Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-12-02 / 49. szám
XL évfolyam. 49. szám. Szegzárd, 1883. deczember 2. Megjeleni hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyósztési miniateri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek és a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesitöje. Előfizetési árak: Egészévre............6 frt — kr. Felévr e ...............3 „ —■ „ Negyedév re .... I „ 50 „ Egyes 6zám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petittor 15 kr. Hirdetitek jutánjoian számíttatnak. Szegzárd főjegyzője. Szegzárd nagyközség életében fontos válto zás megy végbe hivatalában megőszült és érde mesült főjegyzőjének lemondása által. Midőn azon óhajunknak adnánk kifejezést, hogy e közböcsülésben álló férfiú sok évi szol gálata, lemondásának elfogadása alkalmával a hálának hivatalos kifejezése mellett a még gya korlatiasabb hatású s megérdemlett eddigi tel jes fizetését biztositó nyugdíjazással méltányol- tassék: nem mulaszthatjuk el Szegzárd közönsé gének figyelmét a jövőre szükségkép hozandó intézkedések nagy horderejére felhívni. A községi jegyző az 1871. XVIII. t. ez. szerint a községek állandó eleme, hogy úgy mondjuk, erkölcsi őre, élókrónikája és tanács adó könyve. Választása életfogytiglan történvén, egész élete egybeforr a községével, de önálló sága s minden érdektől való függetlensége biz tosítva van; mert ámbár a községi igazgatás ezer ágában van functiója, törvénynél fogva előadója az igazoló választmánynak a községek ben, szavazattal bír a közgyűléseken, községi elöljáróvá választható és elmozdítása csak ren des vizsgálat utján hozott törvényhatósági köz gyűlési határozat, — végeredményében belügy- ministeri határozattal eszközölhető. A jegyző ezen állásában a község érdekeit és hátrányait történeti fejlődésükben a csak idő legesen választott elöljáróknál nagyobb és mond hatjuk lelkiismeretesebb figyelemmel kisérni és a változó viszontagságok közepette, a község hír nevének és vagyonának épenléte s gyarapítása fölött ügyköréhez mérten őrködni van hivatva. Szembetűnő tehát, hogy milyen fontos szemé lyének megválasztása a község érdekében. De fontos állampolitikai szempontból is. Hisz a községi igazgatás felöleli az állami igazgatás minden ágát, persze kicsinyített alakban s da czára a deczentralisált szervezetnek, a községi igazgatásnak művelődési, nemzetiségi vagy finan- cziális tekintetben történt elhanyagolása vissza hat az egységes állami szervezetre is. A községek rendezéséről szóló törvény ke vesebbet mond, mint a mennyit gondol; mert mig egyrészről mindent a jegyzőre hárít, — másrészről annak qualificatióját hatásköréhez s magasabb hivatásához képest sem ezen — sem az idevágó későbbi törvényekben — meg nem szabja. De a törvény szelleméből kiolvasható, hogy egy hivatása magaslatán álló jegyzőnek nem csekély képzettséggel, polgári erényekkel j és élettapasztalokkal kell rendelkezni. Hogy többet ne mondjunk: a közigazgatás ezer ágát a községekben szakértelemmel vezetni, a hozzá folyamodóknak a közügyekben útbaiga zítást s tanácsot adni az ő kötelessége. És amint a községi igazgatás kifogástalan s áldást hozó csak akkor lesz, ha a község tényleges feje és képviselője — a bíró, — a község múltját kép viselő és annak conservativ elemét képező jegy zővel összhangzásban működik ; viszont a tudat lan vagy lelkiismeretlen jegyző a nép erkölcs- rontója, a szükséges szellemi s anyagi függet lenség hiányában pedig az elöljáróság s biró já ték lapdája lesz és ekként moderátor hiányában a lomha gép dolgozni fog ugyan: de összhang, helyes munkabeosztás — és siker nélkül. Távol legyen tőlem nagyközségünk jelenlegi igazgatásának gáncsolása: csak általában jegy zem meg, hogy az igazgatás némely ágában mégis sok kívánni való találkozik, hogy a köz ség pénzügye — főleg a közelmúlt időben — az elhanyagolás vagy mulasztás folytán többszö rös zavar tárgya volt, hogy a jegyzői karnak utóbbkori gyengülése által az elöljárók ügyren dének kívánatos beosztása kissé megbom lott stb. stb., egy szóval: hogy községünk ügyei | a jobbra fordulást kívánják. Ezen követelmények elérhetése pedig sze rény véleményünk szerint nem a rendezett ta nácsú várossá való rögtöni átalakulásban leli megoldását, mert bárhogy Taglaljuk' e dol got, ezen emelkedés ugyan nagyobb tekintélyt és szélesebb körű hatóságot kölcsönöz a község nek, de nagyobb teherrel is jár és e nagyobb teher elvállalása csak igen rendezett viszonyok mellett kívánatos. Ezt követeli — nagyon helyesen — a köz ségek rendezéséről szóló 1871. XVIII. t. ez., ezt a dolog természete is; mert képzelhetetlen mi szerint egy erkölcsi testület, a mely alig képes normális viszonyok között, mint nagyközség exis- tálni, hogy az majd ugyanazon viszo nyok között mint rendezett tanácsú város nagyobb eredménynyel működhessék. Korrum pált nagyközségi és rendezett tanácsú városi szervezet között kell, hogy az utóbbi roszszabb legyen, már azért is, mert hatványozva emel kedő megterheltetéssel jár. Ennek az ellenkezőjét, vagyis egyszerűen azt állítani, hogy a mostani sze rencsétlen viszonyokat a rendezett tanácscsal meg szüntethetjük ; nélkülözi a logikai lánczolatot. Alakuljunk előbb minta nagyközséggé, a menynyire tőlünk kitelik, azután a fejlődés ön kényt megfogja hozni a szebb czimet a nagyobb méltósággal, de nagyobb kötelezettséggel is járó fjpntos jogokat. Községünk consolidálásának, te kintélyének és anyagi jóléte jövendőbeli teljes tisztázásának kérdése a legközelebbi főjegyző vá lasztással szorosan függ össze. Olyan egyént kell választanunk, ki előélete és eddigi működése által elegendő biztosítékot nyújt arra, hogy tetőtől talpig derék, becsületes éS higgadt embernek higyjük, valamint ki a köz ségi ügyek vezetésének szellemét és gyakorlatát egyaránt átérti és méltányolja, ki a község ér dekeit minden egyéb érdekektől elkülöníteni tudja s hivatása érzetében elég erkölcsi erővel rendelkezik azt bárkivel szemben is meg védeni, szóval ki a jegyzők szokott látkörénél magasabb színvonalon áll. Ha ily erőt akarunk nyerni: természetes, hogy állásának megfelelő átalakításáról és nevezetesen anyagi függetlensé géről gondoskodni kell; úgy hiszem képzelhetet len, hogy erre a szükséges törvényhatósági jó váhagyás ne adassék. Megyénk körében csak találkozik egy egyén, ki a törvényes kellé keknek megtudna felelni, szükséges azonban, | hogy azok megválasztásánál minden személyi- s pártérdek mellöztessék, mert csak úgy müköd- I hetünk községünk jóléte érdekében, csak úgy | emelhetjük már-már tűnő hírnevét, ha szorgo san kutatva, válogatva végre felleljük a közvé- . t^nény meggyőződésével tisztelt-s mindoa-tekin- tetben kiváló főjegyzőt, a Szegzárdnak szüksé ges arany embert. H. A „Szegzárd-báttai Dunavédgát társulat“ közgyűlését folyó hó 26-án délelőtt 10 órakor tartotta meg saját helyiségében, melynek lefolyásáról az alábbi értesítést adjak. Elnök Ellmann Miklós nr megnyitván az ülést kö vetkezőkben terjeszti elő jelentését: Tekintetes közgyűlés! Az alapszabályok 13. §-a értelmében évenkint meg tartandó őszi közgyűlés határnapja a választmány által mai napra kitüzetvén, ehhez az állami felügyelet gyakorlatára hivatott m. kir. folyam mérnökség a közgyűlés határnap ját és I tárgysorozatot magában foglaló meghivók kézbesítése által meghiva lett, ezenkívül a kö z- gyüiés határnapja a „Tolnamegyei Közlönyébe történt beiktatás által is közhírré tétetett, és mintán a megje lent ártéri képviselőknek számba vétele által kitűnt, hogy 95 képviselő jelent meg, s ekként a köz gyűlés az alapszabályok 18. §-a értelmében határozat képes, ennélfogva a közgyűlést tisztelettel megnyitom| üdvözlöm az ártéri képviselőket, és tisztelettel bemuta tom Hekler Károly m. kir. mérnök urát, a m. kir. folyam mérnökség küldöttét, a ki ezen közgyűlésen az állami felügyeleti jogot gyakorolni jogosítva van. Mielőtt a tárgysorozatban foglalt ügyek feletti ta nácskozás megkezdetnék, kötelességemnek tartom a tár sulatnak 1883-ik évi ügykezelésére vonatkozólag követ kező jelentést tenni: A társulat tisztikara folyó évi julius 1-én tartott közgyűlésén újból választatván, e megválasztott tisztvi selők, valamint a számvizsgáló-bizottság hivatalukat elf fogadták és ezzel járó kötelességüket lelkiismeretesed teljesítik. A legnagyobb bajt a hátralékban levő régi tarto zások behajtása és ezek iránt a községekkel történt le számolások hiányainak kiigazítása okozza. A községek által vezetett kivetési munkálatok hi ányai rendkívül sok munkát okoznak a pénztárnok és el lenőr uraknak, kik az egész éven át folytonosan kény telenek voltak a felekkel a leszámolási munkálatokban kitüntetett, de hibásnak bizonyult tartozási összegek he lyesbítése végett fáradozni; ebbeli rendkívüli fáradozá suk megérdemli, bogy igen csekélyre szabott hivatalos fizetésükön felül az 1882-iki őszi közgyűlésben azon évre megszavazott tisztelet díjban ezen évben is részeltesse nek ; daczára annak, hogy éveken át minden közgyűlés és választmányi ülés foglalkozott azon kérdéssel: mi módon lehetne a kintlevó követeléseket behajtani, s ez által a társulatot az adósságoktól kitisztázni, daczára a számtalanszor ismételt felhívásoknak és a megkísértett különböző eszközöknek ma is még 58773 forint 50 krnyi összegű követelés bebajthátlon; mind pedig a társulatnak még 110,973 forint 51 krajezár összegű oly terhes tartozása v . végrehajtás terhe mellett elmarasztalva.-Achi; kanalakul— vagyok az ez iránt ismét ..UúsaLmánji <js közgyűlési határozatok folytán a hátraléki kimutatásokat I végrehajtás utján leendő behajtás végett az illetékes m. kir. adófelügyelöséghez átadni; már is elkészültek a községek és volt úrbéri telkes gazdák nevére cumula tive kimutatott hátraléki kimutatások, melyek 58773 frt 50 kr összeget tüntetnek ki és folyamatban van az egyes ártéri birtokosok tartozásáról szóló hátraléki ki mutatások elkészítése is; mindaddig, mig a folyamat ban teendő végrehajtások eredménye folytán biztos tu domást nem szerezhetünk az iránt, mennyi a részben behajthutlanná vált, részben pedig a hibás kivetés miatt szabályszerűen nem fedezett követelések összege, — nem lehetséges ezeknek mi módon leendő fedezetéről gondoskodni és a társulat pénzügyeit rendezni. Az árvíz elleni védelem és a védekezési műtárgyak eléállitása és fentartása körül a társulatra ezen év foly tán súlyos terhek nehezedtek, ugyan is az év tavaszán rendkívüli magas vízállás mellett megindult jég, viz el len kellett hosszú időn át rendkívüli erőfeszítés mellett védekezni, mely védelem 8934 frt 12 kr összegű költ ségbe került: nem mulaszthatom el e helyen is meg említeni, hogy társulati mérnökünk t. Tóth Károly nr a védekezés hosszú ideje alatt éjjel-nappal a helyszínén TARCZA. Pipi néni meg a férje. — Kajz, a városligetből. — Itthon vagy édes tnbiczám? Itthon angyalom csak gyere be. Mingyárt kincsem, csak felteszem az uj kalapomat. De, ha talán valami szándékod van, hát csak tedd meg kicsikém, majd. én inkább átmegyek a „Rigó“-ba. Oh — nincs — nekem nincs. De talán teneked van valami szándékod Pepi ? Ha valahova elakarsz menni, hát csak menj édesem — majd én inkább elmegyek varrni Hufiiékhoz. Oh — én nem megyek sehova. — Azonnal jövök. Addig is pá — kicsikém — pá. Ezzel Pepi, Pipi néninek a férje lassan bedöczög a másik szobába, a melynek jó erősen megvasalt ablakja az udvarra nyílik, még pedig a szolgáló szerencséjére, éppen | szemét gödör fölé. Ebben | szobában azután neki d.ült Pepi a nagy diófa asztalnak és kegyetlenül bnslakodott. Hogy is ne? Tizenhét évig volt huszár, 14 évig kantinos és még így megnem szekirozta asszony soha. Ha itthon akar maradni, hát az asszony is itthon ma rad ; ha elakar valahova menni hát az asszony is megy. Néha olyan szépen beszél vele, csakhogy hiába, azért mégis csak vele megy minden hová. Korpo di bacco —káromkodik Pepi. Ez már mégis esak sok! No lám Pepi ur még káromkodni is tud. Ki gon dolta volna ezt az előbb, a mikor azt a szép beszélge tést űzte a feleségével? De Pepi nem is káromkodott ám másképpen soha, csakis igy. így meg azért káromkodik, mert ezt akkor tanulta Solferinonál egy olasz tiszttől, a mikor a feleségével megismerkedett. Solferinonál megismerkedett — egy nővel? — Ha-ha — nevetséges! — Hogyan? Egyszerűen úgy, bogy Pepi néni markotányosné volt — nem tudni melyik ezrednél. De e mellett még egyébbel is foglalkozott. Például éppen akkor húzta ki egy sebesült olasz tisztnek a zsebéből a tárczáját, a mi kor Pepit éleiében először megpillantó. ..Corpodi bacco“ monda rá az olasz tiszt. De bezzeg nem azt mondó Kreck József az őrmes ter ! Hanem azt mondta, hogy — jólvan; — de felét szolgáltasd át nékem angyalom, mert ha nem. hát baj lesz. Úgy is lett. De az ismeretséget annyira folytatták még a harcz- téren, hogy a háború után férj és nő lettek s kibérel ték a kantint. Itt 14 éven keresztül szedték a bakanépségtől kvargliért meg savanyu czipóért alenungot — a mikor azután ebbe is beleunva — Budapestre költöztek, amint mondák „ki pihenni az élet fáradalmait.“ Itt éltek a mai napig — néha békében, néha ha ragban. Hej, mert Pipi néni gyakran niegharagitá ám Pepit! Mint például most. Mit csinálsz galambom ? Semmit édesem, megyek sétálni. Úgy ón is veled megyek — mondó Pipi. De én igen messze megyek tubiczám, majd el fáradsz .? Nem tesz semmit angyalom! De én sietek — én nekem dolgom van. Te sietsz? Hova? Neked dolgod van ? Szabad tud nom hol van dolgod, a hova én nem mehetnék veled ? Pepi arra a felfedezésre jött, hogy a türeleme fogyni kezd. De én magam akarok oda menni, mert-------— Abból semmi sem lesz — vágott a szavába Pipi. Én is veled megyek — csak nyutsd a karodat. Ennél az utolsó szónál olyat csípett Pepikéje kar ján, hogy elment minden kedve a további vonakodástól. Szegény, pedig de szeretett volna úgy magányo san sétálni! Gömbölyű képe egészen belehalaványodott a mikor elgondolta magában, hogy milyen szerencsétlen nyugalmazott vachtmeister ő. Strabák mennyivel boldogabb, pedig fiatalabb a felesége. Hja, de annak a felesége nem jár ám úgy a férje után, mint az ő Pipikóje. De meg, ha utánna járna, — ha mindég a karján lógna — mint a kötő zsinór | mantlin, még akkor is híjába volna minden; — mert Strabák még annak da czára is kifigurázná, túljárna az eszén. I Strabák okos ember. De ni! Hát ő nem okos ember, hát ő nem olyan „Sarzsi“ volt miDt Strabák? Minn gondolkozol édes mézem? háborgatja élete párját Pipi néni. Én ? — semmin angyalom éppen semmin. Talán haragszol mert én is elgyüttem? Én ? — ö, de — hogy! Amint a siralmas „ó, de —hogy“ elhangzott, Pipi néni egész markotányosnői könnyűséggel perdült a ló- vonatu kocsi kupéjába. Hogyis ne, balkezénél fogva a csinos conduktor segité! Kreck Pepinek az a gondolat jntott az eszébe, hogy mi lenne akkor, ha ő most a mig kedves , élete párjával az a bódé tovább gnrul, szépen kereket oldana? Mi? Hát semmi egyéb, mint vihar — még pedig nagy vihar, a melyben a dörgést Pipikéje hangja, a menyköveket pedig elég izmos kacsócskái helyettesitenék. Mikor ennek a bus tableannak minden részét el gondolta, már régen ott ült őrangyala mellett a kupé padján. A kocsis egypárszor trombitált s alig telt el né hány perez, megállt a mellett az óriási jégverem alakú épület mellett, a mit úgy hívtak, hogy „ártózi kút.“ Furcsa kis kút ám az az artézi kutl Majd ezer láb mély, óránk int néhány ezer hectoliter 60 fokú vizet
