Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-06-29 / 26. szám
gyelő pedig a számára kiadott 1876-ki kormányrendeletek 77. §. szerint „a tankötelesek iskolába járatása és az iskolamulasztók ügyei rendbehozására tartozó ügyekről köteles a bizottság havi ülésein referálni. Ha a kir. tanfelügyelő előadói jogkörébe tartozó ügy elintézése halasztást nem szenvedhetne és a köz- igazgató bizottság havi ülése bevárható nem volna, akkor az 1876. XXVIH. t. ez. 5. §. 5. p. illetőleg a VI. t. ez. 23. §. értelmében mint „a tanügyi ág előadója, illetőleg főnöke az elnöknek, akadályoztatása esetében helyettesének előterjeszti és annak aláírásával adja ki. Az előadott módon kibo- csájtott rendeletek végrehajtásánál úgy az állami, mint a törvényhatósági közegek közreműködni tartoznak.“ Ez utóbbi sorokat különösen a völgységi járás tek. szolgabirájának bátorkodom kiváló figyelmébe ajánlani, ki a tanfelügyelői illetéktelen megkeresés megmelegedését sem várva be, a törvényszabta bírságok behajtását szokott ügy buzgó sággal azonnal beszüntette. A felhozottakra való tekintetnél fogva nem merem kétségbe vonni, hogy nagyon fontosak lehettek az okok, melyek a tek. tanfelügyelő urat az idézett törvények és kormányrendeletek figyelmen kívül hagyásával, folyó hó 9-én 241. sz. a. kelt rendeletének kiadására bírták és a mindjárt más napra, vagyis folyó hó 10-re összehívott közigazgatási bizottság ülését sem engedték neki bevárni; de azt határozottan állítom, hogy nem mi, legyünk bár elöljárók vagy alattvalók, állunk a törvények fölött, hanem a törvények állanak mi fölöttünk. Hátra van még annak bebizonyitása, hogy a panaszló felek azon értesítése, melynek alapján t. tanfelügyelő ur a törvényellenes rendelet kiadására magát rábírni engedte, nem való. Erről t. szerkesztő ur engedelmével, majd a jövő számban. Azután pedig egy harmadik levélben leszek bátor a t. közigazgatási bizottságnak ugyancsak tanfelügyelői előadás alapján hozott egy valóban classicus Ítéletét megismertetni, melyben egy önkényt és minden előleges felmondás nélkül eltávozott és azért megfenyitésre méltó és mégis teljesen kielégített segédtanító megjutalma- zása czéljából a bonyhádi rom. kath. hitközség 180 írtban elmarasztaltatik. Ifj. Bonczc István, plébános, iskolaszéki elnök. Az országos kiállításról. Levél a szerkesztőhöz. •Sz.-Fehérvár, 1879. junius hó 20-án. Ugyan mit lehet irni a sz.-fehérvári kiállításról az időszaki sajtó anynyi kimerítő közlései után, főleg most, mikor már annak bezárási időpontja közeledik ? Engedie meg szerkesztő ur, hogy ezen kérdésre egy más kérdéssel feleljek meg. Lehet-e a méltán oly hiressé vált kiállítást — aránylag oly rövid tartama alatt — kellőleg ismertetni ? S épen ezen kérdésből vont nemleges válasz után azon kell gondolkoznom, hogy leírásomat tulajdonképen hol is kezdjem? Mint egyébütt, úgy a sz.-fehérvári országos kiállítás meg- kisérlett ismertetésénél is kezdem a dolgot elején. a regényes séták azon egyikére indultak, a minő kellemest csak egy árnyas parkban a nyári est nyújthat. Hála a tekervényes ut kellemeinek, minden fáradtság nélkül értek föl a gyönyörű, rezgő nyírfákkal kevert hárs övedzte szikladombra. Minél inkább közelítettek a domb magaslatára, annál lágyabb és mindig gyengébbek lettek a hangszer hangjai, úgy hogy az Velencze hosszú lagúnái azon andalító szerenádéinak viszhangjához hasonlított, melyekről Byron néhol annyi elragadtatással beszél, S midőn folértek a tetőre, az accor- dok már csak oly változatokkal voltak hallhatók, mint az aol-hárfák azon légi hangjai, melyeknek már nincsen semmi földies színezetük. És minél tovább tartott a boldogság ezen útja, annál nagyobb odaadással engedték át magukat mind a hárman a légben repkedő kellemes hangok csábitó zengedezéseinek. Visszatartották még lélegzetüket is s nem zavarta más, mint a léptek csekély zaja, a költői áhitat e nagyszerű nyugalmát .... Gaston volt az első a ki azt megtörte. —! Nos hölgyeim — kérdé egyszerre, midőn a kíránl dulás czélpontjához értek — miként tetszik önöknek az én tapasztalatból merített ajánlatom? — A valóságban semmi sem lehet költöibb és jobb meghívás az ábrándozásra, mint ezen zenei utazás a magasztosság régióinak végtelenségében . ! . De bocsánat Gaston ur, ezen kérdés talán szerénytelen is, hogy miként tud egy ember önmagában két oly kevéssé hasonló tulajdonsáTehát. — Négy órai kocsirázás után megérkezém hajdani királyaink koronázási városába Sz.-Fehérvárra. A város egészen fel van lobogózva, hirdetéséül annak, hogy Sz.- Fehérvár sz. kir. városa falai között, a magyar ipar magas fokú fejlődésének koronázási ünnepét ünnepeli. Az ország ezen egyik legvendégszeretőbb magyar városa ez idő szerint felette élénk. A haza legtávolabbi vidékeiről jönnek látogatók, a kitűnő magyar szorgalom által egy begyűjtött kiállítási tárgyak megtekintésére. A müipar és termény kiállítás tárgyai a sz.-fehérvári vasút állomás közvetlen közelében levő méntelep-kaszárnya udvarán és épületeiben, úgy a szomszédos lökért helyiségében vannak elhelyezve, a tanszerkiállítás pedig a megyeház termeiben tekinthető meg. Az állatkiállitás szintén az elébb jelzett helyen volt, de az folyó hó 18-án bezáratván, így csak sajnálkozásomnak adhatok kifejezést, hogy gyenge egészségem miatt annak megtekintéséről elkéstem. A kiállítás megtekintésére szánt rövid időből néhány órát a megyeházban elhelyezett tanszer kiállítás megszemlélésére fordítottam s az ott látottak is már elfeledtettók velem a négy órai kocsirázás kínszenvedéseit és megedzették telkemet a visszautazás kényelmetlenségeinek türelmes elviselésére. Kisérjen tehát a t. olvasó végig a tanszer kiállítás helyiségein. Fehérvármegye értelmes közönsége, a megyeházának első emeletét elfoglaló 11 termet engedte át a kiállított taneszközök befogadására. Bemenetnél az első teremben a selmeczi erdészeti academia taneszközei láthatók, hol a laicusok közt ismeretlen erdömivelési eszközök, mértani rajzok s különféle földtalaj mutatványok méltán kötik le a szemlélő figyelmét. A második terembeu a soproni Csendes-féle finevelő intézet és magán gymnasium növendékeinek taneszközei között azok szabadkézi rajzai érdemelnek említési:, valamint a budapesti Il-ik kerületi m. kir. állami főreál tanoda, úgy a győri és sz.-fehérvári reáliskolák taneszközei s ezen intézetek növendékei által készített fa- és köfaragványok tűnnek ki. Ugyanezen teremben vannak kitéve a m. kir. budapesti állatorvosi tanintézet taneszközei, az alsó-lendvai állami polgári iskola rajzai, a pápai ref. fő tanoda növendékeinek iskolai dolgozatai s ezek között figyelmet érdemelnek a szabadkézzel készített csinos névjegyek, úgy nemkülönben a szombathelyi rom. cath. fögymnasium termé- szettani müeszközei s a zsolnai algymnasium rajzmutatványai. A harmadik vagyis a megyeházi nagyterem kiállítás- helyiségét képezi az országos mintarajztanoda növendékei részéről bemutatott rajz, festészeti-és szobor-mintázati gyüj - teményeinek, valamint a Szabadkai, pozsonyi, budapesti és győri állami tanítónő képezde növendékei kézimunka mutatványainak. Tanitóképezdék képviselve vannak: a budapesti I. kerületi, iglói, soproni, zilahi, m.-szigethi és aradi m. kir. állami tanitóképezdék tanulói részéről bemutatott rajzpéldányok és egyéb taneszközeik által. A negyedik teremben a kalocsai nözárda, az esztergomi érseki tanítóképző intézet és az országos nőképzö egylet felső leány-tanintézetének tanügyi kiállítása s mümunkái láthatók. Az ötödik teremben a kecskeméti polgári leányiskola, kun-szent-miklósi községi elemi leányiskola, az aranyos-ma- róthi leányiskola, a losonczi állami elemi iskola, a nagy-ta- polcsáDyi rom. kath. elemi, továbbá Trencsénmegye tren- cséni elemi felső leányiskola, a szlavniczi, pruszkaí, lédeczi stb. mind a trencsénmegyebeli elemi iskolák részéről kiállított taneszközök és kézimunkák érdemelnek említést. A hatodik terem Veszprémmegye tanfelügyelősége rendelkezésére lévén bocsátva, e helyütt a pápai ev. elemi iskola és ipar rajztanoda, polgári nőtanoda és a várpalotai got olyan magas mértékben egyesíteni, mint ön; az egyik fölemelkedik a föld porából egész az ismeretlen érzések kutatásának magasságáig, hogy meghódítsa magának a szellemi nagyság elérhető birodalmát; s a másik: az a pórias- anyagiság, a mely oly lélekölö szenvedélylyel csüng a játék egyhangúságán ? On gazdag, önnek nincsen szüksége pénzre és én legkevésbé hiszem önt kapzsinak. Ön izgatottság és láz nélkül játszik, önnek még azon szenvedélye sincs a játékhoz, a mi annak ingert kölcsönöz és igazolhatja egyeseknél ezen balgaságot. — Kétség kívül asszonyom, a játék nálam sem nem szenvedély, sem pedig nem balgaság: hanem az időtöltés egy neme. Én nem akarom magamat egészen a játéknak adni, esküszöm önnek, de nem is akarok a sötétségbe visz- szavonulva megértetlenül sóhajtozni. Én nem keresek kevesebbet mint — a hogy a regényekben mondják — egy rokon lelket, a ki engem megért; azaz én egy oly nőt keresek, a ki bennem egy boldogító érzelmet ébreszt, komolyabbat, mint a milyeneket mostanáig éreztem. Életemben többféle szeszélyeim voltak, ízlésből, talán hajlamból, de szerelemből, igaz benső szerelemből soha; ha a fejem meghagyta is olykor magát hóditatni, de a szivem az soha, az mindég szabad maradt. S ha megtalálom azon lényt, ki engem meghódolásra kényszerít, akkor minden utógondolat, minden sajnálkozás és visszatérés nélkül örök istenhozzádot mondok a zöld asztalnak. — Bocsánat uram — mondá Delbonn asszony, félbeszakítva lelkes szavalóját — itt volna az ideje, hogy lefelé zárda növendékeinek taneszközei és kézimunka példányai üaegtekintésre érdemesek. A hetedik teremben különösen kitűntek a sz.-fehérvári „Ferencz József“ czímü nönövelde növendékeinek kézimunkái és rajz gyűjteményei, ezek mellett figyelemre méltók még | pécsi nőzárda elemi leánytanodájának rajzgyüjteményei és női munka mutatvány példányai. A nyolezadik teremben Vargyasné-Pecz Vilma győri nönevelöintézetének s a soproni Orsolya ■ szüzek tan- és nevelőintézetének, úgyszintén a nagy-kanizsai felsőbb leányintézet növendékeinek taneszköz- és kézimunka kiállítása tűnik ki. A kilenczedik teremben a miskolezi p olgári fiiskola, izraelita fiú- és leánytanoda, rima-szombathi elemi fiiskola, diós-győri ujvasgyári állami iskola, szepes-váraljai r. cath. fiiskola és leánynövelde, iglói leány ipariskola és a kézs- márki r. cath. végiskola tárgyai említhetők fel. Végre a tizedik terein kiállítási tárgyai azok, melyek kölönösen magragadják a szemlélő figyelmét s ezek között a szatmári irgalmas nénék nőnevelő intézete részéről kiállított valóban feltűnő női kézimunkák, közöttük egy óriás, hat évig készült s 800 írtra tartott gyönyörű szoba-szőnyeg, továbbá a nevezett intézet növendékei által készített homok képek, utóbbiak között a zárda rajzát feltüntető szines-kép különösen megtekintésre méltó. — Ugyanitt láthatók a már- maros-szigethi m. kir. felső leányintézet növendékeinek kézi munka gyűjteményei. Kijövet a tizenegyedik kisterem megtekintésére tett figyelmessé egy sz.-fehérvári ismerősöm, ki volt szives a kalauz szerepét magára vállalni. Ez egy hat osztályú, osztatlan állapotban levő taneszközöket magában foglaló elemi iskolai tanterem, melynek berendezése, valamint a bejáratnál látható Magvassy Pál pápai tanár által feltalált szemléltető szekrény, kölönösen a nevelés-ügygyel foglalkozók szélesebb körbeni figyelmes megvizsgálására volna érdemes. Ez utóbbi használati módját volt szives egy épen a tanszer killátásnál időző sz.-fehérvári elemi iskolatanitó ur megmagyarázni s alkalmat nyújtani annak megértésére, hogy a nevelésügy előre haladása közben, mily sok tananyag csoportosítható egy különben kis helyen felállítható szekrénykébe. — A feltaláló által szerkesztett utasítás az érdeklődök részére, díj nélkül szokott kiosztatni. A tanszer kiállításnál még kiváltképen megtekintésre méltók a brassómegyei hosszu-falusi államilag segélyzett fa- ragászati iskola növendékei által készített kisebb fafarag- ványok, melyek tekintve használati czélszerüségüket, meg- | lehetős kelendőségnek örvendenek. A tanszerkiállítást elhagyva, oly sok figyelemre méltó dolgok szemügyrevétele után, az egyszeri emberként önkénytelen azon kérdés támadt gondolataim között, - hogy „Ubi est Tolnavármegye“ ? Geographiai fekvését hála a sorsnak igen jól ismerem, de a tanszer kíáilitáson való képviseltetését, sajnos! nem volt szerencsém tapasztalhatni. — Pedig Tolnamegyének is vannak intézetei: két algymnasium, egy polgári iskola s megannyi elsőrendű elemi tanodája. — Vagy talán ezeknek nevelőihez nem jutott el a czélbavett tanszer kiállítás hire? — —-------— — — Fe hérmegye felekezeti és községi iskoláinál alkalmazásban levő tanítók a tanszer kiállítás megtekintésére, az illető iskolákat fentartó testület költségén utaznak el s ezen gondoskodás anynyival is inkább helyesnek és dicséretre- méltónak tartható, mivel a különben nem a legjobban díjazott tanítóknak gyakorlati szakkörükbe vágó tapasztalatok megszerzésére azok minden megterhel tetése nélkül alkalom van nyújtva. Tolnavármegyétöl s illetőleg annak minden egyes községétől helytelen volna megvárni, hogy tanítóit, az oly nagyon szükséges gyakorlati ismeretek megszerzése tekintetéből saját költségén Sz.-Fehérvárra utaztassa; de hiszen tudmenjünk, érzem leányom karjának remegésén, miszerint az est hűvösségre kezdi magrát nála éreztetni. — Menjünk tehát minél gyorsabban — viszonzá Gaston élénken. A gondoskodás egy oly drága egészségért, legyen még azon kimondhatatlan érzésnek is elébe téve, melyet én ömlengéseimmel az önök közelében éreztem. Majd egyszer-máskor, ha ön megengedi, újra fogjuk kezdeni mulatságunkat. Semmi sem oly édes, mint a szabad természet ölében az érzelmek és hajlamok fölötti bölcselkedés. E tekintetben én is osztom Jean-Jacque Jacques eszméit és nekünk itt Spaa körül anynyi szép kilátással kínálkozó tájaink vannak, hogy a Chanmettetok vendége sohasem tekinthette volna át egy bizonyos meghatottság nélkül ... Ha ön beleegyezni tudna asszonyom és elfogadná, a cicerón minőségben lennék bátor magamat ajánlani . . . — Tiszta szivemből fogadnám az ajánlatot — mondá Delbonn asszony — ha nem félnék a fáradtságtól. — Egy kocsi meg fogja tenni a szolgálatot. — Szerencsétlenségemre fogatom nincs itt és azon kocsik és szerszámok, vagyis rokkant fogatok, melyek itt és a vidékben találhatók — nem fogom ön előtt titkolni — legkevésbé sem örvendnek előszeretetem vagy bizalmamnak. így beszélgetve érkeztek a szálloda elé, Gaston elbúcsúzva hölgyeitől, engedőimet kért tőlük, hogy hódolatait tehesse náluk. A ki látta kölcsönös érintkezésük állapotát, az minden ellenvetés nélkül szentesítette, (Folytatása következik.)
