Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-04-27 / 17. szám
mindegyiknek hely, hogy szolgának szegődjék télre ? így szaporodik a falusi proletariátus. Mennyivel jobb volna, ha a besorozott újon - czot, mint azelőtt, azonnal megnyirnák s felöltöztetnék katonának s vinnék. Rövidebb volna a sirán- | kozás, nem volna alkalmuk garázdaságot elkövetni; a szüléknek s elöljáróknak sem volna alkalmuk őket elkapatni, elkényeztetni; aztán tavasszal kezdődvén a tényleges szolgálat, tavasszal tellenék le a három év, tavasszal jönnének haza, nyári kenyérkeresetre ; mint cselédek is találnának szolgálati helyet. A besorozás utáni itthonmaradásban nem látok semmi hasznot, sem anyagi sem erkölcsi előnyt; a rögtöni berukkoltatásban oly sok anyagi és erkölcsi előny van. Miért akarta 1868-ban a kormány és országgyűlés igy alkotni a törvényt, amint van s miért nem változtatják meg a honatyák s a kormány azt az anyagi s erkölcsi károkat felidéző paragrafust ? Szeretném a közjó, a közrend, az élet- s vagyon- biztosság, a közerkölcsiség érdekében, ha szavaim a közvéleményben s különösen az illetékes körökben viszhangra találnának; vagy ha talán nem volna igazam, szeretném hallani az ellenérveket, amaz idéztem .törvényparagrafus alkotását s fentartását igazoló észszerű (?) indító okokat. Ninos. I Különfélék. — As uralkodó pár egybekelésének 25 éves évfordulóját folyó évi april 24-én kegyelettel ülte meg a székváros. Már kora reggel a középületek íellobogóztattak s a kedvezőtlen idő daczára a templomok megteltek áhitatos közönséggel. Lapunk megjelenési ideje lehetlenné tette, hogy a nap fontosságát annak idején kellőleg méltányoljuk s igy kénytelenek vagyunk utólag, de bensőleg fejezni ki az üdv- kivánatot, melyre mint a közélet orgánuma, a nagy- közönség nevében is jogosítottnak érezzük magunkat. Adja az ég, hogy az uralkodó pár élete folyton derült és megelégedett legyen s környezze őket népeik szeretete, mindvégig úgy, mint most. Ez a legjobb kívánság, melynek úgy a szeretett király és királyné, mint nemzetünk érdekében kifejezést adhatunk !!! — Az adakozókhoz. A lapunk szerkesztősége által a szegedi árvízkárosultak segélyezése czéljából megindított gyűjtés folyó évi april 20-ig 709 frt 60 krt eredményezett, mely összeget ugyancsak folyó évi april 21-én a m. kir. belügy-ministeriumnak felküldöttük. Ennek igazolásául közöljük a felküldés alkalmával a szegzárdi m. kir. postahivatal által kiállított következő elismervényt: Elismervény arról, hogy Boda Vilmos ur a szegedi árvizkárosultak javára mai napon a m. kir. belügyministeriumhoz czimezve 709 frt 60 krt tovaszállitás végett feladott. Zarubay Ferencz, m. kir. postamester. — A szegedi és tiszavidéki árvízkárosultak ré - szére újabban Simoncsits Béla a völgységi járás szol- gabirája 233 frt 60 krt, — Fördös Géza a dombóvári járás szolgabirája 424 frt 19 krt gyűjtött. — „A királyi ünnep emléke“ ezimü füzetke e napokban hagyja el a sajtót, ára 10 kr lesz. A füzetkét az „Eötvö8-alap“ gyűjtő bizottság tisztikara már áttekintette s ennélfogva azt a néptanítóknak terjesztés végett melegen ajánlhatja; a iüzetke becses nemcsak azért, mivel anyagot szolgáltat a királyi ezüstmenyegző alkalmával tartandó s a nemzeti érzületet fejlesztő ünnepélyes tanítások számára hanem azért is, mivel mint történeti olvasmány később is mindig felhasználható leend. Azon tanitó uraknak, a kik a könyvecskét a „Népnevelők Lapjá“-nak szerkesztősége avagy az „Eötvös-alap“ titkáránál (Luttenberger Ágost, ev. tanitó Deáktér 3.) nagyobb menynyiségben rendelik meg postautánvéttel, 25 százalék, kisebbnél 15 százalék elengedtetik. A munka szép képekkel lesz díszítve s később Kókay Lajos könyvkereskedő (Károly-utcza IV. kér.) bizományába kerül. Kiadója a budapesti tantestület, nyomtatja a Franklin- Társulat. A füzetekből befolyó tiszta jövedelem lelerésze az árvízkárosult tanítóké, felerészben pedig a néptanítók Eötvös- alapjáé leend. — A szegzárd-tolnamegyei uőegj let alelnöke a következő levelet intézte hozzánk, melyet az abban kifejezett kérés folytán egész terjedelmében közlünk. A levél igy hangzik: T. szerkesztő ur! April 20-iki tárczaczikkére vonatkozólag tisztelettel felkérem, rendezzen szinte egy jótókony czélu előadást a szegediek javára és szíveskedjék ezen kérésemet válaszk ént fennevezett czikkére becses lapjában közzétenni. Sass Istvánná, alelnök. (A legbehatóbb igyekezet daczára sem voltunk képesek, szégyenünkre, a „czél- zást,“ mely ezen levélben valószínűleg rejlik, megérteni s igy felelet helyett arra szorítkozunk, hogy a tisztelt beküldőt változhatatlan tiszteletünkről biztosítjuk. A szerk.) — Nagy-Doroghról a következő levél érkezett hozzánk : Tisztelt szerkesztő ur! A „Budapestének folyó hó 2-án megjelent 91-ik számában Kovács Ferencz nagy-doroghi közgyámról azon hir közöltetett, hogy Szabó István végrendeletéből a végrendelkező nejének nevét, ki örökösnek neveztetett, kivakarta és helyébe saját nevét irta, mely hamisítás miatt ellene a bünfenyitö eljárás folyamatba is tétetett. Kötelességünknek tartjuk az ily módon pellengérre állított közgyám becsületét megvédeni és ezért kijelentjük, hogy Szabó István végrendeletéből neje neve kivakarva nem lett, abba Kovács Ferencz közgyám neve be nem íratott, Kovács Ferencz ellen bünfenyitö eljárás folyamatba nem tétetett, az egész közlemény pedig merő koholmány. Kérjük t. szerkesztő uratszíveskedjék ezen helyreigazító sorokat becses lapjában közölni — addig is mig a közgyám törvényes elégtételt vesz azokon, kik felelőséggel tartoznak azért, hogy alaptalanul oly súlyos váddal illettetek nyilvános hírlapban. Kelt Nagy-Doroghon, 1879. ápril 20-án. A községi elöljáróság: Galag János, bíró, Róth János, jegyző. — Bírósági jelenet. Hogy mily mértékben képes egynémely szinigazgató tagjai képességét felismerni és méltányolni, illustrálja a következő eset. Bártfay Antal, úgyis, mint neje képviselője 39 frt iránt kisebb polgári pert indított Kovács Mór szinigazgató ellen. A tárgyalás folyamát e helyen mellőzve, el nem hallgatható a nevezett igazgató azon nyilatkozata, - hogy ö Bártfay urat súgónak szerződtette és használta. Boldog Isten! Ha a nevezett igazgató mint jellemes ember az igazsághoz híven akar egyik pályatársáról, vagy társulata egyik tagjáról nyilatkozni, úgy Bártfay űrről azt mondhatta volna, mikép társulatának lelkét, egyik a színészet fogalmával leginkább tisztában levő tagját kénytelen veszteni, annak távozása esetén. Mert csak lapunk színi kritikáját tekintetbe véve, mutasson fel a nevezett igazgató határozottabb s minden szereplést inkább kiemelő kritikát társulatának egyéb tagjairól, mint Bártfayról; de eltekintve a bírálatokat ha valamely különben „minden tekintetben“ elejtett darab mégis a közönség némi elismerését és megelégedését vivta ki, mindenesetre amegmentők közt Bártfay ur volt az, ki a legnagyobb mértékben érdemelte az elismerést. Többet mondunk maga a szinigazgató egy Ízben úgy nyilatkozott, hogy Bártfay az Isten társulatánál. Sohasem mondott igazabbat! De miután ennyire megtagadta önmagát, azt tanácsoljuk neki, tanuljon embert, de ha már szinigazgató, tanuljon színészt felismerni s anyagi érdekért ne mondjon olyant, a mit maga sem hisz. — Részletes kimutatása a tiszavidéki és szegedi árvizkárosultak javára a völgységi járásban Simones ics Béla szol- gabiró által gyűjtött pénzadományoknak: Mórágy: a községpénztárából 10 frt. Ferter János 1 frt. Vámos Dániel lel-! kész 1 frt. Inng Péter tanító 30 kr. Aurnhammer Alajosné 1 frt. Schneider Aandrás 20 kr. Bácher Keresztély 10 kr. Kander János 20 kr. Wild Miklós 10 kr. Glökner Jakab öreg 8 kr. Kander Péter 10 kr. Dvorszák Ferencz körorvos 1 frt. Schober János 10 kr. Glökner Jakab 50 kr. Müller János 10 kr. Kollep János 10 kr. Jähn János 20 kr. Szal- bach Mátyás bíró 50 kr. Szalbach Mátyás esküdt 50 kr. Glökner Keresztély esküdt 50 kr. Glökner Péter 50 jkr. Bein János 50 kr. Viand János 50 kr. Vild János 50 kr. Wick Keresztély 50 kr. Schleining Lajos 50 kr. Mőcsény Vetter Jakab 20 kr. Studter Frigyes 20 kr. Krug Péter 20 kr .Schram Mátyás 20 kr. Schmalcz Antal 20 kr. Inhof György 15 kr. Eibeck Péter 15 kr. Sieb Marton 20 Fuchsz János / f 10 kr. Inhof Adám 10 kr. Huber Ádám 20 kr. Schrott János 10 kr. Schmit János 10 kr. Eicher Ádám 10 kr. özv. Ebert 10 kr. Fuchsz Jakab 10 kr. Breining Ádám 10 kr. Jahn Mihály 10 kr. összesen 2 frt 60 kr. K i s-M á n y o k: a község pénztárából 10 frt. Frech Vilmos 1 frt. Atrucz Henrik 50 kr. Lagler Lajos 2 frt. Krämer Henrik 20 kr. az összegyűjtött gabonáért 7 frt. Irásdij átengedése B. A. 50 kr. összesen 21 frt 20 kr. Nagy-Mányok: a község pénztárából 15 frt. Alsó-Nána: a község.pénztárából 5frt. több községi lakostól 8 frt 6 kr. összesen 13 frt 6 kr. Szálka a község pénztárából 5 frt. Névtelen 1 frt. Gungel József 20 kr. Breining János 20 kr. Klieber Jakab 20 kr. Affelder János 10 kr. Klein Ignátz 20 Müller Jakab 10 kr. Noé József 10 kr. Rothveiler Jakab 10 kr. Müller Jakab 1Ö kr. Martus János 10 kr. Müller József 6 kr. egy özvegy 5 kr. Müller János 10 kr. Fleischer Péter 10 kr. Schlotthauer Mi- hály 5 kr. Fut Adám 4 kr. névtelen 30 kr. Müller Gáspár 4 kr. Mayer Károly 10 kr. Till ádám 2 kr. Stern Herman 20 kr. özv. Pappert 10 kr. Mayer Ádám 4 kr. Heilman Ádám 5 kr. Krestics Simon 5 kr. Kurtosan Vio 8 kr: ösz- szesen 8 frt 78 kr. Nagy-Mányok: egyes lakosoktól gyüj- ött összeg 46 frt 10 kr. T e v e 1: a község pénztárából 100 rt. Tab ód: Zichy Julia 10 frt. Lehman József 4 kr. Klopfer Ádám 20 kr. Schmidt Lörincz 10 kr. Bancz Vincze 50 kr. Bauman Károly 20 kr. Skultéti Vincze 4 kr. Elmauer Andor 20 kr. Rittman Márton 20 kr. Molnár Mari 30 kr Messzinger Mihály 10 kr. Csey György 20 kr. Jung János F . . . y Dini barátom vendége voltam falun, bizony már jó régen, jurista koromban. Dini barátomnak szép húga is volt (ahá!) annak én nagyon szerettem udvarolni. A kis leány azonban a konykán vitte a vezérszerepet; (délelőtt volt az idő) oda pedig hiába törekedtem bejutni, a mamának iszonyú nagy főzőkanál lévén a kezébe, melylyel, ha ostromállapotba akartam a kisasszonyt helyezni, nagyon gyanús hatvágásokat kezdett orrom előtt produkálni; magyarázattal is kisérvén: — Ki! ki! ki! Semmi helye itt a férfiaknak! . . No bizony. Nincs kuktára szükség! — De édes asszonynéni, — kezdém engesztelni — bocsásson meg, csak egy perezre akartam Teréz kisasszonynyal .... — Mit, Teréz nem kisasszony még, csak kis leány. Tudja. Menjen maga sétálni, annál jobban esik az ebéd. Tudja ? — Bizony nem tudom én, — hát osztán hova menjek sétálni? — Nem bánom én, ha a kukoricza góré tetejére megy is. — No hát jól van; — de nini! eső lesz : mindjárt esik is. — Vegye fel a köpenyegét. Úgy tettem. Ámbár hire se volt az esőnek. Akkor még magyar nádirigót viseltünk, csárdás kalapot tollal, a csizmámon még sarkantyú is pengett. A ház végiben volt egy nagy udvarkert, ennek elején a méhes, végin pedig olyan kis folyó, melynek a nevét nem tudom megmondani. Elég hozzá, ide jöttem sétálni. Alig léptem át a kert ajtón fütyörészve, uczczu nekem ront ám egy kis méhcsapat, — con amore durozsolván a fülem körül. Nekem bizony so’se volt méhes kertem, a méhte- nyészléshez sem értek, falun sem igen laktam; — nem is tudtam tehát magamat tájékozni, hogy mit tegyek. Kirántottam a zsebkendőmet, azzal kezdtem hadonászni. Nem is kellett több a méhrajnak. Azt hiszem, épen akkor bocsátott ki egy uj méhrajt valamelyik kas. Úgy tetszett nekem, mintha a fejem dagadni kezdett volna, a szemeimet meg ki- szurkálták volna. Borzasztó hallucinatióba estem. Rémületemben a fejemre kaptam a köpenyeget, kendőmet meg az orrom elé — úgy kezdtem futni vitézül. Én bizonyosan ki akartam a kertből menekülni, de irányt tévesztve, neki mentem annak a kis folyónak. S mivel úgy éreztem, mintha az egész méhkas méhestől, mézestől a fejem búbján volna . . . egy gondolat ... és én egész hosszúságommal belevetém magamat a zöld békanyálas vízbe; a fejemet főleg, ismételten belemártogatva. Hiszen volt is eredménye, kijózanodtam; nem volt nekem semmi bajom, csak az orrom volt egy kissé földagadva. Meg volt csípve. Annak a helye most is meglátszik. Mindenkor megmutathatom.*) —------* * . * Csak egy kérdést legyen szabad még koczkáztatnom; mi okból kívánja a nöegyesület igen tisztelt alelnöke, hogy Victorien (melyik?) rendezzen valami előadást? Azért-e, hogy megmutassák, miszerint a nőegylet képes lenne az előadás sikerét kétessé tenni; más szóval, hogy csakis a nőegylet képes jó eredményt felmutatni, minden más ezég azzal szemben eltörpül, — avagy azért-e, hogy megmutassák, miszerint magasztos, szép hivatásuk szem- elött tartásával s minden melléktekintetek félretételével még ott s akkor is önzetlen jótékonyságot tudnak gyakorolni, ahol s a midőn — vélt bántalmat is eltűrvén —nem ők egyedül a szép czélnak teremtői? * Ezek a Victorienek úgy tesznek , mint az adoma az ügyvédekről állítja: ollót képviselnek, éllel egymásnak mennek s a közbeeső tárgyat I szeldelik. A szedő. Meggyőződésem, hogy ez utóbbi ok a — valódi. S ha igy van: kész örömmel engedünk a szives felszóllitás- nak, mert, — a szerencsétlenek érdekében, — az kötelességünk. * * * Hát a színi bírálat? Ez a hely annak lett volna szánva. Szerencse azonban ; hogy nincs elég hely, mert ez a múlt heti műsor ugyancsak össze-vissza volt válogatva s nem sok dicséretest jegyezhettem volna fel. „A párisi utczai tánezosnö,“ a „Gyermektelen ház“ igazi silányságok. Hadd nyugodjanak a könyvtár fenekén — örökre. Az első olyan darab, mely a mai kor tisztult ízlésével sehogy sem áll öszhangban, A második meg épen nagyon kétes értékű sekélyes tartalmú valami. Kár volt a fáradságért, melyet színészeink rá pazaroltak. A „zsan dár“-nak van egy fő érdeme, hogy új; van két alakja, a zsandár meg a kántor; mely legalább jóízű humorral van jellemezve. E két alakot Bártfay és Gerö pompásan mutatták be. Gerő alakítása főkép kitünően sikerült. A „díszelőadásról“ jövő alkalommal szólunk. * * # Hogy a „vezeklő tárcza“ kerek legyen, szükség visszatérnem oda, honnan kiindultam. De most már nem is prózában, hanem versben szólok — a nőegylethez. Vége a harcznak, béke legyen! íme kezemben a bek’ olajága . . . Jó egyetértést szenvedelem — Szülte viszály ne czibálja! kívánja: Önöknek alász olgája Victorieu I.
