Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-03-09 / 10. szám
10. szám. Szegzárd, 1879, vasárnap márczius 9-én. Hetedik évíolyam. Megjeleli: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre . . . 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára . — — 10 „ Szerkesztő lakása; Szegzárdon Fejős-ház, hova alap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Szegzárd, 1879. februárius 20-án. A sok tekintetben fonák s a magyar nemzetiség elnyomására irányzott törekvései miatt gyűlöletessé vált absolut rendszernek többek közt meg volt az az érdeme, hogy az igazságszolgáltatás terén nagymérvű és korszerű újításokat eszközölt. A nemzeti visszahatás, mely az Austria által viselt szerencsétlen hadjáratok hatása s a lenyügzö erő meggyengülése folytán később féketvesztetten uralkodott, elsöpörte azután az egész Baclikorszakot bűnei, fonákságai, rö'ssz és-----------jó intézményeivel. Sok időnek kellett elfolyni s a kijózanodás nagy mérvének kellett bekövetkezni, mig a nemzet azon meggyőződésre jutott, hogy hibát követett el akkor, midőn a gyűlölt rendszer minden alkotását mellőzte. Lassanként azután utat tört magának a higgadt felfogás, mely belátta, hogy a végnélküli rombolás helyett czélszerübb lett volna megtisztítani a rend- szért TnbáitÓl s elfogadni annak modern alkotásait’ Mert később ugyanezen hiba folytán a magyar országgyűlés tagjai, kik népszerűségüket többre bö- cslílték, mint a hazai állapotok jóságát s kik maguk is elfogultak lévén, az ár által sodortattak az óriási feladattal álltak szemben, hogy a közigazgatás és törvénykezés terén mindent az alapnál kellett kezdeniük s sorra és pedig óriási küzdelmek közt megalkotni ugyanazt, mi az absolut korszak teremtménye és a modern állami lét alapfeltétele volt. TÁRGZA. Az építőmester fia. Népies iránybeszély. Irta: Bathi. (Folytatás.) Az idő egyre múlt, örökösen forgó kerekén sok szerencsét, de sok bajt is hozva a halandó emberek számára. Meghozta végre neki is régi óhajtására az alkalmat. Ugyanis a kir. törvényszék a törvényes kellékek szerint kiállított végrendeletet érvényre emelte s a végrendelkező akaratához képest a hagyatékot elbírálta. Az ifjú ember vagyonát kezeihez kapta. Számos hitelezői értesülvén e dologról, azon naptól kezdve valóságos bucsujárást tartottak házához. Czipész, szabó, pinczér stb. egymást felváltva jöttek hozzája a nap szakaiban. Valóságos ostromállapot volt ez! A család körében a kedves hírre egészen uj élet támadt. A lakókat egyenkint a felmondás érte. Saját és a család részére egy a térre néző három szobából álló lakás tartatott fenn, mely egyelőre ideiglenes bútorral láttatott el, hogy legyen éppen min ülni és feküdni. Ezután jött a java. Az uj gazda a nap emlékére egy társas-vacsorát rendezett, melyre kivétel nélkül meghívta barátait. Az ur iránti figyelemből az asztali szolgálatot egyes ismerős pinczérek vállalák el. Hasonló szívességből jelentek meg a czigányok is, hogy emeljék a jókedvet, mely aztán mindig a tetőfokon tartotta magát. A holdban nem élnek különben az emberek, mint élték ez idő szerint a fiatal ember barátai. Kitűnő bor, a pompás sültek alatt szinte roskadozott az asztal. Ámde az egyformaság végre is unalmat szül, igy náluk is. A gyakori mulatozás okozta zaibajt megunván, eltökélték magukban, hogy kettecskén Bécsbe utaznak fel a szükséges butor- nemüeknek bevásárlása végett. Az indítvány alig nyert éledtet, következő nap reggelén már a sipuló vonattal útnak indultak. Az osztrák fővárosba szerencsésen eljutván, alegA törvénykezés terén; tótmeneti rendszabályok alkottattak s oly bábeli zavar állt elő, melyben főszerepet játszott a birói belátás és sokszor az önkény; — irányiadé törvény, az vagy nem volt, vagy ha volt, olyan volt, melynek alkalmazásától a mai kor bírája borzongva riadt vissza. S ez az állapot nagyjrészben mai napig tart, ámbár sok tekintetben a kormányok hazafias törekvését s az országgyűlések fáradhatlan igyekezetét rendszeres állapotok vigasztaló képe buzdítja további haladásra. Az igazságszolgáltatás; terén életbeléptetett ideiglenes rendszabályoknak <— törvénynek nem mondhatók azok — meg volt azon előnyük, hogy az egyenjogúság magasztos elvéből kifolyólag a szegény ember 10 frtos perét ép oly birói ellátásban részesítő, mint a vagyonosok ezreit. Voltak azonban, kik a-törvény ezen intézkedését kapzsiságból olyan útra perelték, mely nemcsak általános felháForo^ásrTzult^Laném’^v^l^nhányS' törvényhozás intézkedését vonta maga után. Hozzájárult népünk túlságos perlekedési hajlama s különösen a német elemnél a nagymérvben létező úgynevezett „rechthaberei!“ Forintos perek százezernyi tömegben fordultak meg a bíróságoknál s a jogorvoslatok ijesztő mérvben vétettek igénybe. A perköltségek szaporítása rendszerré vált s a beperesitett összeget három-négyszeresen haladta meg. Hogy ezen állapotoknak vége vettessék, hogy a perlekedés olcsó s a jogorvoslatokkal éllés rendszeres legyen, alkottatott meg az 1877. XXTI. törvény czikk. A kisebb polgári peres ügyek külön bírósághoz utasittattak; — az eljárás egy szer üsittetett, — a jogorvoslatok használata megszoríttatott s a perköltségek ugyszólva megszüntettek. Rendes körülmények közt, felvilágosult népnél s lelkiismeretlen jogi tanácsadók nem létében az alkotott törvény megtette volna hatását s segített volna az általános bajon; — de oly viszonyok közt, mint specifice mi — Tolnamegyében — élünk, úgy látszik minden tényező közreműködik arra, hogy a törvény jóakaratu törekvése illusoriussá váljék, hogy a kisebb polgári peres ügyet nem egyes, hanem költséges apparátussal ellátott collegiális biróság intézze el. Tudvalevőleg a váltóügyek elintézésére kizárólag az e. f. kir. törvényszékek illetékesek. v 'Mit tesz teháraz~*ugyvédék *egy ríTszeT-—szükség esetén, nehogy a vád az egész ügyvédi karra vesse árnyát, neveikkel is szolgálunk — mint jár el az uzsorások és kereskedők hason contingense, hogy a törvény bölcs intézkedése meghiusittassék ? Minden követelésről,, legyen az bármily csekély összeg, a törvényben járatlan jóhiszemű nép bizalmával visszaélve, váltókat állíttat ki; — előkeres a j kir. járásbiróságok levéltárából az adósok ellen elrendelt végrehajtásról egy végzést; megpörli a 3, első' vendéglők egyikébe szállottak. Ami szép, jót fölfedeztek ott, azt tartózkodás nélkül élvezték. Nagyobb élvhajhászatot aligha láttak valaha Bécs falai, minőt ezek ketten tanusitának. Szinház, czirkusz, séta- kocsizás, mulatóhelyek látogatása képezték a napirend tárgyát egész a kimerülésig. Mindent megnéztek, csupán az Isten háza kerülte el figyelmüket. De haladó embernek talán nem is illő régi czopfokon nyargalni; mert könynyen megeshetik, hogy ezáltal nevetség tárgya lesz. ... Pénz mint köles volt. Ruhát a legutóbbi divat szerint mindig a legdrágábbat vásároltak bársony és selyemből. Déli és esti étkezés után megállapított szokás szerint egy csinos kettős-fogat várakozott lent rájuk. Túlhajtott költekezésük feltűnt még a pinczérek előtt is, ezek tanakodva a folyosókon, azon voltak, hogy mentül jobban becsaphassák őket. Hhja! nincs is az másként; az embernek minden bűmért elöbb-utóbb lakolnia kell. A bútorvásárlás körülbelül öt hetet kivánt, ez nem is sok, tekintve azt, hogy a bútor számla nem több mint 1700 frtot tett ki. Végre öt hét múlva unalmas lön előttük Bécs, azon túl már semmi újabb élvezetekkel nem szolgált az. Haza indultak tehát. A fiatal ember a magával vitt körülbelül 5000 forintból alig pár százat hozott vissza. A pompás mulatság busásan megérte ezt, nem sajnálták csipetet sem. Visszaérkezve lakásukra, szobáikat már a vásárolt gyönyörű bútorok disziték, melyeket előre leküldték. Soha ember gyöngyebb életet nem vitt, mint ezek. Bár ha milliók fölött rendelkeztek légyen is, az sem lett volna elégséges ily pazar szenvedély kielégítésére. Fránya pénze csak egyre fogyott! A lány magános óráiban néha-néha saját sorsa iránt még is gondolkozóba esett, mintegy kérdezvén önmagától: váljon végpusztulás esetén vele mi fog történni? Föltett czélja lévén a, fiatal embert Ígéretének teljesítésére bírni, azaz frigyre lépni vele, hogy e tekintetben magát biztosítsa. Valami nagy rábeszélés nem is volt ehhez szükséges, mivel mint mondá, neki is szándékát képezé ez. Ezideig az örökség utáni szaladgálás és egyéb bajok miatt volt kénytelen azt elhalasztani. Szobáikat lassacskán mindenfélével ellátták. Az értékes bútorok mellé gazdagon aranyozott képeket, szép fali csillárokat, drága padló-szőnyegeket, értékes csipketakarókat vásároltak még egyebek közt. És e vakító fény nekik igen megtetszett. Szemben a lánynyal ezáltal a tisztelet növekedett. A czifra czimzések, melyekkel öt egyes idegenek a fény láttára illették, reája nézve igen hízelgők valának. Egyik napon déli fölkeléskor, megjegyzendő a fiatal ember leginkább ilyenkor szokott fölkelni ágyából, kijelenté Irmájának, igy nevezték a lányt, hogy házasságuknak leendő kihirdetése czéljából mai nap szándékozik a plébános úrral értekezni. Ennek a lány végtelenül megörült, különösen azért, mivel a fiatal ember napok óta lényegesen megváltozott természetében, vele alig lehetett beszélni s tett légyen neki bármit is, semmi sem találkozott tetszésével. Kedélyében izgatottságot, külsejében I szokatlan bágyadtságot árult el. Azonban ez idegbántalmai- nak volt felróható, melyekbe mindjobban beleesett. A ren- detlen életmód kezdte lassan elszomorító utóhatásait nála bemutatni. A lakodalomra apránként mogtették az előkészületeket is. A lány vágyódása lévén, hogy ez minél fényesebben tartassék meg, de a fiatal ember röstelvén a város lakossága előtt, hogy ily szokáson kívüli viszonyban élt vele, tiltakozott ellene. Alig jött azonban szóba az esketés, már kereskedők, hónuk alatt szövet árukkal, úgy szintén szabók és divatárusok jelentek meg a háznál áruczikkeik- kel. Hetek múltak, miközben bekövetkezett a nagy nap, melyen a szószékről harmadszor hirdették őket. A név tehát újra forgalomba jött a nyilvánosság terén. Mindenki róluk beszélt. „Tehát mégis elveszi? Lám, lámP- volt sokak részéről a csodálkozás. Némelyek irigyelték, mások óhajtották a lánynak ezen egybekelést, ismét akadtak olyanok is, a kik őt ezért meg is sajnálták és általában szerencsétlennek tárták. Valamint nem egyformák egy és ugyanazon dolog iránt az érzelmek, azonképen ennél is az ítéletek és felfogások változatosak valának. A vőlegény kivánaíára az esketés megtartási ideje reggeli 6 órára tűzetett ki. Óhajtotta, miszerint lehető-csönd-
