Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-05-18 / 20. szám
és duzzogó, nyughatatlan magaviseletét tanúsítanak, Bűtől felnőttebb korban sem képesek szabadulni. A tornázás czélja tehát: visszaszerezni azon erőt, mely az egyoldalú nevelés következtében elveszett s visszaállítani azon egyensúlyt, melynek a testi és lelki erők aránylagos kifejlesztésénél íenáll- nia kell. A rendszeres következetességgel űzött tornázás kétségkívül nagyban fogja fokozni nőink kedélyhangulatát, melyre kizony mindég nagy szükség lesz. Nem szabad azoknak semmi iránt is közömbösnek lenni, hisz az társadalmi rendeltetésökkel merően ellenkeznék, Valóban szép és magasztos szerep jutott nekik osztályrészül, melynek köréből nem szabad más irányba zökkenniök. Az ő rendeltetésük az emberi nagy társadalomban a hosszas és fárasztó munka folyamán az igazi kedélyességet érvényben tartani és közvetíteni; mert valóban baj volna, ha nem lenne, ki letörölje homlokunkról az izzadságot, verejtéket, melyet a napi fáradalmak késztettek oda; ki balsorsunkban részvétes védő angyalként álljon oldalunknál, ki az élet küzdelmei között kitartásra ösztönözzön ott, hol kell, óvjon és nem lenne ki Balsors s szerencse közt mind egyiránt Vigasztaló, mosolygó genius gyanánt övedzne körül. A piperére vonatkozólag pedig szabad legyen — jelen mulató fiatal barátaim figyelmeztetésére — megjegyezni, hogy túlságos elterjedésének nagyrészben ők az okai. Nem szükséges fejünket törni a miatt, hogy kitalálhassuk, miért szeretnek napjainkban a leányok inkább a pipere és regényolvasásnak, nem pedig a hivatásszerű házi foglalkozásnak élni. Mert a mostani fiatal ember, ha belép egy család körébe látogatást tenni s látja történetesen a a kisasszony részéről, miszerint az konyhai munkát teljesít, edényt súrol, vagy mosogat, a világért sem mondaná: „Csókolom kezét!“ s nem is intézné a kérdést: „mint méltóztatik kedves nagysád lenni?“ hanem egyszerűen beköszöntene a szokásos „jó napot kívánok “-kai. Ellenben, ha őt dús pamlagon — kezében egy regénynyel — heverészve lepheti meg, óh — ez esetben bekövetkezik a sűrűbbnél sűrűbb hajlongás; — van ekkor „drága nagysád!“ meg „kezét csókolom!“ és mit tudom még mi minden. Azért aztán, ha egynémelyek mindjárt óhajtanának is a házi teendők teljesítésébe tényleg befolyni, minden jóakaratuk daczára abban kell azt hagyniok, nehogy körükből a fiatal, sok tekintetben tapasztalatlan udvarlókat, (tisztelet a kivételnek,) kik közöl mégis találkozhatik egy, ki a nősülésre fejét reávetendi, elidegenitsék. Sajnálatra méltó helyzet! Mindezekkel, mint a gyakorlati életből merített példákkal, ugyhiszem, sikerült bebizonyítani fönebbi állításomat t. i. hogy a pipere és az édes semmittevés ez idő szerinti általános elterjedésének nagy- részben a fiatalok az okai. A nők ezáltal minden, a test egészséges fejlődésére szolgáló tevékenységet nélkülözvén, nem lehet azon csudálkoznunk, hogy szabályszerüleg, — egészséges külsővel biró — kifejlett alakokat közöttük csak elvétve lehet szemlélnünk. Szóljanak a példák mellettem! Ilyetén körülmények között azért helyén látjuk, hogy a tornázást a női osztályra is kiterjeszteni iparkodnak. Az csak valódi jótétemény volna rájok nézve. Azon egy órai időmulasztás mellett szépen elvégezhetik mindig egyéb házi teendőiket is.“ Az ekként folytatott s bevégzett mondókámat kedves urambátyám mindenekben helybenhagyván, nemsokára eltávozott. Végül hangoztatá: „öcsém, sok tekintetbeu sikerült önnek a szeg fejére csapni!“ — Egyebekről a jövő számban. Különfélék. — A tolnai ref. egyházmegyei tanitóegylet 1879. évi május hó 23-án délelőtt 10 órakor a kölesdi ref. egyház tanácstermében tanító egyleti közgyűlést fog tartani. A gyűlés tárgyai több fontos egyleti tan- és gyámtári ügyek leendnek. — A helybeli casinó-egylet kerti helyiségében éven- kint rendeztetni szokott estélyek az idén is, e hó 31-töl kezdve minden második szombaton fognak megtartatni. — Azonban kivételesen a május 31-ki, a pünkösdi ünnep közelsége miatt junius 2-án vagyis pünkösd másod napjára lesz elhalasztva. Ha a kedvezőtlen idő valamelyik estély megtarthatását netán gátolná, ez esetben az elmulasztott estély a reá következő szombaton fog pótoltatni. — Kezdete 8‘/i órakor. — A hölgyek kéretnek egyszerű házi ruhában megjelenni. Szegzárd, 1879. május 15-én. A rendezőség. — Sétaterünk tervbe vett nagyobbitása tehát vala- hára valósulása felé kö zeleg, legalább azt látszik igazolni a Kópacsek-féle házelőtt húzott árok, melynek ásásán a per- medező eső daczára, két ember buzgólkodott a közelmúlt napokban. Ugyanis ezen árok jelöli a határt, meddig a na- gyobbitás történend. Jóllehet, többen azt óhatották volna, vajha az egész tér, föl, nem egészen a gyöpmester-féle lakházig, befásittatott volna; de a bizonyos okok miatt nem történhetett meg és igy egyelőre be kell érnünk ezzel is. Kezdetnek ez is elég. És e területen, ha az befásittatni és talaja rendeztetni fog, kiki meggyőződhetik arról, miszerint elég kényelmesen lehet azon mozogni egyszerre akár hány családnak. A kicsinykedő aggodalom egyesek részéről meg fog szűnni. Mint halljuk, az utak és általában a tér, hordott anyaggal lesznek feltöltve s murvával egyengetve, hogy az eddig oly nagy szerepet játszott „libapromonade“ magasságát eléijo. Kétségtelenül áldásos egy hely lesz ez mindazokra nézve, kik hivatalos állásuknál vagy egyéb körülményeknél fogva naphosszat szobában kénytelenek tartózkodni. Főleg pedig hölgyeinkre nézve kínálkozik az több előnnyel, melyeket a múlt mostohaságának megboszulására — jó lesz minél jobban kiaknázni. Mindenesetre örömmel jegyezzük föl e tényt, mely a székváros haladásáról tanúskodik és kívánjuk, vajha mielőbb már az ültetendő fák szép lombjai alatt élvezhetnők az üde friss levegőt, melyre bizony igen nagy a mi szükségünk. Alig hogy behódoltatta a török Baranyát, Tolnát, Somogynak jó részét, itt is meghonositotta sajátszerü közigazgatási rendszerét, melynek alapja, egész kivitele a hadi czélok könjnyebb elérhetésére volt irányozva. Az egész középkoron át vidékünkön sok apróbb vár létezett, melyek részint a király, részint egyes nemzetségek birtokában voltak. Eme kastélyokat vette a török mindenekelőtt hatalmába, tele rakta őket kisebb-nagyobb rangú lovas és gyalog katonákkal és hogy zsoldjuk által a kincstár vagy szultán terhelve ne legyen, fentartásukra a körülfekvő falvak rendeltettek; más szóval: elhajtotta a török a régi földes- urat és maga ült a birtokba azért, hogy jövedelmeiből har- czosokat tartson hazája védelmére. A szétszórtan feküdt kastélyokat a katonai szervezet várhálózattá alakitotta és főerösséggé, központtá vált az olyan hely, hol egy hadtest első tisztje a b é g székelt. A bégek kerületei — 1 i v a, vagy szandzsák felett a budai basa uralkodott. Úgy voltak szervezve, hogy a budai basa ha kiküldte parancsát a liva székhelyére, pld. Simontornyára a béghez, ez azonnal továbbította valamenynyi alatta álló kisebb várba alantas közegeihez; harmadnapra már Simontornyára gyűlt Ozora, Koppány, Tamási és valamenynyi a bég hatalma alatt álló vár timariotája, vagyis ki katonai rangot viselt és hübérül birtokot kapott azért, hogy harczosokat tartson. 14-ed napra valamennyi bég az összes alájuk tartozó ispa- hisággal csatlakozott a basa zászlajához és aztán bármeddig vagy bármerre folyt a hadakozás, ki-ki saját költségén vett benne részt és alóla semmi módon ki nem vonhatta magát. To Ina vármegye a 150 éves török uralom alatt a következő lírák között volt szétdarabolva: A budai livához tartoztak a duna-földvári, böcskei és paksi palánkok. (Pakshoz tartozott még Fájsz és Duna- Vecse is.) A szekszárdi liva kerületében feküdtek az anyavári, tolnavári, nádasdi, szászvári, váralljai és hidasi kastélyok. Az ozorai, felső-nyéki, koppányi, tamási-i, döbröközi, dombóvári, dáróvári ispahik mind a simontornyai bégnek engedelmeskedtek. A mohácsi livához végre a bátai és szekcsöi kerületek tartoztak. Emez alapvonásaiban vázolt beosztás az idők folyamán több változást szenvedett s fökép ahogy 1566-ban elesett Zrínyi Miklós és elveszett Szigetvár, a hódoltság terjesztésével az eddigi tagosulat is tetemesen átidomult. Livaságra emeltetett Törő k-K o p p á n y és Simontor- nyától csatoltatott hozzá Tamási, Henyevár, Kaposvár (a mint akkor nevezték: Kaposujvár,) Dáróvár, Dombóvár, Döbrököz, Kurd, (ennek is volt valami ideig a török által készitett kaposvölgyi nagy töltést és átjárót védő palánkja) és Márévár; Simontornya ezután jobbára Fehérmegyére és Veszprémre terjedett. A mohácsi liva ez időben megszűnt, illetőleg a szekcsöi és pécsire oszlott, az előbbi nyerte a mohácsi liva előbbi tolnamegyei területét, ez utóbbi Somogybán foglalt uj birodalmat. A vármegye régi határait, szervezetét elsepervén emez új beosztás, nem csuda, hogy a régi megyei élet csakhamar teljesen elenyészett. Hisz a csak részben behódolt Somogy is Zalával egyesült, itt tartotta gyűléseit. Verböczy Imre volt utolsó főispánunk a török uralom előtt, szigetvári Horváth Márk, bár alatta még tartatott tolnavármegyei congre- gatio Szigetváron, már nem viselte a föispáni czimet. — Színészeink a holnapi darabban búcsúznak; ma vasárnap adják: Csizmadia mint kisértet; hétfőn: A dijnok vagy: Róza? Rozette? melyik hát? Az előbbi egyike legjobb darabjaink közül való, sok törül metszett eredeti vonás színezi azt. Méltó a megtekintésre. — Az utóbbi darab teljesen uj, Geiger Gyulától. Hisszük, hogy ez is megfelel a közvárakozásnak és közönségünknek egy. élvezetes estét szerzend. Szabadjon reménylenünk, hogy szinházi közönségünknek a társaság szorgalmát méltányolván, a kellő számban vesz részt ez utolsó két előadásán. — A rövidlátói» sokkal inkább szerzett mint öröklési baj. Keletkezésének elhárítására nagy befolyással lehetnek az iskolai hatóságok és tanítók. Túl hosszú ideig tartó ülés, hajlott mágatartás, a fejnek csekély távola az olvasó- vagy irókönyvtől, a napi tanítás hosszas kiterjedése, a tanórák helytelen beosztása, túl rövid Szünetköz, házi feladványokkal való túlhalmozás, mind oly mozzanatok, melyek az öszszervezetre való rósz befolyásuk mellett különösen a rövidlátás keletkezésére szolgáltathatnak okot. A gyermekek rövidlátása a szülőkre nézve közönbös nem lehet, miután a rövidlátó szem már magában testi fogyatkozás. Azért gondosan ügyeljünk arra, hogy a gyermekektől a rövidlátást előidéző minden körülmény távol tartassák s azokat az apró tárgyakkal való hosszas kézi munkálkodás helyett inkább a szabadban sétáltassuk, velük, főleg a szemre jó hatással levő zöld mezőre, erdőre sat. hosszasabban nézessünk. K. K. — Uj politikai napilap jelenik meg, melyre az előfizetési felhívás a következőleg hangzik: Előfizetési felhívás az „Uj Pesti Napló“ czimü napilapra, a hazai és világpolitika, a fővárosi és vidéki közügyek, az irodalom és nemzetgazdaság köréből. Az „Uj Pesti Napló“ a kisebb napilapok alakjában jelenik meg, de közölni fog mindent, ami a magyar olvasóközönséget érdekelheti s közölni fogja mindezt gyorsan, híven és a tárgy érdekességéhez képest kimerítő részletességgel, Programmunk: Igazat mondani! Kül- munkatársainkat úgy választottuk meg, hogy azon rendkívül szerencsés helyzetben vagyunk, mikép teljesen megbiz- ható forrásokból meríthetjük eredeti híreinket, s külön tudósításainkat, a melyekre roppant súlyt fogunk fektetni. E czélra a külföldről, nevezetesen pedig a Balkán-félszigetről számos levelezőt szereztünk lapunk részére s a megdöbbentő nihilista rémuralom hazájából, Oroszországból tekintélyes tudósítók támogatását biztosítottuk t. olvasóközönségünk tájékozására. A vidék hireit számos levelezőnk fogja közölni s a fővárosi tudósításokra gyorsírókat alkalmazunk, kiket a nagyobb érdeklő események alkalmából a vidékre, esetleg a külföldre is kiküldünk. Naponkint élénk vezérczik- kek, kimerítő és megbízható nemzetgazdazdasági rovat, változatos újdonságok, jól kiszemelt érdekfeszitö regények, könnyed tárczarajzok, szakavatott művészi és irodalmi bírálatok fogják gazdagitani lapunkat. Mellékleteink időközönként az egyes szakügyeknek lesznek kizárólag szentelve, vagy jó kivitelű képeket fognak nyújtani, a hol a toll elégtelen az események megörökítésére. Budapest, 1879. április 12-én. Az „Uj Pesti Napló“ szerkesztősége Pap Gyula, szerkesztő. — Az „Uj Pesti Napló“ a kisebb napilapok alakjában naponkint egy íven, a szükséghez képest mellékletekkel fog megjelenni. Megindul május 15-töl kezdve s előfizetési ára a fő károsban házhoz hordva, a vidékre postán küldve: Egy hónapra 1 frt. Negyedévre 2 írt 50 kr. Félévre 5 frt. Egy évre 10 frt. — Folytatása a szegedi árvízkárosultak javára Szegzárd nagyközség elöljárósága részéről gyűjtött s 1879. évi márczius hó 26-án a nagyméltóságu m. kir. belügyministe- riumhoz felküldött 188 frt 88 kr, 2 db. ezüst forintos, 1 db. így történhetett, hogy midőn a hosszú álom után felébredt Tolnavármegye határait újból kellett megállapítani és Eszterházy Pál nádor a régi területet vagy egy hatod részével megcsonkította. Említettem, hogy nem a török kincstár tartotta a katonákat, hanem egyes tisztek, kik e czélra birtokokat nyertek, más szóval a faluk, a jobbágyok, kik az ispahit uralták. Ha meggondoljuk, hogy a török az időben hóditó és mily harczias vala, elképzelhető, mily teher nyomta a szegény nép vállait. A melyik tiszt a menynyi birtokot kapott, jövedelme arányában tartott zsoldosokat. A nyerhető jövedelem ellenőrizésére szolgált a defter. A defterdár időről-időre bejárta a livákat, elment a falukba, feljegyezte a lakosokat, a tizedet, a vámot, minden más haszonvételt és e felvétel szolgált a kötelezettség — a tartandó katonák számának meghatározásánál irányadóul. Ismeretes a török államban már akkor létezett corrup- tió, hogy pénz nélkül semmit és ajándékkal mindent el lehetett érni; köztudomású, hogy az ispahi ideiglenesen birta birtokát, a mig rangban elő nem lépett, vagy állomásának helye nem változott s ez esetben birtoka hivatali utódjára szállt; mi indította volna tehát az új földes urat nem beruházás, de csak arra is, hogy kímélje jobbágyait ? Idegenek voltak előtte, gyaurok, ellenségei; pénzre volt szüksége, gazdagodni is vágyott, tehát az amúgy is nagy súlyt még nehezebbé tette, zsarolt, csalt, lopott, illetőleg boldogult, a hogy boldogulhatott, követte, a mit tapasztalásból tanult. Szükség lesz, hogy a jobbágyság ezerféle tartozásai közöl a főbbeket kissé részletesebben ismertessem, csak igy nyereadünk fogalmat az akkori életről s hogy mily terhek nyomták a nép vállait. (Folytatjuk.)