Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-02-09 / 6. szám
6. szám. Szegzárd, 1879. vasárnap febuár 9-én. Hetedik évfolyam. niegjelon: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . ... . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 ,, Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. 9 Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szán), hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. A magyar tudományos akadémia és az újabban átvizsgált helyesirás. „Minden haladás csak anynyiban üdvös, a menynyiben szellemi alapon nyugszik." Gr. Széchenyi István. II. Műk számunkban tett azon igéretünkhez képest, hogy ezúttal megismertetjük lapunk szives olvasóival is az újabban átvizsgált helyesirás elveit és szabályait, ezen Ígéretünknek ime ezennel eleget teszünk. Bizonyára többeket meglep a változás s nem egynek fog kelleni a szavak leírásánál követett kedves szokásával felhagynia. De hát ki tehet arról, hogy az életben minden változik?! s ki arról, hogy ezen változásoknak mindannyian alávetve vagyunk ? Nyelvtudósaink bölcs határozatainak és újításainak tartozunk eleget tenni, csak azért is, mivel azok az akadémia által úgy szólván szentesittetvén, mintilyenek kötelező erővel vannak reánk; ók tudják leginkább miért kell igy vagy úgy ennek és annak lenni. Részünkről csak a legjobbat várjuk tőlük és azért feltétlen bizalommal is fogadjuk munkásságuknak ezen valóban hasznos és sokat Ígérő gyümölcsét. Azonban csak csínján a szóval! az ismertetés sok teret kiván tőlünk s igy jó lesz, ha már a dologra térünk. — Az akadémia által kibocsátott füzetkének teljes czíme a következő: „A magyar helyesirás elvei és szabályai. Újabban átvizsgálta a Magyar Tudományos Akadémia Budapest, 1879. A. M. T. Akadémia könyvkiadó hivatala 8r. 30 lap.“ Megjegyzendőnek tartjuk, hogy alábbi ismertetésünket dr. Kiss Áron fővárosi kép. tanár urnák a tanitási érdekekre való tekintettel eszközölt egybefoglalása szerint teljesitjük. Az Akadémia a helyesirás föelvéül a kiejtést fogadta el. A kiejtés alatt pedig az illető hangzónak általánosan divó hangoztatását érti, mely az irodalmi használatnak is alapjául szolgál. A tájszólások itt számba nem vehetők, így p. o. óma, gyün, kéván, falhol stb. nem Írhatjuk, hanem úgy kell Írnunk, hogy alma, jön, kiván, falhoz stb. A tájejtéseket csak ott használhatjuk, a hol valami czélból épen egyenesen a tájszólási alakokra hivatkozunk, vagy azokat akarjuk feltüntetni. A kiejtés szerint kell irni mind a magában álló tőszót, mind a további alakulásokat, —1 bármennyire változanak is a szó részeinek egymással érintkező hangjai, — valahányszor nyelvtani állandó hangváltozás forog fenn; pl. ár: ár a, ér: ér-nek, meny: meny-asszony, menny: menny-ország. Mássalhangzók érintkezése: kerekség, mag-buza, fürész-töl. Nyelvtani hangváltozásók: alma: almá-m, almá s, fürög: fürge. A helyesírásnak azonban a közkeletű kiejtés sem korlátlanul uralkodó elve. Korlátozza azt a szófejtés, sőt némely esetben érvényre jut az Írást könnyítő egyszerűsítés is. Igen sokszor máskép ejtjük ki az egyes szókat, mint a hogy leírjuk. P. o. így beszélünk: eczczer, kéczczer, másszor, biszton, szengyörkör stb. de ha úgy is akarnók leimi ezeket a hogy kimondjuk, akkor a helyesirás nagyon ingadozóvá lenne, 8 annyiféle volna, a hány iró ember. Ennek az ingadozásnak azzal veszi elejét az Akadémia, hogy a kiejtés mellett a szótejtést is fellépteti, s a szavakat úgy rendeli íratni, a hogy izenként hangzanak, e szerint a származtatott, összetett s ragozott szónak alkotó részeit, vagyis a tőszót, képzőt, ragot s az összetétel tagjait rendszerint úgy kell imunk, a mint e részek külön külön ejtve hangzanak p. o. egyszer, két-szer, más-szor, bizton, Szent- György-kor stb. Az állandó hangváltozásokat, melyek vagy egyszerű hasonulás, vagy másnemű hangmódosulás utján támadnak, mind a kiejtés szerint írjuk; például: a) a (ja, je stb. ragok) hasonulása. A szófejtés szerint úgy kellene írnunk, hogy sasja, öcs-je, játsz-jál, de a kiejtés szerint igy írjuk: sássá, öc|pse, játszszál. Ebben: hozzá stb. a régies hozjá tanúsága sáerint a j hasonul át z-re. b) a v (vei, val ragok) hasonulása. Bajjal, kézzel, úrrá, fejjé ezek helyett: bajval, kézvei. urvá, fejvé stb. c) a z (az, ez) hasonulása, Abban, ebben, attól, ettől stb. azban, ezben, aztól, eztöl helyett afféle, efféle, akképen ekképen. Ahoz, ehez nem helyes, mert a á ép olyan mássalhangzó, mint a többi: tehát ahhoz, ehhez. Másnemű hangmódosulások. Bonts, ronts stb. ezek h. bontj, rontj stb. lássam, üssem stb. látjam, ütjem helyett; ereszsz, szalaszszam j eresztj, saalaszjam helyett. A kiejtés szerint írjuk ezeket is: ront, bont stb. s aggat nyegget, lyuggat stb. A hagyjad, higyjed, vigyed, vegyed, látod-e formák rövidített társait igy írjuk hadd, hidd, vidd. vedd, ládd-e. Az alszik, nyugszik, fekszik, esküszik, igék múlt idejét igy kell irni: aludtam, nyugodtam^tb. de igy is lehet alutlam, nyugottam, mert ezekben d nem állandó tő-hang, a minő például az adok, fáradok, eredek stb. igéknél. Az alszik, fekszik, nyugszik, esküszik igék határozatlanja s óhajtó módja kétféleképen irható; alunni, aludni stb. feküdném, fekünném. Ezek vannak az 1—4. §-ban tárgyalva. Az 5. §. az egyszerűsítés elvéről szól. Az egyszerüsités valamelyik Írásjegy mellőzése ott, a hol ez a kiejtés vagy szófejtés sérelme nélkül lehetséges. Az egyszerüsités vonatkozik a kettős betűk mellőzésére s a hiányjel elhagyására. Ami a kettős betűk mellőzését illeti, erre vonatkozólag a következőket kell megjegyezni: Az egy számnév minden származékaival együtt egy gy-vel írandó. A kis szó hasonlag egy s-el. Az on, en, ezekben épen, hasznosan, egy n-nel Írandó. Ép igy nem hasznossan vagy magyarossan, hanem hasznosan, magyarosan. Nálam, vélem, tőlem, közé, s nem nállam, véllem, töJlem, közzé. A benn, künn, fenn, lenn az általános kiejtés szerint két n-nel írandó: összetételek vagy képzés esetében azonban elég egy n igy p. o. benreked. benső, fenség s nem bennreked, bennsö, fennség. A rósz szó-ban az sz mindig kettősen hangzik, tehát igy kell irni: rossz, roszszul stb. A kiejtés szerint beljebb, kijebb, följebb, lejebb Írandó ezek helyett: belebb, kiebb, fölebb. Hasonlag vajjont kell irnuuk váljon stb. helyett. Ilyen, olyan, amolyan stb. Írandó az illen, ollan, vagy ijen, ojan helyett. Két mássalhangzón végződő szók ragozásakor a végsőhöz járuló azonos mássalhangzót ki kell irni. P. o. nem kardal, hanem karddal; játszszék, mert a játszók mást jelent stb. mondd, kérdd, térddel stb. De háromszorosan nem írjuk ki ugyanazon mássalhangzót sem a sorban, sem a megszakításnál; p. o. tett, csepp stb. ragozásnál: tettel, cseppet s nem tett-tel, csepp-pel. Az igetönek d, t, véghangja nem olvad össze a képző s hangjával imád-ság, fárad-ság s nem imácság, fáracság. Ép igy aléltság nem alélcság. A lássad üssed, űzzed, vessed, szakaszszad alakok összevont társainak s, z, sz, betűit egyszerűen Írjuk le: lásd, üsd, űzd, vesd, halaszd. A hiányjelt, mely eddig az elhagyott betűt pótolta, ma átálában mellözük. P. o. nem Írjuk: a’ király, hanem csak a király. Legfeljebb a szokatlanabb összetételekben élünk még vele, igy rajt’, vón’, t’om. Ama ember, eme ifjú, ezeket nem lehet irni, hanem amaz ember, emez ifjú, mert magánhangzóval kezdődő szó elöl a névelő végső mássalhangzója nem maradhat el. A 6. §. a A-ról szól, mint véghangról, s azt mondja, hogy e véghehentést ki szoktuk irni s írjuk ki ezután is mindamellett, hogy gyakran vagy épen nem, vagy alig hallatszik; pl. juh, cseh, méh stb. A ragozásnál s a képzésnek számos eseteinél már jobban hallik: pl. juhos, juhot, stb. Mássalhangzók előtt nem hallatszik pl. juhnak. Hangugrásnál (kehely, kelyhek) hallhatóan ejtjük. Kiírjuk mindenütt. A 7. §. némely magánhangzónak változó de egyaránt jogosult kiejtését a jó hangzás érdekében szabályozza. A fel, föl igekötö és az ok, uk, ök, ük, birtokrag váltogatható, •hogy az egyhangúság s némelykor meg a kétértelműség kikerültessék. P. o. felköszönt, fölköszönt, föllebbez, fellebbez. De más a fölé, fölébe (feje fölé), s más a felé, feléje (ez irányban) s a felében vagy felerészben. A mi a birtokragokat illeti, írhatjuk, hogy: boruk, eszközük, örömük, ostoruk v. ostoijuk, mert ezek jól is hangzanak s szabatosabbak, mint eszközök, ostorok stb. .-a; melyek azoknak a neveknek egyszerű többesei. De nem kell irni: házuk, uruk, hatalmuk, kalapjuk, mert ezek: házok, urok, hatalmok, kalapjok jól is hangzanak és különböznék is ezen nevek egyszerű többeseitől. Az Uyenek: sutujuk, ürüjük, gyürüjük nyelvtanilag jók, de rosszul hangzanak s ép ezért írjuk igy sutujok, ürüjök, hasonlag családjok, cselédjök s nem családjuk stb. A ból, bői, ról, röl tói,, töl, helyett használatosak a a tompább de rövidülhető bul, bül, rúl, rül, tál, tül alakok. Rövidülhetök az í, ú, ü hangok is. A felhozott kétalaku ragokra vonatkozólag az a szabály, hogy azokat a jóhangzás kedvéért váltakozva használhatjuk ugyan, de ha sok hosszú hangzó kerül össze: úgy ezeknek a ragoknak a hangzóit mint az í, ú, ű hangzókat, röviditeni kell. P. o. építés és nem építés. így kell tenni az ál, ül névragok s igehatározó képzőkkel is, p. vétkül és nem vétkül, cselédestül, fiástul, s nem cselédestöl, fiastóL A 8. §. a magyar betűkről szól. Van negyven betű: a, á, b, cs, ez, d, ds, b"*e, é, f, g, gy, h, i. i, j, k, 1, ly, m, n, ny, o, ó, Ö, ö, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, v, z, zs. Az é rokon hang az ö-vel p. kenyér. Szegedébe (könyér, Szögedébe). Több tájszólásban megvan e hang, s ezért a betűrendbe felvették, az írásban azonban nem kell használni. A ez betű igy írandó s nem z nélkül (c). Mig a többi kettősjegyü betű épségben marad, mindaddig ez is meghagyandó. A ds igy, s nem dzs-nek, mert ez utóbbi hármas betűre nincs szükség. A kétjegyű mássalhangzók kettőzésénél (12. §.) azzal az egyszerűsítéssel élünk, hogy csak az egyik módosító betűt tesszük a módositandó után. így p. a képzés utján támadt hangkettözéseknél írjuk: gallyas, menny, menyei, annyi, faggyú, hattyú, asszony, össze, vissza, vessző, buggyan, feccsen, kottyan stb. s nem galyly, menyüy, veszszö vagy bugygyan. Ellenben ki kell irni mind a két módosító betűt: 1. a ragozás utján támadt hangkettözéseknél: pl. öcsose, (öcsje), veszélylyel s nem öccse, vagy veszéllyel; 2. a sorok végén még a jogosult összevonásoknál is: pl. asz-szony, fecs-csen. S végre háromszor sohasem teszszük ki ugyanazt a mássalhangzót. A családneveket (13. §.) úgy kell irni, mint a hogy az illető név viselője kívánja. A latin szókat s a latin betűket használó más nyel-' vek szavait (14. §.) leghelyesebb úgy Írnunk, a mint az illető népek saját nyelvökön Írták és írják; pl. ratio, circulus, Caesar stb. A véghangot ragozás vagy képzés esetén a magyar kiejtés szerint Írjuk le; pl. Cicerót; socialisták. Ha az idegen szó kimondása a latintól nagyon eltér, a tőszó I a magyar rag vagy képző közé kötőjelt teszünk; pl. Sha- kespeare-t. A régi görög szókat (15. §.) úgy Írjuk, amint a rómaiak saját betűikkel írták, p. o. philosophia, phisika, Sophokles stb. A latin Írásjegyeket nem használó nyelvek szavait (16. §.) magyar kiejtés szerint írjuk; p. o. czár, zsivio, Belud- zsisztán stb. Azon neveket pedig, melyeket a latin betűkkel iró európai népektől vettünk át, ezek módja szerint Írjuk; p. o.: Bombay, Cayenne, Chicago stb. A tulajdonúé-, veket illetőleg: a melyeket oly alakban fogadtunk el, a hogy
