Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-07-08 / 28. szám
XL évfolyam Szegzárd, 1883. julius 8 28. szám. Megj elem hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széohenyi-atcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók TOLNAIHEGYEI KÖZLÖNY Közigazgatási, társadalmi, tanogji és közgazdasági hetilap Tolnamegys törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre...............6 frt — kr. Fé lévre ...................3 „ —- „ Ne gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési Felhívás: A „Tolnamegyei Közlöny“ 1883. évi tizen egyedik évfolyamának második felére. Előfizetési ár félévre 3 frt. Az előfizetési pénzek a kiadó- hivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésé ben fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az elő fizetési pénzeknek legkésőbb 1883. évi julius hó 10-ig leendő beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. T üzrendőrségünk. Közrendőri szempontból a lakosság érdekei felett őrködni, azt a lehetőséghez képest oltal mazni első sorban a községek elöljáróinak, má sodsorban pedig a felettes helyi hatóságoknak áll kötelességében, ők tartoznak ügyelni arra, hogy az elemi csapásoknak, melyek által az egyes polgárok iparkodásának, szorgalmának gyümölcsei, nem ritkán minden ingó és ingat lan vagyona megsemmisittetik, eleje vétessék és ez által a közvagyonosodás-, a nemzeti összva- gyonértékre háromolható kiszámithatlan kár és veszteség meggátoltassék. Oly kötelessége ez az említett hatóságoknak, melyet kiválóan szemük előtt kell, tartaniok, melyre nézve folytonos intézkedéseket kell ten niük: pótolván a pótlandókat; akár szükséges nek mutatják az események az e tárgybani in tézkedéseket, akár nem. s. A közrendőrség tevékenysége e teki&)tetben ; két főirányban mozog a szerint, t. i. a mint a tűz vagy viz által okozható elemi csapások gát lására irányoztatik. Különösen a tűz által okozhatott csapások azok, melyek gyakori megjelenésük által kivá lóan felhívják a figyelmet s megkívánják a köz érdek tekintetéből való folytonos intézkedést. S mégis mit tapasztalunk? Vannak községek, melyeknek elöljárói, kiknek pedig mint mondám első sorban áll kötelessé gükben a tüzrendőrség gyakorlása, nem csak el hanyagolják e részbeni kötelességeiket, hanem még az egyes polgároknak az összeség érdeké ben teljesített ügybuzgóságából eredt s teljesen befejezett kész munkáját is mellőzik s az össze ség érdekében kifejtendő buzgalmát ahelyett, hogy teljes erővel támogatnák s nekik minden ben segédkezet nyújtanának, kicsinyük. így volt i igy lesz ez mindenütt, hol tűz oltó-egyletek alakultak vagy alakulnak s ha az országos kormány egy-egy szigorú rendelettel nem intézkedett volna ez egyletek nemes s úgy egyeseknek, mint főkép az összeségnek javára szolgáló szép czélja érdekében, bizony csupán saját erejükre lennének ezek utalva. Itt van a betakarítás és csépelés ideje, köz tapasztalás szerint ilyenkor leggyakoriabbak a tűzveszély esetei s a községek elöljárói a helyett, hogy a takarmányok és termesztményeknek a házak közötti összehalmozását lehetőleg korlá tolnák s azoknak tartására és elhelyezésére al kalmas helyeket jelölnének ki a községeken kí vül, elnézik és eltűrik, hogy az anélkül is tűzve szélyes nádas vagy szalmás házak között csak nem minden udvaron egy-egy — néha több is — a háznál magasabb széna vagy szalmabag lya emeltetik, — s a helyett, hogy arról gon doskodnának, hogy a cséplés és nyomtatás a községen kívül eszközöltessék, elnézik és eltűrik hogy a gabona neműek ezen czélból az egyes házak udvarába hordatnak. Még I takarmány és élet behordásánál, to vábbá a csűrökben, szérűkön, istállókban, pad lásokon és általában könnyen gyűlő anyagok kö zelében a dohányzás, nyílt világgal való járás és bármily tüzelő szerek használata sincs minde nütt eltiltva s a hol ez el is tiltatott, nincs a ki ellenőrizze s a tilalom ellen vétőket megfenyítse. Ha a veszély bekövetkezett s a kár megtörtént, a büntető törvénykönyv ugyan megfenyíti a tet test, de a kár bekövetkezését a községek elöl járói nem iparkodnak megelőzni, pedig éppen ez áll első sorban kötelességükben. Ki vannak adva a rendeletek, hogy min den háznál | megkivántató mennyiségű viz foly vást készen .tartassák, de sok helyen nincs a községi elöljáróknak gondja arra, hogy e ren deletek végre is hajtassanak s tudtommal nincs még reá eset, hogy e rendeletek meg nem tar tása miatt valaki kérdőre vonatott volna. S mert nincsenek tüzrendőri szabályrende letek, természetes, hogy a községek elöljárói nem ügyelnek az építkezéseknél sem a tüzrendőri szabályrendeletek megtartására s a nép nem ser kentetik minden alkalommal lehetőleg szilárd és Kevésbbé tűzveszélyes anyagokkal való építke zésre. Épit mindenki úgy a mint akar, tekintet nélkül az építkezés tűzveszélyes, vagy tüzve- szélytelen voltára olyan anyagokból, a minőkből neki tetszik. Némely helyen van ugyan községi határo zat arra, hogy uj épületet náddal vagy szalmá val fedni s ilyennel fedett régibb épületet, — ha az nagyobb javítást igényel — kijavítani nem szabad, de a községi elöljáróság e határozat meg tartását nem ellenőrzi i annak meg nem tartó ját felelősségre nem vonja. Pedig az összeség, a nemzeti vagyon meg tartásának érdeke mindezeket megköveteü. | ha ebbeli kötelességüknek az erre első sorban kötelezett községi elöljáróságok eleget pem tesznek, a másodsorban erre kötelezett he lyihatóságok a szolgabirák s a felettük álló tör vényhatóságok tartoznak erről a közérdek szem pontjából gondoskodni vagy közvetve: a közsé gek elöljáróinak adandó rendeletek és utasítások által vagy közvetlenül: a községek elöljáróinak mellőzésével; de ennek meg kell történni, mert ez először közös érdeke mindegyikünknek s má sodszor törvónyszerinti kötelességük, v., Törvényhatóságunk bizonynyal nem fogja ez ügyben sem kivonni magát a kezdeménye zésből s a községeknek e részbeni intézkedéseit még tovább is nem várja, hanem mielőbbi ha tározatával a községeket mind tüzrendőri sza bályrendelet alkotására s az alkotandó szabály rendeletek szigorú és poutos megtartására kö telezi. —r. A duna-Yédgát-táisulat közgyűlése. A szegzárd-bátai Duna-védgát társulat junius 30-án tartotta rendes évi közgyűlését A közgyűlés összes 127 szavazatból 109 számmal volt képviselve. Ellmann Mik lós társulati elnök a közgyűlést szívélyesen üdvözölvén, bemutatja az állami felügyelet gyakorlásával megbízott budapesti kir. folyammérnökség részéről kiküldött Hosz- potzky Alajos kir. mérnököt és Pálóczy József szeg- zárdi kir. alapitv. urodalmi ellenőrt, mint Steinecker Ferencz tisztartó s ártéri képviselő helyettesét; bejelenti a közgyűlésnek, hogy a pécsváradi kir. alapítványi fő- tisztség a szegzárdi alapitv. urodalom érdekében Stei- necker Ferencz tiszttartót nevezte ki ártéri képviselőül; miután pedig a községekben megválasztott ártéri képvi selők ellen észrevételek be nem adattak, azokat igazol tatnak, a közgyűlést alakultnak és az alapszabályok 18. §-a alapján határozat képesnek kimondja. Ezekután társulati elnök 3 évi működése eredmé nyének főbb mozzanatait elősorolva, kijelenti, bogy a mandátum megszűntével bekövetkezett az idő elnöki tisztének letételére; ezt megelőzőleg azonban az 1882. évi pénztári és leltári számodások, illetve az ezekre ho zott választmányi vélemény felűlbirálatát megejtetni véli. Minek folytán az 1882-ik évi pénztári és leltári számadások felülbirálatáról hozott § felolvasott választ mányi javaslat, mely szerint számadók mindkét száma dásra nézve a további felelősség alól szokott óvás mel lett felmentendőknek véleményezte: A közgyűlés részéről is elfogadtatván, a pénztári számadási test másolatban a közmunka és köziek, m. kir. ministeriumboz felterjesztetni batároztatott. Ezzel elnök működését — a benne elhelyezett bi zalomért köszönetének nyilvánítása mellett — befeje zettnek kijelenti és felhívja a közgyűlést ideigl. elnök választására, kinek vezetése alatt mindenek előtt meg- batározandók az elnök, ügyvezető, pénztárnok és ellen őr dotatiói, ezután pedig az elnök, választmányi és szám- viszgáló bizottsági tagok választása megejtendő volna. Ennek folytán ideiglenes elnökül Kardos György ártéri képviselő megválasztatván, tárgyalásul kitűzi a társulati elnök, pénztáraú «* - fi megállapítását. Mire néz ~ .. gyűlés határozata, mely szerint a tuouiaw tilÜOu , CiVi , javadalmazása 600 frtban és 200 frt utazási átalányban, az ügyvezetőé évi 500 frtban és 50 frt irodai átalány ban. a pénztárnoké évi 500 frt és 50 frt irodai átalány ban és az ellenőré évi 300 frtban 3 évre megállapittatott. Ezek után napi rendre kitüzettek a választások; szavazatszedő küldöttség elnökéül Mittwegh Henrik, ta gokul: dr. Szigeth Gábor és Kelecsenyi Ambró ártéri képviselők felkérettek. A választás eredménye: (titkos szavazás utján.); Elnökül megválasztatott Ellmann Miklós 106 sza vazattal. Számvizsgáló bizottság tagjaiul: Szokolyi Károly, Fertig Sándor és Bencsik István. Választmányi tagokul: Dr. Szigeth Gábor, Kardos György, Mittwegh Henrik, P. Szél István, Kelecsenyi Ambró, .Steinecker Ferencz, Sörös István, Sümeghi TÁRCZA. A hazaáruló. — Elbeszélés. — (Folytatás.) . . . Megcsókoltam halottaimat. Behívtam a vén sánta harangozót! (A ki ép volt, az mind fegyverben állott.) „Menjen el kend István a szomszéd öreg tisz- I telendöhöz. Temessék el halottaimat. Itt van a muzeum I kulcsa. Az öreg ur majd gondot visel mindenről, mig I én megjövök, — vagy oda veszek. Elmentem, harczoltam. Végig küzdöttem a véres I tragédiát. Lettem hadnagy, kapitány, őrnagy — s végre I ezredes. Ott voltam Nagy-Sarlónál, Isaszegnél. Ott vol- I tam Világosnál. Dénes sógoromat sokáig nem I láttam. De hirét hallottam. Vitézül harczolt. Nevét K kürtőitek a lapok. Egyszerre aztán úgy 1849. elején I hire futamodott, hogy gróf Karcsaváry Dénes huszár- I ezredest tiszti karával együtt elfogta Schlick. Többet I aztán nem hallottunk róla mindaddig, mig nem egy- I szer a muszka invázió ténnyé vált. Felháborodással I olvastuk, hogy gróf Karcsaváry Dénes Rüdiger had- I testénél van mint császári biztos. Úgy volt. Hazaáru- I lóvá lett. Ott volt Világosnál és a muszka törzskar I közepette. Fekete magyar díszben ült lován. Lehor- I gasztott fején, halvány arczán látszott a gonosz lelki- I ismeret. Hogy ott aztán mi történt, azt tudja báró ur 1 I Szükségtelen festenem a szomorú képet. Engem* aztán I szépen besoroztak közfikának a cs. k. hadseregbe. I Nagy nehezen szabadultam s nehezen kaptam vissza I parochiámat, hol nem várt rám más, mint leégett falu, I elzüllött nép, ledőlt torony, bedőlt templom, feldúlt pap- I lak — a a temetőben feleségein, fiam sirja .... lm Hanem Dénes gróf nagy emberré lett. Kitüntetés, rendjel, hivatal, adományok csak úgy hullottak ölébe. Ur lett a szó valódi értelmében és szörnyű hires em ber, — de olyan, a kit nemzete megutált.. . 1859-ben a szoldateszka igénybe akarta venni katonai tehetsé geit. Csak egy apró körülményen múlt, hogy nem vett részt a hadjáratban. „Én — igy szólt egy öreg osz trák törzstiszt a hadi tanácsban — inkább ketté töröm kardomat s letépem rendjeleimet, mint sem hogy oly ember alatt szolgáljak, ki már egyszer eladta sa ját nemzetét. Ha saját faját elárulta, minket idegeneket, még könnyebben elád.“ Dénes gróf tehát maradt a polgári pályán. Az 1861-iki alkotmá- nyosdi játék alatt csillaga letűnt — a provisorium alatt ismét szerepelt, — majd aztán a kiegyezés után nyug- dijt kapott, visszavonult s itt élt Karcsaváron, meg vetve, megutálva mindenkitől. — Hát már már niost én ! Én 1 A honvédezredesből lett közfika, a megbotoz- tatott pap — mert Mantuában ilyet is kaptam, midőn kapitányom kimondá, hogy a rám mért negyven’ bot ból húsz jár a cs. k. közfikának, húsz meg jár a re bellis kálvinista papnak! . . Hát én ne dörögjem-e el ennek a hazaárulónak sirja fölött, hogy : legyenek ham vaid átkozottak, fii ne nőjjön sírodon; égesse lelkedet a tüzes gyehenna; mert hiszen nagy kegyelmű és hosszú tűrő az Isten, megbocsáthat kegyelménél és ir galmánál fogva mindent; — de egyet nem bocsáthat | meg és nem is bocsát meg soha :a hazaárulást. — De kedves urambátyáml Engedjen meg ne kem. Egyedül csak a sziveket s veséket vizsgáló Is ten ismeri az embert. Ki tudja, mi vitte Dénes grófot a borzasztó lépésre ? Aztán lássa .... már megbttn- hődött . . . mindenki kerülte. Neve bélyegzett lett. Úgy élt birtokán mint egy remete. Mindenét közezé- lokra hagyta. Akadémia, színházak, Írók, iskolák, egy házak osztoznak a gazdag örökségen. Hiszen urambá- tyám egyházközségének is százezer forintot hagyomá nyozott a boldogult. — Igaz, de viszszautasitottam. „ — De az egyházkerület meg elfogadta. — Ez is igaz 1 De úgy erőszakolták ránk. Ha nem azért én protestáltam ez átkos pénz ellen. Egyéb ként ne disputáljunk sokat kedves öcsém. En elteme tem Dénes grófot b mondom sírjánál azt, a mi nekem tetszik. Homorődy Alfréd meghajtotta magát s aztán ment. Felkérte a püspököt. A püspök azután eltemette a hazaárulót. A lapok meglehetős röviden jelezték Karcsaváry gróf halálát. Elmondották, hogy gróf Karcsaváry Dé nes, a ki illő tempore oly szomorú szerepet játszott, meghalt s vagyonának legnagyobb részét jótékony ezé- lokra hagyta. — Aztán tértek a napi rendre. * * * 187 . -ben theologiai pályámat végezve, püspö köm Karcsavárra rendelt káplánul a már betegeskedni kezdő Kurucz Ábrahám lelkész mellé. Megvallom na gyon. örültem kinevezésemnek. Sok jót, szépet hallot tam Karcsavárról, annak öreg papjáról, lelkes főgond nokáról báró Homorődy Altréd-ről s erkölcsileg, anya gilag virágzó egyházáról s községéről. Oda érve, nagyon jól esett látnom és tapasztal nom, hogy a fema nem nagyított. Rend, pontosság mindenütt. A pap népének valódi atyja; — a fögond- nok báró Homoródy Alfréd a papnak jobb keze, segí tője ; a falu jegyzője Hídvégi Gusztáv az öreg Kurucz hajdani honvéd társa, vejével, a fiatal Teveli Mihály taaitóval segítői papnak, gondnoknak, emelői egyház nak, községnek, iskolának. Izlésteljes templom, papiak, iskola, községháza; becsületes, munkás, erkölcsös nép. Nagyon jól éreztem magamat. Főnököm úgy bánt velem mint atya fiával. A főgondnok báró — alig harminca éves fiatal ember — szivességévol egé szen elhalmozott. Mindennapos vendége voltam neki, ép úgy mint a jegyzőnek és tanítónak. Az én káplán! lakásom a parochia nyugatra néző szárnyán volt. Széles, tágas, kényelmes szoba. Két nagy ablaka ép a temetőre nézett. Ha Íróasztalomról feltekintettem, perspektíva nélkül íb elolvashattam a sír-szoborról: Itt nyugszik Méltóságos gróf Karcsaváry Dénes családja, utolsó férfi sarjadéka. Élt 57 évet. Omnia pro patria ferre! Nem tudnám megmondani, hányszor olvastam e feliratot. De valamennyiszer olvastam, olyan különös érzelem lepett meg. Egy muszkavezető. Eladta saját vérét. Aztán az a szobor épen az én ablakomra néz. Talán a gondviselés azért hozott engem ide, hogy ab lakomból naponként olvashatva az ismeretes hazaáruló siriratát, fiatal lelkem edződjék, erösbüljön. Mert hát egy-egy emlékkő, egy-egy szobor, egy-egy emléktábla tagadhatatlanul nagy hatással van reánk I Oh mi bölcs ember volt az, kinek agyában megfogamzott a gondo lat, hogy b. Eötvös József emlékszobra ott Ercsiben a Dunára nézzen. Ha a Dunán utazom s meglátom a szobort, úgy meghatja telkemet valami. „Ha majdan átfutottam Göröngyös utamat . . . ... Márvány szobor helyébe — Ha fenn marad nevem — Eszméim gyöződelme Legyen emlék jelem.“ . . . Virág mit ér, mit ér a bérez nekem, Hazát kiván, hazáért ver szivem.
