Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-09-09 / 37. szám
Szegzárd, 1883. szeptember 9 XL évfolyam. 37. szám. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatok Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési minisleri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészérre . . . . . 6 frt — kr. Felévre ................3 „ — „ Neg yedévre .... j „ 50 | Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyílttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Útmutatók. Nőm átvitt értelemben, hanem betű szerinti értelemben vett „utat mutatókról“ kívánunk szó lam és pedig mint olyanokról, melyek, sajnos ! nem léteznek törvényhatóságunk területén. Igaz, hogy a kő vagy fa alkotmány, mely a közlekedési utak találkozási helyein azok irá nyát illetve közbeneső- vagy végpontjait jelzi, nem olyan tárgy, melyet teljesen nélkülözhetet lennek tartunk, de minden esetre olyan, melyet közlekedésünk érdekében határozottan szükséges nek mondunk. Anyagi jólétünk alap feltételeinek: az ipar és kereskedésnek felvirágzása nem csupán a ke reskedelmi hitelt előmozdító intézkedésektől s az ipar fejlesztését ezélzó rendelkezésektől, hanem főképpen és lényegében az áruforgalom könnyűségétől függ. Ezért tartja szoros kötelességének az állam úgy közvetlenül az egyes honpolgárok, mint közvetve saját érdekében az arról való gondos kodást, hogy minél több olyan közforgalmi esz közt állítson elő, mely a személy és áruforgal mat könnyíti, azt gyorsabbá és biztosabbá teszi. De nemcsak az állam, hanem a törvény- hatóságok és községek is előmozdítani töreksze nek e czélt. Más törvényhatóságok is, de külö nösen a mi törvényhatóságunk bizonynyal nem azért teszi ezt, mert törvény és rendelet köte lezi őt erre, hanem azért, mert belátja-és tudja, hogy ezt közvetve a területén lakó egyes hon polgároknak, közvetve pedig saját magának az érdeke kivánja. Megtette és meg fogja tenni törvényható ságunk mind azt, a mit ez ügyben tehetett s jövőben tehet. A közlekedési utak istápolásában az áldo zatkészség már csaknem a legmagasabb fokot érte el, de ez áldozatkészség még nem jutott el a „non possumus“-ig. A forgalom könnyűsége lóvén a czél, ennek létesítésére nemcsak az utak elkészítése s jó karban tartása szükséges, hanem a többi között az is, hogy a ki ipari vagy kereskedelmi érdek ből utazik, magát az utakon tájékozhassa. Nem lehet mindenki azon szerencsés hely zetben, mint a szolgabiró ur a saját járásában, hogy az utakat, melyeken egyik községből a másikba megy, mind ismerje. Nem lehet külö nösen azon iparos és kereskedő, ki vásározni a harmadik megyéből is eljő, vagy a harmadik megyéből is eljár. Nagyon sok azon iuvarosok száma is, kik az áruk szállításánál, minduntalan megállítják a szembenjövóket megkérdezendő: „merre is visz az ut?“ Az állami és törvényhatósági I-ső osztályú utaknál ez ritkán fordul elő, de annál gyakrab ban a többi utakon, főképen törvényhatóságunk területén, hol az I-ső osztályú állami és tör vényhatósági utak csak oly csekély arányban állanak a többi úthoz viszonyítva, hogy a pécsi ipar- és kereskedelmi kamara hivatalos jelen tése is, mely pedig kedvezőbbnek festi a hely zetet, azt mondja: „Tolnamegye közlekedési utak tekintetében nem a legjobban van ellátva.“ Nagyon gyakran előfordul tehát törvényha tóságunk területén az, hogy az árut vagy ezzel együtt az iparost és kereskedőt is szállító fuva ros két vagy több ut találkozása vagy valame lyiknek elágazásánál megállani, valamely ahe- lyen járatos személy arra jöttét bevárni s aztán megkérdeni kénytelen, hogy „merre folytassa útját?“ - Hogy ezen állapot a forgalmat nehezíti: kétségtelen. S mert nehezíti a forgalmat: ellen kezésben van azon czéllal, melyet állam és tör vényhatóság a közutak tekintetében maga elé tűzött. A forgalom ezen akadálya elhárítandó és pedig azon nem szokatlan eszközök által, melye ket útmutatóknak neveznek. Ezeknek felállításával meg van adva az esz köz és mód, mely az utakat nem ismerő fuva rozót is képessé teszi az áruknak könnyebb szál lítására. Ezeknek létesítése tehát az áruforgalmat könynyebbé teszi, igy iparunk és kereskedel münk felvirágzását előbbre mozdítja s ez által anyagi jólétünket emeli. Törvényhatóságunk, mely a közlekedési esz közök istápolásában eddig is oly nagy áldozato kat hozott az ezen útmutatók felállításával járó csekély áldozattól nem fog visszariadni, hanem bizonynyal meghozandja e nem csupán szüksé ges, hanem ezen felül a magányosoknak és utazó személyeknek kényelmes s a megyét emelő és annak rendezettségét bizonyító eszközök fel- állittását rendelő határozatot olyképpen, hogy sa ját utjain azt jópélda gyanánt azonnal foganato síttatja s közegei által a községekre hatván, eze ket is a hozzájuk tartozó utakon ugyanilyen út mutatóknak felállítására birja. I------ I Tolna megyeil Fi lloxera-ügy I. Vevéltár -1 Általános szomorúan elismert tény az, bogy a fii- loxera szólőpusztitó rovar behurczolás által néhány év óta országunk szölötelepeit ijesztő módon pusztítja. Az ezelőtt még 3—4 évvel virágzó borkereskedéssel bíró helységek Széleit helyenként teljesen tönkretette, s lakosait a nyo mor- és kétségbeesésbe juttatta. Miután ezen vészes rovar oly gyorsan terjed, hogy már a szomszédos Pest megye szölötelepeit nagyrészben ellepte — hozzánk is közelíthet. Szegzárd nagyközség képviselő-testülete ezen rovar tanulmányozására Cziráky János hegybiró, Unger Domokos és Rajcbich Károly képviselőtestületi tagokat Budapestre kiildvén föl, kik a helyszínén nyert tapasz talatok nyomán, a legborzasztóbb pusztulásokról tettek jelentést, melylyel ezen; pusztító rovar által meglepett Kőtök birtokosai a nyomor-és végpnSZhrtás szélén hogy- állanak, bebizonyított dolog. Tény az továbbá, hogy eme pusztító rovar Ó-Falu, Nagy-Maros, és még számos községek széleibe gyümölcsös kosarakkal hurczoltatván be, és most kiirthatlanul fészkelte be magát oly any- nyira, hogy nemcsak kiirtbatásáról nem lehet remény, hanem annak tova és tovább terjedése ellen kell, hogy a legerélyesebb eszközökkel védekezzenek. Belátván Szegzárd községe a közeledő veszély óriási nagyságát; belátván továbbá eme veszélylyel a megélhetés kérdésének nagy horderejű fontosságát és tudván azt, hogy szőlőtermésére határozottan rá van utalva — elhatározta: hogy a közeledő veszély ellen a lehető legszükségesebb eszközökkel fog védekezni. Miért is városunk képviselő-testülete múlt hó 29-én tartott rendkívüli közgyűlésén 79. szám alatt sjtet.t határozatával elrendelte, hogy minden a más vi dékről érkező gyümölcsös kosarak, a szegzár d-k e- selyüsi gőzhajóállomásnál felállított tüzkatlannál forró vízbe mártva, fertőtlenitessenek, mely ferlőtlenitési költségek megtérítéséért, minden kosár után két kraj- czárnyi összeget szed. A személyes felügyeletet Testory Károly ur, az állomás buzgó ügynöke, vállalta magára minden dij nélkül. Ezen eljárással azonban csak úgy érhetünk czélt, ha ezen itt bevett intézkedést minden tolnamegyebeli község, nevezetesen: Tolna (Dombori), Paks és Duna- Földvár, mely hajóállomásoknál a gyümölcs ki- és be szállítása űzetik, — gyakorolja, s ezzel az egyöntetű séggel gátolja, meg a közeledő veszélyt. Egyszersmind városnuk képviselő-testülete a fonti rendkívüli közgyűlésén elhatározta, hogy ezen itt a helyi gőzhajóállomásnál gyakorlatba vett rendkívüli in- kedést, a többi tolnamegyei hajóállomásokra és továbbá mindazon községekre nézve, melyek vaspályával bírnak, is kiterjesztetni kéri; miért is sürgősen togja megke resni a megyei bizottságot, ezen fertőtlenitési eljárás kötelező tételére. így legalább reményünk lehet azután, hogy einél fönt jelzett csapástól, mentve leszünk. A fogyasztásról. Egy nemzet életrevalóságénak nincs biztosabb hév- mérője, mint a fogyasztás mennyisége. Mathematika'i pontossággal matatja ez, hogy a nem zet vagyonosodik vagy szegéuyedik-e, hogy a maga mun kájával szükségleteit fodözni képes, vagy más nép segé lyére szorul-e ? A czivilizálatlan nép inkább beéri kevéssel, sem hogy megemberelné magát s „dolce far niente“-jéről le mondana és azt a keveset is, ha esak ádámi mezben nem akár a napon sütkérezni avagy fagyoskodni, ez élelmes idegentől kénytelen drága pénzen megszerezni. Az előre haladt nemzet ellenben éjjel-nappal dol gozik, fárad, sürög-forog és gyártmányait a czivilizátió postagalambjaiként világgá ereszti; ha pedig valamely vad nép útját állja, ágyúival nyit rést a szabadságnak, oda kínálja áruját, mondván: „fizess, vagy halj meg!“ Mert a létért való küzdelem a legelkeseredoltebb barcz s az életerős elemek a képteleneket kíméletlenül elnyom ják ; ez a természet rideg törvénye, mely alul kivétel nek nincs helye. Fogyasztásnak tekintetében, hogy állunk ? Általá ban nem roszul és ha a nemzet munkássággal, a tör vényhozás czélszerü intézkedésekkel | megkezdett utón tovább halad, jogosan remélhetni, hogy a mezögazda- TÁRCZA. Kossuth mint szónok és iró. Kossuthról már annyi, őt különféle oldalról jel lemző czikk jelent meg, hogy azokból több kötetes mü vet lehetne összeállítani; hadd szaporítsam én is azok számát, kik eltelve hazánk nagyjainak legnagyobbika iránt való szeretettel, őt az őt megillető nagyságban iparkodnak kitüntetni. * * * Kossuth első nyilvános föllépése | harminozas évek elejére esik, midőn az országgyűléseken az ország gyűlési ifjúság oly nagy mérvű befolyást gyakorolt a tárgyalások menetére. A tárgyalásoknak nyilvánosságra való hozatala, vagyis az országgyűlési napló kinyomatása volt a főczól az ellenzék részéről; Wesselényi tevékeny sége folytán ki is vitték a tervet és a napló szerkesz tésével Kölcseyt bízták meg, ki azonban nem fogadta el a megbízást. Erre Kossuth Lajos, még akkor alig ismert fiatal ügyvéd ajánlkozott annak megszerkeszté sére, s így megindittattak az „Országgyűlési T u d ó s í t ói s o k“. Ez volt első föllépése Kossuthnak, és valóban mondhatjuk, hogy az „Orsz.-gy. Tud.“ jobb kézbe nem kerülhettek volna. A lap határozottan a ra dikális újító iránynak pártján állott és kitűnő tulajdona inál fogva, különösen élénk irálya által azt nagy mér tékben terjesztette. A lap hetenkint 2-szer jelent meg, s csak a törvényhozást illető tárgyalásokat hozta ; Kos suth maga közönséges írással majdnem minden szónok beszédét ngy odavetett mondatokban lejegyezte, de mi dőn azt összeállította ismét lapja számára, valamely szónoknak az „Orsz.-gy. Tud.“-ban megjelent beszéde sokkal megragadóbb irályban volt Írva, a mint azt az országgyűlésen hallották; azért a szónokok beszédei Kossuth lapjában rendszerint több hatást keltettek, mint az országgyűlésen maga az elmondott beszéd. Az országgyűlés befejezése után Kossuth folytatta a lapot, mely azonban — miután többnyire a megyék és városok közéletével foglalkozott — „Törvényha tósági Tudósítások“ czimét kapta. A kormány már azonban az „Orsz.-gy. Tud.“-at is nagyon féltékeny szemmel nézte, már azt is meg akarta szüntetni; annál inkább megbotránkozott most Kossuth új lapján, mely még nagyobb pártolásban ré szesült, mint az előbbi. Ezen lap a megyék gyűléseit, újabb eszméket bőven fejtegetve hozta és azokat az egész ország talaldonává tette. De a kormány kész volt e lapot bármi módon megszüntetni; József nádor tila lom alá vette, de Kossuth az egész ügyet a megye gyű lése elé terjesztette, hol a megye derék tisztviselői Kos suth vállalatát több nyomós inditó ok következtében a köztörvény oltalma alá hozottnak nyilvánították. De ek kor a kormány a végső eszközhöz nyúlt, t. i. hogy Kos suthot személyes szabadságától megfoszsza. Ez égbe ki áltó erőszakot Eötvös királyi ügyész által vitette végbe, ki egy csapat fegyveres katonával megszállta nyaraló ját, (egészségének helyreállítása miatt svábhegyi nyara lóját kereste föl) és őt fogolynak nyilvánítva el is zá ratta. Fogsága alatt kitünően megtanulta az angol nyelvet. Fogsága után a „Pesti Hírlap" szerkesztését vette át, mit sem törődve a „Törvh. Tud.“ miatt való elitéltetésével. Kossuth népszerűségénél fogva lapja nagy mérvben terjedett el a nép közt, ngy hogy rövid idő alatt 5000 példányban terjedt el s igy Kossuth ezen lapjával megteremtette a magyar politikai hirlap- ii'odalmat. A lap programmjában határozott irányát elég világosan tünteti föl: | . ! . . Sem a hatalmasok ko mor tekintete, sem polgártársainak here soha el nem tántorítják őt .... “ — Lapjában először a kormány iránt nagy mérsékletet tanúsított, de annál élesebben kelt ki a megyék visszaélései ellen. Az igazságszolgál tatás körében fölfedezett visszaélések felderítésével sok ellenséget szerzett magának Kossuth. Még Széchenyi is fölszólalt a «P. H.“ ellen,' határozottan veszélyesnek tartván annak irányát; nagyon félt, midőn látta, hogy a „P. H.“ nemcsak megmarad az agitáció terén, hanem Kossnlh lapjában elveit terjeszteni szándékszik. Meg is támadta „Kelet népe“ czimü művével Kossuthot, ki azon ban „Felelet Sz. J grófnak“ czimü könyvével a gróf támadásait tökéletesen hatástalanná téve. De nem sokára egy hatalmasabb ellene támadt a „P. H.“-uak s ez Dessewfy Aurel által szerkesztett „Világ“ czimü hír lap volt. A két lap közt szenvedélyes viták folytak, me lyekből a „P. H.“ ismét mint győző emelkedett ki. Ké sőbb a „Világ“ hírlap éltetője elhalván, a „P. H.“ is mét ellenfél nélkül maradt. Kossuth a maga „P. H“- jában a fenforgó nézeteket rendszerint tárgyalta s a mely tervet Kossuth elfogadott, annak kivitele már majdnem biztosítva volt. így midőn a nemesek megadóztatásáról folyt a vita, a „P. H.“ hathatósan közbeszólalt és Kos suth lapja után minden lap pártolta a nemesek meg adóztatásának ügyét. A „P. H.“ negyedfél évig volt Kossuth szerkesztése alatt és evvel 5 tette azzá a po litikai hírlapirodalmat, a mi. Azon napi lapok me lyek a „P. H.“ előtt is voltak, nagyobbára csak csekély, semmi befolyású híreket, napi eseményeket hoztak; Kossuth azonban a hírlapirodalmat minden művelt em bernek mintegy óletszükségévó telte. A „P. H.“ a re formokat és különféle teendőket előbb megvitatta s min denki szívesen, kíváncsisággal olvasta, mert mindig ho zott valamit a nemzeti élet változásairól és haladásáról. Közkedveltségét bizonyíthatjuk avval, bogy 5000-nél több előfizetője volt. sokkal több, mint a többi lapoké együtt véve. Kossuth lapjában oly irálylyal élt, mely semmi ellenmondást nem tűr, határozottak és minden ellenve tést ledöntök voltak követelései, melyeket mindig ki is vívott, határozottan a reformpárthoz csatlakozott, csak abban tért el tőle, bogy a reformok kivitelére soha sem akarta a megyerendszert föláldozni, ő azt megörökiten- dőnek tartotta. (Vége következik.) A költők "behatói)!) és hirálkodással párosított tanulmányozásának ered ményéről. — Értekezés. — (Folytatás.) Három rövid év után meghalt atyja s eltemetik a kies fekvésű, a zephyres balzsam illatú levegővel telt Szegzárdon, az általa alapított s a „Mogváltóröl“ neve zett benezés zárdában. E sorokból is látszik, hogy Ga ray Szegzárd szülöttje volt, mert oly kegyelelcsen és részletesen irja le a vidéket, mint a kinek szive szülő földjéhez mindig vissza-visszavágy. Igen szépen és részletesen irja le a temetést is, majd a temetési tort, melynek „Fűszerszáma, Szegzárd- nak vörös bora, mely sötéten, sűrűn mint a bikavér, a komoly kedv bangzatával összefér.“ Mily találó gondo lat s tán nevezhetnénk ezt komoly-humornak itt. S már itt feltünteti az ősz Yilmos apátot, mint a herczegeknek holtig leghívebb hívüket. Ezután elbeszéli Vida gróf (Guth-keled) mételyezö befolyását a gyermek-királyra (Salamonra) majd Vida, Salamon és Henrik .szövetkezését a berczegek ellen. A harcz már-már kitör, de Dezső győri püspök éke3, me leg szózata békét eszközöl a felek közt. — Újra vihar közeledik. A kunok becsapnak az országba Erdély felöl s Biharig nyomulnak; László harezra készül ellenék, ki „helyt áll, mig Biharban kő leszen,“ de a királyt is se gélyül hívja, ki országos hadával megjelen s a visszata karodó és Cserbalom aljában pihenőt tartó kunokat meg lepik és szétúzik. Árbocz, fiatal kunhadnagy, egy mo nostorból egy szép hölgyet ragadott el, kinek „szép alakján nem mai szenvedésnek s búnak vannak nyomai“ s kit erővel nejévé akar tenni. Ámde a megszalasztott kunokkal ö is menekülni kénytelen s hogy drága zsák mányát el ne veszítse, magával ragadja lován, „Zúg a szellő, dobog a mén, kong a föld, A kun és a ló,, úgy látszik, szárnyat ölt“
