Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-06 / 27. szám

kezeti iskolája volt, netán még továbbra is hitelt adni hajlandó volna.

Az általam felszínre hozott vitás kérdés bővebb és világosabb megfejtése czéljából szükségesnek látom ezúttal sok viszontagságon keresztül ment iskolaügyünk fejlődési történetéből az ide vonatkozó részt röviden közölni.

Amint a nm. vallás- és közoktatási minister urnák múlt évi deczember 10-én 29858. szám alatt kibocsátott rendelvénye, mely a bonyhádi községi iskola helyébe kath. népiskola állítását és fentartá- sát megengedte, köztudomásra jutott, a hir a községi iskola néhány (? A szerk.) bálványozójára kissé kellemetlenül hatott, a mindkettőnk által igen jól ismert bonyhádi filisterre, a modern fenegyerekek eme ritka példányára pedig valóságos menykőcsapás volt. Lehetett is hallani azonnal a felsőben, az alsóban, a petróleumban, a sörödében szappermentirozást és bada- rabbnál badarabb beszédeket eleget.

S Az utóbbiakhoz tartozott a többi közül azon szélnek eresztett hir is, hogy a kath. plébános 1879. január 1-én, a mely naptól kezdve a hitközség az iskola összes terheinek viselésére vállalkozott, a zsidó gyerekeket formaszerint mind ki fogja korbácsolni az iskolából. E hir hallatára megjelenik nálam egy tisztes korú izraelita férfin és aggódó kebellel kérdi tőlem, hogy hát tulajdonképen mi is fog január 1-én történni az ő gyermekeikkel, kik eddig a községi iskolát látogatták? En e kérdésre, tudva annak indokát, elmosolyogtam magam és biztosítottam a jó embert, hogy a kikorbácsolásról keringő hir légből kapott mesebeszéd. Biztosítottam őt, hogy a menynyiben tőlem függ — a katli. hitközség a jelen iskolaévben az intézetnél absolute semmi újítást és változást nem fog behozni, ugyanazon tanítók, ugyanazon tankönyvek, ugyanazon tan- s órarend, szóval minden marad úgy január 1. után is, mint volt a községi iskolánál, úgy hogy a terhek viselésén és a kath. isk. hatóság felügyeletén kivül a kath. beavatkozásnak még nyomára sem fog akadni senki. Ezt pedig áldozatok árán is tenni lógjuk először azért, mert a már megkezdett s négy hónapon át folytatott tanitásban a legcsekélyebb zavart sem akarjuk okozni, másodszor azért, mert az intézettel január 1-én a kath. gyermekeken kivül 6 ág. hitv. és 56 izraelita tanonczot is veszünk át, kiknek zavartalan taníttatása s neveltetéséért a jelen iskolaév folyamára épen oly felelősséget vállalunk magunkra, mint a milyennel tartozunk saját kath. gyermekeink iránt, majd gondunk lesz rá, hogy az általunk fen- tartandó kath. népiskolában a három vallásu gyermekek legalább is az év végéig testvéries egyetértésben meglegyenek, azután pedig az illető szülőknek szabadságukban álland gyermekeik neveltetéséről tetszésük szerint gondoskodni.

A kérdezősködő e nyilatkozatom után nemcsak nyugodtan távozott szobámból, hanem még meg is Ígérte, hogy arról azonnal fogja értesíteni hitsorso- sait is és kért engem, hatnék hitközségemnél oda,

. hogy az izraelitáknak ne csak a jelen iskolaévben,

hanem jövőre is legyen szabad a kath, népiskolát látogatniok, mert ők, úgymond, külön felekezeti iskola fentartására nem képesek.

Biztosíthatom tek. urat, nem is volt itt miná- lunk e tekintetben semmi baj mindaddig, mig a fibster ur a ministeri engedély daczára bízott, hogy a kath. iskola eszméjét közvetve vagy közvetlenül még csirájában megfojthatja. Az izraelita gyermekek jártak szépen a kath. iskolába is úgy, mint az előtt a községibe.

A mint azonban a filister nyugtalankodó és botrányokkal táplálkozó szelleme észrevette, hogy idétlen furfangjaival a kath. hitközséggel szemben nemcsak nem boldogul, hanem minden tisztességes ember mindinkább iparkodik tőle távol maradni, ap- ril hó második felében kivetette hálóját az orth. izraelitákra. „Ha törik, ha szakad, községi iskolának kell lenni Bonyhádon“ volt a jelszó. A fegyvereket, melyekkel küzdött, nincs időm most elsorolni; elég az •hozzá, hogy az orth. izr. szülők jelentékenyebb részét az elöljárósággal együtt sikerült rászednie, a gyermekeket az iskolából tüntetésszerüleg kivétette és azután tek. urat nagy garral egyik zuglapban (? A szerk.) interpellálta, ha vájjon „van-e tudomása arról, hogy Bonyhádon igen számos gyermek minden iskolai oktatás nélkül nő fel és hogy most a községi iskola megszűnésével ismét 56 izr. tanköteles nem jár iskolába?“ Más oldalról meg a községi képviselő-testülethez folyamodványt Íratott alá, melyben az or- thodoxok maguk számára községi iskolát követelnek. A folyamodvány eredményét ismerjük.

A kath. iskola meggyalázására czélzó izgatás következményeinek mérlegelésénél irányadóul jónak látom följegyezni, hogy mig az april 20-án beadott igazgató-tanitói jelentés szerint az iskolamulasztók száma csak 14 volt, e szám a május 8-án kelt jelentés szerint már 74-re rúgott. Az elsők között alig volt 2 izraelita, emezeknek pedig jó felét izraelita mulasztók képezték; de mindanynyian egy napra sem hagyták el intézetünket, sőt még a zárvizsgálatokon is, tehát a junius 9-én 241. szám alatt kelt szabadságlevél kiadása után 14 nappal, összeolvastam vagy 14—15 izraelita gyermeket és egyikök jutalmat is nyert.

En az ily igazolhatlan és eredményében magokra a tüntetőkre nézve legkárosabb eljárással szemben kezembe véve a törvénykönyvet és kormányrendeleteket ezek alapján és értelmében jártam el. A mulasztók szüleit valláskülönbség nélkül első Ízben megintettem, a kiknek a hivatalos megintés nem használt, azokon az 50 krnyi első fokú pénzbírságot megvétettem, a kik e bírságolás daczára sem küldték gyermekeiket iskolába, azokra kiírtam a törvényszabta 1 frtnyi másodfokú pénzbírságot; miközben megérkezett tek. ur kellőleg méltatott letiltó rendeleté. Az én eljárásom teljesen igazolva van az 1868. 38. t. ez. 1. és 4. §§-ai, az 1876. 28. t. ez. és az ezek végrehajtása tárgyában 1876. szeptember 2-án a községek {I. fej. 2. §.), kir. tanfelügyelők (I. fej. 20. §.) és az iskolaszékek (IV. fej. 53.,

I lovak közé vágott, hogy siettesse lépteiket. Késztetve ezen kivétel által, talán étvágyat kaptak minél előbb az istáiéba juthatni, eszeveszett sebességgel ragadták magokkal a kocsit; már a kocsis kezdé az uralmat, a nekitüzesedett lovak fölött veszíteni és egész erejéből iparkodott őket meg- nyugtatni, de minden fáradság hasztalan volt; sokkal gyengébb, hogysem ura lehetett volna a körülményeknek. Vakon, böszült sebességgel száguldtak a lovak s mint egy pelyhet ragadták magukkal a kocsit azon árok felé, mely utjok előtt tátongott.

A kocsi fenékből, hol Delbonn aszzony és leánya reszketve tartózkodtak, felét sem láthatták a nagy veszélynek, a minek ki voltak téve. Gaston a közelből egy tekintetre átlátta | szerencsétlenség egész nagyságát. Gyorsabban mint a szél előre vágtatva, egy pillanat alatt a földre ugrott, hogy a lovak elé állva, azokat föltartóztassa.

Ezen örült tettnél a két urhölgy, a mint öt a kocsi mellől elmenni látta, kíváncsian hajolt ki a kocsiból és egy ijesztő, együttes sikoltást hallatva az egyik behunyta szemeit, mig a másik élettelenül rogyott vissza a kocsi párnáira. Gaston erős lelke reá bizta magát a hóomlatag bizonytalan talajára s azon pillanatban a mikor azt elérte, rendkívüli gyorsasággal lovagló korbácsának gombjával egy borzasztó ütést tett a lovak habzó orrlyukaira.

A lovak ijedve ágaskodtak. Gaston erős kézzel ragadó meg a zablyát s feltartó a szilaj lovakat, mig a szolga majd félholtan segítségére jött, hogy megzabolázzák azokat.

A veszély elmúlt, de az ifjúnak ezen rettenthetetlen bátorsága csak emelte előnyeit. Delbonn asszony halványan és ijedve, leánya még halványabban mozdulatlanul a térdein nyugodott,

Gaston minden szó nélkül felemelte s karjaiból neki bölcsöt rögtönözve, úgy vitte ájult terhét a Souveniére fon- taiene szomszédságában levő kis vendéglőbe.

A gondos ápolás csakhamar életre hozta, de a félelem és ijedtség behatásai végkép kimerítették erejét s alig tudta magát föntartani; hamarjában ágyat rögtönöztek neki a kocsiban és hogy minden újabb veszély ellen védve legyenek, Gaston maga ült a bakra és izmos kezeibe véve a gyeplőt, úgy kormányozta lassan a kis karavánt Spaa felé.

A fiatal leányt, ámbár komolyabb baj nélkül, a kiállt télelem és rosszul lét behatásai néhány napig a a szobában tartózkodásra kényszeriték. Gaston tele figyelem és részvéttel, naponkint eljött reggel és este a gyengélkedő egészségi állapotának javulása után tudakozódni.

Ezen mindennapi látogatások és azok meghosszabbításai végre ürügyül szolgáltak Delbonn asszonynak Gaston jelenlétét egy megszokott, nélkülözhetlen szükségletté tenni. Egy nemével a gyengéd előzékenység és bizalom kitüntető barátságával fogadta. Megszokta őt úgy tekinteni, mintha a házhoz tartoznék és bármikor jött, mindig szeretetteljesen bánt vele. (Vége következik.)

54. 56. §§.) számára kiadott kormányrendeletek által. De hogy tek. ur eljárását mivel lehetne észszerűen és alaposan igazolni, erre sem törvényben, sem kormányrendeletekben §-t nem találtam és azért engedje meg, hogy magam és az általam képviselt kath. iskolaszék nevében többször idézett és minket meglehetősen blamirozó rendelete ellen tisztelettel ünnepélyes óvást tegyek.

Ifj. Bencze István, plébános, iskolaszéki elnök.

Különfélék.

— A szegzárdi polgári iskola 1878—79-ik évi tanfolyama a folyó évi junius 28-án megtartott zárünnepély- lyel nyert befejezést. Hogy közönségünk menynyire érdeklődik e zsenge tanintézetünk iránt, mutatja azon körülmény, hogy a vizsgaterem, mely az uralkodó pár virágkoszoru- zott arczképeivel volt diszitve, egész napon át telítve volt válogatott közönséggel, mely örömteljes megelégedéssel hallgatta a polgári fiú- és felső leányiskola növendékeinek szép képzettségi fokot feltüntető feleleteit. Általános feltűnést keltett a tanrendszer tökéletessége, mely az értelmi fejlődésre helyezi a fösulyt s mely a tanintézetben kifogástalan minőségben meghonosítva találtatható. A fiú növendékek vizsgája a délelőtti órákat egészen igénybe vette s a komoly tárgyak koronkint a tanulók által sok ügyességgel elszavalt költeményekkel voltak fűszerezve. Értesítésünk ezen részéről azonban figyelmeztetnünk kell a tanári kart, hogy egypár többé kevésbé sikerült élez jelenetezése végett nem szabad oly versezetek betanulását megengedni, vagy tán még elő is irni, mely tisztes osztályok egyátalán nem indokolt megtámadását tartalmazza s mely a növendékben azok iránt helytelen felfogást képes meghonosítani. Nagy tetszésben részesült a felső leányiskola növendékeinek ének- előadása s tanítójuk szorgalmáról tanúskodik; ámbár az énekdarabok szövege fiatal leányok szájában egy kissé furcsán vette ki magát. Van elég hazafias és népdal, mely mindenkinek a szájába illik, azokat kell nézetünk szerint alkalmazni s a tetszés, azt hisszük, akkor sem marad el. Hogy a polgári iskola ily szép eredményt tüntetett fel, az elsőrendben a tanári karnak köszönhető s mi nem késhe- tünk nyilvánosan is leróni az elismerés adóját. Álljon itt a teljes névsora azoknak, kik a szép eredmény létrehozásán fáradoztak s szolgáljon nekik jutalmul az általános megelégedés, mely őket tövises bár, de szép pályájukon követi • Neveik: K ramm er János, Safáry Irma, Számhá- ber Jánosné; Petrovics Györgjr, Báthory Dezső, Mikó György, Séner János, Kálmán Károly, Szantner Antal, Pártos Zsigmond és Nyitra/ Lajos.

— A szegzárdi dalárda folyó évi julius 26-án tartja a casinó nyári helyiségeiben ez évi első dalestélyét.

— Czáfolaf, K unosi Armin szemcse-csehi jegyző ur a lapunk folyó évi 25-ik számában megjelent, a felsö-ireghi izraelita hitközség által eszközlésbe vett cantorválasztásra vonatkozó közleményt elferditettnek és koholmánynak nyilvánítja. A szenvedélyes hangon irt levélből csak enynyit közölhetünk.

— Borzasztó jég és szélvihar vonult folyó évi julius 1-én 1 és fél órakor éjjel Szegzárd és határán keresztül. Gyönyörű holdvilágos est előzte meg a vihart s sem a légsulymérö, sem más légtünet nem jelezte a catastrophát mely rövid fél óra alatt a szőllös és mezei gazdák ez év szép reményjeit majdnem egészben megsemmisítette. Éjfél tájban erős szél keletkezett s távoli gyakori villámlás volt észlelhető, mely fokozatosan nagyobb arányokat vett fel, mígnem a fentjelzett időben valóságos orkánná fajult ssürü jégtömeg s iszonyú zápor hullt alá a folytonosan villogó fekete felhőből a szép zöldben pompázó növényzetre. A házak ropogtak a légáramlat súlya alatt, mely nyugotról keletnek vette irányját. A városban sok háztető megrongáltatok, kémények dűltek le. A vásártéren a vásárosok bódéit felforgatta a szél s a kelméket és árukat iszappal borította be a viz. A kár kiszámithatlan s nem vélünk csalódni, ha állítjuk, ho gy Szegzárd bortermésének fele a vihar áldozata lett. Szegzárdtól a Dunaerdejének vette a vihar útját s az erdőben a fákat nagy téren ledöntötte, kicsavarta s összetördelte, úgy hogy bej ütni sem lehet. A Du- naszélen állomásozó kővel rakott hajók egyikét kidobta a szárazra; a benne levő hajósok idejekorán elmenekültek a fák alá; itt azonban a kitört fák egyet közülök súlyosan, egyet pedig könynyen megsebeztek. A súlyosan megsebesült a vihar múltával Tolnára szállíttatott.

— Nagy szerencsétlenségnek volt a szegzárdi Lász- ló-utcza folyó évi julius 2-án színhelye. Schwartzkopf Alajos helybeli derék ügyvédünk a vihar folytán megrongált helyiségéből hordáit szállíttatta el s a szállító kocsin maga is helyet foglalt. Útközben a lovak megbokrosodtak s eszeveszett sebességgel rohantak a meredek völgyön alá. Az ülés elörebukása folytán Schwartzkopf ur és kocsisa a földre zuhantak s utóbbi a kerekek közé kerülvén, egészen összezuzatott s rögtön meg is halt. Schwartzkopf ur szinte szenvedett sérüléseket, azonban komoly következményektől egyelőre nem tarthatni.

— Gyünkről Írják nekünk : Községünk rendes levelezője setét, de igaz képét adta becses lapja múlt számában