Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-08-05 / 32. szám
IS. §. A kiállítás befejeztével a kiállított tárgyak az illető tulajdonosoknak az átvételi elismervénynyel el látott bejelentési iv visszavétele mellett fognak kézbe- sittetni. 14. §. A végből, hogy a hazánkban lévő legszebb ötvös-művek az iparosoknak állandó mintákul szolgál hassanak s e mellett a hazai ötvösség történetének tisz tázására szükséges anyag a tudományos feldolgozás szá mára biztosittassék, a központi bizottság tőle telhetőleg törekedni fog arra, hogy a kiállításon összegyűlt remek művek fényképeztessenek s ekkép a kiállítás befejezte után is ily czélokra hozzáférhetőek maradjanak. A mennyiben azonban ily tárgyak tulajdonosainak a sokszorositás ellen általában, vagy annak bizonyos neme ellen kifogásaik volnának: azok bejelentési ivükön a sokszorosítási engedély egészben, vagy részben való megvonását jelezzék. A tulajdonos e tilalma feltétlenül kötelezőnek tekintetik. 15. §. A vidéki bizottságoknak az Országos Ipar művészeti Múzeumhoz intézendő levelei s levélpostakül deményei, melyek azon megjelöléssel „Ötvösmű-kiállitás ügyében portomentes“ vannak ellátva, portomentesség- ben részesülnek. Á kiállítási tárgyak szállítási költségeit a kiállítási alap fedezi. 16. A kiállítás Budapesten a Nemzeti Múzeumnak helyiségeiben tartatik meg. A beküldendő műkincsek zárt szekré nyekben álittatnak ki, s megőrzésük végett az azt elvállaló Nemzeti Muzeum és Orszá gos Magyar Iparművészeti Muzeum részé ről minden lehető óvintézkedések meg fog nak tétetni. Ipolyi Arnold s. k. Gr. Keglevich István s. k. mint a központi bizottság elnökei. Pulszky Ferencz s. k. Ráth György s. k. mint a nemzeti múzeum mint az orsz. m. iparin, igazgatója. muzeum felügyelője, Pnlszky Károly s- k. mint kiállítási titkár. Vidéki levél. Duna-Földvár, 1883. julius 23.*) Tisztelt szerkesztő url Kedves kötelességet vélek teljesíteni: amidőn be cses lapjának tisztelt olvasó közönsége, valamint Tolna megye tűzoltó testületéivel szerencsés vagyok közleni : hogy Duna-Földvár város lakosait, — de főkép annak érdemekben gazdag derék önkéntes tűzoltó-egyletét, fo lyó hó 22-én mily kiváló megtiszteltetés érte. Nevezetesen: e fenti napon d. n. 7*5 órakor ér kezett körünkbe mélt. gróf Cziráky Béla ur, az orsz. tűzoltó szövetkezet elnöke, a duna-földvári önk. tűzoltói intézmény megszemlélése czéljából. Kíséretében voltak: -Follraann Alajos orsz. tüzolt. szövetk. alelnök (buda pesti VIEL kér. kir. járásbiró). — Krenedits Ferencz orsz. tüzolt. szövetk. választmányi tag, a váezi önk. tüzolt. egy. főparancsnoka — (a váczi orsz. kir. siket-némák intézetének tanára és számfejtője), — Goreczky Zsigmond (ügyvédjelölt es fővárosi hirlapiró) a magy. orsz. tüzolt szövetk. titkárja s a budapesti önk. tűzoltó test. szertár noka — és Szczerbovsky Sándor budapesti önk. tűz oltó egyleti csapat parancsnok. A hajó megérkezte előtt, a Dunapartját egypár ezerre tehető, mindkét nemhez tartozó közönség lepte el; úgy annyira, hogy a közlekedés majdnem lehetet lenné vállt. Minden arczon az érdeklődés és a kíván csiság bizonyos foka tükröződött vissza. Szóval, az egész város kétszeres ünnepies jelleget öltött magára, s ko moly tisztelet volt mindenütt észlelhető, melyet fokozott még az is, hogy a földmives osztály nemesebb üdülést és pihenést nyert ezen ünnep napon mint a mely rend szerint szórakoztatni szokta. Kisebb nagyobb csoportok- *) Múlt számunkra elkésve érkezett. A szert. ban gyűlve össze beszélgetés mellett várakoztak a hajó megérkeztére. Mig egyik csoportban a felett tűnődtek, váljon a duna-földvári önk. tűzoltó-egylet tagjainak gya- koroltsága és ügyessége megnyeri-e a magas vendég és szakember — elégedettségét?! — az alatt, egy másik csoportban állók fogasabbnál-fogasabb kérdéseket tettek fel egymáshoz a grófi elnök személyének alaki külse jére nézve. Egyik előre haladt korát, mig a másik hűen csinos, deli termetét előnyös, megnyerő külsejét vitatta. A duna-földvári önk. tűzoltóság, zászlósán, saját zenekarával mintegy 4 órakor jött le a hajó állomáshoz ; , hol is „Isten hozott“ feliratú, virágok és zöld gallyakkal csinosan feldíszített diadalkapu volt a vendégek tisztele tére felállítva. A tűzoltóság élén állott Reiter József fő- parancsnok, — ifjú Hőké Lajos helyettes főparancsnok, — Bekker Antal szivattyús, Zsuffa Pál mászó osztály parancsnokok, Dudás Gyula, Klementisz Károly, ifjú Keller József szakasz parancsnokok, Nadhera József tűz oltói pénztárnok, Salamon Adám honvéd huszár száza dos és íehérmegyei birtokos, Nagy János apátplébános és több választmányi tag urak. Végre, 7*5 órakor a templomhegyen taraczk lövé sek jelezték a hajó közeledtét, mely méltóságteljesen; szelve a Duna hullámait siklott be a hajó állomáshoz. T Reiter József főparancsnok és Nagy János apát plébános urak rövid szavakban történt üdvözlő beszéd jeik után, a tűzoltóság zenekara a Rákóczy indulót zen- ditette reá a megérkezett elnök ur és kísérete tisztele tére. A rend fentartása végett a tűzoltók rendőrei von tak cordont a hajó állomás körül. Mely után Zsuffa Pál a legénységnek tisztelgést vezényelve, bemutatta magát az érkezetteknek és jelenté: hogy 112 létszám ból összesen 78 tűzoltó van jelen. Rövid szemle után, a tűzoltók legénysége, az összes szerelvényekkel egy na gyobb járművön az alsó révhez szállíttattak le. Gr. Czi ráky Béla és kísérete pedig egy virágok és lombokkal feldíszített nemzeti csolnakon Reiter József főparancs nok vezetése, Kurucz János és Györkó Vincze köztüz- oltók evezése mellett mentek le a gyakorlatok színhe lyéhez. Az I-ső számú lemozdonyitható (Geitner és Rausch- féle) gép parancsnoka: Dudás Gyula, elnök urnák tör tént bemutatása után, megkezdvén a gyakorlatot, mely is a gép le és felszereléséből állott; s 50 másodpercz-' nyi idő alatt teljesittetett. Minden egyes esetben 1, 2, 3 és 4 vezényszavakra történt; —közbe-közbe az emel- tyübuzás változtatásának elrendelésével. A város által legközelebb 450 frton beszerzett Yal- zer-fóle gépet Bekker Antal szivattyús osztály parancs nok, a Il-ik számú gépet pedig ifjú Keller József sza kasz parancsnok ur vezényelte ugyanolyan rövid idő alatt kitűnő jártassággal. Zsuffa Pál mászó osztályparancsnok vezénylete mellett lett a mászók gyakorlati képessége bemutatva. Kik 1 perez és 25 másodpercz alatt a különböző szeá relvényeiket szétszedték és megmásztak egy földszintéi’' fazsindelyes épületet; melyet mentő ponyvákkal vontak be a tűz sziporkái ellen. Ezen alkalommal két mászó köztüzoltó a tetőzet legfelső pontjáról egy szál kötélen mutatta be, hogy veszély alkalmával miként menekül nek meg. A vállaikon tekercsben összefonva hordott kö telet a tetőzethez erősítették és az ővkötőn függő aczé- lon keresztül vonva a kötelet kifeszitették és kezeik kö zött csuztatva sebes léptekkel jöttek le a tetőzetről a földszinére. De a második esetnél, majdnem szerencsétlenség történt. Ugyanis a kötél mélyen bevésődött a fazsindely egy kis nyílásába, mely a kötél fonatait elmetsző; s egyedüli Szerencsé, hogy nem a tetőzeten léte alkalmá val történt, hanem amidőn már a földszintétől pár lé pésre állott. Különben kétes, hogy kibírta volna-e azon vékony kötél fonat a reá nehezedő súlyt. Ezután következett a riadó. Mely egy eszményi tűz megfékezését tünteti fel, az összes tűzoltóság együt tes közreműködésével, Reiter József főparancsnok ve zénylete mellett. A szemlélőket szinte rémes borzadály futotta el, amidőn a vészkürtők a jelt megadták; — a tűzoltók különböző irányban futkostak, — a parancsno kok sipjai minden egyes osztálynak jelezték cselekvés körét; — a városnak jól idomított lovai úgyszólván őrült sebességgel repítették a fecskendőket és szerkocsikat a völgyből a domb tetejére, hol két átellenes földszinti épületet szállottak meg és vonták be mentőzsákokkal a tilzsziporkái ellen; a két megmászott tetőzet között fekvő épületnek megmentése volt a czél. Mindez 1 perez alatt történt; és az első épületnél a vizsugár 55, a má sodiknál pedig 57 másodpercz alatt volt észlelhető — mintegy 2’/* emelet magasságig. Szánalmas volt nézni, azon kis galambokat, amelyek a viz kilövelése alkalmá val az épületen voltak — egy része elrepült, mig egy pár közülök bőrig ázott. A leszerelés 53 másodpercz alatt eszközöltetett. A gyakorlatok bevégzése után mlts. gróf Cziráky Béla elnök ur meleg szavakban kétszer-háromszor ismé telve fejezte ki a duna-földvári tűzoltóság ügyes beta nítása és gyakorlottsága feletti megelégedettségét Rei ter József főparancsnoknak és felkérte, hogy fejezze ki nevében az illető parancsnokok és legénység előtt. Melyután Csefkó Ferencz ur Dunaföldvár érdemes bírája emelt szót, üdvözölte a város közönsége nevében az elnököt egy igen sikerült és köztetszést aratott rövid kis beszédben. Kifejezve, hogy gyenge erejéhez mérten ő ugyan minden törekvését az egylet felvirágoztatására iráDyitandja, de egyszersmind felkéri elnököt is, hogy méltassa figyelmére és magas pártfogásába e zsenge egyletet. Egyszersmind köszönetét fejezvén ki a vendé gek megtisztelő látogatásáért. Beszédjét egy koszorús költőnk művének idézésével zárta be a közönség éljen zései között. Melyre Cziráky Béla elnök és Follmann alelnök urak azzal válaszoltak: hogy a dunaföldvári ön- kénytes tűzoltó egyletet jóhirnevéról már eddig is ismer ték, de a tapasztaltak reményeiket messze túlhaladták. A gyakorlatok befejezte után Reiter József főpa rancsnok ur igazi magyar szívélyességgel vendégelte meg töpörtyüs turóscsusza és paprikás hallal, elnök ur őraltságát s kíséretét; valamint a dunaföldvári parancs nokokat, — több választmányi tag s környékbeli az ün nepélyre megjelent urakat. E szükebbkörü kedélyes ozsonna befejezte után gyalog sétálva mentek a városba a szöllőhegyek között. Esti 9 órakor a Smiczberger Ferdinánd-féle jóhir- nevü vendéglő „Virradó“ czimü nyári helyiségében kez detét vette a vendégek tiszteletére rendezett bankett, melyen mintegy 200-an vettek részt a tűzoltókkal egye temben. A legénység 60 kr, mig a parancsnokság a vendégek kivételével 1 frt 20 krt fizettek, — turóscsusza pörkölt, sültek, bor és gyümölcsből álló estebédért, ze nével együtt. Igen természetes, hogy mint minden alkalommal, úgy ezúttal sem hiányoztak a felköszöntők. Nagyságos Nagy János apát plébános ur egy csinos beszédben el nök és alelnök urakat éltette. Elnök ur ő méltósága vonzó szép előadással és találó hasonlatokkal élve, Rei ter József főparancsnokra mint a dunaföldvári tűzoltó egylet kertészére emelte poharát. Follman alelnök ur: ngos Nagy János apátplebános urra emelte poharát. Se- beczky A. választmányi tag nr: a dunaföldvári önk. tűz oltó-egylet választmánya nevében a budapesti vendé gekre. Goreczky titkár Halvax (tűzoltói) káplánra emelte egy szellemes toasztban poharát. Szekeres káplán ur Halvax nevében mond köszönetét (mind a ki az ünne pélyről távol volt). Krenedits váczi főparancsnok Sala mon Adám honvédhuszár századost köszönti fel. Sala mon Adám a dunaföldvári hölgyeket. Mondtak még fel köszöntőket Radnich János, Reitter József s dr. Surgóth Jenő ur, ez utóbbi különösen általános figyelmet keltett elegáns előadása és szép fejtegetésével, melylyel e tűz oltói intézményt vázolta s végül poharát emelte Go reczky titkárra mint a fővárosi sajtó képviselőjére. Többször szólott még általános derültség között SaTamon Adám alapi birtokos és honvédhuszár századot ur humoros alakban előadott felköszöntőivel, mintegy bebizonyítva, hogy nemcsak a kardot, hanem a szó ha talmát is bírja és kezeli ügyesen. A kedélyes mulatság csak a reggeli órákban ért véget. Folyó hó 23-án reggeli 9 órakor a vendégek az összes tűzoltók jelenlétében a szerelvényeket és az őr- tanyát szemlélték meg — az ott vezetett hivatalos jegy zőkönyvekkel együtt. Talán nem lesz éppen érdektelen felemlíteni ez úttal, hogy a város képv. testületé 509 frt évi segélyt ad a tűzoltók javára. A pártoló tagok szintén megköze lítőleg ily összeggel adóznak önkényt a nemes ügyhöz: 2, 3 és 5 frtos dijakban. A szerelvények jókarban tartva és a helyi igényeknek megfelelők. A tűzoltók létszáma 112; az egylet alapítás óta csakis egygyel kevesbedett meg a létszám (tehát nem volt szalmatúzl). A tüzesetekről szóljon ezen kimutatás: (1878-ik évtől kezdve, mert ekkor alakult meg az egylet.) Évszám CB a * SB N <u G> esj :S E-* Élj w Melléképület i ____________________ : Bakaszállásán Vaklárma Biztosítva volt 3 'S ► a < D Sz; © ► d jo M ^ 7* l> 1878 18 n 6 ~T 2 ío 8 í 1879 8 3 4 5 — 2 6 í 1880 22 17 2 1 5 16 6 — . 1881 16 9 8 5 — 14 2 — 1882 26 17 7 6 2 16 10 2 1883 8 1 — 1 2 3 5 — 98 58 27 2l ii 8l ‘ói 4 Gróf Cziráky Béla elnök ur és kísérete 23-án d e. 11 órakor nagyszámú közönség és a dunaföldvári tűzoltóknak a hajóhoz történt kisérése után Budapest felé vette útját. Végül azzal zárom be soraimat, adja Isten, hogy minél több községben oly szilárd alapon nyugodjék a tűzoltói intézmény, mint Dunaföldváron. ügy ha telje sen nem is, de némi megnyugvással tekinthet a pol gárság a jövőbe, mert tudja, hogy több évi fáradozásai nak gyümölcsét nem engedik könyelmüen a bősz ele meknek martalékává esni. Hanem egyes lelkes polgárok feláldozva kényelmüket, nyugalmukat, sőt*nem ritkán legdrágább vagyonukat: életöket is koczkára teszik — csakhogy ezen önkénytesen vállalt kötelezettségüknek megfeleljenek — és a vészharang megkondulásakor védő karjaikat segélykép kinyújthassák felebarátaik javai felett 1 Ez azon magasztos intézmény, melynél legtöbb jót lehet cselekedni! Azért tehát, óhajtandó, hogy minden jó érzésű polgár szivét és keblét áthassa ezen humánus intézménynek magasztos sarkelve, mely mint az ünne pély egyik szónoka mondta: az emberi szeretet és a tiszta erkölcsben rejlik. A költő szavaival élve: a tiszts erkölcs, hogy ha megvész Róma ledől és rabigába gör nyed. Polgártársak! Állítsunk tűzoltó egyleteket, ne fe ledjük el Liptó-Szent-Miklós és Verbicze veszédelmét Ma még Liptó-Szent-Miklós,'kitudja holnap nem-e égj másik virágzó város felett szól meg a vészharang — £ dől romba, hamuvá vállva a polgárság több évi fáradó zásainak gyümölcse. Adja Isten, hogy ez ne történjék megl Niefergall Nándor. T A N Ü G Y. Kallenberger József iskolaszéki elnök és Tanyel Béla iskolaszéki jegyző uraknak Mucsin. A „Tolnamegyei Közlöny“ folyó évi jnlinsi els számában Írtam volt egy czikket, melyre ugyan e la julius 15-iki számában válaszoltak; s ezt átolvasva, hogy jogtalan elnevezésük szerint hig elmémmel meg tér az utolsók voltak ezen egykor népes helyiség lakói közül, mely velők együtt tűnt el örökre. Hegy és Apáti jobban megmaradtak. Körülbelül 18 család lakta, Tót Lőrincz volt közöttük Bosnyák sze rint „mint egy ispán“ aki 1628-ban fiastól együtt járt fenn Surányban és egy csizmát, két száraz halat hozott a faluk hódolata fejében. Bikád csak szép szóval tartotta urát, de maguk között szintén úgy beszélgettek, hogy bocskorát kösse fel Bosnyák uram. Más birtokok idegen kézre jutottak. A somogyia kat például Allia Kristóf özvegye bírta. „A gerenyási porció — tudósit Bosnyák, — ezt magyarok lakják. írogatnak ide, maguk is inegvallják, hogy Anyavárhoz valók, de a veszprémi kapitány kap- dos rajtuk. Szintén csak porcióját mondják benne fe lesége után, de azonban mégis mindenestül birja.“ Más helyek, puszták voltak ugyan, de volt köze liikben népesebb község, mely határukat legeltette, hasz nálta s ezért valamit fizetett. így Sáfárföldet és Tengeliczet a tolnaiak bírták. Nem szerette Bosnyák ez önérzetesebb városi népet és bár évenkint hoztak neki füstölt halat, patyolat-keszke nőt, sőt néha 1—2 nyest-bőrt is, azt írja róluk „ezu- dar czigány, törökkel béliéit emberek.“ A legtöbb birtok azonban már merő puszta volt és nem is találkozott, ki az elhagyott, elvadult határo kat élte volna. A felső-bültsiek közül utolsónak Csep- regi Benedek maradt. De elunván egyedül a lakást fa luja tüskés, bokrokkal benőtt romjai között, a többi atya fiakhoz, a borjádi bozótba költözött. Ok, Szigetié, Tava, Diós, Bikád, Varjas, Almás, Kónyafalva már oly rég pusztullak el, hogy 1626-ban hírmondójuk sem volt és hajdani fekvésük helyét sem birta Bosnyák kifürkészni. A Györgyi-, Kozár-vidéken fekvő birtokok mind idegen kézen voltak. Visszaszerzésük iránt mindent el követett Bosnyák. Tallay György Veszprém alkapitányától ily választ nyert levelére: „Az atyafiakkal együtt porciónk vagyon Vaszar- ban és Gerényesben nekünk is. Nem szólok az ellen, hogy nagyságodé ne volna az többi része, jóllehet én, noha egy néhányszor közöttük jártam, ez felül mit sem hallottam. De, hogy csak porciónk vagyon a falukban, igen kicsinnel bántottam vagy háborgattam őket, tudom, maguk sem mondják azt nagyságodnak, ha igazat akar nak mondani.“ (Vége következik.) A hazaáruló. ■— Elbeszélés. — (Folytatás.) Elmúlt egy pár hót. Egy délután főnökömnek vendégei voltak. Báró Homoródy és a szomszéd földesur: gróf Kadarkuthy János, az öreg Kurucznak régi honvéd bajtársa. Beszélgetés közben egyszer bejön az öreg Sári néni I egy levelet ád főnökömnek. — Nagyliszteletü uram! Egy lovász hozta ezt a levelet Erdőligetről. Azt mondja, hogy nagyon sürgős. A választ várja. Főnököm felböntá a levelet. Aztán — megilletődött arczczal — iró asztalához ült, — néhány sort irt, borítékba tette, lepecsételte s átadta Sára néninek. — Adja át ezt a levelet a lovásznak. Aztán mondja meg a harangozónak, hogy valamelyik egyházfit ren delje ide. Még ma gyóntatni kell mennem Erdőligetre. Sára néni vitte a levelet. Alighogy az ajtó becsapódott, az öreg Kurucz el elolvasta előttünk az Erdőligetről kapott levelet. Nagyon rövid volt. — így hangzott: — „Nagytiszteletü ur 1 Napjaim meg vannak szám lálva. Szeretném az úri szent-vacsorát felvenni. Kérem nagytiszteletüségedet kegyeskedjék hozzám átjönni. Ma vagy holnap. De tán mégis jobb lenne ma. Hát ha a holnapot már nem érem meg. — Önnek tisztelője Brenner Laura. Hideg borzongás futott benne végig. Tehát Bren ner Laura az én rejtélyes hölgyem. Az erdőligeti úrnő. Kadarkuthy gróf összeránczolta homlokát. — Te páterem! Ismered te ezt a Brenner Laurát? láttad már? — Én bizony nem. Nem is láttam. Annyit azonban tudok, hogy vagy két hónapja megvette az erdőligeti birtokot — mely ezelőtt Karcsaváry Dénesé volt — Grün- tbal Náthántól. Azóta ott van. Csendben él. Nem mu tatja magát. Árvák, özvegyek gyámola. — Hát te is mered-e ? — Én ismerem! És százat teszek egyre, hogy nem csalódom! — Beszélj kérlek! — Tudod kedves páterem, hogy Erdőliget az én birtokommal határos. Most nem régiben vadászni men tem. Egy szarvast vettem űzőbe. Egész az erdőligeti par kig kergettem. Ott egy nő állt előmbe. „Ne bántsa uram! — szólt — az sem bántotta önt!“ — Végig néztem az asszonyt. Gyönyörű szép teremtés. Alig lát szott 26—30 évesnek. Pedig hát túl van a negyvenen. Felismertem. A kit én egyszer jól megnézek: legyen az agár, versenyparipa, vagy szép asszony — azt meg ismerem akármikor is. Ezt a szép asszonyt pedig láttam már vagy háromszor. Aztán meg az a vékony vörös vo nal ott azon a szép fehér nyakon — egy régi kardvá gás nyoma — minden kétséget eloszlatott. — 1849-ben úgy junius hó közepén láttam először. Utoljára pedi Debreczenben. Csakhogy midőn először láttam ezt « asszonyt: akkor nem Brenner Laura volt. — Hát ki ? — Vértes főhadnagy a császári királyi liadsi regben 1 — Ugyan mit beszélsz vén bajtárs?! — Igazat. Olyan igazat mint maga a szentirás. — De hát az Istenre kérlek! Világosíts fel! — Hallgas figyelemmel. Elmondom. 1849-ben eg olyan közönséges csete-paté alkalmával elfogtak enge: az osztrákok tizenketted magammal. Akkor kapitány vo tam az Atilla huszároknál. Az elfogott tizenkettő köz csak egy tiszt volt velem: Várkonyi István hadnagy, többi közlegény. Egy század vértesre bíztak bennünk« Azok kisértek fölfelé a Tisza mentén. A vértesek p rancsnoka egy tejfölös szájú fiatal főhadnagy volt, me a kapitányt nekem jutott a szerencse a másvilágra e: pediálhatni. — Egyszer pihenést parancsol a főhadnag Oda állít bennünket a Tisza partja mellé; embereit p dig tőlünk jó távolra. Kardjaink, pisztolyaink kezei; között voltak. Hogy is félhetett volna egy század vé tes tizenkét elfogott huszártól. A mint igy ott állun hozzánk vágtat a főhadnagy. Aztán erős csengő hangi németül ránk kiabál, hogy ha moczczani merünk, h tüstént összekonczoltat bennünket. Úgy volt ez mond; hogy a vértesek is meghallották, mert csakhamar h; látszott az üvöltés: „Hurráh! Hurráhl“ Ekkor a főha nagy odaszól Várkonyi hadnagyhoz: „Pistái Legény; met leitattam. Úsztassatok keresztül a Tiszán. E hely bátorsággal lehet. A többi az én gondom. Hanem p perczet még várjatok.“ — Sarkantyúba kapta lovát vissza nyargalt legényeihez, — Kirántotta nyeregkáp jából kulacsát. „Hurráh! Für Kaiser und Vaterland Részeg ordítás fogadé szavait. — Én bámultam. Ekl
