Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-11-04 / 45. szám
XL évfolyam 45. szám Szegzárd, 1883. november 4 Megj elen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-mtcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek és a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre . . . 6 frt — kr. Félévre ...............3 „ — „ Neg yedévre .... j „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jatényoean számíttatnak. Hat évre választatik-e a rendezett tanácsú város jegyzője ? A „Községi Közlöny“ folyó évi 38-ik szá mában, e kérdést minden oldalról kellőleg meg világító s ügyes fejtegetésekkel kisért közlemény jelent meg, melyben Koczián Gyula közs. jegyző űr, az e részbeni kételyeket teljesen eloszlatta. Ennek folytán nem tartottam érdektelennek an nak ide iktatását, anynyival is inkább, mert a községi jegyzó urak némelyike részéről, a ren dezett tanács létesítése tárgyában bizonyos ide genkedés és hidegség észlelhető. Legközelebb, e kérdésnek szőnyegre hoza tala alkalmával, a közügyek terén egy kiváló szakférfiú a rendezett tanács létesítése ellenében, érvül a községi jegyzők léte és családos voltukra hivatkozott. Szóval azt engedő sejtetni, hogy fél tik hivatalaikat és nyugdíj illetményeiket. Mint hogy többen abban a téves hitben élnek, hogy a rendezett tanács létrejötte esetén, megszűnnek községi tisztviselők lenni, — mert a község vá rossá alakul által, ha továbbra is szolgálatot vál lalnak, nyugdíj illetményükről le kell mondaniok. Erre nézve szóljon válaszul Koczián Gyula jegyző urnák alant közlött czikke: Becses lapja 35-ik számában, a rendezett tanácsú városok jegyzőinek választása tárgyában M. N. jegyző által felvetett kérdésre adott válasz folytán, kényszeritve érzem magamat, hogy a rendezett tanácsú városok lét érdekét közelről érintő ama válasz kiindulásig pontjának téves voltáról — mind kartársaimat, mindpedig a közön séget meggyőzzem s ezen már többször előfordult és különféle argumentumokkal bizonyítani megkisérlett ügyet a maga valódi értékére leszállítsam. A felhívott válaszban azon meggyőződésnek adott kifejezést, hogy: „rendezett tanácsú városok ban az elöljáróság tagja a főjegyző és a rendes fizetéses jegyzők, kiket a képviselő testület 6 évre választ amint ezt az 1871. évi 18. t. ez. 64, 69. és 70. §§-ai világosan mondják.“ — Hogy a jegyzők az elöljáróság tagjai s őket a képviselő testület választja, ebben igaza van, de, hogy a 6 éves rendszeres tisztnjitásnál választás alá es nének, ezen állítását bátor vagyok tagadásba venni; mert ez unieum lenne a maga nemében. Miben külön bözik a r. t. város jegyzője a többi jegyzőktől ? Nem ugyan azon qualificatió kivántatik-e a jegyzők mindeni- kétől I Mire a felelet csak igenleges lehetvén, azon con sequent vonható le, hogy a jegyzők egyenjogokat él veznek s kiváltságos előjogokat senki sem vindikálhat magának kartársai felett. Hogy pedig Magyarország köz-' ségjegyzői kara a törvény által egyenlő jogokkal ruház tatok fel, azt hiszem nines aki tagadásba venné. Már. pedig, ha ez igy van, akkor igen furcsa szinben tűnnék fel a szemlélő előtt, ba például a véletlenül r. t. városba jutott jegyző, falusi kollégáinak biztosított azon előny től is elesnék, mely az állomás örökös voltában nyilvá- nul. Ilyen okoskodás érvényesülése esetén nem hiszem, I hogy akadna falusi kollegáim közül, a ki kedvet kapna ott hagyni faluját, hogy 6 évig r. t. városban működve, ezen idő elteltével, ha a népnek nem tetszik koldusbot tal távozzék a nagyvilágba. De hogy a dologgal tisztában legyünk, ott van a törvény. Ha ennek intentióját és a szavak értelmének helyes levezetését szemelől nem tévesztjük, a kibontott1 szálak szépen legombolyíthatok. Nézzük a községi törvény 1 §-át, hogy mik képe- ; zik tulajdonképen a községet. Erre a törvény szövege elég érthetően a községek osztályozását következőleg ál- | Htja fel. A községet képezik: 1. A rendezett tanácsú városok. 2. A nagyközségek és 3 a kis avagy szövetkezett községek. A hivatkozott törvény 70. §-a pedig azt mondja, hogy községi elöljáróság tagjai, a jegyző kivételé vel, rendezett tanácsú városban 6 évre, nagy és kis községekben 3 évre választatnak. A jegyzők pedig életfogytiglan megtartják hivata laikat. Nem tett itt különbséget a törvény a rendezett tanácsú város jegyzői és a többi jegyzők között. Nem tett pedig azért, mert a rendezett tanácsa város is ezen szó „község“, fogalma alá' tartozván, igen helyesen van a vonatkozó 70 § formulázva, midőn kimondja, hogy mind a rendezett tanácsrr város,- mrnd' sír egyőb községek elöljáróságai, a jegyző kivételével, mennyi időre választatnak. Vagyis egész határozottan beszél, midőn a jegyzőket a községek mindenikében véglege síti. Csak azon egy fogalommal kell tisztában lennünk, hogy a rendezett tanácsa város is község, akkor meg van az ut a helyes kibontakozásra. Mert nézzük a jegy zők állásának véglegesítésére vonatkozó passust, nemde kihat ez a községek minden fajára, igy a rendezett ta nácsú város, nagy és kisközségre egyformán? Minél fogva kell, hogy a jegyzők mindenike egyenlő kedvez ménybe részesüljön. Az előadottak folytán a végeredmény az, hogy sem a rendezett tanácsú város, sem a nagy és kisközségek jegyzői választás alá nem esnek. Ezekben kívántam röviden válaszolni, hogy tisz tában legyenek azok, kik rendezett tanácsú városban kívánnának alkalmazást nyerni, de az olvasott válasz folytán elmenne a kedvök ilyen helyre pályázni, nehogy biztos állásukat rizikóvá tegyék. Koczián Gyula*) jegyző s. k.“ Meggyőződhetett c szerint minden helyesen gondolkozni képes egyén, hogy a rendezett ta nácsú városok szervezése czéljából megindult mozgalom nem a jegyző urak létérdeke ellen irá nyul, sót anyagi voltukra nézve károsan a tör vény erejénél fogva sem hathat. Állásaik holtig biztosítva lóvén, egyedül a vállaikon nyugvó rend kívüli személyes és reális felelősségük fog meg- oszlani. Az olyan községekre nézve pedig melyek kellő szellemi képzettséggel bírnak és az igaz gatási költségeket saját erejökből a lakosok meg- terheltetése nélkül fedezni képesek, — nemcsak üdvös, de felette kívánatos is a rendezett tanács létesítése. Egyrészről a munka megosztás elvé nél, másrészről széles jogkörénél fogva is, mert az értelmes okszerű vezetéssel a községet jólétbe helyezve felvirágoztathatják. A lakosság pedig minthogy a község szintén bir vagyonnal, értel mes elöljáróitól a javak kezelésében is vehet ma gának példát. Niefergall Nándor. Válasz báró Jeszenszky Sándor „YálaszáTa.“ Kedves barátom! „Qni amiit veritatem, vonít ad lumen.“ Tiszteletből sajtó alá bocsátott válaszod fö- í lőtt a közvéleménynyel én is napirendre térhetnék. Nem ^teszem. Samaritánl-inAulattai .párosult, irántad való tisz teletem késztet arra, hogy ne hagyjalak kinos vergő désedben. Beismered édes barátom ! hogy népszerű t- 1 e n felszólalásod. Én hozzá teszem, hogy korszerűtlen is, mert korszerűség ellen küzdesz, amenynyiben az ál talad perhorreskált eszmét a kor szülte. „Az eszmét pe dig, — mond Tompánk — mit az idő méhe szül, el nem nyomhatod és meg nem ölheted.“ Hiába kapasz kodói az idő forgó kerekébe, ... azt meg nem állítha tod. Az idők veszélye parancsolólag követeli a „noii me tangere“-kérdés megoldását. *) Bizony habot reetnm. Az 1871. 18. t. ez. 1. és 70. §-ai kétségen kívülivé helyezik azt: hogy a rendezett tanácsa város jegyzője szintén holtig választatik. A 70. §-ból ez a 3 szó: „a jegyző kivételével“ figyelmemet kikerülte. Beh kár, hogy az ember nem római pápa, legalább infallibilis volna. Nagyon köszönöm az álta lam tévesen adott válasz helyreigazítását. Máskor majd jobban né zok a körmömre. Szives üdvözlettel (Barta László budapesti VHI. kér, jegyző s. k.) szerkesztő. Érezzük, hogy „pusztulunk, veszünk“, társadalmilag és közgazdaságilag hany&tlunk, egy közös gazdasági nyomor előtt állunk, mely fenyegeti úgy a földbirtokost, mint az iparost, a corruptio rohamosan terjed, a capi tal izmus mindenható hatalmával szemben tehetetlen a társadalom. — Mindezen bajokat a modern antikeresz- tény yilágszellem, melynek fáklyavivői Szem utódai, hozta hazánkra. A nemzet létalapjai támadvák meg a par excellence üzérfaj üzelmei által. Czivilizácziónk, mely keresztény alapokon áll, van megtámadva a talmnd általi A nagy vész védtörvényeket követel. És te azt mondod: „egy, az egyenjogúság alapján álló országban a zsidókérdést törvényhozásinton — én hozzá tet tem: és társadalmi utón — megoldani lehe tetlen. Szt. Klcofás! Takard el arezodat Hunnia nemtője! Egy volt országgyűlési képviselő mondja őzt az alkot mányos parlamentáris Magyarországban. Risum teneatis! Hát ih't~v >aló az alkotmány? a törvényház? Őseink tudtuk gátat emelni a semitikns baj ellen. Nekünk nem lehet. Az arany internationale nem engedi. Nemzetünk fontos érdekeit, nagy kérdéseit mindig a törvényhozás oldotta meg, bizonyítja a történelem. Ma a zsidó szót sem szabad említeni, tehát a baj kut- forrását sem. — Tiltja a sz. egyenjognság, ez a hyste- ronproteron, ez a panacea, mely ugyancsak e 1 g y ó- g y i t o 11 a nemzetünket. Kis idők, kis emberek! Tehát nem is lehet manap antisemitikus (örvényeket hozni? azaz: a kér. civilisa- tiót, társadalmat üdvös kér. törvényekkel megvédeni? Nagy királyaink: I. Béla, II. Endre, Szt. László, Kálmán, Nagy Lajos, e halhatatlan Anjou, kinek ural kodása alatt magyar tenger vizébe hunyt el kelet, dél és észak halló csillaga, kinek antisemita zászlaja előtt rémülve pusztult e szép haza minden vidékéről a keresz ténység zsírján hlzo sakterhad, mit tettetek fi, midőn fölismervén azon mételyt, mely a judaizmusban a czi- vilizáczió alapját fenyegette, a zsidók ellen keresztény* vedő törvényeket hoztatok ?! — Clió töröld ki az arany bulla 2-ik pontját, hisz zsidókról szól. Aztán mit müveitek azok az aj idők bámult cele- britásai: Luther, Cromvell, a „nagy“ angol államférfi, I. Napoleon, e szellemóriás, midőn a zsidók ellen írtak, nyilatkoztak, tettek ? — Hát a tudós Herder1), az ün nepelt Fichte3), országos nevű Nendtwichünk3) zsidóel lenes müve nem-e crimen laesae nationis iudaicae? Tolle, lege! Ezeket olvasd! Hathatósak a szellemi szin- vakság, elfogultság ellen. Ne csak egy irányba nézz; tekints körül. Végre a közel korban nemzeti történelmünk egyik legóriásabb alakja, a „legnagyobb magyar“ gr. Szérhe- *) Ideen zur Geschichte der Menschheit. 9) Beiträge zur Be richtigung der Urtheile über die Franz. Bevolution. *) Das Juden- thum in Ocst. Ungarn. TÁRCZA. Kálmán Dániel nyugalmazott református lelkész emléke. I Kölosden, 1883. okt. 24. 70 éves korában. Agg munkás, fiatal lélek, sírodon sir az egyház, S cyprust ültet a hon, jó fia hunyta miatt. Mennyi mosolyt derített ajakunkra te fűszeres ajkad, Most gyászt öltenek itt a hü baráti szivek. Ám szomorúfűzként a család áll sújtva sírodnál: Hervatag ősz letöré hirtelen a koronát. Hnrvatag ősz nem győz: hervadhatlan koronáját Néki az Úr megadá; mert igaz és hü vala! Sántha Károly. Mözstől Szegzárdig — vasúton. Istenem! milyen az a parádé. Hogy részt vehes sen benne az ember, hát megháboritja a dél tani k o ni ni o c z hój a t. (Magyarul írva, mert ezt az állapotot magyar ember találta fel). Mikor mi a mözsi állomáshoz érkeztünk, már Szeg zárd intelligentiaja ott volt. Az egész utón azon évelőd- téria, hogy miért kellett nekem e miatt a parádé mialt a délutáni billiárdozásomat elhagyni. Hanem Mözsön már megvigasztalódtam. Láttam, hogy egyik ember a csibukjától, a másik a karosszékétöl az anisettjétől s ki- tndja milyen kedves ebédntáni foglalkozásától szakadt el — csupán a parádé miatt. Milyen kár, hogy az a magas férfi, a ki a megyei gyűlésen olyan ékesen beszélt ez ellen a vonal ellen. 28-án nem volt Mözsön ? Nem hiszem, hogy ne örült volna, mikor a szegzárdiak azon a kis csalódáson kö- rüsztül mentek ? Az úri közönség Paks felől várta a vonatot és ó csodák-csodája az, ellenkezőleg Paks felé tar tott. T. i. a megye alispánját hozta ki a főmérnök egy kis trapeu-n. A közönségnek alig volt ideje magához térni a bá mulásból, mikor egy rövidlátásu ur meglátta a lokomo- bill füstjét Paks felöl. Tehát először Szegzárdról Paks felé, azután Paks ról Szegzárd felé. Biz azok a kupék nem valami csalogatóan hívogat ták magukba a várokozókat, de azért alig egynéhány perez alatt annak módja és rendje szerint elhe lyezkedett bennök mindenki. — Leghátul volt egy má sod, az előtt egy egyetlen első, ez előtt pedig szintén egy másodosztályú kupé. Mind a 3 klipé megtelt ntazó közönséggel. A hátulról negyedik kapó, a tolnaiak kn- péja, nem volt számmal ellátva. Ez határozottan azt bi zonyltja, hogy a tolnaiak mind demokraták. A valódi tolnainak mindegy, akár első, akár harmadik osztályú kocsiban utazik. — Csak ezéiját érje. E tekintetben a tol naiak között még a hölgyek sem képeznek kivételt. A számozatlan kupéban szép számmal voltak hölgyek is. Az indulás alkalmával általános megnjugvást kel tett az, hogy Lilék főmérnök a masinisztánál helyezke dett el. Az első osztályú kapóban ülő X nr erősen ál lította, hogy ő neki a főmérnök jó barátja. Ha az a vas- paripa megtalál bokrosodni ezen a gyönyörű utón, a fő mérnök majd egyet int és ő kiugrik a kupéból. A töb biek — ha tetszik nekik — hát követhetik. Egy fütty — sok „Isten segíts“ és azután zötyög- tünk Szegzárd felé. Egyszer csak, az ittsei tónál, megcsökönyösödött a paripa. „Na was ist Herr Ingenier?“ kérdi X ur. Persze, hogy ott termett Lilék ur! Azzal nyug tatta meg jó barátját, hogy a ló iszik, mihelyest eleget ivott, rohan tovább. „Ördöngös masinája! Mért kellett neki éppen itt megállni?“ — mondogatta lassan F. bácsi, — „Még megérem, hogy az Ittsébe sülyedünk.“ Az első osztálya koupéba olyan megjegyzéseket is lehetett hallani, hogy „Biz ez a talaj laza. Amott re pedések vannak.“ — Természetes, hogy ezek a meg jegyzések a gyengébb idegzetüekre erősen hatottak. A kedélyek lecsillapittására N. egy történetet ho zott elő. „Tudják-e uraim, mért hivják ezt a szárcsa-kácsa fészket ittesei tónak.“ „Halljuk. Halljuk!“ „Hát azért hivják, mert Zsigmond király idejében egy cseh itt hagyta a fogát, éppen ezen a helyen süllyedt bele a vízbe, a hol most állunk. — Ezért lett Itt-cseb. — Később megsokalták a posványba boldogult csehtől a két t-t és a h-t s redukálták Itcsé-re. „Lehetetlenség!“ „Tessék csak oda nézni, ott a koponyája azon a kabikon ni.“ És csakugyan. Egy emberi koponya mosolygott le a kabikról. Szerencse, hogy a vasparipa eleget ivott és igy tovább haladhadtunk. S igy nem volt idő a megrémü- lésre. Hátra volt még a hid. „Ne féljenek kérem“ — biztatta X. ur az utazókat. „Az én jó barátom a Lilék ur megment minket minden veszedelemtől.“ Lilék ur tökéletesen megfelelt barátja várakozá sának. A mozdony először átment a hídon s azután visz- szagurult a kocsik elé. Látszólag minden ember jól érezte magát, de bensőjében ngy gondolkozott, hogy uram, csak most segits, többet sohasem veszok részt ilyen veszedelmes parádéban. Megtörtént. Átjutottunk a hídon. Alig fordult a gőzkocsi kereke egynéhányat, jajra megállt. Természetesen minden ember azt kérdezte, hogy mibaj? Csak nem iszik az a vasparipa megint? A szegzárdi állomásnál tömérdek ember volt. Ezek azt hitték, hogy eltörött a vaskocsi tengelye. — Ez nagy baj lett volna, de ez nem történt, hanem történt ennél még nagyobb hiba. Az a nagy biba történt, hogy a tisztelt mérnöki kar elfelejtett az újvárosnál állomást kijelölni. Pedig azt csak nem kívánhatják, hogyha az újvárosi ember Mözsről jön hát kerüljön a mostani állomástól a liba- promenád felé s úgy jusson az újvárosba? kivált még ha saját hibája nélkül abba a helyzetbe jut, hogy 4 óra-, kor kell elmondani a három órai litániát. Node sebaj. Ha nincs is az újvárosnál állomás kijelölve, azért egy kis stacziot tarthat ám ott a vonat mindég. Teszem, ha búcsú lesz Mözsön. Az újvárosia kat lerakja a templom faránál, minket pedig behoz a gemenczi útig. Ördög adta vaskocsija! Azért fizet rqjt az ember fuvart, hogy addig vigye a meddig utazni akar! A szegzárdi állomásnál ujjongott a sok ember. De bogy is ne örültek volna, — mikor egyikünknek sem lett baja Mözstől — ; Szegzárdig — a vasúton. —C—.
