Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-09-23 / 39. szám
XL évfolyam 30. szánt Szegzárd, 1883. szeptember 23 Megjelen: hetenkiat egyszer, vasárnap. Klad6hivataJ: Szóchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatok TOLNÁIM KÖZLÖNY Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek és a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre . . ... . 6 frt — kr. Félévre ....... 3 „ — » Negyedévre .... | „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 fa*. Hirdetések jutányosán számíttatnak. hetlen jellemre, mert böcsületes eljárás csak attól várható, kinek minden tettében ve zércsillaga a mocsoktalan erkölcs. Mérlegelje az illetőnek értelmi állapotát, meit önálló csak az lehet, ki a szőnyegen forgó tárgy ismeretével bírván, nem vezettetik, hanem Önmaga alkotja meg véle mény j é t. Végre vegye figyelembe a megválasztandó múltját és jelenlegi körülményjeit, mert mind fel, mind alá felé független eljárás csak ott ho nos, hol maga az egyén az erre szükséges sza badsággal bír. I Ha a hivatott választók a jeleztem napon jogukat ezen feltételek szigorú tekintetbevételé vel gyakorolják, akkor, ha a virilis intézmény, az esetlegességnek tárt kaput nyitván, véletlenül, (feltétlen következményjo ez nem a törvénynek) | kevésbé hivatott egyéneket juttat is a zöld asz talhoz, a közönségnek mindég hatalmában van úgy irányozni a dolgokat, hogy a megyei önkor mányzat. alkotmány védő ősi hírnevének teljes fényjével sugározza be Magyarország hazafias lelkesedéstől viszhangzó téréit 1 Boda Vilmos. Hírlapjainknak. A journalisticának szép és magasztos hiva tása van. Midőn megyénkben a .=ToJnamegyei_. Köz löny “ megindult, szives örömmel üdvözöltük, minthogy az egy, már rég érzett hiánynak kitölté sére volt hivatva, s azt hittük, hogy ez társadalmi életünk alnszékony posványában a paprikát fogja helyettesíteni, mely ezen ósdi, ezopfos „nagy pa pát“ vidám és pezsgő életre fogja prüsszenteni. A közlöny jó akarata, igyekezete meg volt; de a közöny és tétlenség mákonya már sokkal erősebben hatott, mintsem, hogy ezen gyermek korát élő hetilap a mákony okozta mámorát oly rohamosan eloszlathatta volna: igy azok, kik az eredménnyel megelégedve nem voltak, megala pították a második lapot, a „Szekszárd Vidékét.“ Erre még jobban megörültünk, mert most már teljesen biztosra vettük, hogy szundikáló társadalmi életünk ily két tűz közé szorulva, mint a kigyócsipett fog felsziszszenni, s ugyancsak hozzá lát valahára a sürgetett társadalmi refor mok életbe léptetésének végrehajtásához. Feszült figyelemmel lestük és vártak, hogy I hol és miben fog nyilatkozni az édes ébredés első cselekvő ereje ? A leskelódés és várakozás között eltel egy- két-három év. Társadalmi életünk, ezen komótos, hálósip kában és slafrokkban szunyókáló „nagy papánk“ most már nem csak szundikál, hanem mint aki legpontosabban és leglclkiismeretesebben végezte dolgát, rettenetesen ..........................horkol is! És pedig oly annyira horkol, hogy e vóg- hetetlen horkolásra K. B. ur teljes indignatió- val jajdul fel és bámnl a felett, hogy a sok szép, üdvös és valóban életrevaló indítványok, kezdeményezések s a melyek e két lap hasáb jain megjelentek, nyomtalanul hangzanak el, s eredményük — kivéve itt-Qtt a jelentéktelenebb dolgokat — egyenlő a nullával. Tökéletesen indokoltnak találom ezen feljaj- dulást, de a szcllemdus Íróval csak abban nem érthetek egyet, ahol azt állítja, hogy azért mar radnak orvosolatlanul társadalmi bajaink, mert a czikkiró urak rámutatnak ugyan a betegségekre, de az orvosszerre nézve positiv indítványt nem tesznek. Tessék csak megolvasni akár a „Szekszárd Vidékét“ — akár a „Tolnamegyei Közlönyt,“ azokban a társadalmi bajokra vonatkozó czikkek, melyekben a bajokra ujjal mutatva van, minr denütt meg van téve a positiv javaslat is leg alább oly mértékben, mint a hogy ő a társada lom közreműködésére appellál. De ott van az „irói kör“, — Szegzárd és más városnak rendezett tanácscsal való felruház- tatása, ott van a „Vizenyős czikk“ stb. stb. min denütt positiv indítvány tétetett! — — hanem én szerintem abban rejlik a fő baj, hogy az ily indítványok rendszerint agyonhallgattatnak. Nem szól azokhoz senki, még maguk a tisztelt szer kesztő urak, sem, hacsak egy-egy csillagocska alatt valami rövidke véleményt nem koczkáztatnak. Ez nincs rendjén. A hírlapirodalmat nem azért teremtette meg a legújabb kor, hogy az az álomport surrogálja, sem nem azért, hogy egy-egy eszme, gondolat A választások előtt. A köztörvényhatóságok rendezéséről alko tott 1870-ik évi 42. t. ez. azon jogot, hogy a törvényhatóság egyetemét képviselje s a meny nyiben a törvény kivételesen másként nem in tézkedik, a hatósági jogokat törvényhatósága ne vében gyakorolja, — a bizottságokra ruházta. A törvényhatósági bizottságok megalakításá ról azután akképen intézkedett, hogy az fele részben a törvényhatóság területén legtöbb egye nes államadót fizető azon nagykörű honpolgá rokból, kik országgyűlési képviselő választásra jogosítva vannak, — fele részben pedig a v á- lasztó közönség választóttjaiból álljon. A törvényhatósági bizottság fele részben mi módon alakulására tehát a választó közönségnek a törvény szerint semmi befolyása; — az ala kul magától s tisztán a vagyoni állás és köz terhek viselésének arányja szerint. Hogy üdvös-e ezen intézkedés ? — azon tétel felett már sok vita folyt; — magában a törvényhozó testületben a törvény alkotásakor elég tere volt a haza atyjainak s a hírlapiroda lom terén a közügy iránt érdeklődő honpolgá roknak, hogy kifejtsék e tárgyra vonatkozó né zeteiket ; — hogy feltárják annak előnyjeit és szükségességét s megvitassák annak hátrányjait. A végeredmény az lett, hogy az országgyű lés többsége az úgynevezett virilis intézményt törvényerőre emelte. Lehet, hogy ezen szabadelvüség tekinteté ből meg nem állható intézkedés létrejöttét nagy ban elősegítette az adófizetés körül tanúsított ha nyagságunk, a közéletben könnyelmű költeke zésünk s azon körülmény, hogy a legvadabb kényuralomból csak kevéssel a törvény alkotása előtti időben ugrottunk át a szabad alkotmá nyosság terére s igy a törvényalkotók említett hanyagságunk és könnyelműségünk kiküszöbö lésének eszközét vélték a virilis intézményben feltalálni; lehet, hogy ugyanazok a szabad vá lasztás korlátozásával átmeneti korszakot kíván tak teremteni, — lehet végre, hogy a törvény létrejöttét azon körülményeknek köszöni, hogy a választók tömege a vagyon elleni elfogult állás pontból kiindulva, oly egyéneket kezdett és pe- I TÁRC2A. Kossuth mint szónok és író. (Vége.) Tevékenységének fényes korszaka 1847-ben nyílt meg, midőn Pestvármegye köretévé választatott. És ezen lépés egyszersmind az ellenzék vezérévé tette. Volt ugyan a párt közt néhány férfiú, kik nem jó szemmel nézték Kossuth uralkodását, de nem léptek föl ellene, többre becsülve ennél a párt egységét. Első remek szónoklatát az a d r e s z-v i t a érdekében tar totta. Indítványa el is fogadtatott mind Széchenyi, mind Somssich indítványa ellenében. Második föllépése a partium ügyében történt; két óra hosszáig tartott I beszédében tökéletesen kielégítette a közvárakozást, ezen beszéd előadás s több más tekintetben Kossuth legjobb beszédeinek egyike, melyeknek oly hatása volt, hogy egy kormánypárti szónok sem mert ellene föllépni; minden legcsekélyebb ellenvetés nélkül fogadták el az indítványt. E mellett Kossuthnak még egy kitűnő tu- I lajdona volt, t. i. mind az ellenzéki, mind a kormány- párti képviselők irányában mindig bizonyos finom ta pintattal, odaadó szerénységgel, nyugodt engedékeny séggel viseltetett s azért a képviselők előtt tekintélye az iránta való tisztelet, sőt népszerűsége folytonosan emelkedőben volt. Kossuth először jelent meg az 1847-iki országgyűlésen mint képviselő, és pedig sok idős és I n tapasztalt követ közt, azért eleinte visszahúzódott; az ellenzék vezérévé nem ő tolta fel magát, azzá őt az ellenzék férfiai tették, s Kossuth mint az ellenzék ve. I zére, felsősége biztos öntudatában volt bár, de mégis a párt férfiai iránt nagy kímélettel viseltetett; az olyan dig tömegesen a mandátummal felruházni, kik alig, hogy az 1870. évi 42. t. ez. 20. §-nak első pontjában minősítésül felállított azon kellék nek, hogy írni és olvasni tadnak megfelelni ké-j pesek voltak s igy a hivatás betöltése iránti ké pességék iránt jogos kételyek merülhettek fel. A törvény tehát a vagyonnal legtöbbször együtt járó értelmi fensőségnek teljes mellőzé--' sét kívánta megakadályozni. De bárminő okok folytak is be a törvény megalkotására, az már meghaladott álláspont. Nekünk kész, szentesített és életbeléptetett törvénynyel van dolgunk s azt tisztelni minden honpolgárnak elodázhatlan kötelessége. Nyugodtan kell tehát néznünk, hogy a leg több adótfizetők törvényadta joguknál fogva mi ként foglalnak helyet a zöld asztalnál s intézik az önkormányzat terén felmerült ügyeket, da-7 czára, hogy az alkotmány által biztosított szabad i választási jog, elvontan véve, az által lényege-, sen csorbitatik. Befolyásolhatjuk azonban, mint választók, a törvényhatósági bizottság azon másik fele részét, mely a közönség választottaiból alakul s melyre vonatkozólag a többször idézett törvény akkép intézkedik, hogy az illetők három évenkint hat évre választatnak s minden három év leteltével’ azok, kik a hat évet kitöltötték, kilépnek. . Tolnamegye választó közönsége tehát folyó hó 27-én azon helyzetben lesz, hogy a törvény- hatósági bizottságba 110 oly egyént küldhet, kikről hiszi, hogy azon fontos feladatoknak, me lyek a megyei önkormányzat terén reájok vár nak, megfelelni képesek s erre határozott aka rattal is bírnak. Kétszázhusz egyén egy négyszáznegyven tagból álló testületben : nagy hatalom 1 Együttes, öszszetartó működéssel akaratát mindig érvényesítheti s igy a többség elhatározó jogával bir. A választó közönségen áll tehát, hogy Tol- nemegye törvényhatósága a közel jövőben minő képpel bírjon. S erre vonatkozálag egy pár igénytelen ugyan, de jóakaratu tanácscsal is szolgálok. Legyen a választóközönség, midőn az ur nához lép, tekintettel mindenek előtt a í e d d- népszerüség és hír után való féktelen vágy, féltékeny kedés, szerénytelenség, a mint azt más feltörekvő szó nokoknál találjuk, ilyen tulajdonoknak még nyomát sem találjuk Kossuthnál. És éppen ezen visszavonulás emelte oly magas fokra tekintélyét és népszerűségét. Ha gon dolta, hogy az ellenzék nézeteit más szónok is fogja tolmá9Solni, hogy más ellenzéki szónok is képes lesz a kormány indítványait visszavetni, akkor mindig vissza vonult, másoknak is engedett babérokat; csak mikor látta, hogy az ellenzék szónokainak beszédei hajótörést szenvednek a kormány konokságán, akkor lépett föl Kos suth hatalmas szavával, s érveivel a kormány nézeteit halomra döntötte. Daczára ezen szerény magaviseleté nek, mégis oly következményeket vont az maga után, hogy ellenei és irigyel támadtak; sőt voltak ezek közt olyan elvakítottak is, kik már a párt ügyével sem tö rődtek, csakhogy Kossuth szellemi fölényét megtörjék. Kossuth azonban nem tartotta szükségesnek ezek ellen szintén ellenségesen föllépni, mert szerénységével, tiszta, nemes érzésével és elragadó ékesszólásával minden jó- zanűi gondolkodó férfiút őszinte barátjának nyert meg. Azonban gyáva elleneinek alattomos támadásai mégsem maradtak titokban Kossuth előtt, különösen akkor ta pasztalta azokat, midőn az adminisztrátori kérdésben csillogtatta hathatós ékesszólását. Erre már elhatározó, hogy tekintélyét ezek előtt is meg fogja szilárdítani, s azért egy új irányt szándékozott teremteni. Kedvezd al kalmat szolgáltatott erre a franczia forradalom híre. Ezen hatás alatt mondotta el híres „m á r c z i u s harmadiki“ beszédét, melyet a felelős miniszteri kormányzat érdekében tartott, és ezen czél a beszéd jellege; az indítvány minden ellenvetés nélkül elfogad tatott. A beszédben foglalt javaslat azonnal átküldetett a főrendi táblához ; de itt — mint előre látható volt — megakadtak rajta. A nádor Béosbe utazott, csakhogy tovább halassza a javaslat tárgyalását visszatéréséig, de erről értesülvén az alsó tábla, egy sürgető iratot kül dött a feslő-báznak, melyet Kossuth szerkesztett, azon tartalommal, hogy ha a nádor távol van, tárgyalja az ügyet az országbíró elnöklete alatt. Hallván az ország bíró ezen jogos kérelmet, jónak látta 6 is — Bécsbe utazni. Megtudva ezt Kossuth, egy merész indítványra határozta el magát, mely a házat nem kis ámulásba ejtette; ugyanis „ . . . . Miután a fontos tárgyat, me lyet a roppant sebességgel fejlődő enrépái események miatt sokára halasztani nem lehet, a felső tábla vona kodik tárgyalni, terjesztessék a felirat felső tábla teljes mellőzésével a kormány elébe ! j . .“ — Azonban az indítványt a tagok többségének ellenszegülése folytán nem fogadták el, a minek Kossuth később helyességét látta be, beismerte, hogy szónoki tüze kissé elragadta Kossuth később a magyar felelős miniszterinra megalakításában is nagy befolyást gyakorolt, különösen a magyar minisztérium által követendő politika tekinte tében. A minisztérium megalakúlván, Kossuth a pénz ügyi tárczát vállalta el. A had- és pénzügyi miniszté riumnak a király által való megerősítése tekintetében azonban akadályok merültek föl a király részéről, t. i. ezen 2 tárczát egészen aláreudelt szerepre kárhoztatta; szóval a jogos követelések egészen érintetlenül hagyat tak. Ezen királyi ellenőrzés nagy ingerültséget okozott, a mire^ Kossuth egy merész beszédet tartott az alsó házban, melyben azonban nem mint pénzügyminiszter, hanem mint ellenzéki pártvezér fejtegette nézeteit. Ezen beszédre elhatároztatott, hogy a király leirata nem fog foganatba vétctni.Ezen beszéd következtében Kossntbról külömböző nézetek voltak elterjedve, de azért mégis feltét len bizalommal viseltettek irányában, különösen a vidéken. Kossuth tevékenységének legdicsóbb kor szaka a szabadságharcz idejére esik. 0 volt az, ki ne vezetes magyarországi kőrútjában a legnagyobb vidéki városokat rendre beutazta, mindenhol határtalan lelke sedéssel fogadtatva, buzdító beszédeket tartott minden hol, bátorítva a lelkes magyar népet, hogy fogjon fegy vert, magát az utálatos osztrák kormány alól fölmen tendő így fordult meg Kecskeméten, Szegeden, Nagy-Váradon, Debreczenben stb.; útja valóságos dia dalmenet volt. Midőn a rokonszenvről és általános lel kesedésről biztosítva volt, föllépett az ország rendei előtt ama híres j u 1! u s 1 1-i k i beszédével, mely minden beszéde közül talán a legragyogóbb, mert oly hatást, milyet létrehozott, még soha eddig nem tapasz' talt senki. Midőn ezen, a 200.000 újonezot és 60 mil lió pforintot megszavaztatni kérő beszédét bevégezte, ünnepélyes csend következett be; e nehéz pillanatban- fölemelkedett Nyári Pál, karját feltartva, s lelkes sza vára : „Megadjuk!“ az egész ház mennydörögte: „Megadjuk 1“ Könnyezve látta Kossuth e hatást és hoz zátette a beszédhez még eme emlékezetes szavakat I „Önök felállottak Uraim ! Én leborulok a nemzet nagy sága előtt! S ha a kivitel tekintetében is oly bátorsá got fognak Önök tanúsítani, mint a megszavazásban, akkor az ördög kapui sem fognak Magyarországon dia dalmaskodni !“ — Mint láttuk, Kossuth beszédének ha tása nemcsak a megszavazásban, hanem a kivitelben is állandó hatású maradt; a nemzet ereje megrendítő nagyságban mutatkozott; az osztrák hatalom nem áll hatott -ellen; orosz segítségre volt szükség, de még ekkor sem hagyta jogait veszni a nemzet, de végre kénytelen volt megadni magát. A zavaros idők elmúltával visszatért Kossuth Eu rópába; most Olaszországban tölti hátralévő napjait. Ide-
