Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-05-04 / 18. szám
18. szám. Szegzárd, 1879. vasárnap május 4-én. Hetedik évfolyam. Megjeleli: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchénvi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egy 1 etnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 ,, 50 „ Egyes szám ára .-------10 ,, Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. A szegedi árvízkárosultak részére e lapok szerkesztőjénél a következő adományok folytak be: Egy vendéglői társaság fogadásból származott ajándéka , . . 1 frt — kr. A kakasdi rom. kath. lelkész és az ottani hiveknek ö Felségeik ezüstmenyeg- zöje alkalmából tartott isteni tisztelet ílatti adománya . . . 7 frt 20 kr. A Högyészen folyó évi april 27-én megtartott műkedvelői előadás jövedelme fejében beküldött Volfart János jegyző ur Eddig kimutattatok 90 „ — „ 709 „ 60 „ Összesen befolyt 807 frt 80 kr. A k ü z d t é r. Anélkül, hogy a t. VictorieiL.I., Victorien II. és a t. nőegylet feljogosítottak volna arra, miszerint én is a küzdtér szinhelyére lépjek, (Victorien ur ne gondoljon ám a darázsfészekre) mégis elég merész vagyok csekélységemmel azon megjelenni, mert teljesen megvagyok győződve arról, hogy az egész küzdelem, mely utóbbi időkben a Victorienek és a Szegzárd-tolnamegyei nőegylet közt úgy köpönyeg alatt foly, nem ellenséges érzület, hanem jóakaró figyelmeztetés és félreértésen alapul. Tántorithatlan igazságszeretetem késztet, a fátyol félrelebbentésével a tényállást egy kissé szellőztetni, bár eleve tudom, hogy veszélyes talajra lépek akkor, midőn ez ügyre vonatkozólag teszem reflexióimat. Ez alkalommal önkénytelenül eszembe jut egy valóban szánandó párbajsegéd sorsa, ki a pillanat hevétől elragadtatott vivók közé lépve, az ő pessimismusával kifogásolá a szabályszerüetlen eljárást, miközben a vivók egyikének kardja a jobb, a másiké pedig a bálfülétől fosztá meg; tehát a szószoros értelmében — fültelenittetett. Ily idegrázó eseményekre gondolva hősies bátorságom ingadozni kezd; azonban Themis Istennő fenyeget djjával s megjegyzi: ki haboz az igazság kimondásában,a felett az anathema mondatik ki. Jó szellemem pedig fülembe súgja: hogy hajdan a keletiek a szép beszédet ezüsttel, a bölcs hallgatást pedig arannyal jutalmazták. E csábos szavakra bátorságom ismét jóval alább száll. Vannak az érzemény világnak regiói, melyek teljes becsülésre méltók, —hanem ezek közé absolute nem tartozik a gyáva félénkség, tehát én is törekszem e nemtelen érzelem leküzdésére s jelszavam: bátran előre! A Szegzárd-tolnamegyei nőegyesület áldásos működésével oly fényes nymbust vivott ki magának, mely előtt az érdeklettek a legihletettebb kegyelettel hajolnak meg s ezen egyletnek Sass Istvánná ur- hölgy nemcsak alelnöke, hanem éltető lelke is egyszersmind ; minthogy ő az, kinek emberbaráti érzelméből kifolyó lankadatlan ügybuzgósága a többi tagokat is a viszonyokhoz mérve tevékenységre bírja. Az övé azon magasztos szerep, mely hasonló a vigasztaló angyaléhoz, ki a részvét varázsfátyolával a meg nem érdemelt szenvedések könyeit törli le. De valamint a legkiválóbb emberi nagyszerűségeknek is vannak hibái, — mi azonban nem von le értékükből, mivel érdemeik által ellensulyozvák — úgy van a nőegyletnek is. S vájjon ki tehet arról, hogy a hatalmas közvélemény éles tekintetét, TÁRGZA. Mire jó az álom. (Karczolat.) Höchste scandal! ...............hát ti nem is szólnátok az ember nek, hogy együtt tárczaczikkezve, engem is érne egy kis szele a nagy publicum sóhajos elismerésének. Nem tudom különben, mit akartok nélkülem elérni, — mikor ap- raja-nagyja réges-régen tudja, hogy nőkkel szemben én vagyok az udvariasság hü kinyomata. No de mégis látszott rajtatok, hogy hiányoztam, mert majdnem gorombák voltatok a sok ide-oda dobált udvariassággal. Azt hiszem „jó napot“-nak ennyi elég, mert majd úgy járok, mint a decsi pógár, mikor a törvényszéki pertárba bemenvén, az ott ülő nagyon fiatal (de csak kinézésre) bajusz és szakáll nélküli pertárnokot fel sem véve, embert keresett a pertárban, — el nem akarván hinni, hogy már ilyen ifjonezok is billegetik az igazság mérlegét. így tértem el én is feladatomtól, avval a különbséggel, hogy én embert keresve...............asszonyt találok. Az t mondom gyerekek, (kissé már deresek) hogy ne coquettirozzatok anynyit és oly nagyon a nöegylettel, mert mint leendő nagyapák fogjátok megbánni, hogy apák lettetek .........................azaz pardon, — hogy merni merészkedtetek. Unokáitokon fogja ádáz boszuját kivenni a kérlelhetlen jövő, a még kérlelhetetlenebb múltért................ti ér tetek. De nem is tudom mit fészkelödtök s különösen te drusza IL, — a kinek könynyen sorsa lehet, hogy a jótékonyság és könyörületességben páratlan nöegylet a nyári | fürdőé vadra megszavaz részedre nehány száz . ................... „szerenc sés utat“ — jó kivánatot. Mert az érdemes egylet egyes tagjai, érdemesebb szemüvegen kistiblizik, hogy beléd már csak vizitbe jár a lélek. (Az „érdemes“ szók toll- bibából erednek, „érdekes“-t akartam írni.) Hanem ha igv folytatod dolgodat s eddigi elveidhez bü maradsz, nemhogy megfoltoztatnák rossz májadat, hanem a legközelebbi bálban valamennyi élő szoknyás lény, gardedame és nem gar- dedame elhí egy egy tour „dreischritt“-re, hogy minél hamarább kiszoruljon belőled az epés pára. (Ha nem lennének nekem is elveim, irigyelném helyzetedet.) Ne folytasd bát, hagyj fel folytonos incselkedéseddel, meglásd nem bánod meg. (Úgy köztünk megsúgom, hogy szeretnek ám téged............titokban.) Tedd meg a kedvem ért s ne keverd fel többé a még védett szemeket is ellepő egyleti porfellegeket. Te veled máskép állok drusza I. Téged már nyiltan is szerettek, hanem a múltkori czik- keddel eljátszottad renomée-dat; de ha megtérsz, én hiszem, hogy tárt karokkal befogadnak, mert hisz nem régen még az ö sójukon élőd tél. (A hasonlat illem es voltának kifogás képesítésére az idő folyamának rövidsége szolgálván.) Nagyra becsülöm benned a közéletben tapasztalt re- servált modort, higgadtságot, hanem a tintád alighanem Titán Laczi kalamárisából párolgóit szobádba, melynek levegője telítve lévén, megváltozott eszméiddel csep- pekben hullva tintatartódba, okozta a szerencsétlen s vál- tozbatlan végzetet, hogy te is segitesz a drusza H.-nak, a helyett, hogy nálamnál fennköltebb ihlettségü s hivatottabb toliaddal, vagy nyelveddel hozzám hasonlóan korholnád közös druszánk hibáját. mely a fényes érdemek hosszú sorozatát kellőleg méltányolni tudja, az árny folt sem kerülheti ki s hogy esetleg a közvéleményt Victorien ur (melyik ?) volt oly kegyes elég correcten viszhangozni, minek kétségkívül az az üdvös hatása leend, hogy ezáltal a választmány azon meggyőződésre jut, miszerint a végletekig vitt túlbuzgóság épen nem válik előnyére az egyletnek. Az érintett szélsőség azonban korán sincs kapcsolatban a t. alelnökkel, hanem kizárólag egy-két választmányi tagnak tulajdonítandó, kik gyakran a helyes szempontból hozott indítványnak opponálni szoktak, elfogultan s egy oldal ulag fogván fel hivatásukat és annyira küzdenek véleményük mellett, hogy a szelidebb lelkületüek nem akarván, erősebb vitába bocsájtkozni, egész önmegadással lemondanak saját nézeteikről és ez által a határozat egészen más irányba téríttetik, mint azt a higgadtabb rész óhajtaná. Eszerint akkor, midőn Victorien ur (melyik?) az egyletet hibájára figyelmeztette, nem hogy ellenségévé, hanem lekötelezettjévé tehette csak az egyletet. Vagy az esett zokon, hogy a vádolás nyiltan történt? De hiszen Victorien ur (melyik ?) (ha nem csalódom) e lapok 12-ik számában közlött társadalmi irányezikkében elég udvariasan és kíméletesen figyelmeztette az egyletet. Avatott tollával tüzetesen elemezvén a különböző egyesületek egymás irányábani kötelmeit s egyéb feladatát, ahol is a többi közt ezeket Írja: „Azon egylet, mely a többi egyletek és társulatok hátrányára van, hasonlít Mióta szorult ki belőled a szép, nemes s különösen a jótékonyság iránti érzelmekből azon nagy portzió, mit kis- sebb adagban előttünk is feltüntetél? Mi és ki bánthatta gyöngéd kebledet, hogy eszméidnek új spbaerajában ily hamar küldöd röppentyűidet az alig ott hagyott fészekbe? Kedves druszám I.! Te neked azt ajánlom, mint drusza H.-nak, hogy maradj a kuczkóba, mert velem is meggyül a bajod. (Nem félsz?) Tudjátok meg végre drusza I. és H., hogy én helytelenítem eljárástokat s hogy talán sikerülhessen jó tanácsosai benneteket visszatéríteni, meg is mondom miért. Mert nem járja nőkkel incselkedni, vagy plane nyílt küzdtérre lépni akkor, midőn minden lépésük jótékonysággal van egybekötve, midőn oly nagyszerűen adakoztak Szeged részére s anynyira pártolják a .............szinmüvészetet. Nem j árja különösen mint egylettel szemben, melynek tagjai a szépség, kellem .... (Tybü! most jut eszembe, hogy a drusza I. erről már cántált a múltkor.) Még egy szóm van hozzád drusza I. Múltkori czibked- ben a jegyző úrról homályosan s — horrendum dictu — csak zárjel között emlékezel meg. Ez tőled határozottan nem szép ! — mert utóvégre is ha a jegyző ur érdemeit a nagy közönség előtt kell méltányolni . . ................f; (ejnye de k ár, hogy hivnak, szerettem volna befejezni; jegyző ur bocsánat!) * * * Kedves druszáim! Képzelhetitek, mily rossz éjjelem lehetett, mikor ilyen álmák gyötörtek. Hívetek Victorien III«
