Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-10-14 / 42. szám
zem, hogy bár én az asztalomon heverő zsidó lapok mellett néha az általad hivatott katholikus lapokban is betűzök, meggyőződésemet, a szeretet alapjára fektetett hitemet; azok által át idom i- tatni nem engedem... Tovább hivatkozol a választáson — | törvény keretén belől gyakorolt alkotmányos polgári jo gotokra, mondod, hogy nem vásároltatok szavazatokat, mint ezt a mi pártunknál láttátok ? itt tartozom meg jegyezni, hogy én, mint te is tudod, nem azonosítottam magamat soha egy párttal is, úgy most sem ; szavaztam I arra kit alkalmasabbnak tartottam, mert megyebeli volt, és mert nem volt antiszemita I leginkább közöttetek vol tam, hol csupa alkotmányos türelemből és tán feleba ráti szerétéiből, ócsárolták az ellen jelöltet épen azok, kik csakis a mások tisztelete után várhatják azt, hogy a szükséges tiszteletben részesüljenek. Magam sohasem vásároltam szavazatokat, de nem is láttam, hogy a többiek vásároltak volna: különben a ti hibátok, ha a törvénytelenség ellen, miről biztos tu domástok volt | fel nem szólaltatok. Engedd azonban megjegyeznem azt is, hogy a korteskedésnek különféle nemei vannak — a pénzel való vesztegetésen kívül amannál erősebb: mert a sza bad akaratot korlátolja — megfélemlítés ez a szabadság legveszedelmesebb ellen sége! Továbbá egyik vagy másik zászlajának meg szé- gyenittése — nem tettétek ezt? — szíveskedjél vissza emlékezni Ürményi József Szakcs érdemes képviselőjére, kit mint halottas kocsist állítottatok követői elé és ezért megbukott. De nem csufoltátok-o ti is Döry embereit igen helytelenül rongyszedő névvel?. nem gondolva arra, hogy nemzetgazdasági tekintetből ez a szegény zsidók, legnagyobb érdeme mert abból mit minden e m bér elvet — tetemes összeget produkál a haza, a nemzet javára. Az ítélet, legyon igazságos! Hogy ti nem vásároltatok lelkeket ? hanem lelke sülve követtétek tiszta meggyőződésből a keresztény zászlót??? mely keresztény politikát van hivatva vissza hozni a budapesti Sándor-utczai palotába és te hiszed ezt? Nolo te turbare . . ! Hogy tisztult elmék tisztában vannak a felöl, hogy a zsidó kérdést törvényhozási utón kellessék megoldani, ezen állításodat kétségbe vonom — ne ijedj meg; nem a magam elmiére gondolok — mert egy az egyenjogú ság alapján álló országban ez lehetetlen : megoldható mindaz mi a bajok kuíforrása a zsidó szó emlittése nél kül is. Egy általános és igen szigorú uzsora törvénynyel, mely. minden túl éhes embernek— van ám nem zsidó ilyen)elég — egyenjő gyógyszerül szolgál . . • továbbá'' mértékletesség a szorgalom és józan takarékosság, földeink, mint]tehetségeink mivelése, a hazai ipar megho nosítása, szóval minden irányban terjeszkedő akarat erővel. Hogy mégis oda lépsz a kereszt tövéhez és szere- tetből kéi’ended a szeretet Istenét, hogy bocsáson meg az ily brusque beszédnek, mert nem tudják mit beszélnek — ezt igen köszönöm, mert, hogy régi ela vult, de ma is igaz német közmondással éljek: „Wir sind alle Gott, verzeihe mir! . . .“ Hálaimádra pedig én is imával felelek: Óvjon Isten! hogy a pozdorja, melyre a szikra már reá van vetve, nem gyanított gyenge szellőcske felébre dése által lángokra kelve, minden lát noki tehetség hiányában ébredt féle 1-1 met igazolva, nektek a legnagyobb lelki furdalást okozza! A családi politikára is hivatkozol: az én családo mat nem érthetted; mert alig hiszem, hogy azok egyi kére is alkalmazhatnád mondatodat: ép azért nem sa ját tűzhelyemet véddem, midőn téged a hálát lanságra figyelmeztetve, azt mondom, hogy igaz honfiúi szivem óhaja az, hogy ezen szép hazát S z t.-I stván örökét, Mária országát, me lyet azon ódiummal említett családok ezer éven keresz tül fentartani képesek voltak, kik a haza pplgárait nem leigázni törekedtek és törekszenek — mint szives valál tévesen megjegyezni: de saját akarattal elvetve kiváltságaikat, azikat magokhoz emelték szabaddá tet ték ! — mondom szivem benső óhaja az, hogy a ti di csőséggel választandó antiszemita képviselőitek egy má sik nagyobb boldogságban átélhető, ezer éven fenttar- tani képesek legyenek, ez nem 1 a c o n i c u s, de benső óhajom! De, mert tudom, hogy Mária — mert övé a ma gyar haza — a szeretet Isten-annya a szeretetlenséget nem szolgálhatja, pártfogásba nem veheti — igen tar tanék attól, hogy amint az ország nagyobb részből azt imák meg, hogy győzött az an t isz e ra i tiz m u s azt is megkellenék Írni finis Hungáriáé!? ezt pedig azért, mert az antiszemi tizmus egész hazában való győzelmét, e 1 ke- rülhetlenül az anarchia váltja fel. De mert hazánk Mária országa az antiszemitizmus zászlaja csak ott győzhet, hova a kellő világosság még el nem jutott.*) Ugyan azon szeretettel üdvözöl Őszinte barátod Csibrák, 1883. október 4-én Br. Jeszenszky Sándor. Isten velünk !!! Meghívás. Tolnamegye községi-, kör- és segédjegyzőihez. Tolnamegye községi-, kör- és segédjegyzőinek egy lete f. évi október hó 15-én délután 5 órakor Szegzár- don a nagyvendéglő egyik helyiségében választmányi gyűlést tart, melyre az egylet alelnöke, jegyzői, pénz tárnoka és választmányi tagjai; —- ugyancsak e hó 16-án délután 2 órakor pedig a megyeház egyik helyiségében rendes közgyűlést tart: melyre a megyebeli összes köz ségi,-kör és segédjegyző urak alolirt által ezennel tisz telettel meghivatnak. A közgyűlés tárgyai a következők: 1- ör Az országos jegyzői gyűlésre felküldött kép viselőknek beszámolása. 2- or A megyei jegyzői egylet tagjainak szám és névszerinti felolvasása s annak kitudása, hogy a megye területén lévő községi,- kör- és segédjegyzők közülj a gyűlés megnyitásáig kik nem léptek be az egyletbe s ennek alapján a törzskönyv elkészítése. 3- or A megyei jegyzői egyleti pénztárnak ez idő szerinti cselekvő és követelő állásáróli jelentés. 4- er Az 1884-ik évi költségvetés megállapítása. 5- ör Az egylet hivatalos pecsétje köriratának, jel vényének meghatározása s beszerzése iránti határozat hozatal. 6- or Tiszteletbeli tagok ajánlása s azok felvétele iránti határozat hozatal. 7- er A tiszteletbeli tagok felvételét tanúsító dísz oklevelek formája s beszerzése iránti intézkedés. 8- or Egyöntetű eljárás tekintetéből a községi s körjegyzők által használandó nyomtatványoknak s a mennyiben lehetséges volna minden némü intézkedés. 9- er Pályamunka kitűzése s annak miként s»hon- nét leendő jutalmazása, a kitűzendő munka béltartalmá nak s a beadási határidőnek megállapítása s ezzel kap csolatban a bíráló tagoknak megválasztása. 10- er Elnöki jelentés Tolnamegye területén lévő járási jegyzői egyletekről, azoknak cselekvő, szenvedő s követelő állapotáról s főbb mozzanatairól. *) A beküldő iránti tiszteletből, annélkül, bogy annak min den részére vonatkozólag felelősséget válainék, — egész terjedelmé ben közlóm e nyilatkozatot. A szerk. 11- ér A gyűlés idejéig az elnökséghez beadandó indítványokról. 12- er A kitűzött tárgyak elintézése után netán te endő s elintézést igénylő inditványok. Minthogy egy oly óv vége közeledik, mely mind annyiunkon kisebb nagyobb mértékben bizonyos nyomot hagy maga után, de most mint az előjelekből lehet kö vetkeztetni ennek ellenében egy oly óv siet felénk, mely a községi s körjegyzőknek mint a községek vezetőinek nem csak fenn költ szellemét s tapintatos eljárását, de összes szilárd szellemi erejét i összetartását veendi igénybe jobban mint bármikor, ezért midőn e meghí vásomat, melyet az idő rövidsége miatt nem éppen sza bályrendeletünk szoros betartásával kell tennem, — te szem: azon kecsegtető reményemnek adok kifejezézt, hogy kartársaim megértették már is a korintő szavát, s mindazok, kiket az éppen, le nem győzhető akadályok vissza nem tartanak — közös ügyünk fejlesztését szem előtt tartva, meg fognak jelenni s mind a fenntebb elő sorolt [tárgyakat, mind a még nagyobb érdekű in dítványokat, melyeknek helyos megoldása és elintézése nem csak a jelen, de a jövendő utódokra is nagy befo lyással leend — válvetetc erővel s egyetértéssel elintézni s érvényre juttatni nem késnek. Midőn meghívásomat Tolnamegye jegyzői karába helyezett bizalommal megújítom, maradtam szives üd vözletem s jókivánatom zárásával kartársuk Nagy-Szokolban, 1883. október 6-án. Szalay József, egyleti elnök. A tolnamegyei jegyzői egylet választmányához. Minthogy a f. évi október 15-re Hőgyészre kitű zött választmányi ülést összehívó meghívásom után jött tudomásomra az, hogy a megyei bizottmácyi gyűlés f. évi október hó 16-án fog megtartatni: ez okból a vá lasztmányi ülést nem Hőgyészen, hanem Szegzárdon a nagyvendéglő egyik helyiségében fogjuk megtartani, mit is mihez alkalmazkodás végett van szerencsém a tisztelt választmányi tagokkal tudatni. Nagy-Szokol, 1883. október hó 6-án. Szalay József, egyleti elnök. Különfélék. — A kegyelet napja. Október 6-án az ország szá mos helyén fényes kegyelettel ünnepelték meg e napot. Ugyanis 1849-ki október 6-án végezték ki Aradon a 13 magyar tábornokot s ugyanez nap lőtték főbe gróf Batthyányi Lajos miniszterelnököt. — Halálozás. A dunamelléki ref. egyházkerület püspöke, a magyarországi reformált egyház konventjének elnöke: Török Pál, kir. tanácsos, e hó '7-én élte 76-ik, lelkipásztorságának 48-ik, püspöki hivataloskodá sának 23-ik évében, 4 heti szenvedés után. Budapesten megszűnt élni. Fényes temetése szerdán ment végbe számos egyházi és világi kitűnőség részvételével. — „Színészek lapja“ czim alatt az országos ma gyar színész-egyesület központi igazgató-tanácsa heten- kint egyszer megjelenő szaklapot ad ki, melyet a köz ponti iroda igazgatósága szerkeszt. Felelős szerkesztő: Bényei István lesz; dolgozótársakul pedig számos jeles budapesti író vállalkozott. — Nagy disznólopás. Az őcsényi kanász-bojtár mintegy 16 darab disznóból álló falkát túlsó félről Pest megyéből úgy kéz alatt áthajtott a Dunán, s itt Szeg zárdon egyik hetivásár alkalmával szépen túl is adott rajta — jó olcsó áron adta el. A kárpsult gazda, csend őrök segélyével, kipuhatolta a tolvajt az említett ka nász-bojtár személyében, kit a csendőrök rögtön vasra- vertek s igy hozták be Szegzárdra a városházához. Itt a szolgabiróságtól kértek egy foglárt, ki a vidékkel is merős, s annak kalauzolása mellett mindjárt Agárdra rándu'.tak át a károsult gazdával' és a tolvajjal együtt, — miután a tolvaj uraipmal more ,cOjnsyptorme mertették a csendőri regulát," hát bizony ő kelme szépen bevallotta, hogy a lopott disznók nagy r Agárdon van lotétben. A csendőrök majd gondost nak a pontos elszállításról. — Iskolai beiratások. A szegzáidi r. kath. be rosi elemi iskoláknál a beiratások e hó 8-án kezde meg. Az ünnepélyes „Veni Sancte“ ma reggel a 8- mise alkalmával történik meg. Az előadások pedig j főn kezdetnek mog. — Az újvárosi r. kath. elemi kólánál a beirátások e hó 15-ikén kezdetnek meg. — Földhordás. A Bezerédj István utcza kikö' tetőse alkalmából kihányt nagymennyiségű földet, a rosi biró praktikus rendeletére a Bóla-téri kimosott lyek föltöltésére, úgy a mellékutczák rendezésére, ponkint számos kocsi hordja szét. Igen helyes inté: dés volt. — Fényképészet. A Strohmeycr testvérek 1 fölállított fényképészeti termet vajmi kevesen láti ják. — Pedig képei eléggé sikerűiteknek monc tók. Ök városunkban vógkép letelepedve, csak úgy t hatják föl magukat, ha a nagy közönség pártolja. ] kisebb városokban van egy-két, sőt három fénykéj is; Szegzárd meg a vidéke talán nem tehetné meg hogy föntartson egy fényképészt? — Beküldetett. Tolnavármegyei Naptár 1884 < szerkesztette Kenézy Csatár. A kiadó-tulajdonos Bős baum Ignácz Pakson. Kapható Krammer Vilmos kön kereskedésében Szegzárdon. Ara 40 kr. A naptári j kásos bevezetés s naptári részek után következik: 1 navármegye tiszti czimtára, közigazgatási bizotlságá: tagjai, országos képviselők megyénkből, a szolgab járások, a községi és körjegyzők névjegyzéke, a szegi di kir. törvényszék és e törvényszék területéhez tart járásbíróságok, tolnamegyei ügyvédek névjegyzéke, pénzügyi hatóságok és hivatalok, a pécsi r. k. egyl megye, a dunamelléki ref. egyházkerület, tolnámé^ tanítók, a 66-ik honvéd zászlóalj, távíró-állomások, megye területén működő orvosok, sebészek és gyé szerészek névjegyzéke, megyei bizottságok és vála mányok, megyei virilisek névsora 1884-re, községi e járók névjegyzéke, továbbá egyletek és társulatok mertetése. A szépirodalmi részt illetőleg, kevés vic naptárban lelünk föl oly szép harmóniát, mint e nap ban; van benne történelmi rész, beszélyke, rajz, kö mények, történelmi rész, yig elbeszélés, .tudói nyos, jellemrajz, gazdasági rész, elbeszélés stb. s a a fő érdem benne, Írói írund tolnamegyeiek. Közhas voltát még a fokozatos és állandó bélyeg illeték! tál lázat emeli, mely úgy egyeseknek, mint ügyvédek! jegyzőknek stb. igen alkalmas kézi táblázatot nyújt, n pedig igen kimerítően. Ezután még hirdetések, a i gyarországi vásárok stb. foglalnak tért benne. Mind esetre örvendetes tényként kejl fölemlítenünk, hogy i gyénk napról-napra mindig nagyobb tért foglal el az i dalomban ; igy tekintve a „Tolnavármegyei Naptár“ -sj irodalmi részét, meggyőződhetik az olvasó, hogy e rí a naptárnak igen kiváló, válogatott művekből-áll. Csak j hibája van e naptárnak t. i.: telve van sajtóhibákká arról ma holnap közmondásos lesz Boscnbaum ur, hí nem tud helyesen szedni, illetőleg szedetni, a mi ír denesetre nagy hiba, és sokat ront le, mint példái) naptárnál is. A kiváló gonddal szerkesztett naptárt ki nősen ajánljuk Tolnavármegye nagy közönségének. — A budapesti műcsarnok az elmúlt szerdán n meg 233 müvei 40 magyar művész vett részt a kiállítást) 4 szobor művel. 36 pedig festmónynyel van kópvise Megyénkből Kegyes József, a bölcskéi egysz földmives is részt vett egy nagy életkép festményé Egy paraszt szoba belsejében lakodalmas nép ván, a menyasszony édes anyjától bucsufeik; egjy ilyen pet festett Kegyes „meglepő bensőséggel, becsüli igazsággal,“ mint egy fővárosi lap Írja, — A katonaság köréből. Hansbergi lovag B Ede, vezérkari ezredes, szolgálattételre beosztatotf Tolna-Baranyamegyében elhelyezett 7-ik huszárezred! — Jól van Yenczcl ur! kiáltott határozottan. Egy feltétel alatt felesége leszek. — Mindenre kész vagyok! — Szerezzen magának jólétet, gazdagságot . . . . akkor jöjjön el értem; én úrnő akarok lenni, gazdag, irigyelt úrnő! . . . Elfogadja a feltételt! — El! válaszolt határozottan a vőlegény-jelölt. Juliska odavető magát a férfi keblére s engedte, hogy Venczel ur össze-vissza csókolhassa. Aztán kisza- kitá magát karjaiból. — Most már végeztünk Yenczel ur! Isten áldja meg! — A viszontlátásig! . I. Yenczel ur elrohant. Juliska pedig két kezébe ta karta arczát, térdre rogyott és sirt keservesen ... m. Könnyű azt mondani: légy gazdag! Szerezz ma gadnak jólétet, nagy vagyont, háromemeletes házat, egy-két kővárat, a megfelelő erődalommal, négylovas hintót, lakájokat és a többi, — — hanem utána csinálni mindezeket a szegény embernek: ez már aztán va lami! Ha mégis azt követelte volna a az lány, hogy légy választott megyebizottsági tag, avagy országos kép- ■ viselő, avagy —* nem bánom, — minister, — hagyján! Ezt kiviheti mai napság Pityi Palkó is könnyű szerrel; de hogy szegény ember — nagy vagyonra tegyen szert böcsületes utón: ilyent gondolni is vakmerőség. Már pedig Yarincsay Yenczel elkövette azt a vak merőséget, hogy — meggazdagodott. Nem telt bele több,* csak — tizenöt esztendő. Hatalmas trombita-üzlete volt a saját házában, jelentékeny .összeg pénze a, taka réktárban s rettenetes hitele a külföldön. Bolondul szol gált neki a szerencse. Minden ember trombitás akart lenni, valóságos trombita-kultusz kezdett gyökeret verni szerte a hazában . . . 0 rá maradt a nagybátyja vagyona is, azonkívül dolgozott éjjel-nappal, takarékoskodott, kuporgatott el- annyira, hogy a tizenhatodik esztendőnek egy napsuga ras reggelén csak beállít Yenczel barátunk az ő egyet len Juliskájához s mint rendesen, azon kezdi: — No drága Juliskám, reményiem most már nem kapok kosarat? — Attól függ, mily értékű vagyon felett rendel kezik? Yenczel ur előadta részletesen, hosszadalmasan, okmányokkal beigazolva: hogy s mikép áll vagyoni te kintetben. Tagadhatlanul nagyon jól állott, azt el kell ősmerni. Sok henczegő nagyságos ur megirigyelhette volna a tárezáját. De Juliska — ez a nagyravágyó vén lány, — mégsem volt megelégedve s mint rendesen; csak annyit felelt: — Még várhatunk édes vőlegényem! Ennyi vagyon nekem nem elég! Yenczel ur megse volt lepetve a lakonikus felelet tel. Ezt halja ö már tizenötesztendő’ óta minden éyben, legalább is egyszer — az ő drága, hű menyasszo nyától. — Még várhatunk !jC mormogja magában. A l(mi a várást illeti igaz, hogy várhatunk, de nem is igen Iész ám belőlünk prédikácziós halott ... Én még csak negyvenöíévos vagyok, kegyed pedig Juliskám, körül belül harminczhat. A legszebb idő szó sincs róla, hanem . . . Bátckiutett bánatosan a lányra, kinek halvány ar- czán nagyon meglátszott, hogy valami emészti lelkét. A múlt emléke, a boldog jövő elvesztése feletti keser- gés, vagy mi? ki tudná megmondani. Yenczel ur elsimitá redős homlokáról a szürkülő hajzatot, vette kalapját és lemondólag vett búcsút. A lány kikisérte az ajtóig. Itt kezét nyujtá s azt mondá vőlegényének: — Yenczel ur! Én nem akarom 6okáig hitegetni, ígérem, ba még egyszer eljö hozzám; nem fárad hiába! A derék vőlegény kétkedve nézett menyasszonyára s csak nehezen akart hinni füleinek. — Igazán, mondá; igazán? Oh hála istennek, hogy végre elérem czélomat!... Harmadnapra a szegény Juliska ravatalon feküdt. A harmadik emeletről zuhant alá a kövezetre. A ház mester azt állította, hogy önkényt ugrott le, de a szom szédok szemtanúi voltak, hogy elszédült és hogy — hogy nem? — keresztül bukott a vasrácsozaton. Akárhogy történt is a borzasztó eset, Yenczel ur csakugyan nem hiába fáradt el még egyszer szeretett menyasszonyához: megadhatta neki aj végső tisztességet... így maradt özvegy — Varincsay Yenczel; a nél kül, hogy valaha megházasodott volna!... IY. A szörnyű Iclkirázaódtatás, mely Varincsay Ven- czelt érte, nem maradt.következmények nélkül. Sok ember a nagy Szívfájdalmak miatt megőrül, némelyik á Dunába ugrik, másik világgyülölővé válik. Venczel nem ölte meg mágijfe a Lipótmezőre sem került, világgyülölővé sem lett. Hanem — uzsorás. Úgy van, uzsónis lett — bu- bánatában. Eladta üzletét, házát; összes vagyonát pénzzé tette; a takaréktárakban levő összegeket felmondta s el kezdett uzsoráskodni. S ezt a nemes mesterséget fi tatta nagyon sokáig. Egyszer mégis csak megírnia a folytonos izgatottságét;' melylyel az uzsoraákodás s elhatározta, hogy öreg napjaira ur lesz s nyűgöd fog élni halálig. Úgy tett, a mint elhatározta. A külváros egy félreeső utczájában talált egy jóle házaspárra, ez vállalta él az öreget tartásra. A házas kapott egyszersmindenkorra ezer forintot, Yarinc Yenczel pedig egy kis szobát és teljes ellátást hol De kikötötte, hogy őt szobájában soha se háborgassál E kívánságát teljesítették is. S Venczel urra végre-valahára elkövetkeztek a s aranjuczi napok... K n s | i, az ő kedves lakótársa, egyetlen bar vidámitá [fél öreg napjait. Ezzel társalgóit, mulató: egész napon keresztül; kivéve azt a nehány perc melyet délelőtt és alkonyatkor sétáira szentelt. Az | nagy részét pedig vasas ládába zárt pénzeinek olv; savai töltötte elíMert az uzsorásból végre — z s u g i lett, a legnagyobb mértékben. Nem volt arra eset, h valamire egy krajezárt is kiadott volna, mióta telj ellátása biztosíttatott. — Nekem hála Isten, semmire sincs szükség! mindenem van a világon . . Ugy-e Kuszi, neked se ányzik semmi ? — Mrr! . . válaszolt a majom helybenhagyó — Neked adom a legjobb falatokat, a csemegt mind ? — Mrr! mrr! visongott Kuszi, s oda kapas2 dott | gazdája vállaira. — Yan szép kaftánod, puha ágyad, meg égj öreg barátod; folytatá érzékenyen a zsugori.
