Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-01-21 / 4. szám
A szűkebb haza: a község és vidéke ismerete ; közelebb hozza a tanulságot és a példákat, mint a tágasb körben forgó országos események és példák. Gerjesszük föl te hát és gyarapítsák gyermekeink és a nép kebelében a nagy hazáé mellett a szűkebb haza ismeretét s a kegye letet azon jeleseink iránt, kik a község, kik a megye dolgai körül magoknak érdemet szereztek. Megláthatják ezekből: mily változatos, mily tanulságos az ország egyes vidékeinek, az egészhez viszonyítva ismerete és törté nete. Látni fogja a tanuló és a nép, hogy a föld, me lyen él, nem legelő, hanem tettek mezeje, melyen atyái éltek, munkáltak, szenvedtek, melyen neki is élnie, mun kálkodnia kell. A földrajzot, honismét azon kezdjük: 1) hogy hív ják ezt a községet, megyét, országot, melyben lakunk ? 2) Mely faluk határosak észak stb. felül lakóhelyünk s megyénkkel ? 3) Mi nemzet vagy ? Magyar vagyok; ha zám : Magyarország. 4) Magyarországban csupán magya rok laknak-e ? Laknak itt nyelvre: magyarok, németek, tótok, horvátok, szerbek v. ráczok, oláhok; vallásra; kath'olikusok, reformátusok, evangélikusok, zsidók, görög felekezetiek: de mind e népek s hitfelekezetek, mint Magyarország polgárai: magyarok, a magyar nemzet neve alá foglaltatnak. 5) A mi lakhelyünkön hány nyelvi és vallásfelekezet, hány templom van ? Lásd a térképen. Megyénk főfolyama egész keleti hosszában : a Duna. Mellék folyói: a S i ó és Sár. A Sió, a Balatonból jön ki. Egyik ága, északon: a Somogyból jövő Kapós, ezé Í6mét a Köp pán; másik ága keleten: a völgységi malom patak. A Sárvíz, Fehérmegyén alá kettős ásott mederben, u. m. a Bakonyból eredő Séd malom csatornában és a ná dor v. száritó csatornában a Sárréten párhuzam ban föly. A két csatorna, Simontornyánál egy mederbe van véve s ettől fogva Szegzárdig a Sióval párhuzam ban megy. Szegzárdnál, az egyesitett Sió és Sár egy rövid ásott mederben a tolnai holt Dunába vezettetik; természetes régi árkában pedig Bátánál megy a Du nába. A Sió- és Sárcsatornaközi lapályvidék neve Fe hér és Veszprémmegyében: Mezőföld; az egyesült Sió-Sár és Dnnaköze pedig Sárköz nevet visel. — A Sár és Kapos nádas mocsáros vizét 1810-tól 1825-ig szabályos mederbe vezette, a megyei közmunkával és az érdeklett földes-urak költségén, Beszédes József,! dunaföldvári mérnök. A földművelésnek e szabályozási munkával 25 Q mf. nyeretett meg. A megye fölepe: völgyekkel változatos dombvidék. A Sió és Kapos közét, a Mecsek dombjai töltik be, melyeknek, kivált a Sióra néző oldalai, jó bort terem nek. A Dunapartján emelkedő s az alföldre messzelátó földvári: kálvária, kömlődi: sáncz és bátai: vár hegy: egymásután a gall-, római és avar népeknek ezer évig. a duna-tiszaközi népek támadásai ellen őrta nyákul szolgáltak. * é * I. A történelem azt tanítja, hogy az emberi nem általában mit munkált, jelen állapotába mily válto zásokon át fejlődött, különösen pedig az embernek me lyik faja, melyik tartományban, mit müveit s műveinek melyik korszakból, vannak-e és mely maradványai? A történetírók az ősember munkáit két korszakra u. m. kő- és bronzkorszakra osztják. A bronzkorszakot nálunk, a mai Franeziaországból Krisztus előtt 300 év vel hóditólag megtelepedett gall-kelták képviselik, kik bronzfegyverökkel a kőbaltás és kónyilcsncsos régi la kosokat legyőzték, mig nem őket viszont a rómaiak vas acél fegyverökkel győzvén le, meghéditották. (Bronz: réz és ón vegyület, a miből a harangot, ágyút és a kraj- czárokat csinálják.) Kő és bronzművek, vidékünkön a földből igen ritkán kerülnek napfényre. Ezüst érmek, egyik oldalon: emberfő, másikon : ló, görög mintára ké szült gall-kelta korból valók. (A tanító, ha vannak kő-, bronzkorbeli művei, mutassa föl.) II. A római császárok a Krisztus születésétől fogva, a VI. század végéig uralkodtak a Duna-jobbparti tartományban, mely akkor Pannónia nevet viselt s melynek fővárosa Aquincum — a mai Buda — volt. A fővárosból kivezető hadi kőutak közt jelesbek valónak a Bécs és Eszék felé irányulók, melyek mentén az Aquincum-Budától távolságot, valamint ma mértföldekben vagy kilométerekben, akkor lépésekben mutatták a kő oszlopok. így a baracsi kő útmutatók SS (AB. AQ. LV MP. = ab Aquineo LV miile passus) ezer lépést, ma 10*/a midet, vagy 81 kilométert, a Bölcske határában lelt LXVI — a Komlódon lelt LXXHI, a faddi LXXXIV, a bátai CXm ezer lépést mutat Budától. E hadi kőut mentén, mely a mai országuttal, a Duna jobbján, majd nem mindenütt együtt jár, találtak föliratos sírköveket, hálaoltárokat, szobrokat, kivált pedig sok érmet Augus tus császártól fogva, ki alatt a Krisztus született, 390. évig, Theodosiusig, midőn a hunnok Pannóniát elfogla- lák. Római vár volt Baracson négyszögü földvár, quad- riburgum és Kömlődön mind a sánczhegyen, mind és pedig téglából a mai Imsós szigetben. Katonai őrtanyák a dunaparti magasb pontokon voltak fölállítva. (Római érmek s a hol vannak emlékek pl. Szegzárdon, a tanít ványoknak fölmutatandók.) A Duna, Közép-Európának legnagyobb, legjártabb folyamutja. A mellette — öbleit kikerülő — mai ország úton, az idők folytán nagy hadi népek jöttek, mentek végzetes csatákra. Ezen ment, mint jelzők, a rómaiak hadi útja, melynek kavicsrétegeire néha ráakad a szán tóvas és a kapa. Ezen vonultak alá Jeruzsálem felé a franczia és német keresztes hadak. Ezen vonult alá II. Lajos királyunk is a szerencsétlen mohácsi csatára; ezen vonult föl Szolimán Mohácsról Budára. Ezen vonultak föl és alá másfél száz évig a török hadak Konstántiná- poly és Buda közt. (Folytatása következik.) Vidéki levelek. Négy kísérőm megeresztett kantárral vágtatott tova, magukkal vivén barátjukat azon lovon, a melyen én ide lovagoltam. — No ez nem rósz! — kiélték, hogy megyek én most vissza? Cobos oly jó izüt nevetett, hogy nem tartóztathat tam magam — én is nevettem. — Ismétlem, édesem! hogy ön amexicóiakat nem ismeri. E gazemberek most ép oly keveset törődnek önnel, mintha sch'se látták volna. Szerencsés utat! Imel5 ezer pi- aszterig hagyták megkopasztatni magukat, pedig én csak 10-et akartam. Közelebb vagyunk Orizavához, mint Cos- eomatepechez, kisérjen el odáig. Kölcsönzők addig lovat és reményiem, hogy e leczke egészségére fog válni. — Ön azt hiszi, hogy Lopez azon utalványt, mely az ön kezében van, kifizetendi ? — Szó nélkül. 20000 piasztert kellett volna köve telnem. Ah! mily ostoba voltam, hogy ily olcsón sza badítottam meg. A csoport indulásra készült. — Az 5000 piaszterért — szólt a guerilleró — kárpótlással tartozom önnek; ön egy ember szabadon bocsátását kérte tőlem Coscomatepecben, mutassa meg azon embert, a ki iránt érdeklődik, szabadon'bocsájtom. Hamar feltaláltam az indiánt Levették bilincseit. — Fuss, gazember, — szólt hozzá Cobos, lovag ostorával reá huzva — és ne fogasd el magad többé. E nem remélt kegyelem egészen megvigasztalt kényszerűségből tett utamon Orizavába, legalább nem resztettem el e napot sem. Németből: —r, Báttaszéken, 1883. évi január 6. Becses lapjának folyó évi I-ső számában egy „a báttaszéki levelezők,“ tehát többen!! aláírása alatt meg jelent nyílt levélre, de csak azért óhajtanék egy pár megjegyzést tenni — mivel csekélységemet illetőleg „már a pohár csordultén van“ tehát félnem kell, hogy jövőre a t. levelező urak (tán csak egy?) méltatni fog arra, hogy engemet a nyilvánosság elé — szokása sze rint — fog hurczolni tán azért, mert állítólag antise- mita vagyok, vagy tán, hogy piszkos adósságokat csi náltam s nem fizettem; — vagy végre tán azért: mert valami jótékony czélra gyűjtöttem és a pénzt magam-' nak tartottam meg . . .?!! Polemizálni ? oh nem, ez nem hivatásom, sem vá gyom, sem törekvésem, ezt készséggel átengedem a bölcs levelező urnák, ki e téren magának már nagy ér demeket szerzett. De magára a levél tartalmára áttérve, az okos le velező ur a gyermeket az iskolába véresre vert család apát védszárnyai alá veszi s mintegy jogosultnak találja a tényt, mert fiának a fejét ez a gyermek kissé kemé nyebben találta meglegyinteni, — nem pártolom a fiút, megfenyitést érdemelt, de csak úgy nem és ott nem, a hol történt. ügy azért nem, mert seki sincsen feljogosítva arra, hogy saját bírája lehessen és egy gyermeken orvosilag constatált súlyos testi sértést követhessen el, — ott meg azért nem, mert senkinek sem szabad a más felekeze- tüek iskolájában egy gyermeket véresre verni. Az eszes levelező ur helyesen elintézettnek látja az esetet az által, hogy a községi elöljáróság (nézetem szerint illetéktelenül) a súlyos testi sértésért Löwy Ja kab urat 1 frtig megbírságolta; — állott volna a dolog fordítva, t. i. az elöljáróság egy más vallásbelit bírsá golt volna meg súlyos testi sértésért 1 Írtig, bizonyos vagyok benne, hogy eddig már heted-hét országra szóló reclame szárnyalta volna be a világot. Az eszélyes levelező ur azt meséli, hogy a meg vert bizonyos fiú, egyszer Löwy Jakab fiára kést fogott és megöléssel fenyegette, ha ez igy van? miért nem jelentette az apa ezt fel az illető hatóságnak, — vagy a t. levelező ur miért nem közölte ezt legalább napi esemény gyanánt? lett volna belőle „nagyszerű gyer mek zsidó kravall,“ mint lett a bizonyos ablakbeverés- ből „nagyszerű zsidó heczcz.“ — A nyilvánosságra való hozatalt a t. levelező ur (még mindig csak egyet gon dolok) tán azért hagyta abban, mert Augias istállójába nem minden szemét való, oda csak a többi közt oly nevezetes esetek, juthatnak be, ha valakinek pl. a serté seit akarták elhajtani, de ismét megkerültek. Használván az ildomos levelező urnák saját sza vát, „förmedvényei,“ nemde mily aesthetikus kifejezés! a megtestesült finomság egészen hasonlít hozzá!! — tehát förmedvényei azért látszának első sorban mérges nyilaikat reám lövelni: hogyan merészeltem Báttaszékről és plane az általa oly mélyen tisztelt és becsült hitsor- sosa ellen valamit — habár az igaeat is — megírni, holott ez az ő kizárólagos tisztéhez tartozik; második sorban pedig a 12 röpirat alsó tolnai levelezőjét véli le sújtani vele, a kit csekélységemben gondol felismerhetni; — legyen a t. levelező ur tetszése szerint, — nézetem az, hogy nem az határoz, ki irta? hanem hogy mit irt; igaz-e vagy nem? Nem török pálczát felette, hanem hogy a 12 röp- iratban közlött dolgok igazak lehetnek, azt onnan gon dolom, mivel azok bizonyos ügyben a bíróság előtt is fel lettek olvasva és senki ez ellen nem tiltakozott, — pedig megvannak a sajtó törvények, a rágalmazót ke ményen büntetik. Nézetem szerint a jó és nemes tetteket dicsőiteni kell, az által buzdítani akarván a fogékony kebleket atán- zásra, — a gonoszságot pedig ostorozni s üldözni kell, ahol csak lehet, de még inkább akkor, ha a gonoszság vakandok módjára egyesek és a társadalom anyagi állá sának aláásására irányul. Csodálom tehát, hogy a t. leve lező ur, ki már számtalan, nagy horderejű, erkölcsök ja vítását czélzó czikkeket bocsájtott világgá, azon meg- botránkozik, ha valaki (bárki legyen az) a gonoszság ellen harczol; nem tudom, melyik tesz nagyobb szol gálatot, az a ki ellene harczol, vagy a ki takargatja?! A jellemtisztaság minden ember főékessége, az kell mindenkinek szentül megőrizni, — a jellemtiszta ság iker-testvére pedig a „szótartás.“ Már pedig a t. le velező ur e részben sokszor sántít; — eltekintve attól, hogy bizonyos dolgokban az ígért 8 napi határidő el teltével, de 8 hó lefolyása után sem gondol arra, hogy adott szavát beváltsa és a hitelezőre nem is hederit; — de a mi még legfurcsább, múlt évi april és május hó napokban a helybeli kisdedovoda javára gyűjtést kezde ményezett, minekfolytán csakugyan körülbelől 20 frt folyt be, de ezen összeget — megelőző mások felszó lítására — csak apródonkint, végképen pedig csak múlt évi deczember végével juttatta az illető helyre, nem pe dig mint illett volna, azonnal és egyszerre „qui cito dat, bis dat;“ — ily czélra gyűjteni nomes törekvés, de ne tartsa a pénzt magánál 8 hónapon át. Ha valakinek ily Achilles sarka, ily kényes oldala van: akkor kár annak úgy henczegni, czivakodni és csupa hiúsági viszketegből ledorongolni akarni. Tudom, hogy a t. levelező ur kedvenez foglalko zása a „polémia“ czifra frázisokkal és ismert gúnyoros modorával másokkal szellemi harczban állani, de én ez úttal határozottan kijelentem, hogy az ildomos levelező úrral irásilag szakitok. Azt mondja ám a bölcs levelezd ur, „hogy ő is tudja ám az utat Rómába,“ senki sem kételkedik abban, de figyelmeztetem őt, hogy onnan nem messze van Palestine, oda maradandólag belátogatni semmi szin alatt el ne mulassza, — szerencsés utat! Egy báttaszéki nem rendes levelező. %-ot fog számítani, valamint üzletét is tágítani fogja, amennyiben konyhai és háztartási csikkeken kívül mát áruczikkeket is fog beszerezni és árusítani. Ha az alakulás nehézségein átestünk, közölni fog juk alapszabályainkat e lapban, természetesen t. szer kesztő ur engedőimével. Ezen egylet iránti indítványt, a minden czélszerüt készséggel mindig előmozdító te vékeny és a közönség bizalmát teljesen bíró Csősz Ist ván lakostársunk tette. Kelt' Simontornyán, 1883. január 14-én. Egy érdeklődő. Még csak rövid ideig tart a nyul-vadászat évadja és Nimród bátor fiai iparkodnak is ezen időt lehetőleg felhasználni, hogy a vadászat nemes kedvtöltését minél inkább élvezhessék. Ezen élvezetnek hódolt e hó 11-én is egy igen vig kis vadásztársaság, — vidékünk jegyzői derék quad- rifoliuma, — mely érintett czélból Kis-Vejkén gyűlt 'össze, hol a vendégszeretetéről ismeretes, de egyúttal hivatalában való pontossággal párosult szigorú vaskövet kezetességéről ip jó hírnévnek örvendő és a házigazda szerepet vivő K. Kovách Gy. körjegyző ur által a leg- szivólyesebben fogadtatott és közmegállapodás folytán vadászterületül a közs. erdő kijelöltetett. Körülbelül délelőtti 10 órakor a tisztes társaság, — melynek tagjai voltak Bassola Árpád n.-mányoki, Rumfeld Imre izményi, Sághi János apari körjegyző, Bitter J. és Schönbach J. iparos urak, — kivonult és mintegy 4 órai idő alatt a harmincz néhány holdnyi területet, néhány hajtó segélyével bejárván, a vadászat . eredményéül mutatkozott 4 drb. nyúl és 2 drb. róka, mely '(két utóbbinak élte fáklyáját Rumfeld ur oltotta ki. A visszaérkezett és irigylendő étvágygyal ellátott vadászokat várta a szeretetreméltó háziasszony által ké szített ízletes ebéd, mely fölött különféle hihető és hi hetetlen humoros vadászati élemények és adomák me- sóltettek és különösen a róka komáék megejtése körüli episódok fűszerezték a kedélyes társalgást. Az étkezést követte egy tisztességes, czigánynél- küli férfi-mulatság, melyben a jókedv és derült hangu lat tartott kivilágos kivirradtig, a midőn az egybegyült vadászati tagok és vendégek egymásnak „jó reggelt“ kívánva elszéledtek és a jelenlegi göröngyös utón haza- döczögtek. * Simontornyai „fogyasztási egylet,“ Nincs oly község megyénkben, sőt tekintve köz ségünk lakóinak csekély számát, vegyes és kevéssé va gyonos voltát, hazánkban sincs olyan, mely aránylag annyira buzdulna az egyleti életért és annyi czélszerü változatban ki is vitte volna az egyesülést, mint Simon- tornya, bár a minapában hirlapilag ráfogott' „mintaköz ség“ nevet, számos árnyoldala miatt, (melyekkel legkö zelebb leend alkalmunk bővebben foglalkozni) még nem érdemelte ki. Számos, már többször elősorolt egylete és társu lataihoz, melyek egyet kivéve,1") mind a szellemi, er kölcsi és anyagi gyarapodást czélozzák, ismét sorozódik egy, bár még a keletkezés stádiumába álló egylet. Ez egylet czime „fogyasztási egylet“ leend. Az egylet czélja a minden házban leggyakrabban szükségelt és leginkább fogyasztott áruczikkeknek jó minőségben és olcsón beszerezhetése. Az egylet tagja lehet minden simontornyai és környékbeli fogyasztó 5 írt részvénydíj lefizetése után. Minden tag köteles azon czikkeket, melyek az egylet üzletében kaphatók, inét beszerezni. — Az egylet üz letében az is vásárolhat, ki nem tag, a tagnak azonban az az előnye van, hogy az év végén mutatkozó nyere ményben osztozhat. ügy hisszük, az egylet gyors felvirágzása annál is inkább remélhető, mert szükségleteit lehetőleg az első forrásnál szerzi be nagy mennyiség és legjobb minő ségben s mig igy árHit hamisítatlanul és olcsón nyerve ismét úgy, csekély haszonnal adja el biztos vevőinek, a forgalom előre láthatólag fokozatosan nagyobbodni fog, Ha a forgalom nagyobbodik és a vevők szaporod nak, az egylet mindinkább kevesebb regié és haszon A kir. törvényszék köréből. Utasítás a kir. törvényszéki kezelő személyzet teendői és a statistikai adatok gyűjtése tárgyában. (Vége.) Az 1879. évi 32219. számú igazságügy ministeri rendelet II. 2—6. pontjaiban körülirt eljárást személye sen teljesíti, az ott előirt jegyzéket (126. rakt. sz.) ő vezeti; valamint ugyanazon rendelet II. 8. pontjában szabályozott jegyzék (13. rak. sz.) első öt rovatát ő tölti ki, a postakönyveket ő vezeti. A bírák részéről dijnokoknak jegyzőkönyv veze- tőkül kirendelése iránt hozzá intézett felszólításokra in tézkedik. A jogerős ítéleteknek illetékelés alá küldéséről gon doskodik. A kiadóhivatal az ő neve alatt működik. Pálfy Pál írnok átveszi a polgári és büntető ta nácsok jegyzőitől és a vizsgáló bírótól a kiadmányo- zandó ügyiratokat, az ügyviteli szabályok 159—169. §§-ai értelmében a kiadókönyvek első három rovatát ki tölti, kiosztja az ügyeket a másolóknak és pedig az azonnali kiadásra, avagy soronkivüli kiadványozásra uta- | sitott ügyekben a meghagyás szerinti eljárásért felelős, azt intézni és ellenőrizni köteles, egyezteti a kiadmá nyokat és további intézés végett Traiber Tivadar iroda tisztnek szolgáltatja át. Az 1879. évi 32219. számú igazságügyministeri rendelet n. 10 pontjában előirt jegyzék (14. rakt. sz.) két utolsó rovatát kitölti, ezen rendelet 12. 13. és 14. pontjaiban szabályozott eljárást teljesíti; a visszaérke zett kézbesítési vevények tehát neki szolgáltatandók át. A kézbesítésekre vonatkozó jelentéseit Traiber Tivadar irodatiszt Írja alá. Az imént említett rendelet in. 15. pontjában meg állapított jegyzéket (rakt. sz. 15.) továbbá a kir. köz jegyzőknek adott megbízásokról a jegyzéket (180. rakt. sz.,) végre a statistikai adatokat az F. minta szerint pontosan gyűjti. A telekkönyvi osztály kiadója a G. a. minta sze rint fogja az abban megkívánt adatokat feljegyezni, azonkívül a közjegyzőknek adott megbízásokról jegyzé ket (180. rakt. sz.) vezet, a telekkönyvi iktató pedig a H. alatti alakban gyűjti vasárnaponkint az adatokat. A kiadókat az 1880. márczius 9-én 2749. számú igazságügy miniszteri yendelet 7. és 8. pontjainak; az irattárnokokat pedig az 1879. évi 32219. sz. igazság ügy ministeri rendelet pontos megtartására figyelmez tetem. Gondoskodtam, hogy a statisticai adatok gyűjté sére előirt mintákból a szükséges füzetek mielőbb az il letőknek kezeikhez szolgáltassanak. Figyelmeztetem a tisztviselő urakat a hivatalos titok szigorú megtartására s hogy erre a felügyeletük alatti személyzetnél is őrködjenek; valamint hivatalos ügyeknek nyilvános helyeken a szolgálat és fegyelem hátrányára megbeszélésétől őrizkedjenek. Végül azon reményemet fejezem ki, hogy min denki megállapított munkakörében élénk kötelességér zettel és kedvvel, nem pedig az ellenőrzés és szigorú fegyelem súlya alatt fog működni és biztosíthatom az egész személyzetet, hogy az érdemesek elismerésemre és nagyrabecsülésemre bizalommal számíthatnak. Kelt Szegzárdon, 1883. január 1-én. Palngyay Gusztáv, kir. törvényszéki elnök. Különfélék. *) Létezik nálunk egy testület, melynek megvetendő szokása az, hogy készpénz bevételeit megissza. Ez a testület holtaknak illu- minál 5 írtért, hogy még az nap 5 frt erejéig maga is illnminálva legyen. — Úgy hisszük, elég lesz e nyilvános megrovás arra, hogy a testület bevételeit ezentúl nemesebb czélra pl. tanoncz se gélyezés stb. fordítsa, mert ellenkező esetben mi fogjuk e testületet megvilágítani, még pedig egészen közelről. 1 r — A szegzárd-rétszilasi szárnyvasut kiépítésére vonatkozó szerződés egyrészről a magy. hitelbank, más részről a kivitelre alakult végrehajtó bizottság kiküldött tagjaf által múlt hétfőn Budapesten aláíratott. Szegzárd a szerződéssel hazatérő végrehajtó bizottsági elnököt Perczel Dezső urat azon ovátióban részesítő, hogy a várost fellobogózta és kivilágitá. A vaspálya munká latai már a tavasszal megkezdődnek s folyó évi október 1-én átadatik a forgalomnak.- Mikó György ur, a most kinevezett szegzárdi újvárosi plébános a napokban lapunk szerkesztőjének 100 frtot adott át oly czélból, hogy ezen összegből a székváros közmivelődési és jótékony intézetei közül: a szegzárd-tolnamegyei nőegylet, a dalárda, tűzoltó-egylet és szegényalap egyenként 25 frt adományban részesit- tessenek; midőn társadalmi köreink kedvenczének ezen nemes eljárását nyilvánosságra hozni kötelességünknek ismerjük, — egyszersmind felhasználjuk az alkalmat, hogy felőle, ki a beiktatási lakoma adása helyett a kö zönség jóakaratából eredő fentartási eszközökre szorult intézeteinket tartá elsőrendben támogatandónak, kineve zése alkalmából egyet-mást elmondjunk, A szellem és testben egyiránt ifjú plébános ur káplánkodása és admi- nistrátorsága idejében lelkiismeretes és buzgó papnak mutatta magát, ki állását nem kenyérkeresetnek tekintő, hanem magasabb hivatás szempontjából már akkor arra használta fél, hogy a reábizott hívek erkölcsi nemesbi- tését s vallásosságuk emelését eszközölje; mint az elemi iskolák igazgatója, mint a polgári iskola tanára és mint magán tanár sokoldalú képzettségének s emberszeretö bánásmódjának felhasználásával, törhetlen buzgalommal iparkodott iskoláinknak jóbirneret szerezni s az ország-
