Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-06 / 14. szám

gzonyokat tekintetbe véve elég sikerültnek mondható, mindazonáltal a látogatók kevés számából, mely ali g ment 1500-ra s a gazdasággal foglal kozó közönség részéröl tanusi tott nagy közönbösségröl következtetve, azt k ell kimondanunk, hogy gazdáink nagy része még ma is jövedelmét egyedül a szemtermelés fokozása által véli biztosíthatni s igy az állattenyésztés emelését azoknak gazdaságaikban helyes aránybani felvételét mai napig vonakodik teljesíteni, — holott mostani olcsó gabona árak a számitó gazdát évi jövedelme nagy részének beszerezhetése végett ezen gazdasági ág ápolására utalja, mely első gazdasági capacitásaink számításán alapuló kimatatásai szerint egyedül képes jövedelmünket nem csak emelni, de késő évekre biztosítani. — A gazdászati téren előforduló versenyeknél, hol ügyesség, gyorsaság, erő és alkat a főtényezők, ezek összegéből a munka tökéletessége származik. Ezek egymáshozi helyes viszonyittása lévén, kinek-kinek jól felfogott törekvése.

Az egyesület által rendezett versenyeken az egyes versenyzőknél ott látjuk tehát az előnyt, a többi feletti fölény gyakorolhatását, hol a fent mondott kellékekből minél több működött kellő összhangzásban, — s igy az ekeversenynél az első díjat nyerte a kitűnő anyagból készült s igy az erő feltételét biró, úgy a munkába vételnél legkevesebb ellenállást tanúsító vagyis helyes alkattal biró Cleyton ekéje. A szántás versenynél első dijat az nyeré, hol az eke vonása kellő erővel gyorsan történvén, az ügyesen kezelt vonó eró és szabályos alkatú ekével, legelébb és legtisztább munka tétetett. így láttuk az emlitett kellékek összességét diadalmaskodni a tehervonó versenynél is, hol szabályos alkat, kellő erő s az alkalmazott ügyes vezetés mellett, a különben csikai fentartására is sok erőt fordított ama két anyakan- cza, az első díjat megnyerte. — Számos ehez hasonló mindennapi jelenség tanúskodik emez elvitáz- hatlan állításunk mellett, miért is a versenyeket mint fent emlitett tényezők hatalmas fejlesztőjét továbbra is az egyesületnek melegen ajánljuk.

Az egyesület ezeken kívül tett olynamü intézkedéseket is, hol morálig súlyával úgy az egyeseknek, mint saját magának anyagi hasznot biztosított; igy az Első magyar általános biztositő társasággal kötött szerződés alapján maga az egyesület, a tagok által említett társaságnál befizetett díjak után járó száztóliból átvett: 312 frt. Hogy az egyesületi tagra vonatkozó engedmények után az egyesek minő meg- takarittásokat tettek, — fáradságos munkát s sok ntánszámitást igényelvén ennek kitüntetése, szorosan nem is tartozván mai feladatomhoz, számitást erre nézve nem tétettem, de mindenesetre szép összeget képviselhet. Ezen biztosításnál elért előnyökön kívül tudvalevőleg kedvezményben részesülnek azon tagok, kik szőllő kezelésökhöz sok sodronyt használván fel, az egyesület által kiállított bizonyítván mellékletével fordulnak a távírda igazgatósághoz, hol az elhasznált sodrony alig emlithető alanti áron beszerezhető.

Közgyűlés a lefolyt 3 év alatt tartatott 3, — választmányi ülés 7, — melyen az egyesület bel- ügyei, úgy a ministeriumtól érkezett leiratok s több gazdasági egyesület átirata tárgyaltatott s a szükségeseknél a kellő intézkedések annak idejében megtétettek.

Az egyesület pénztári állapotára vonatkozólag van szerencsém jelenthetni, mikép a múlt évi számadások a kiküldött számvizsgáló bizottság által megvizsgáltattak s ebből látható a múlt évi kiadások összege, mely tesz 745 frt, mig ellenben a bevétel 595 írtra megy.

Ezek szerint az összes egyleti vagyon mai napon kamatozásra elhelyezett tőkében 1664 frt, a hátralékos tőke és kamat, úgy tagdíj illetményekben 6805 frt.

Ezek szerint a múltakra nézve tiszteletteljes jelentésemet befejezvén, mielőtt áttérnék a folyó ügyek elintézésére, engedje meg a t. közgyűlés, hogy a felmutatott szerény működésünk körüli szíves fáradozásaikért együttesen köszönetemet fejezzem ki.

K.-Hidvég, 1879. márczius 30-án.

A tekintetes közgyűlés

alázatos szolgája Bernrieder József, elnök.

Észrevételek

a tolnamegyei községjegyzői nyugdíj szabályrendelete fölött, melyek folyó évi október 1-én Tamásiban tartott Dombóvári járási jegyző-egylet gyűlésén Reisner Béla paári-i jegyző által tétettek.

(Folytatás.)

Tudvalevőleg az állami hivatalnokok nem fizetnek díjrészleteket és mégis kapnak nyugdijakat, ebből én azt következtetem: én mint állami tisztviselő az államnak, illetőleg a népnek szolgálok, következőleg fizesse is az állam vagyis a nép az én nyugdijamat.

A nép igenis megtenné, de nem ö excelentiája a Fi- nánczminister ur és mit mondanának a hon atyái ezen uj hiány szaporodásának tervéhez ?

Ezen ügy tehát úgy látszik az állam megterheltetése nélkül volna keresztül viendő. En az államhivatalnoki czi- met nem igényelve, az államtól csak azt kívánom, hogy részemre legalább közbenjáró legyen, miszerint én illendő nyugdíjban részesüljek és e tekintetből következő tervezetet teszek:

Magyarországban van mintegy 8000 jegyző és 20,000 község, ebből kikerülne 28,000 alapitó és fizető tag ; ez figyelemre méltó szám !

Ezen 28,000 tag közül 8000-en. családjaikkal együtt alá vannak vetve a sors változtozandóságának és nyugdíjra szorulnak, a többi 20,000-en helyzetük állandóságát illetőleg biztositottabbak, ők ugyan némelykor szenvednek tűz, viz és más elemek által megingatást, de ezek helyre pótolható erővel bírnak és állandóan derék tagok maradnak.

Anélkül, hogy részletekbe bocsátkozzam csak annyit kivánok megjegyezni, hogy a statistica segítségével ki lehet számítani a szükséges évi nyugdíj magasságát és igy a tagoknak évenkénti mily aránybani fizetési hozzájárulásukat és ezen díjakat az adóhivatalok szedhetnék be és fizethetnék ki az esedékes nyugdíjakat. Ez volna nagyjában az én tervem, hogy a részletes keresztülvitel nagy nehézségekkel nem jár, nem kell mondanom, annál inkább, miután tervem szerint csak azon egyének lesznek megterhelve, kikre megyei nyugdíjiutézetünk is terheket ró és az államnak csak a közbenjárási szerep jut.

Ezen ügy mellett nem akarok sokáig tartózkodni, — melynek úgy is maholnap életbe kell lépnie, — hanem hozzáfogok feladatom megfejtéséhez.

A községek rendezéséről hozott törvénynek megjelenésekor szívben örvendett ugyan minden jegyző, mert a 67.

§. szerint minden baj és nyomorúságnak meg kellene szűnnie, melynek mi és családunk eddig ki voltunk téve, igy a már elhagyott munkaképtelen jegyző pályájának bevégzése után nem volna mint valami haszonvehetlen egyszerűen félre teendő és halála esetében családja idegen jótevő emberek szánakozására utalva.

Ugyan már akkor is kétkedtek egy kissé némelyek, vájjon a megyei intézetek megfelelendnek-e czéljuknak ? Miután azonban a törvény ez ügybeni szelleméből kívánatos és előnyösnek tűnik fel, hogy több megyék szövetkezve együttesen, állítsanak fel nyugdíjintézekét, azon kellemes kilátásnak adatott hely, hogy a megyék a kezdeményezést megragadva és egyetértöleg elő haladva, a me- I gyei intézetek helyett egy országos egyletet fognak indítványozni és felállítani, de a megyék elavult szokásaikhoz híven nem tudtak ily magas álláspontra emelkedni s igy gyermekei rendre törpén születtek.

Itt nem mellőzhetem egyidejűleg egy más tárgyat is érinteni, mely ugyan nem a nyugdíjkérdéshez tartozik, a a jegyzőre nézve azonban különös fontossággal bir, t. i. a a jegyzői szigorlat letételének módját, Ha már minden megye arra törekszik, hogy határát egy chinai fallal bekerítse, akkor csodálkozni lehet, hogy a kormány is feladatának tartja azokat ezen építési műben pártolni. Micsoda czél szán - dékoltatik eléretni azáltal, hogy egy más megyei hivatalba átlépő jegyző egy uj szigorlatnak vettessék alá? Külföldre vándorol ö? Más országos törvények vannak a szomszédos megyékben? Midőn én először hallottam ily eljárás divatozásáról, azon gondolatra kellett jönnöm, hogy talán egy nem kedvelt egyénnek akadályokat szándékoznak útjába gördíteni és igy az általánosan ismert, de nem legelőnyösebb pro- tectió rendszerét fentartaní, midőn azonban a szigorlat letételét előíró ministeriális rendeletet elolvasám, meghajoltam a magas bölcsesség előtt és ehhez képest felosztottam hazám létező megyéit mind megannyi külföldre.

E rendeletből eredő bajnak orvoslását én igen ajánlanám az országos jegyzői értekezlet figyelmébe.

Ezen kis kitérés után felveszem mai tárgyalásom fonalát.

Midőn a tolnamegyei nyugdíjintézet létrejött, azt lehetett biztossan remélni,, hogy a jegyzők azt egész odaadással és áldoszatkézséggel felkarolni fogják, hiszen ebben megjelent a rég óhajtott lyjesiás, ki minket szomorú sorsunktól megszabaditson és azt veszem észre, hogy a jegyzői testületben nagy részt bizonyos szenvedöleges magatartás és yisszahuzás mutatkozik, valóságos végrehajtói hatalomra van szükség, fyogy az uj tannak hívek és tanítványok szereztessenek. Ezen idegenkedő viseletnek bizonyosan kell alapos okainak is lenni és ;az alapszabályok figyelmes olvasójának ilyen okok csakugyan tűnnek is szemébe. intézet alapszabályaiban oda látszik törekedni, rövid idő alatt nyerendő lehető nagy bevétel mellett keyés kiadást tenni és a kezességnek szabad kezet engedni némi önkény gyakorlására.

A nyugdíjintézetnek joga van tagjaitól bizonyos terhek viselését követelni, ennek ellenében kötelessége az intézetnek, tagjainak a szabályok, értelmében a meghatározott fizetéseket pontosan kiszolgáltatni azért az 1. §-ban előforduló „segéllyel való ellátás“ kifejezést törlendőnek találom.

A segéllyel való ellátás szorosan véve kegyelmet jelent, az intézet tagjainak pedig nem volna szabad kegyelemre utasítva lenniök, hanem joggal kellene birniok a biztosított haszonélvezetet egyenesen követelni.

2. §. Mielőtt én ezen és a következő §-ok fölött észrevételeimet megtenném, — melyek szerkezetétől, mint a szabályoknak határozottan legfontosabb részétől függ főkép a feladat szerencsés megoldása — állításom felvilágositá-, sára jónak látom körvonalozni egy jegyzőnek és pedig legjobb barátomnak körülményes állapotát, kit ez alkalommal nem akarok megnevezni, miután neki bizonyosan nem tetszenék ily módon a nyilvánosság elejébe kerülni.

Ezen barátom hét évig szolgált külföldön, azaz egy más megyében, hat év óta Tolnamegyéhez tartozik. Fizetése áll; 84 frt, készpénzből, 50 font húsból 22 krral, 50 font fagyuból 40 krral, 50 font sóból 8 krral, 6 akó borból 6 írttal, 24 mérő rozsból 2 frt 50 krral számítva, 6 öl fából, melyből az iroda fűtésére két öl fordittatik, maradván részére 4 öl fa 7 írtjával, féltelek földből, melynek tiszta jövedelme 59 frt 84 kr, összes jövedelme, tesz tehát 302 frt 84 lcrt.

Átaljában a jegyzők földjei nem a legjobb karban szoktak lenni és azért nem is nagy hasznot hajtanak nekik. Ha a község miveli azokat, roszul vannak mivelve, ha a miveltetés a jegyzőt illeti, akkor sincs jobb eredmény, minthogy hivatalánál fogva akadályozva van a kellő felügyeletet gyakorolni, ide járulnak még a rósz évek; ezen barátom szolgálatba lépése után szerencsétlen volt 3 ilyen egymás után következő évek mostohaságával sujtatni, és ez idő alatt 2 írtjával csak 24 mérő árpát adhatott el, e szerint az ö összes évi jövedelme 250 frtot tesz; ebből 40 irtot egy cseléd tartására és adófejében 28 frtot levonva, marad neki 191 frt.

A nyugdíjintézeti szabályok szerint az ö jövedelme 468 írtra van felvéve és éh kérdem váljon képes-e ö mint kezdő a 4. §-ban kimért 10%-nyi illetéki 46 frt 80 krt és esetleges 5%-os nösülési 23 frt 40 kr díjt összesen 70 frt 20 krt, tehát jövedelmének majd nem felét nélkülözni és az intézetnek mintegy martalékul oda dobni? Ki hiheti ezt?

De menjünk tovább. Végre talán sikerül neki az öt Whelö összeget előteremteni és szorult helyzetében szolgál még több évig, pontosan fizetvén a rendes tagdíjat. Egyszerre kilátás nyílik neki, egy más megyében helyzetének . javítására, ö tehát külföldre költözik; de oh! az ő keservesen összegyűjtött fillérei elvesztek és minden takarékosko- kodása füstbe ment. A tolnamegyei nyugdíjintézet nem ismeri el ötét többé tagjának és nem is adja neki vissza az általa teljesített befizetésekét. Akarja a jegyző saját és családjának jövendőjét az uj megyében biztosítani, sisifusi munkáját újra kell kezdeni és késznek lennie változott lakhelyén uj terhek viselésére.

Szolgálati évei, vagyona veszve vannak s igy páriává vált és miért? mert anélkül, hogy hi vtelen akart volna lenni hivatalához, sorsának javítása tekintetéből más megyébe ment át. (Vége következik.)

Különfélék.

— A szegedi árvízkárosultak részére a nöegylet által folyó évi april 2-án rendezett műkedvelői előadás óriási sikernek örvendett. Egész Szegzárd jelen volt a 17 szál gyertya által nem világitott, hanem sötétített teremben; helyes ha hölgyeink takarékoskodnak, kivált az árvízkárosultak részére, de úgy hisszük abból a 33 font gyertyából, melyet adakozás utján gyűjtöttek, fel lehetett volna még pár szálat használni, legalább anynyit, hogy az ember annak világa mellett a szomszédját megismerje. Maga az előadás igen vontatott volt s a darabok közti hosszú szünetek már kezdték a közönség türelmét próbára tenni. A műkedvelők brillíroztak s nagy tetszésben részesültek. A dalárda először mutatta be magát diszes zászlója alatt. Borzsák Endre ur magánéneke diszes előadása folytán, daczára hangjajfátyoío- zottságának, szinte megtapsoltatok,

— Nyilvános köszönet, Hálaórzetem a nyert nemes- lelkű jótéteményekért és szívességekért sokkal mélyebb és erösb, semhogy azt puszta szóval vagy egy silány levélkében voltaképen leróhatni vélném: ezért lelkem sugallata szerint egész szerénységgel a nagyérdemű olvasó közönség elébe lépni bátorkodom öt hálám nyílt lerovásánál mintegy tanuul felhívandó. Kis unokám, Keinrath Jozefin, boldogult nővérem gyermeke három éven át járt Szegzárdon a Majer- Arlow Mária-féle leánynevelö intézetbe és abban teljes ellátást is nyert; ezen három év alatt engem tökéletesen kielégítő oly szép előmenetelt tett minden, a tisztelt intézetben előadott tárgyaltban és kézi munkákban, hogy én rpirp den év végével csak bámultam meglepő haladását és előmenetelét, de e mellett nagy örömömre mindég azt tapasztaltam, hogy unokám t. tanítójához, de kiválóan a vele többet foglalkozó tanítónőhöz oly gyermeki szeretettel és buzgó ragaszkodással viseltetett, mint a jó gyermek édes szüleihez szokott viseltetni. A sors kez$ most szer^psíjtle^ unokámat, daczára a legfigyelmesebb ápolás, orvosi gyógyk§: