi tanácskozmány az emlékiratot egész, ter jedelmében magáévá tette és indítványozó ezúttal fel kéretett, hogy a „S z eg z ár d vi d é k i r. k. tanító- e g y 1 e t“-nek jövő 1884. évben Duna-Földvárott tar tandó húsvéti nagygyűlésén, az emlékiratban kifejezett időszerű eszmék megvalósítása érdekében az egylet ál tal keltendő mozgalom megindítása iránt, írásbeli in-< ditványt nyújtson bo; mit indítványozó elfogadott. IV. Warga ur gyakorlati előadást tartott a nép iskolai III. osztály tananyagából, ismértetvén a mellék névi igenevet, mint jelzőt. — A tanácskozmány fény pontját képező gyakorlati előadás talpraesettsége miatt általános tetszést aratott; különösen a szándékosan hi básan adott feleleteknek rögtönzött, ügyes kijavításával; miért is arról kedvező bírálat mondatott. V. Miután a püspöki körlevelek eddig ritkán, vagy egyátalán nem is kerültek a népiskolai tanítók kezéhez, noha sokszor utóbbiakat legközelebbről érdeklő ügyeket tárgyalnak, ft. Hanny Gábor indítványozza, miszerint azok ezentúl átadassanak; sőt azoknak kiadatása a ta nítók által követeltessék is Elfogadtatik. VI. Végre kimondatik, hogy a jövő tanácskozmány Bölcskén tartatik meg 1884. évi szeptember 15-ikét kö vető csütörtökön. Kmfit. Jéhn Ferencz, I. jegyző. Vidéki levél. Tolna, deczember 4. Tisztelt szerkesztő ur! Szedresen folyó hó 3-án a népnek vallásos érzü lete emelésére, és szilárdítására fényes és megható ün nepély volt. Ekkor szenteltetett és avattatott fel a rom. kath. felekezetnek népiskolája Péchy József tolnai pré post-plébános ur által. A csinosan és czélszerüen átala kított iskola-épület számos nemzeti zászlókkal, koszo rúkkal és kapuja fölé alkalmazott diadalívvel diszittetett fel. A kath.' hilfelekezet szokott ima helyéről a falu tágas terén álló kereszttől előbocsátott rövid szónoklat után egyházi segédlettel, buzgó éneklések közt a pré post ur körmenetet vezetett az ískolaház tantermébe, a hol szívélyesen üdvözölvén hívét, a szülőknek gyerme kei iránti kötelmeiről oktatta, ajánlván erélyes szavak ban a házi vallásos nevelést, és oktatást, a jó erény és példaadást, a tankötelesek szorgalmas iskolába küldé sét ; mert csak igy fog történhetni, hogy gyermekeik jó keresztény katholikus hívekké, a drága haza hiv, és értelmes polgáraivá, lelkiismeretes, és becsületes érzésű emberekké, neveltethetnek; csak igy fog történhetni, hogy ezen ügyre nézve már érdemekkel teljes jóltevői- nek — kiknek sorában első helyen említendő nagysá gos Bezerédj Etelka asszonyság és az egész Bezerédj család, báró Bésán János ur ő méltósága, és a még jö vendő jótevőknek nemes szándéka, az eddigi gondno koknak, kik közt kiemelendők Király János, és Novák János, kik hangya szorgalommal gyüjték, és takarítók össze az iskolai filléreket, fáradalmai méltó jutalmat nyerendnek, és azok is, kik szép előterjesztéseikkel a jótevő uraságaik szivéhez hatoltak, u. m. nagytiszteletii Fehér Márton hidjai áldozár eddigi tanítójuk, Eötvös József, Gavallér János, Garay Antal Apáthi számtartó, és a többi lelkes szó-szólók közben járásuk sikere fe lett az öntudatban örömüket lelhessék, és hogy az ideig lenesen ezen iskola tanítójává ide rendelt Thaly Bűdre okleveles tanító ur is ezen tanítói téren, és állomáson kívánatos sikert eszközölhessen. Mely oktatás után a szónokló prépost ur lelkes imát mondott 'a fent emlí tett jótevőkért, és azokért is. kik még ezután is ezen iskola felvirágoztatására áldozataikkal járulandnak; a mire következett ezen iskolaház külső és belső terüle teinek a rom kath. szertartás szerinti beszentelése, az iskolai könyvek 85 tanoncz közt való kiosztása, és az ünnepélynek közös imával való bezárása. 0 nagysága a Bezerédj Etelka földes urnöuek hidjai magyar vendégszerető asztalánál tarttatott az ál domás, melynél a'fő jótevőnkért szívből éredt pohár köszöntések mondattak, valamint a többi ismeretes jó tevőkért, és közreműködőkért, melyek lelkes éljenekkel visszhangoztattak. Sokáig maradand ezen ünnepélynek emléke a jó szedresiek emlékében, és nemkünnyen len nének hajlandók ezt más örömmel felcserélni. © TÖYI SEK. Aprók. Csak akkorák mint a vad-rózsa tövisei. Egy néhány kivételével ott termett a vidéken — a ha tárban, útban Sárbogárd-felé. No, de előre nem árulom el. A ki megakarja is merni ezeket a kis tüskéket hát jójön velem. Láthat ezek körül még rózsabimbókat is — ha oly késő őszre jár is az idő. Ilyen késő őszszel nincs már a vadrózsákon virág bimbó. Egyebet se lehet látni, mint egy pár dértől fony- nyasztott levelet, no meg azután tövist, akár mennyit. Pedig ilyenkor semmi rendeltetésük sincs. A virágokkal ők is lehullhatnának. A legtöbb, a mit az ember ilyenkor a határban lát; az a sok bolondos káposzta-fej. Ha a földbirtokos kisétál a pusztájára, hát olyan ostobául mosolyognak rá, hogy a legtöbb esetben kijön a béketürésből és agyba- főbe rugdal közülük egy néhányat. Hogy az ördögbe ne jönne ki a béketürésből ? Olyan furcsán mosolyognak, azok a most nrgyon keve set érő fők, hogy az ember egészen megfeletkezik a — minden káposzta-termelőre kétségbeejtő — olcsósá gukról. Legjobb volna, ha eltehetné tavaszra, de nincs annyi zsákja a mennyibe ezt belerakhatná, hát inkább elhozatja haza. Azt a melyik ő reá ott kin legjobban mosolygott kiteteti ezégórnek és megparancsolja neki, hogy mosolyogjon most már a káposztát vevőkre. De biz az nem sokáig mosolygott, mert egészen beszennyesedett a képe. (Megrohadt.) Erre aztán még jobban kijött a gazda a phleg- mából. — Lánczos-lobogós, mondja magában, — majd el adlak én, ha — megnyílik a vasú1 ! Ez azután sikerült I Korán reggel kitetetett a vasút tiszteletére egy nagy zászlót és zarándokolt káposztát venni a nép mint a Mohamedanus Mekkába. Hogyis ne ? Azon az ünnepnapon még a káposzta fők is szebbek voltak mint máskor. Pardon I nagyérdemű olvasó. Ezek a bolondos ká poszta fejek majd el felejtették velem, hogy én voltakó- pen tövist ígértem. No hát tessék 1 . . . De bocsánat ezt a tövist csak discrelio alatt mu tathatom meg. Es tulajdonkép ez sem tövis, csak egy közönséges boszankodás. A Szegzárdrói induló külön vonaton történt. Csak egy sálon kupé volt, a többi meg olyan másodrangu. Természetesen a kupékban való elhelyezkedés rangsze- riut történt, hanem egy az utazók közül olyan későn érkezett, hogy csak a salon kocsiba volt ideje belépni és a vonat azonnal megindult Sárbogárd felé. Az első állomásig azután olyan pompás discursus fejlődött ki a salon kupéban utazók között, hogy a későn érkezett utast nem eresztették át a másik kocsiba. De a legközelebbi állomásnál azért mégis kiszált. Óvatosan félre vonta a másik kupé ablakjáról a függönyt és be szólt a barátaihoz: „Szervuztok Pöbel.“ Természetesen lett lárma, nevetés. De mikor már harmadszor akarta az üdvözlést ilyen formán végezni, hát minden esernyő utánna nyúlt a kupéból. Mikor aztán kiszóltak, volt kaczaj a „Pöbel“ felett. Ezt még csak elmertem mondani, hanem azt már éppen nem merem még csak felemlíteni sem, hogy mi ként nézte el az egyik utazó a spagát-tartót te lephonnak, egy másik meg a barnára főzött the át fekete levesnek. Pedig tudhatta volna, hogy ezen al kalommal niDcs hátra „a fekete leves.“ Most már, hogy a tüskék után virágokat is mu tathassak, fel kellene vezetnem a báli terembe. Ámde én vadvirágokat ígértem, a báli terembeliek pedig üveg házi — thea, damaskusi — rózsák voltak s igy kény telen vagyok a kedves olvasót megkérni, hogy ezen al kalommal ezeknek a finom virágoknak a szemlélésével érje be. Majd ha: Jó a daru meg a gólya, Ha már kivirult a róna Üveg házi virág helyett Vadvirág foglal itt helyet. ' Tüske, német nemességgel bírtak: tehát e részbeni sérelmük orvoslása végett, folyamodványt nyújtónak be. És csak-B ugyan egy második és pedig 1717. január 13-án Bécs- ből kelt diplomát nyertek, melyben a hiány pótoltatott. Miután elvitázhatlan kimutatták volna, hogy ők csak ugyan a birodalmi lovagokká neveztetett Perczel János és Dénes utódai lennének. Ezen diploma természetesen szinte nem hiányozhat az archívumból. Negyedszer, hogy Perczel Tamás és testvérei fe jedelmi engedelmet kértek és nyertek is a cancellária utján: hogy ók a magyar nemességgel nyert uj czimer helyett — melyben csakis egy dörmögő lusta medve játsza a fő szerepet — az ősit, vagyis a német lovagit, a három bátor és nagylelkű oroszlán ékesítette czimert használhassák. Mert hát' Perczel Tamás is megérezte s Isten is úgy akarta: hogy az ő ágyékából egy pár valódi orosz lán származzék ki. Tizenegy szolgálta a császárt a nagy franczia háborúságban; köztök atyám is, ki öt nehéz sebbel tért vissza; Perczel Károly pedig mint tüzér őrnagy szenvede hősies halált, a hires marengói csatában. Nevét és emlékét, a hires mathematikus és tüzér főtiszt Véga, örökité meg az ó három kötelü ma- thematikai müvének élőbeszédében. 1848—1849-ben is mét : tizenegy Perczel ragadt fegyvert, a halálos vész ben forgó haza védelmére, kik közül ismét egy, F e- rencz öcsém Budavár ostrománál esett el hősiesen. Ötödször, hogy ennek a Perczel Tamásnak lak háza : még 1868-ban teljes épségben fenállott. Ugyanis midőn azon év ápril kezdetén, Fehérvárott és Veszprém ben : egy nem épen dicsőség nélküli és eredménytelen ünnepeltetés tárg} a valók — és én ottan jóslatokat mon dók, minők marig is nagy részt teljesedésbe mentek; tanokat, igazság és üdv biztosító tanokat hirdeték. mi nők kifeledése vagy megszegése tekintendő és vádo landó be, mind ama rész, baj és gyalázat fő oka gya nánt, mely jelenleg nemzetünket sújtja és fenyegeti — Veszprém városának bírája és tanácsa, avval kedveeke- dének nékem: hogy roppant nópzöm kíséretében felke restek és elvezettek ugyanazon házhoz, Perczel Tamás dédapám lakásához, melyben született legidősb fia Per czel József, a Bonyhády Perczel család megalapítója. Ennek a Perczel Tamásnak felesége: egy régi ne mesi család ivadéka, Öry — correcte Eöry — Zsu- zsánna volt, kivel két fiút — Józsefet és Imrét — és három leányt — Máriát, Évát és Zsuzsannát — nemze ki s nevelt fel nagy korra Különösen nagy szorgalom mal és sikerrel nevelte és képezte ki fiait. Mindkettő ügyvédi oklevelet nyert, külföldön utazott és e mellett a kereskedést is űzte. Úgy, hogy Perczel József —[ miután nőül vette volna az akkorban hires somogyi bir tokos családok egyik tagjának Gyulay Gaál Sándornak Katalin nevű leányát és ez utón leszakadt volna Tolna megyébe — nagyhamar Tolnamegye főjegyzője, utóbb pedig első alispánja és országgyűlési követe lön; mig Perczel Imre Veszprémben kezdé meg megyei pályáját, hol főbírónak, utóbb alispánnak választaték el. De a mi nem kevésbé fontos és érdekes: mindkettő egyúttal foly tatta a kereskedelmi üzletet is. Perczel Imre átvette atyja halála után a veszprémi vasárusságot; mig Perczel József Bonyhádon egy nagy raktárt épite, egy különös sáfárt tartott; dohányt és más nyers termékeket szálittata ki Tricstbe. Fiúméba és viszont colonialis termékeket hozatott be. Mindaddig, miglen sáfára őt rntul meg nem csalta és meg nem lopta volna, midőn is roppant — a monda szerint nyolcz- vanezer forintnyi — veszteséget szenvede. Perczel József 1735—1745. közti években meg szerezte Bonyhádot, számos — Tolna- és Baranyáméi gyékben fekvő — falvakkal, pusztákkal, melyeknek bir toklására nézve többnemü érdemei folytán királyi dona- tiót nyert. A királyi adományozást tartalmazó okmány: Becsben keletkezek 1745. julius hó 15-én és Mária Te rézia saját kezealáirásával, ezentúl Comes Ludovicus de Baíthyáni és Franciscus Koller aláírásaival ellátva. Az adományozás férfiágra szól és egyúttal felruházza és ha talmazza Perczel Józsefet és örököseit, utódait, a Bony hády melléknév viseletére. így lön Perczel József — ki 1699. január 15-én született Veszprémben és meghalt Bonyhádon 1768. augusztus 4-ón — a jelenleg élő — mintegy százhúsz tagból álló Bonyhády Perczel család alapitója így lön a Perczel nemzetség két külön főágra szakítva. Miért is, habár vérrokonság léteznék is a Per czel nevű honpolgárok között, mégis némi különbség teendő azokra nézve: úgy birtokjog, mint mellékncvc- vezet tekintetében. Természetesen nem értjük ide azo kat : kik 1848—1849 folyamában, minden áron, még kis corruptiók, falsificatiók utján is, azaz „per fás et nefas“ kimesterkéltók maguk számára a Perczel ne vet. Mert hát világhírem, dicsőségem napjaiban, ugyan csak légió volt az én kedves hü barátaim, rokonaim száma szerte az országban. Én is clzcnghetem siralmasan: „ Donee eris felit, raultos numerabis amicos; Tempora si fuerint nubila, solus eris.“ Vagy pedig őket, ama két mozaitát, kiknek sike rölt pár év előtt engedelmet kieszközölni névváltozta tásra és a Perczel nevezet felvételére. Ma már van zsidó Perczel Mór és Miklós is. Hiába szörnyen szeretnek en gem ezek a mi izraelita honfitársaink. Nem hiába, hogy ók is, mint szegény magam Isten fiaira, vagyis Ádámra és Évára vezetik fel eredetüket. Az igy felsorolt és megismertetett történetek, sze mélyek és okmányok után, már most igen könnyű és rövid munka lészen: a további leszármazás és az én legközelebbi őseim bemutatása és leírása. Perczel József, Gyulay Gaál Katalinnal nemzé Perczel Gábort; Perczel Gábor Jobbaházy Dőry Bozá- liúval Perczel Sándort; és végre Perczel Sándor Kaj- dacsi Erzsébettel mint hetediket Perczel Mórt, huszon- egy gyermekei között, kikből tizenötöt — kilencz fiút || hat leányt — nagykorúságra nevelt fel. Hogy kik és mik voltak és légyenek, hogy hová emelkedtek mi sorsra jutottak, minő érdemekkel bírja nak és mi tevők legyenek Perczel Sándor és Kajdacsi Erzsébetnek gyermekei: ez körülményesen és pragma tice le vagyon írva ama korrajzban, mely a „Tolna megyei K ö z 1 ö n y“-ben 1881-ben megjelent, és a melynek czime:„Az aranykor Tolnamegyé- b e n“. Mig az öszves Perczel család catalogusa, szárma* zásfája és története: részletesen és lánczolatosan már előbb megiratott és elkészittetett; legöregebb fivérem, a ma már nyolezvan éves bonyhádi Perczel István által. Nem is marad már most részemről más egyébb . hátra, mint búcsút mondva olvasóimnak“ lectori- bus in c i s salute m“, ráadásul még egy nyomtat ványt, vagyis egy versezetet másolatban ide igtatni és megismertetni velők, mely úgy tartalom mint stylus és antiquitas tekintetében is, mint becses tárgya a Per czel család archívumának, megérdemli, hogy valahára napvilágra juttassák. (Vége következik.) Ez is államvizsga volt. Barátom Braun Eduárd jogász egy szép reggelen szokatlan korán és nyomott hangulatban kelt fel. Oly arczkifejezéssel, mintha az újságokban oly gyakran elő forduló „Öngyilkosság szerelemből“-hez stylistikai elő- gyakorlatokat akarna csinálni, ment toilettejét végezni,, anélkül azonban, hogy szeretetre méltó megjelenésére sok gondot fordítana. Borús hangulatának oka a római-, aknak oly csodált magaslatra emelkedett sajnos azonban nagyon is nagy terjedelmű jogtudománya volt és őszin tén bevallva bármily büszkének érezte is magát mint német, a germánok történelmének is voltak némely pha- zisai, melyekkel sohasem tudott megbarátkozni. Legin kább azonban az a gondolat gyötörte, hogy bár Goethe véleménye szerint az egyháznak igen jó gyomrának kell lennie még jobbal kell bírni annak, ki az ő „jogát és történetét“ megemészteni akarja. Braun jogásznak tudniillik az államvizsgálati bizottság elodázhatlan vég-
