Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-11-18 / 47. szám
XI. évfolyam. 47. szám. Szegzárd, 1883. november 18 Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatok Közigazgatási, társadalmi, tanogji is közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek és a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre ............6 frt — kr. Fé lévre ...............3 „ — „ Negyed évre .... | „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 16 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnák. A nagy-mányoki körorvosi hivatal székhelye. Hogy ez a hivatal nem valami zsiros koncz, bizonyos abból, mert alig lehetett rá embert kapni. S midőn végre is egy távolvidéki s a körülményekkel ismeretlen egyén vállalkozott reá s hivatalát elfoglalta, akkor vette észre, hogy ő tulajdonképen nem kör-orvos, hanem sarok orvos, mert székhelye — Nagy-Mányok — a körnek nem közepén, hanem az alján, a sar kán esik. Talán valami ellenállhatlan felső hatalom czirkalmazta ki Nagy-Mányokot ez orvosi kör székhelyévé? Nem. Az egész furcsaság onnan ered, mert a körorvosi intézmény életbe léptekor megválasztott körorvös nagy-mányoki lakos volt; kinek ott saját háza s egyéb fekvőségei lévén, más községbe át nem tette volna lakását. Tehát csupán személyi okból lett Nagy-Mányok szék hely. Ha a megválasztott körorvos más község ben, pl. Mucsfán lakott volna saját házában, • Mucsfa lett volna székhelylyé. Mivel pedig ezen nagy-mányoki orvos ur elhunyta után megejtett választáskor a kör egyik községe sem emelte fel szavát a székhely ellen: az illetékes hatóság nem látta szükségét annak, sőt eszébe sem jutott, hogy a körorvos székhelyét megváltoztassa. Csak most a választás után veszi észre e kör legnépesebb s minden tekin tetb en első községeVár- alja, hogy mily tekintélyes bakot lőtt ő akkor, midőn a székhelynek saját kebelébe leendő át tételét nem kérelmezte, holott arra nemcsak he lyes és elfogadható, hanem éppen döntő okai lettek volna. Ily okok: 1. Mint mondók, e kör hét községének leg népesebb községe Váralja, mert 1700 lelket számlál, mig N.-Mányok alig ezeres, a többi község 500-tól 700-ig. 2. Két község, Máza és Győré felényire esik Váraljától mint Nagy-Mányoktól. Két köz ség, Izmény és Mucsfa kocsin menve közelébb éri Váralját, mint Nagy-Mányokot. Az egyetlen Kis-Mányok fekszik valamivel közelebb Nagy- Mányokhoz, mint Váraljához. 3. Váralján két hatalmas, de veszedelmes iparág műveltetik, u. m. a kőszónbánya és a kőbánya, melyek szerencsétlen munkásaira nézve oly sokszor kívánatos volna a helyben lakó orvos- gyors segélye, mig Nagy-Mányok ál dott földének szerencsés népe a földmivelésen kívül egyéb keresetmódra nem szorul. Sőt ha valaha megnyittatnék is a nagy-mányoki határ- bán fekvő kőszénbánya, az is közelebb esnék Váraljához, mint a saját falujához. 4. Váralja a körnek tényleg központja. Itt érintkezik a nép egymással favételi, kő és bor- szállitásistb.ügyekben.Naponkint legalább száz idegen kocsi fordul meg eközségben, melyek követ, kőszenet, fát vagy bort szállítanak. Igaz, hogy e nagy forgalomból magának a köz ségnek egy fillérnyi haszna sincs, sőt. kára van, mert az általa nagy munkával készített s fenn tartott utat az erősen megterhelt kocsik borzal masan rongálják, javítani pedig senki sem segit: de e forgalom is a mellett bizonyít, hogy a kör orvos székhelye — helyesen — csak Váraljára tétethetik, mert nagyobb szükség van bizonyára az orvosra egy nagy forgalmú helyen, mint egy csendes kis falu idylli magányában. 5. N.-Mányokon nemcsak hogy drága, de egyátalán nem kapható tisztességes lakás. A pos tamesternő két kicsiny szobáért 100 irtot fizet, a körorvos egyetlen szobáért, melyhez csak egy konyha van ragasztva, 70 irtot. Ez az egy szoba képezi a lakó, háló, elfogadó, termét, gyógytárt, laboratóriumot, pinezét, padlást, ka marát és speisot. Ha oly beteg jŐ, ki az orvos sal egyedül akar consultálni, az orvos neje kény- I télén vizitelni a szomszédban. S ezen *z ogyM- len szobán sincs téli ablak, nincs benne kályha, ha az orvos családostól megfagyni nem szándé kozik, csináltathat a maga pénzén. Ennél pedig különb lakás, mely bérbe kivehető volna, nincs N.-Mányokon. Ellenben Váralján mérsékelt bér ért válogatni lehet az oly lakásokban, melyek egy qualiflcált s családos ember igényeinek megfelelnek. 6. Van még egy ok, mely kiváló figyelmet érdemel s ez a magyar faj szaporodásának szem pontja, Váralja magyar népe 100 év óta nem növekszik, hanem fogy. Sapienti pauca. Talán egy lelkiismeretes orvos, mint a milyennek a nagv-mányokit ismerjük, e tekintetben is tehetne valamit, ha többet nem, puszta jelenlétével ter rorizálná a titkos üzelmeket. Kívánatos volna, ha az itt elősorolt okokat az illetékes hatóság szives figyelemre méltatná s a nagy-mányoki körorvos székhelyének Vár aljára áttételét eszközölné, annyival inkább, mert mind maga a körorvos ur, mind a váraljai köz ségi elöljáróság nyújtott be az itt elmondottak kal egyértelmű folyamodást. Nyílt kérelem a tisztelt közön séghez! Tagadhatatlan, hogy népiskolai törvényeink í életbeléptetése óta a népnevelés ügye iránti ér- jdeklódés is nagyobb mérveket öltött és sok te- kintetben é téren javulás észlelhető. Van azon ban egy körülmény, mely évröl-évre bé- nitólag hat a legszentebb ügyekezetre is s melyet leküzdeni szentesített törvényeink sem képesek. Értem a mindinkább terjedő szegénységet, nyo mort, mely népünk nagy részét lépten-nyomon (követvén, iskoláinkra valóban szomorú árnyat yet, annak képét szánandó világításban tünteti fel. Viszonyainknál fogva a téli hónapok volná nak legalkalmasabbak arra, hogy a nevelés és 1 bktatás mezején örvendetes aratást eszközölhes sünk, csakhogy épen ezen legalkalmasabb időben tapasztaljuk a legalkalmatlanabb szegénység sú lyos kezét iskoláinkra nehezedni. ' A szegény gyermekek egy része hősies küz delmet tanúsít a fagyasztó elemekkel szemben: az iskolából csak akkor marad el, ha rongyolt ruhája elmarad tőle; a másik rész teljesen ru hátlan lévén, egész télen át nélkülözi az iskola niHásaií'S 'SEomoru 'trtthonáhmr tapadva TcŐíiyck közt sóhajtoz az iskolába menő vig csapat után: mily szerencsések vagytok ti! Ily körülmények közt, ha valami ügybuzgó iskola-barát betekint véletlenül iskoláinkba és forgatván a mulasztási naplót, a mulasztások ^orvoslására nagy fontossággal az országos törvé nyek paragraphusait találná ránk olvasni, melyek pénzbírsággal sújtják az iskola mulasztó gyerme kek szüleit, nagyot néznénk rá, de bölcs utasí tásai fölött csakhamar napi rendre térnénk. Csak nem húzhatjuk el azt a kis nyomorait vánkost, — ha t. i. még van — annak a szegény gyer meknek feje alól ?! hadd álmodja azon a jobb jövő álom képeit, reményeinek gúnyát és lábbe lit termelő karácsony-fáját! Maradjanak igen is kellő érvényben azok az országos törvények s alkalmaztassanak ott egész szigorral, hol vétkes mulasztás forog fenn, de a teljes szegénységgel szemközt nincs azok nak értelme, megtörik hatalmuk. Van azonban egy törvény, mely nem ismer kivételt, mely épen akkor érvényesíti leginkább hatalmát, mikor a tehetetlen szegénység szomorú képével találkozik: értem az embérbaráti szeretet törvényét, mely nem hiába, hogy a teremtő istenség irta azt az emberi szi vek lapjára, lankadni nem tadó, teremtő erővel rendelkezik, áldást hint, örömet fakaszt, uj éle tet támaszt. E szeretetre, az emberi szív e leg nemesebb tulajdonára hivatkozva tisz- teletteljes bizalommal fordulok a t. ez. közönség hez. Hivatásom az iskolához köt, ügybuzgó ta- nittóinkkal vállvetve megküzdünk hol kisebb, hol nagyobb eredménynyel a nehézségekkel, melyek a nevelés rögös pályáján előfordulnak; de midőn a nyomor ijesztő alakja lép fel elle nünk, fájó szívvel érezzük, keserűen tapasztal juk, hogy magunkra hagyatva elégtelenek va gyunk. Lelkesítve azon nemes lelkek hálásan ta pasztalt áldozatkészségétől, kik alkalmilag pana szunkat hallva eddig is oly nagylelküleg ruhane műket bocsájtottak rendelkezésünkre, hogy azo kat belátásunk szerint szegény iskolás gyerme keink közt kiosszuk; kérve-kérem mind azokat, kiknek nélkülözhető, el használt ruhaneműik vannak, ne hagyják azokat a ház zugában el- kallódni. vagy oly jj,Le.són ne ad- janak azokon tnl; hanem kegyes kedjenek azokat, — ha még oly ro szak is — hozzám küldeni, hogy én azokat a nemes szivü adako zók nevében, a didergő szegény is kolás gyermekeknek, kiknek száma nem csekély — kiosztván, ezek nek egyúttal az iskolai nevelés áldásos forrását is megközelít hetővé tehesse m. Szegzárd, 1883. november 15. Mikó György, újvárosi lelkész és isk. igazgató. Meghívás közgyűlésre. Midőn t. ez. bizottsági tag urat a folyó novem ber hó 26-án délelőtt 11 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghív nám, maradtam szives hajlamába ajánlott Kis-Kajdacson, 1883. november 14 én. Perczel István, Tolnamegye főispánja. TÁRCZA. Rokonvonások nagy költők éle téből. „Magna ingenia et bona horologia saepe conve nient“*) mondja ez örök igazságot a latin közmondás. S ha semmi másban, de abban minden nagy ész (genie) megegyezik, hogy valami újat teremt, mert hisz e nél kül nem is genie. De e közös jellemvonáson kívül akár hány lángészt találhatunk, kiknek nemcsak szellemi irá nya, vagy mnnkálkodási köre, de még életük lefolyása is összevág annyira, hogy a rokonvonúsokat nem lehet tőlük elvitatni. így tanulmányaim közt négy nagy költő életének annyira hasonló mozzanatára találtam, hogy azt érdekesnek vélem e lapok t. olvasói előtt is fej tegetni. A lángész különös adománya Istennek, mely vajmi kevésnek jut osztályrészül. Az emberi észtehetség egész nagyságában tűnik fel a lángészben, de egyúttal a te tőpontot is matatja, melyen tnl ember nem emelked- hetik, melyen túl csak az istenség mindenttudó gondo lata uralkodik. Egy lángész áldása nemcsak századának, hanem az egész emberiségnek, mely nélkül előre alig halad hatna; lépcsők ezek a szellemvilágban, melyeken az em beriség örök czéljához egy fokkal felebb jut. Példák felhozásával elcsépelt dolgot mutatnék be; nézzük a mű- *) A nagy óaztehetaégek és » jó órák gyakran egyeznek. vetődés történelem lapjait, egész sora a lánglelkeknek világit felénk. A lángész nem ismer nehézséget, nem akadályt; földi dolgok nem húzzák lefelé magasan járó akaratát, hanem teremt magának, ha kell, nyelvet, ha kell ntat, ha kell eszközt stb., mellyel szándékát kiviszi; szépen mondja Virág egyik ódájában: „Felemelkedik a nagy Esz, s a csillagokon túl aetheri szárnyon ßöpdös.“ — — Ez a rendíthetetlen akarat, ez a nagyratörő lélek a nagy férfiaknál már a gyermekkorban élesen nyilat kozik. Tapasztalati tény, hogy a szülék és nevelők nagy befolyással vannak a gyermekekre, sőt az emberek nagy része egyenesen ezek oktatása és behatása által választ pályát is. Innen van, hogy sok gyermekben egészen más hajlam és tehetség nyilvánul, mint a minő pályára azután a szülök adják, de hát azoknak a szava és czélja rákényszeríti azon útra, mely a szülőknek van szájízére 8 a közönséges lélek végre is belenyugszik s nem az lesz belőle, a mi ő akart lenni, hanem aminek az apja akarta. Az igazi lángésznél ez ismeretlen. Az keresztül viszi tervét, ha a szülök ellenzik is, ha azok bármily nehézséget gördítenek is ntjába. Sót ha Horatiusként (Od. ül. 3.) „Fractus illabatur orbis“ (Ropogva ■ dől össze a világ) ő diadalra juttatja eszméjét és akaratját. Négy költőnek, úgymint: Ovidius és Petőfi, Pet- rárka és Berzsenyi gyermekkorából mutatok be ilyen jeleneteket, midén .t. i. mind a négynek az atyja eré nek erejével útját akarta állani annak, hogy fia költő legyen, s ők még sem tántorodtak le erről a szép út ról, melyre geniussuk hívogatta, hanem leküzdve az atyai gátot, szigort, kérést, magasztos hivatásukat kö vették örök hálájára az utókornak 1 Tudvalevő dolog, hogy már az ókorban sok költő egész életét vagy annak egyes jeleneteit költeményeiben irta le, s ezek a leghitelesebb életrajzi adatok; mások alig emlitik magukat, ezeknél tehát a commentátorok- hoz kell fordalni. ; r így Ovidiusnúl és Petőfinél saját költeményeiben találtam értekezésemre vonatkozó helyeket, ezeket tehát magukat fogom megszólaltatni, mig Petrárkánál és Ber zsenyinél a másoknál talált adatokkal bizonyítok. Fenn leirt szavaimnak igazságául im szolgáljon Ovidiu8nak saját nyilatkozata, melyet életéről irt a Trís- tinm lib. IV. 10.-ban: Mihi iám poero caelestia sacra placebant, Inqne suum furtim Mnsa trahebat opus Saepe pater dixit „Stadium quid inutile temptas? Maeonides nullás ipse reliquit opes.“ Motus eram dictis, totoque Helicone relicto Scribere conabar verba soluta modis. Sponte sua caimen numeros veniabat ad aptos, Et quod temptaban dicere, versus erat.“ (Fordításban: Nekem már gyermekkoromban az égiek. tetszettek, és titkon vonzott a múzsa az ő munka körébe. Gyakran mondotta atyám „Mit foglalkozol ev vel a haszontalan dologgal? Maga Homér sem hagyott hátra vagyont.“ Szavai megindítottak, 1 az egész He- lieon elhagyásával prózában iparkodtam írni. Ámde önkényt jött a dal alkalmas méretre, és a mit mon dani akartam, vers lett.) A hagyomány azt is beszéli, hogy midén egyszer atyja verses buzgalmáért erősebb argumentummal, vesszővel capacitálta, még akkor is hexameterben könyörgött ily kép: „Parce paler pnero, nomquam tibi carmina dico“. Petőfi két versében tesz említést, hogy atyja nem békült ki az általa választott pályával, sőt ismeretes életrajzából, hogy egyszer ki is tagadta. „Egy estém otthon“ ez. költeményében atyjának kifakadásait így zengi meg: „Beszéltünk erről-arról, A mint nyelvünkre jött Még a színészetről is Sok más egyéb között. Szemében „mesterségem“ Most is nagy szálka még ; Előítéletét az Evek nem szüntették. „No csak hitvány egy élet Az a komédia!“ Fülemnek ily dicsérést Eellett hallgatnia. „Tudom, sokat koplaltál Mutatja is színed. Szeretném látni egyszer, Mint hánysz bukfenczeket.“ Továbbá elszavaltam Egy bordalom neki;
